2011.10.24. 11:12
Tökmag napló, 1. rész - bevezetés
Tökmag ma 2 hónapos, 3 hetes és 4 napos. Nagylány. Lassan 6 kg, a védőnők szerint 62 centi, szerintem hosszabb, mert a 62-es rugdalózó igencsak feszül… Persze, ha abból indulunk ki, hogy minél nagyobb a fenekem, annál rövidebb a nadrágom szára, ergo simán felveszi a szélességem a hosszomat… végülis lehet 62 centi a gyerek! :-D
Lassan három hónapos, és csak most kezdek el róla naplót írni. Több oka is van, és a lányommal való ismerkedés, kínlódás a szoptatással és az állandósult zombi-üzemmód a legkevesebb; inkább etikai problémáim voltak vele, és hát a gyerek apját sem ártott meggyőzni, hogy szemünk fénye, Túrógombóc kisasszony életét tudom heti rendszerességgel úgy világgá kürtölni, hogy a személyiségi jogai ne sérüljenek. Mert az egy dolog ugye, hogy én szívem szerint pöttöm lányom életének minden pillanatát büszkén publikálnám. Szeretek írni, több kiló blog, hozzászólás, bejegyzés jelzi utamat az internet kavargós ösvényein, és mint tudjuk, ha valaki valamit egyszer publikál, az már kitörölhetetlen marad. Akkor is, ha törlöm később, a Google Cache elhozza a halhatatlanságot. És dönthetek én úgy, hogy a lányom élete nyilvánosságra kerülhet, őt még nem tudom megkérdezni. Illetve megkérdezhetem, de válasz gyanánt maximum egy Göt, egy Heöt, egy sikkantást, vagy némi túrót kaphatok csak a vállamra. És nem véletlen a mondás, hogy néma gyereknek anyja se.., mert bizony, nem látok összefüggést aközött, hogy írhatok-e róla, és hogy épp hol és mennyire hányt le. (Vagy ha van kapcsolat a kettő között, akkor nem, és nem vagyok hajlandó tudomást venni róla, az ugyanis elég erőteljes kritikának minősül!) Ki tudja, mi lesz a véleménye erről az egészről, mikor nagyobb lesz, mennyire fogja sérelmezni, hogy kitárom az életét a beleegyezése nélkül, és hányszor fogja az orrom alá dörgölni, hogy az egész osztály azon csámcsog, hogy a grafomán anyja miket firkált róla össze zsenge ifjúkora óta!?
Mielőtt megszületett, már tudtam, hogy nem fogom teleszórni a közösségi oldalakat - a szerintem cuki, mások szerint kínos - fényképeivel, meztelen fotókat sem mutogatok róla, tiszteletben tartva azt a gondolatot, hogy ő vendég nálunk, nem a tulajdonunk. Ami a miénk, azzal szabadon rendelkezünk, de lányom privát szférája az övé. Szerencsére ebben az apjával teljes mértékben egyetértettünk. És ez az oka annak is, hogy a babanaplóhoz nem fogok fényképeket csatolni.
Ha őt nem is, magamat viszont nyíltan vállalom, ahogy tettem eddig is, a saját blogomban. Így a heti rendszerességgel megjelenő irományaim csak részben fognak a lányomról szólni. Mivel azonban most tanulok anyának lenni, és az eddigi bizniszmuff hirtelen háztartásbeli lett, egy berendezésre váró lakásban, ami jelenleg minden, csak nem gyerekbarát, és egyszerre csiszolódunk a gyerek apjával össze, párként, szülőként egyaránt - hát a téma a lábam előtt hever.
Pár alapadat a naplóhoz:
Pár alapadat a naplóhoz:
Egy válással a hátam mögött botlott belém a gyerekem apja, és győzött meg arról, hogy nem minden férfi görény. Négy hónapos volt a kapcsolatunk, amikor azt mondtuk, hogy jöjjön a gyerek, ha akar, úgyis PCOS vagyok, nehezített pálya. A kislányunkban pedig már akkor élt a versenyszellem, és az első hónapban beköltözött a hasamba. Nagyon nehéz (szinte végigfekvős, magzatvízszivárgós, a végére toxémiás) terhesség után császármetszéssel született meg, 3 kilóval és 54 centivel.
Azt mondja a szakirodalom, hogy féléves korára meg kell dupláznia a születési súlyát. 30 deka híját sikerült neki 3 hónap alatt hozni ezt, mondtam én, hogy él benne a versenyszellem.
Ennyit elöljáróban, jövő hétfőn találkozunk.
Tökcsősz
2011.10.21. 13:30
Mi is az a PCOS?
PCO=policisztás ovárium, ami azt jelenti, hogy a petefészekben ciklusonként nagyrészt nem érik tüsző, hanem az 10 mm-nél kisebb cisztaszerű formában marad meg, amely évek alatt megnöveli a petefészket. Ezek a kis szőlőfürtök adják az ultrahang során megjelenő policisztás ovárium képét. Bár a betegség névadója ez a kép, de elmondhatjuk, hogy nem minden PCOS rendelkezik ezzel a „tünettel”. Magyarán, ha valakinek nem fürtös a petefészke, attól még nem zárható ki a PCOS!
Ehhez a témakörhöz tartozik az IR, azaz az inzulinrezisztencia, amely az inzulin-hatás zavarára utal. A szervezetben több inzulin termelődik, ami hormonális problémákat, és anyagcsere-zavart okoz. Az inzulin rezisztencia a PCOS-t a metabolikus szindrómákhoz társítja: cukorbetegség, hasi kövérség, zsíranyagcsere-zavarok, magas vérnyomás melyek a PCOS betegeken is halmozottan jelennek meg az élet előrehaladásával.Tehát világosan látszódik, hogy nem kifejezetten nőgyógyászati probléma, de sajnos ennek hatása a nők nagy százalékánál okoz meddőségi illetve magzatmegtartási problémákat.
Mivel könnyen összekeverhető más betegségekkel, ezért sokáig nem is tűnik elő az alapprobléma, vagy nem kezelik megfelelően, miközben a rossz irányba sodródó szénhidrát- és zsíranyagcsere, a megváltozott véralvadékonyság, vagy cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezethet, később pedig nagyon súlyos szövődményei lehetnek.
Tehát komplex anyagcsere-zavarról van szó, melynek kezelése egy egész élethosszra szól. Kivizsgálása belgyógyászati hatáskörbe tartozik.
Nézzük, milyen tünetei lehetnek:
- zsíros bőr, acne
- fokozott szőrnövekedés (áll, bajusz, emlőbimbók körül, hason stb.)
- acanthosis nigricans a kifejezetten tesúlyosabb betegeken észlelhető: barnásfekete felületű bőrterület
- lassú, de stabil súlygyarapodás
- cukoréhség főétkezések között (hypoglikémia)
- rendszertelen menstruáció, illetve ha rendszeres, akkor általában peteérés nélküli
- sikertelen teherbeesés, korai vetélés
- pszichésen: levertség, kiábrándultság, depresszió
A jelenleg érvényben levő, ún. 2003-as rotterdami kritériumok szerint a PCOS diagnózis kimondásához három kritériumból legalább kettő megléte szükséges:
- Peteérési vagy menstruációs zavar (rendszertelen a havivérzés, vagy a ciklus során nem figyelhető meg peteérés)
- Férfihormon-túlsúly tünetei (aknés bőr, erőteljesebb szőrnövekedés, hajhullás, hasra történő hízás) vagy laboratóriumi jelei (pl. emelkedett tesztoszteron szint)
- Policisztás ováriumok észlelése ultrahanggal (mindkét petefészekben 8-10 mm-es kis ciszták találhatók, amelyek gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el)
amennyiben más endokrin betegség kizárható!
A PCOS kezelése 3 lábon áll:
Diéta
A diéta lényege a napi 5-6 alkalmas étkezés, amikor kis adagokkal próbálják az inzulinszintet tartani. A glikémiás index (GI) alapvető fontosságú az IR-ben szenvedőknél. Az adott ételre vonatkozó GI azt mutatja meg, hogy a fehér kenyérhez képest – ez vesszük 100%-nak – annak fogyasztásával, mennyivel nő meg a szervezet vércukorszintje 2-3 órával később.
Útmutató az IR-s diétához:
- csak teljes kiőrlésű lisztből készül étel javasolt, illetve a köles és hajdina
- a zöldségek közül a krumpli nem ajánlott, de vigyázni kell a száraz hüvelyesekkel is
- gyümölcsök közül tiltólistás a szőlő, az aszalt gyümölcsök, továbbá a banán és a görögdinnye is hanyagolandó
- a tejtermékek fogyasztása ajánlott a cukrozott joghurtok és zsíros sajtok kivételével
- a húsfélék fogyasztása kifejezetten ajánlott, kivéve a zsíros húsokat
- tabu az édesség és vigyázni kell a diabetikus készítményekkel is, mert CH-t tartalmazó cukorpótlóval készülnek
- gyümölcslevek, üdítők helyett ásványvíz, teák ajánlottak; mértékkel fogyasztható kávé és jó minőségű, száraz bor
Mozgás
A zsírégető típusú mozgásformák a legajánlottabbak, mivel akár 40%-al javíthatja az inzulinrezisztenciát. És persze, mint mindennél, a kulcsszó: RENDSZERESSÉG!
Gyógyszer
A PCOS kezelésére önmagában az életmódváltás nem elég, szükséges azt gyógyszerrel kezelni. A leggyakrabban alkalmazott a metformin.
A metformin alkalmazását a kezelőorvos írja elő. Először kisebb adagokba, majd fokozatosan növelve azt, a PCOS-ben szenvedő beteg szervezetének folyamatos hozzászoktatásával. Szedése alatt előfordulhat hasmenés, hasfájás, a has felpuffadása.
Szóval a fentiekből is látszódik, hogy egy komoly, összetett betegségről beszélünk, amiben sajnos ma már egyre többen szenvednek. Hosszú idejű probálkozás, esetleg többszörös vetélés utána érdemes – a tünetek függvényében – egy terheléses vércukorvizsgálattal, egy alapos ultrahanggal, esetleg egy cikluskövetéssel kizárni a betegséget.
Új sorozatot indítunk, amely kifejezetten az IR-s betegeknek fog ötleteket adni a diétájukhoz! Elsőként, íme Túrós-tejes pitereceptje:
Hozzávalók:
80 dkg túró
6 tojás
100 g zabpehely (apró szemű)
4 dl zabtej v tej
szódabikarbóna (2 mokkáskanál)
1. A tojásokat szét kell választani.
2. A sárgáját túróval és ízlés szerinti édesítővel (eritrit, stevia, nyírfacukor, stb.) összekeverni
3. beletenni a zabtejet/tejet
4. és a szódabikarbónával összekevert zabpelyhet (esetleg a zabpelyhet kicsit le lehet turmixolni, hogy lisztesebb legyen, nekem annyira apró szemű és puha volt a pehely, hogy úgy hagytam, így a rosttartalma is magasabb maradt)
5. tojásfehérjét csipet sóval (pár csepp citrommal- én kihagytam) kemény habbá verni és a masszába (óvatosan) bekeverni
6. tepsibe beleönteni (állaga palacsintatésztához hasonló, folyós)
7. kb. 60 percig 170-180 fokon sütni
Total CH: 140 g kb. (zabtejjel) rendes tejjel kicsit kevesebb, és akkor igaz ez, ha édesítésre olyat használsz aminek 0 a CH tartalma (pld. eritrit, stevia)
Ha nem reggelire eszed, lehet hozzá diabetikus lekvárt is enni.
Borstörő
2011.10.18. 08:46
Sárkány és bizniszmaca összecsap
19. hét
Türelem, türelmesség, mint jellemvonás fogalma az értelmező szótár szerint:
Nehéz körülmények között, vagy késlekedés, bosszúság idején kitartok anélkül, hogy haraggal reagálnék. Nehéz helyzetben tudok várni: nem követelek határidőt, amikorra meg kell szűnnie.Türelem rokon fogalmai: tűrés, önuralom, kitartás, várni tudás, béketűrés, nyugalom
Ellentétes kifejezések: kiborul, elveszíti a fejét, felmegy a pumpa
Hogy miért is ezzel kezdtem? Mert most ezt a ritkán használt szó tanulom, hogy türelem :-) Eddig az ellentétes kifejezések voltak rám jellemzők; nagyon hamar kiborultam, ha valami nem úgy történt, ahogy Én szerettem volna és hát az a bizonyos pumpa is mindig felment pillanatok alatt…
És a bizonyos pumpa felmenetelek következménye lett a nyitott belső méhszájam. Igen, kimondták az ítéletet: kinyílt, visszacsukódni nem fog, de stagnálni tud, ha no stressz, csak nyugalom. Tágra nyílt szemmel néztem a dokira, hogy ezt mégis hogy gondolja, ezt mégis hogy képzeli?! Nézett Rám türelemmel, gondolom nem én voltam az első bizniszmaca páciense, aki azt hiszi magáról, hogy nélküle megáll a gazdaság, csökken a GDP, aki annyira magabiztos, hogy Ő bizony pótolhatatlan!
Naszóval, nézett rám végtelen türelemmel a doki és elmondta még egyszer, érthetően artikulálva, hogy nekem itt kérem szépen most befejeződött a munka, befejeződött a stresszes életmód. Mostantól kizárólag a gyerekvárásra kell koncentrálnom, a legbosszantóbb dolog az életemben az lehet, hogy nem tudok választani a sütik között a cukiban. Nekem?! Nem hittem el!! Néztem rémülten Férjre, aki hatalmas vigyorral és soha nem látott örömmel és egyetértéssel az arcán bólogatott a doktor minden szavára… Néztem rá könyörgőn, majd soha nem látott keménységet láttam a szemében: ez nem vicc, ezt most nem hagyja félvállról venni! És tényleg nem. Doktorúr egyenesen belenézett a szemembe és közölte, hogy a gyerekem életével játszom. Rá is írta és ki is emelte a vizsgálati papíron, hogy Fenyegető Vetélés. És ez már tényleg nem vicc. A jó hír, hogy nem kell 0-24 órás ágynyugalom, jöhetek-mehetek, találkozhatok barátnőkkel, de dolgozni nem dolgozhatok.
Kijöttünk, Férj hangját hallom…, meg szavakat…., hogy végre, meg látod mi lett a vége? Nyugi, nem lesz semmi baj! Az én fejemben zakatolnak a gondolatok…, zokog a szívem, hogy le kell mondanom az egyik gyerekemről a másik kedvéért… Mert az én gyerekem a 3 éves cégem! Ott voltam a megtervezésnél, a születésénél, az elején éjjel-nappal vele foglalkoztam, babusgattam, dédelgettem! A házasságom is ráment, hogy annyira sokat foglalkoztam vele… És most egyik pillanatról a másikra magára kell hagynom, pedig úgy érzem, hogy nem nőtt még fel a feladathoz! Senkit nem hívok, pedig mindenki erre vár, Tökcsősznek dobok egy sms-t, hogy minden ok, csak munka eltiltás. Visszaírja, hogy üdv a HTB-k klubjában és, hogy pihenjek. Jesszusom, rázuhan a mellkasomra, hogyha nem dolgozom, nem is keresek annyit… Jesszusom! Hazaérünk, Férjnek el kell mennie, nem bánom, mert ki akarom magam bőgni. Ülök a sötét nappaliban, bámulok magam elé és bőgök. Keservesen sírok, és végigfuttatom az elmúlt hónapokat, hogy hol rontottam el, hol kellett volna jobban figyelnem, többet pihennem… Pontosan tudom a szitukat, pontosan tudom, hogy mikor nyílt ki a méhszájam, melyik vitánál a cégben, egy értelmetlen vita, ahol 5 másodperc alatt felment az a bizonyos pumpa és éreztem, ahogy elkezdek görcsölni… Nyugtattam magam, hogy csak a méhem nő… Pontosan tudom és érzem, hogy nem tettem meg mindent. Félvállról vettem, mert azt gondoltam, hogy ez nem betegség, ez „csak” terhesség. Azt gondoltam, hogy lerakom a cigit és a piát és megy minden tovább, mint előtte. Hisz egy csak egy terhesség, és mint mindent, Én irányítok. Félvállról vettem az igen komoly februári műtétem, és nem háláltam meg eléggé a szervezetemnek, hogy ilyen hamar teherbe estem, mert az orvosom azt jósolta, hogy akár évek is eltelhetnek, míg babázhatok. És Én 4 hónap múlva teherbe estem.
És persze nem hallgattam sose az én drága Férjemre, aki minden vita nélkül – hisz ismer - próbált pihenésre bírni, és aki számtalanszor inkább itthon maradt velem, hogy pihenjek, mert tudta, ha kiteszi a lábát, én már pörgök is. Soha nem veszekedett velem, pedig megérdemeltem volna sokszor… Belegondoltam, hogyha neki csak a torka fáj, Én már ágyba parancsolom, ha hőemelkedése van, Én már halálra aggódom magam. El se tudom képzelni, hogy mennyire aggódhat miattam/miattunk némán, csöndben. Sajnálom Kicsim, de a tények makacs dolgok: igazad lett! :-)
Sanyibácsi nem volt olyan visszafogott, kedves és türelmes, mint a másik doki: Ő kerek-perec közölte, hogy ez egy probléma, amivel nem szabad játszani! Nem hatalmas, de egy igazán szép figyelmeztetés, hogy valamit máshogy kell csinálnom. Majd közölte, hogyha nem viselkedem jól, és nem követem az utasításait, akkor egész egyszerűen befektet a kórházba. Az Én kedves, megértő Sanyibácsim szigorú tekintettel nézett rám, nem mosolygott a szeme, nem szorította bátorítólag a kezem, szárazon közölte a tényeket. A végén persze rám mosolygott, hogy ugye jókislány leszek, és nem játszom ezzel a csodával, ami megadatott nekem?! Férj persze a számára legfontosabbat kérdezte: szabad-e a szex? Sanyibácsi széles vigyorral közölte Férjjel, hogy nekem nem, de Férjnek szabad!:-D Nincs mese, életem legfontosabb 2 férfija össze fogott ellenem! :-D
Szóval most már lassan 2 hete nem dolgozom, csak néha itthonról besegítek. Felvettünk a helyemre egy igazán helyes lányt, akiben mindannyian egyetértettünk, hogy jó lesz. Nézett boldogan, széles mosollyal, miután megegyeztünk, az Én szívem zokogott… Úgy érzem magam, mint amikor már fél éve jártam fősulira: Szigetváron már nem voltam otthon, Budapesten még nem voltam itthon. Már nem vagyok bizniszmuff, de még nem vagyok anyuka. És egy korszak lezárult. Most már nem a cég lesz az első, hanem a Férjem és Pötyesz: a Családunk! Viszont az itthonlétet meglepően élvezem. Végre nincs lelkifurdalásom, mint a szabadságok alatt, hogy nekem inkább a cégben lenne a helyem. Köszönet ezért a Banyacsapatnak is, amikor néha kiborulok, hogy nem bírom, Ők szépen visszarángatnak a földre és tolják a pozitív enerdzsit! :-D
A cégben minden működik, persze nem úgy, mint amikor ott voltam, de 3 év alatt sikerült egy szuper csapatot összekovácsolnom, az asszisztensem erején felül teljesít minden nap, pedig van még 3 hét, hogy jöjjön a segítsége. És meglepő, mert Vótférjjel se öljük egymást minden nap, sőt, szinte már jó baráti a kapcsolatunk, minden nap beszélünk és egyeztetünk, kellett ez még mindkettőnknek.
És, hogy mennyire kiegyenlít az élet, mi sem bizonyítja jobban, hogy azon a napon, amikor kiderült, hogy szobafogságra kényszerülök, megmozdult Pötyesz. Nagyon furcsa az érzés, mert nem az a jól irányzott rúgás, amire számítottam, inkább, mintha belém költözött volna egy lény, ami finoman mozog a hasamban. De életjelet adott, hogy tudjam, hogy ott van, erőt adott, amikor elszomorodtam a munka miatt, jelzett, hogy minden ok, Ő itt van, és valahogy már közelebb is érzem magamhoz. Minden este egy felhúzható zenélő kacsával fekszünk, Férj mesél és táncoltatja a kacsát a pocakomon és nagyon reméljük, hogy mindez tetszik neki, mert mi rém sokat nevetünk :-)
királylány
2011.10.17. 08:48
Végtörlesztés végkimerülésig
23. hét
Mondhatnám, hogy pörgök, mint a duracellnyuszi, csak abból nem fogy ki az elem, míg én egy átlagos napom után kidőlök menthetetlenül! Merthogy enyhén szólva zsúfoltak a napjaim… Ennyit a magyarázkodásról, hogy miért volt ennyi kihagyás az elmúlt naplóm óta, most viszont úgy érzem tartozom egy maratoni hosszúsági résszel, hogy elmeséljem mi minden történt az elmúlt időben.
Kezdjük a lakás dolgokkal. Lestük-vártuk a végtörlesztéssel kapcsolatos híreket, és már jó előre puhatolózni kezdtünk a bankunknál, hogy tulajdonképpen mennyi is a tartozásunk a rögzített árfolyamon kifejezve. Szomorúan vettük tudomásul, hogy noha négy éve fizetjük a 6,5 milliós CHF hitelünk hónapról hónapra rekordokat döntögető törlesztőrészleteit, a tartozásunk nemhogy csökkent volna, de fél millióval nőtt! Persze örülhetünk, mert ha a manapság érvényes (vagyis nem a rögzített) árfolyamon nézzük, akkor van az a növekmény cirka 3 millió is! Szerencsére, amikor lakást vettünk, nyitottunk egy lakástakarékszámlát is, ahová gyűjtögettünk némi pénzmagot. Ebből, meg forinthitelből most végleg megszabadulunk a CHF hiteltől, csak hát ugye ezt sem adják ingyen, rengeteg utánajárás, papírozás, bankban ücsörgés tartozik hozzá, de mi az már nekünk!? A lényeg, hogy magunk mögött hagyhatjuk ezt a rémálmot, amit egy CHF hitel jelenthet. Kiszámoltam, hogy ha 4 évvel ezelőtt maradunk a seggünkön az albinkban, akkor most kb. egy milkával lennénk bentebb. Legyen ez a tanulópénz, hogy devizakölcsönt többé soha! Mivel a kecó az én nevemen van, ezért Mátéval sok hosszas bankban ücsörgés van a hátunk mögött. A rekord egy 120 perces etap étlen szomjan, wc nélkül! No komment.
Egyébként tudom, iszonyatos nagy közhely hogy ahová Isten bárányt ad, oda legelőt is, de most ez a szólás több szempontból is megállni látssza a helyét. Először is a lakáshitelünk kicserélődik egy sokkal rövidebb futamidejű és alacsonyabb részletű fix forinthitelre, amibe akkor törlesztünk elő bejelentés nélkül amikor akarunk/tudunk, és ez automatikusan rövidíti a futamidőnket. Hamarabb lesz saját lakásunk, mint ahogy valaha is álmodtuk. J Ezen kívül úgy tűnik csurran cseppen némi anyagi elismerés a férjem munkahelyéről is, ezek szerint mégsem voltak hiábavalók a hosszas túlórák. Mondhatni, hogy ez is a legjobbkor jött, mert a hitelkiváltásnak vannak költségei, értékbecslés, jelzálogbejegyzés, közjegyzői okiratba foglalás, stb. és ezek kifizetéséhez nem kell hozzányúlni a megtakarított pénzünkhöz. Mire pedig lerendeződik a hitelátváltás, addigra februárt írunk majd, Máté születésének hónapját. Mi ez, ha nem a legjobb időzítés?
Sajnos nem mondhatom ugyanezt el a munkahelyemről. Ott a legrosszabb a dolgok időzítése, de nem is számítottam másra. Munkába álltak ugyan az utódok (enyém is és a kolléganőmé is) de mivel én vagyok legrégebb óta a cégnél, én nyertem meg azt a hálás feladatot, hogy foglalkozzam velük. Hála az égnek, nem egyszerre kezdtek, hanem egy hét csúszással, így lett volna szerencsém kétszer is elmondani a majdnem 300 oldalas katalógusunk mindegy egyes termékéről a belső információkat. Nem tettem, másodszorra ráoszottam a másik terhes kolleginára a feladatot, elvégre már 5 hónapja nálunk dolgozik… A két új kolléga közül az egyik különösen buzgó mócsing, ami a cég szempontjából tök jó, az enyémből kevésbé… Szeretné végiglátogatni a legfontosabb ügyfeleket, persze az én társaságomban. Céges autó híján a BKV-n terhesen bumlizást a hátam közepére sem kívánom, de muszáj vagyok kísérni, mert nekem van a cégnél a legalaposabb termékismeretem. Hurrá! Közben míg valahol jópofizunk, a cégnél gyűlnek a megválaszolatlan e-mailjeim, amikre az irodába visszaérve rávetem magam, és úgy érzem sosem fogynak el a tennivalók, habár a munkaidőnek rég vége…
Mindezek mellett szegény Mátéra alig jut időm, de nem akarom elhanyagolni, ezért az ő programjait is besűrítem a napomba. Megyek jógára, mert már így is kihagytam két időpontot az ügyintézések miatt és lassan lejár a bérletem. Persze hogy a kihagyott időpontban hangzott el az is, hogy mikor lesz a szülésfelkészítő tanfolyam első része, amiről így szerencsésen lemaradtam. Nőgyógyász volt az előadó, és arról beszélt milyen esetben, hogyan, miért avatkoznak közbe szülés alatt. Ááááá, nem fontos…. A második rész ezzel szemben egy bazira elhanyagolható előadás volt, ahol ultrahang fotókat nézegettünk, és elemeztük mi micsoda. Erről is sikerült 30 percet késnem… Jövő héten szülésznő mondja majd el a szülés menetét, erre a férjemet is el szeretném vinni, remélem nem megy el a kedve az apás szüléstől. Már mondogattam neki, hogy a sétálás, állás a fontos, meg a helyes légzés, nyomás, bár szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy bírni fogom-e… Ő jobban ismeri a (nem létező) önfegyelmemet, mint én, mert én hajlamos vagyok többet magam mögé képzelni, mint amennyi bennem van. Remélem egyszer csalódhatok pozitívan khm… magamban! :-D
Jövő héten zajlik majd az iroda költöztetése. Sokat töprengtem ezen is, hogy ha egyszer csak megnyílna alattam a föld és eltűnnék, akkor is csak lebonyolódna valahogy ez az egész macera; úgy döntöttem túl sokat nem teszek hozzá az ügyhöz! A cég rendelt teherautót fogdmegekkel, szóval arra gondoltam majd el tengek-lengek amíg minden át nem kerül A-ból B-be. Legalább így előbbre hozom azt a meg nem úszható selejtezést, ami az évek alatt felgyűlt ez pedig sok felesleges cuccom kidobását jelenti… Ezt a műveletet költözés nélkül sem úszhatnám meg. A dolog jó oldala, hogy egy sokkal modernebb és a padlófűtésnek köszönhetően remélhetőleg melegebb helyre teszem át a székhelyem, és ezen túl ott fogom mantrázni hogy mikor lesz már december 9?! (Utolsó munkanapom.)
Közben Máté növöget és a pocakom is egyre kerekebb. Vásároltam még több kismamaruhát, többszörösen megvannak a tervezett pulóverruhák, és a többi be nem tervezett ruhadarab, ami a szívemet melengeti. Jó érzés csinos kismamának lenni, pedig bizonyára nem csak hasra híztam, hanem combra és popóra is, de most abszolút nem tűnik fel, csak a mérleg mutatja, hogy már a 7kg hízást is túlhaladtam. Hidegen hagy a súlyom, ameddig az a baba egészségét nem veszélyezteti, addig gond egy szál se. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki ilyesmin rugózna! Sokkal jobban foglalkoztat az, ha nincs elég időm a picire, ami a sok tennivaló miatt most sokszor előfordul. Már idejét sem tudom mikor beszéltem hozzá, vagy meséltem neki, és zenét sem túl sokat hallgatunk együtt mostanában. Ez szomorúvá tesz, főleg, hogy már többen szólongatják is, anyum is bemutatkozott neki, meg a szomszéd néni is, és érezhetően reagál a hangos beszédre. De mondjátok meg, miért mindenkinek az a legfőbb problémája, hogy hogy becézik a Mátét? :-)
Minta
· 2 trackback 1 komment
Címkék: hét terhesség napló ügyintézés minta 23. becézés végtörlesztés
2011.10.14. 11:34
Apró pogácsa (nem csak) gyerekeknek
Hozzávalók:
25 dkg túró
25 dkg liszt
egy tk só
25 dkg vaj (vagy margarin)
sajt
A vajat (margarint) kissé felmelegítjük, majd hozzátesszük a többi hozzávalót. Kézzel összegyúrjuk, majd folpackkal letakarva hűtőbe tesszük minimum 1-2, de akár több órára is. Ezután ujjnyi vastagra nyújtjuk, és apró szaggatóval szaggatjuk. A tetejére sajtot szórunk.
A tésztát olyan vastagra nyújtsuk ki, amekkorát a végén szeretnénk majd, mert ez nem fog megemelkedni. Kicsi szaggató helyett vághatunk belőle késsel négyzet alakú pogácsát is, így a leeső részek újranyújtását is megspórolhatjuk, az ízét a formája úgysem befolyásolja.
A mérettől függően 20-25 percig kell sütni 160 fokon.
Gyorsan készíthető finom pogácsa, az egy adag viszont hamar elfogy! :-D
Kancellár