Egyszer volt, hol nem volt, volt a babagyárunk,
Hol gyerekgyártás közben egymásnak rinyáltunk,
Aztán itt-ott beszólt pár másnézetű anya,
Így jött létre máshol a zártkörű banyatanya.
Huszonnyolc elvetemült, hibbant nőszemély hát
Megnyitotta saját mini babagyárát.
Néhányan kérdezték, ezért rímbe szedem,
Kacifántosabb lesz, mint a Szigeti Veszedelem.
Borstörő blogot ír, bár inkább bólogat,
Lustadisznó módra másokat dolgoztat.
Így éli ki magát, míg nem jön a december,
Inszemre megy akkor, (alternatív szexszel.)
Borsolyka navigál három szép gyereket,
A negyedikkel azért várt most egy keveset,
Gyakorolt szorgosan, mint egy kis méhecske,
Hogy mostanában indítson újra élesben.
Kpkry elvajúdott vagy két hónapon át,
Azt hittük, sosem szüli meg ZalánMór fiát,
Aztán csak előjött a kis lustaság,
Két tesóval együtt nyúzza az 50kilós anyát.
Tejbajusznak nem sikerült a tavaszi lombik,
Vigasztalták rendületlen banyaforma zombik.
Visszanőtt a petefészke, ő az orvosi csodánk,
Decemberben újabb lombik, legyen terhes banyánk!
Muatti tavalyelőtt volt csupa kis ciszta,
Ivott rá sok gyógyteát, utána meg tiszta,
Most megint kimondták a PCOS flepnit,
Mindeközben házat újít, diétázik.
Párizs újra sportol, Szezámmagot üldöz,
Öthónapos fia fognövesztve bűnöz
És ébreszti anyját, ki szerintünk terhes,
Persze jusztse tesztel, túlontúl türelmes.
Szandi83nak lett már 4 hónapja
Harminchatodik hétre született gyönyörű Virága,
Mostmár formás, mintamódra működő baba,
Fején a púp lohad, megvan a gyógymódja.
A „ki-szül-előbb” versenyt Kancellár nyerte,
Villámszülés közben a doki csak leste,
Ahogy ömlik rá a magzatvíz áldás..
A két fiú felváltva alszik, 0-24 a rendelkezésre állás.
Mikkamakka végre együtt él a férjjel,
Nem hátrány, hogy végre sűrűbben szexszel,
Bár kilométerben nem szenved hátrányt,
Napi szinten 220, megtolja a járgányt.
ÁgiBébi még mindig elméletben gyárt csak,
PCOS és IR, mindig együtt járnak,
Gyerek helyett inkább most karriert fejleszt,
Elméleti tudást gyűjt, recepteket terjeszt.
Békapofa bölcsivel küzd, min a gyermek kacag,
Van ott ezer játékféle és imádnivaló kacat,
Míg az anyja az apjával váltott műszakban él,
Így a szex is telefonos, ebből tesó még nem kél.
Donna dugott nyakrafőre, na jó, csak kétnaponta,
Így költözött egy kis pöcsös bele a pocakba,
Bár Donnánk komplett így sem lett, még mindig nem százas,
Körmérete szépen nő, de soha nem lesz házas.
Szahore három rémes eset után öngyógyít és diagnosztizál,
Dokit kutat fel a neten, takarít és praktizál,
Mert ő lett a flylady magyar kiadása,
IR van, a mandula megy, lesz még folytatása…
Leolib is szexel vadul, úton, útfélen,
A teszt még sajna nem lett zebra ezen a térfélen.
De játékosunk beleveti magát a zéletbe,
Sportol, ugrál és tanácsot oszt, de sose kéretlen.
Brela gömböc, mint a labda, na jó, csak vicceltem,
Posztolt fotón nyálam csorgott, úgy megirigyeltem,
Maholnap szül, hasa alig, feszes a feneke,
Ő lesz a bezzeganya a magyar játszótereken.
Kétévesre nőtt a fia, kergeti a Drako,
A minihím első szava persze az, hogy traktor.
A férj dolgozik, mint a zállat, húzza az igát,
Traktor kéne, hogy legyárthassák a mini kistesóját.
Lorealunk olyan onlány, ahogy csak az lehet,
Itt dumált, de annyira, hogy szülni is elfelejtett.
Sziebi verte a fejét, hogy menjen már a kórházba,
Fia lett, cukorfalat, de nem alszik hószámra.
Kalifa szép Spanyolhonban növeszti a hasát,
Szexhiánytól hisztis némber nevelget két kutyát.
Jövőre majd országot vált, elköltözik tova,
Gyerekkel szép kihívás lesz, de biztos megoldja.
Fogtündér elveszített két megfogant babát,
Most fogja majd letesztelni a új nődokiját,
Hiába az összenövések, megoldja az új orvosa,
És örülhet majd kistestvérnek a nagyra nőtt Balázska.
Örömkönnyet ritkán látjuk, ideje nem tenger,
Lefoglalja a gombaként cseperedő Bende.
Szerintem e célból néha kirakja az esőre,
Jó lenne, ha többet látnánk mostanában belőle.
Joan lánya gyönyörűség, cserfes kis bestia,
Színésznő lesz és sportoló, meg majd később hárpia,
Néha kapunk fényképeket és csorog a nyálunk,
Hasonlóan szép gyerekért rendszerint rinyálunk.
Sziebi most macskamama, amikor nem boncol,
Hernyókat és más izéket, meg zumbázva sportol.
PCOS lett ő is a nagy víz túloldalán,
Dokikkal küzd s diétázik a távoli barát.
Királylányunk, oh hát róla mit is, mit is írjak…
Hetente várom a posztját, hogy röhögve sírjak.
Csillámpóni az új neve, imádjuk a drágát,
Bár lány helyett fia lesz, ezt a gigadrámát!
Mintafeleség meg lassan mintaanyává lesz,
Gömbölyödik rendületlen, babacuccokat vesz.
Mostanában ritkán jár a banyákok felé,
Veheti ezt panasznak is, tessék jönni errefelé!
Várakozó addig várt, amíg most babát vár,
Anyóssal küzd és penésszel, a penész egyszerűbb már,
Karcsú és szép, mint mindig, csak van egy gömb a hasán,
Kéne már egy gyereknév is, csak meg lesz már talán.
Zugolvasó zugot olvas, és soha nem bezzegel,
Gyerekméret cipőt keres, gyöngykockákat szerel.
Megnyugtat és megvigasztal minden zizzent banyát,
Irigyeljük a lányától ezt a jólsikerült anyát.
Mókusunk meg mintamókus percre meg nem áll,
Fél kezével gyereket etet, másikkal meg kutyát,
Tárgyal, pörög, bevásárol, mintha lenne tét…
Ámulva nézzük ki nem fogyó, döbbenetes lendületét.
Töki meg a maga módján éli az életét,
Hasfelmetszés után nézi narancsbőrös ülepét,
De a lánya egy zsebcuki, megérte minden perce,
Persze négy napja szedi a banyákat versbe..
Tökcsősz
Kedves Királylány!
A mesék ugyebár úgy végződnek, hogy jött a királyfi, és boldogan éltek, míg nem haltak. Nem esik szó arról, hogy a lovat bizony ganézni is kell, a királyfi pedig bizony hébe-hóba úgy viselkedik, mint a béka, hiába csókolod..
Arról sem esik szó soha, hogy a királylány gyereket szül, márpedig trónörökös ugye kell, nézd csak meg szegény Kate Middletont, mindenki azt várja, hogy mikor kapja már be a legyet. Pedig nem is ő brekeg.
Olvasom a naplódat, és mintha magamat látnám. Önfenntartó és független businesswomen, inkább nadrágban, mint szoknyában, királylányos ábrándokkal, de uralkodókat megszégyenítő akaratossággal, türelmetlenséggel és makacssággal megáldva. Jön a béka, megcsókoljuk, átváltozik herceggé, de idővel kiderül, hogy az bizony csak farsangi jelmez rajta, és idővel lerongyolódik a palást, mi meg ott állunk egy brekegő zöld nyálkás izével, de vacsorát mégsem főzhetünk belőle, hát elválunk, és eldöntjük, hogy nem hiszünk a mesékben, innentől inkább majd egyedül. Elfelejtünk bízni és hinni, illetve nem, de megtanulva a leckét csak magunkban bízunk. Ismerős, ugye?
Aztán egy nap jön egy herceg, aki nem bújik el a palást mögé, hanem belebugyolál minket is, hogy ne fázzunk annyira. És ott a jó melegben elkezd olvadni a jégpáncél, és amikor már csak egy vékony réteg van, megfogan a gyermekünk. És mesébe illően boldogok vagyunk, és csinálunk szép festett álomképeket magunknak.
Azt gondoljuk, hogy marad a korábbi élet, rajtunk egy terhesség nem fog ki, pöröghetünk tovább, tolhatjuk a melót, maradhatunk bizniszmuffok. Hogy rendben, nő a pocak, letesszük a cigit és nem iszunk alkoholt, de másban nem változik meg az életünk.
És amikor egy elegáns mozdulattal meg akarjuk veregetni a vállunkat, hogy milyen ügyesen elterveztük az egészet, elcsúszik valahol, és lesz belőle jókora arcon csapás. Mert megváltozik minden, mert a szervezet szólt már ugyan korábban is, hogy vegyünk vissza, de elsiklottunk felette, és akkor bizony a test szól. Illetve üvölt, esetedben a méhszáj nyílásával. És ilyenkor nincs az, hogy fokozatosan csökkentem a pörgést, és lassan leveszem a lábam a gázról. Itt kérlekalássan most satufék kell.
Nehéz? Igen, az. Addig a pontig, míg el nem fogadod a tényt, hogy ennek a gyereknek Te vagy az anyukája, senki más. Nem hordhatja ki más helyetted, és nem is szülheti meg. Ő téged választott, te pedig elfogadtad az érkezését. A legnagyobb dolgot adod neki, amit adhatsz. Az életét. Mit számít a munka, Vóttférj véleménye, a háztartás, a környezet rosszallása? Húzd be a kéziféket, és simogasd meg a hasad.
Nagyon nehéz feladni a függetlenséget, és elfogadni, hogy innentől Férj támogatására szorulsz. Csökkennek a bevételeid, nehezül a tested, semmi sem úgy működik már, mint korábban. És a legnehezebb dolog félretenni a saját büszkeségünket, és beismerni - magunknak is, nemhogy másoknak - hogy segítségre van szükségünk, mert egyedül nem megy. Veszélyeztetett terhesen nem. De muszáj, mert nem csak saját magadat, de a gyermekedet is veszélyezteted, ha nem állsz le.
Többen szeretnek téged önmagadért, mint hinnéd. Nem a manager-cica jelmez ami meghatároz, nem is a haverokbulifanta szerepkör. Akiknek igazán fontos vagy, azoknak mindez csak sallang. Férj és Pötyesz azt szereti, aki Te vagy. Nem a szerepeidet.
Hogy miért gondolom azt, hogy lenyeltem a Bölcsek Kövét? Mert végigcsináltam ugyanezt. És tudom, hogy van segítség, van támogatás, mert az a 27 anya (leendő vagy már megszületett gyermekekkel) úgy támogatott, ahogy Téged is fog. A családom (a gyerekem apja, és a gyerekem) mellett. Önzetlenül, szeretetből. Menni fog. Hidd el. Ha magadnak nem, hát nekem. Tapasztalatból beszélek.
Szeretettel üdvözöl
az anno 15 hetes terhesen ágyba kényszerült kismama (ma egy kéthónapos kislány anyukája)
18. hét
El se hiszem, hogy hogy repül az idő, nemrég még azon morfondíroztam, hogy az most 1 vagy 2 csík, most meg már lassan a felénél járok. A rosszullétek megszűntek, a savam még mindig sok, de már megtanultam kezelni és megelőzni. A fáradékonyság megvan, de azt is tudom kezelni, ha pihenek. Vagyis ha pihennék. Rájöttem, hogy egyszerűen nem tudok pihenni. Ha elmegyünk nyaralni, akkor simán megy a semmittevés, de ha itthon vagyok, akkor fél-egy óránál többet nem tudok feküdni. Lepihenek, majd elkezd pörögni az agyam, hogy miket kéne megcsinálni, mit kéne elintézni, stb… és persze azonnal teszek-veszek, pakolok, rámolok.2 hete voltam AFP-n, ahol meg is ultrahangoztak. Orvos megkérdezte, hogy szeretnénk-e tudni a nemét?! Naná, vágtuk rá egyszerre Férjjel! Doki nézegeti jobbról, nézegeti balról, majd Férjre nézett széles mosollyal és közölte, hogy FIÚ! Férj arca megrándult, nézett rám ijedten, várta a megerősítést, hogy rosszul hallotta az orvost!? Doki értetlenül nézett Férjre, majd rám, én a légy zümmögését is hallottam a szobában… Csöndben felöltöztem, gépies mozdulatok, majd kimentünk a váróba, ahol még várt rám a vérvétel. 2 perc csend után ránéztem Férjre, aki üveges szemmel bámult előre… Közöltem vele, hogy Én mindjárt elsírom magam. Én is - jött a válasz. Mert Mi lányt akartunk! Vagyis Férj nagyon azt szeretett volna, én először fiút, majd miután mindenki azt mondta, hogy lányom lesz, beleéltem magam a lányos anyuka szerepébe.
A rosszullétekből, a hasam formájából, a tenyeremből mindenki lányt jósolt!
Megingázott egy boszi barátnőm, Ő is lányt mondott.
Egy cigányasszony utánam kiabált a nyugatinál, hogy gyönyörű lányom lesz.
Szóval mindenki lányt mondott. És akármennyire nem foglalkoztam ezekkel, mégis titkon beleéltük magunkat, hogy Lénababa nemsoká beköltözik az életünkbe. Ott ültem a váróban és sirattam a meg nem született lányomat. Ez lassan már 2 hete volt, természetesen ma már örülünk a fiúnknak, Férj is boldog, hogy fia lesz, de kellett pár nap, amíg megemésztettük, feldolgoztuk :-)
Múlthéten voltam védőnőnél is, aki megdicsért, hogy nem híztam és ismét ultracuki volt, se túl sok, se túl kevés, nem erősködött, minden tanácsához hozzátette, hogy szerinte, de csináljam majd úgy, ahogy nekem jól esik. Utána néz a hordozó-kendős csapatnak itt a kerületben, és ajánlott terhestornát is. Nem ismeri személyesen, aki tartja, de csupa jót hallott róla így aztán felhívtam, mivel időpont szükségeltetik, mert csak 6 fős csoportokkal foglalkozik a hölgy.. A hölgyet nevezzük mostantól Zsuzsinak. Elérkezett a torna napja, kicsit fájdogált a hasam, vagyis nem is kicsit, olyan volt, mintha meg akarna jönni, de azt írja minden könyv, hogy ez normális, nő a méhem.
Naszóval, elérkezett a nap, Férj vitt autóval a torna helyszínére, kirakott egy lakótelep szélén, egy 4 emeletes ház kapujában. Kérdőn néztem rá, de a cím stimmelt. Felcsöngettem, elmondtam, hogy miért jöttem és már nyílt is a kapu. Férj mosolyogva integetett, hogy 1 óra múlva jön értem, megyünk utána moziba. Lift nincs, felmásztam a 4.-re. Az ajtó előtt kosárban sörösüvegek, bentről hatalmas kacajok. Bekopogtam, majd miután bebocsátást nyertem, egy konyhában találtam magam, körülöttem 5 különböző korú és előrehaladott állapotú kismamával. Nézek kérdőn, hogy ez most mi?! Zsuzsi a lakásában tartja a 6 fős kismama tornáját, konkrétan a nappaliban. Én totyorogtam a konyhában, ami amerikai stílusú, azaz egyben van a nappaliból kinevezett edzőteremnek. Cipő levesz, kabát felakaszt még vagy másik ezer kabátra. Zsuzsi hangja kísértetiesen hasonlít Terry Black hangjára Nacsa Olivér előadásában, ezért kínos mosolyra késztetett folyamatosan. Belépünk a nappaliba, kaptam egy kádkilépőt (nem polifómot, hanem azt az igazi hurkás kádkilépőt, amit a fősuli alatt az albiban használtunk). Kádkilépőre ráterítettem a törülközőmet, leültünk, majd kezdődött a dumcsi. Hogy Zsuzsi a kutyáját honnan fogadta örökbe, mióta van nála, milyen kutyái voltak eddig. Rém érdekes sztorik, már fél órája tornázni kéne, helyette ülök egy kádkilépőn egy vadidegen ember vadidegen nappalijában és az életét elemzem. Kezdtem türelmetlen lenni.
40 perc után elkezdődött a foglalkozás: beszív a levegő, hirtelen kienged. Szakaszosan szív, szakaszosan enged. Nem értettem. Én azt hittem, hogy a kismama torna, az torna lesz. Nem egy ugribugri aerobikra számítottam, hanem egy kis átmozgató testmozgásra. Ehelyett levegő vételek tömkelege, amit majd a szülésnél fogok hasznosítani. Igen ám, de Nekem még jó esetben is 22-23 hetem van a szülésig. Majd Zsuzsi kielemezte, hogy melyik levegővétel a vajúdás és szülés melyik szakaszában használandó. Határozottan és hatalmas színpadi előadásban elmesélte, hogy ez bizony baromira fog fájni. Nem akar megijeszteni senkit, de átvágni se, így Ő csak szívességet tesz, hogy elmondja, hogy ez a szülés a 10-es skálán 15-ös erősségű lesz.
És ekkor megvilágosodtam és rájöttem, hogy ez az egész terhesség olyan, mint az érettségi: 9 hónapig készítenek fel a nagy megmérettetésre, hogy aztán élesben mindent elfelejts :-D Már az érettséginél se értettem, hogy miért szólt a gimi egész negyedik éve arra az 1 órányi vizsgára felkészítésről!??? Miért nem készítettek fel, ami utána jött: a fősulira/egyetemre vagy az érettségivel a kezünkben, állás keresésre?! De sajnos ilyen ez a kismama torna, kismama relaxáció és minden egyéb, amivel mostanában találkozom. Eddig nem féltem a szüléstől, valahogy Sanyibácsi megnyugtató szavaival azonosultam: a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy nő szül. Ezáltal félelmek nélkül gondoltam arra, sőt, még büszke is vagyok magamra, hogy nekem ez megadatott, kiválasztottnak, ezáltal különlegesnek éreztem magam, hogy van egy kicsi angyal, aki engem választott. Na, de ezen tanfolyamok után, már összeugrik a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mennyire fájni fog és milyen kínokat kell majd kiállnom, hogy megszülessen Pötyesz…
Naszóval, mi fekszünk és lihegünk bőszen Zsuzsi nappalijának padlóján, amikor is a zár csörrent, ajtó kinyílt és hazajött Zsuzsi férje. Én pattantam volna fel, hogy akkor indulás, nem is zavarok, de mindenki teljes nyugalommal végezte a feladatot, Zsuzsi is csak hátraszólt, hogy szevasz Apa… Apa beköszönt, levett kabátját, majd kivette a vacsit a hűtőből. Tálcára rápakol, kisszobába bevisz, megkajált, majd levitte a kutyát. És akkor én eltűnődtem, hogy mi a frászkarikát lihegek egy vadidegen ember vadidegen nappalijában a gyerekemmel egy kádkilépőn feküdve??? Előttem az ülőgarnitúra, mögöttem a szekrénysor…. Alig vártam, hogy vége legyen, mert eldöntöttem, hogy ez volt az első és egyben utolsó kismama tornám is, mert paráztatni ott a gugli és az Anyám :-), és valószínűleg ahhoz is már túl sznob vagyok, hogy egy számomra idegen ember nappalijában fújjam a levegőt, miközben a mosógépe zakatol a fürdőben. A foglalkozásokra csak és kizárólag bérletet lehet venni, aminek az összege 20.000 forint, ami 8 alkalmat jelent. Azaz hetente kétszeri alkalmat vásárol az ember lánya, amit muszáj lejárni. Én jeleztem, hogy 1 alkalmat fizetnék, mert nem tudom megmondani, hogy mikor tudok jönni és mikor nem. Zsuzsinak napi 2 foglalkozása van, plusz szülésfelkészítő, papás-mamás torna, stb. Egész egyszerűen ki lehet számolni, hogy mekkora árréssel dolgozik. Ennyi bevételből miért nem bérel azon a lakótelepen egy garzont, ahol nem zavarjuk a családi életét? Nem értem…
Visszaolvastam és valamiért beugrott egy gondolat: Sanyibácsi csoport foglalkozásán, ahol ugye elhitetik velem, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy szülni fogok, ott mondott Sanyibácsi egy nagy igazságot, amiről eszembe jutott egy barátnőm, aki a terhessége 15. hetétől szobafogságra volt ítélve, pedig hasonló pörgős élet élt, mint Én, majd a szülése se volt egy méznyalás, a babája és Ő is veszélyben volt. Naszóval rögtön rá gondoltam, amikor Sanyibácsi azt mondta, hogy nem véletlen, hogy ez a baba pont minket választott. Azért választott minket, mert tudja, hogy mennyit bírunk ki. Mert mi ha azt is gondoljuk, hogy nem, ez nem fog menni, nem tudunk hanyatt fekve a 15. héttől élő inkubátorok lenni, a baba tökéletesen tisztában van vele, hogy de igen. Hisz ezért választott minket…. Itt és most szeretném megemelni a nem létező kalapom eme barátnőm előtt, mert én most nem igazán hiszem, hogy képes leszek erre, és köszönöm a bíztatásait…..
A tegnapi genetikai ultrahangon a szonográfus jelezte, hogy a belső méhszájam valószínűleg nyitva van, ma megyek dokihoz, aki kimondja az „ítéletet”, hogy kell-e ágynyugalom, ha kell, akkor mennyi ideig. Szorítsatok kérlek!
királylány
Inszeminációt javasolt az orvostudomány miután több mint egy éve sikertelenül próbálkozunk a férjemmel. Szeretném megosztani veletek, hogy az idáig vezető vizsgálatokon mit tapasztaltam… Durva lesz!
Pénteken túlestem a HSG vizsgálaton, a petevezetékem átjárható, de ez egész egyszerűen mellékszállá vált a vizsgálattal járó viszontagságok mellett….
Kezdjük ott, hogy a nőgyógyász, aki a vizsgálatot végezte, az egyik elismert családtervezést támogató intézmény orvosa és egy magánklinika egyik szakmai vezetője is egyben. Viszonylag nagyhírű, jónevű és kedvelt doki, egekig magasztalt szakmai háttérrel és rutinnal.
Miután először megvizsgált, elmondta, hogy szükség van vérvételre meg UH-ra, amit - miután egy bizonyos összeget előre befizettünk – el lehet végezni ott helyben külön költség nélkül, továbbá HSG vizsgálatra, ami viszont még plusz 30ezer Ft. Mondom jólvan, hát van ilyen, mindenért fizetni kell, persze, rendben, a gyerekért mindent.
Az egy dolog, hogy az intézményben nem tudnak az orvos ilyen akcióiról, továbbá, hogy a saját asszisztense telefonszámát adja oda kis cetlin… bőszen hirdeti az általa írt könyvet…., a kenetemet végülis nem küldi el tenyésztésre, a vérvételt csak félig végzi el, a ciklus második fele nem érdekli, és a második találkozásunk után, a HSG előtt (!!!) inszemet javasol… Mindez már önmagában is felkeltette a gyanúmat, hogy az eljárás nem egészen etikus, de ha már belevágtam, próbáltam bízni a dokiban.
Az asszisztense azt mondta, fél 2-re menjek be a kórházba. Két sorstársammal vártam a váróban, ahol időközben nagyjából 140 kismama fordult meg, CTG-re, meg NST-re, meg első fotóra meg ilyenekre jöttek és örömködtek leplezetlenül.
Két órát vártunk a dokira, közben már kijött egy másik nőgyógyász, hogy holvanmár a doki, mert hogy ma ügyel, nem lehet elérni, nem jelentkezik. Kijött a röntgenorvos, hogy neki már rég lejárt a munkaideje, csak a doki szólt neki, hogy lesz még ez a három HSG, ő is rá vár.
Na, fél 4-kor megérkezett a professzorúr, azt sem mondta, hogy elnézést. Kb. 15 perc múlva mindhármunknak fel volt dugva a katéter, és szépen testületileg átvándoroltunk a lábunk közé ragasztott csővel a röntgenbe. Bemegy az első csaj, 10 perc múlva kijön. Bemegy a második csaj is. Közben a második csaj férje kérdezi az első csajt, hogy éshát hogyan kell a professzor úrnak meghálálni ezt a vizsgálatot?? Mondom WTF? Nekem megmondta, hogy ez a vizsgálat ennyi, gondoltam van kint egy árlista, és majd a pénztárban fizetek. Hát nem, ott a röntgengép mellett megkérdezte a csaj, hogy mennyivel tartozik, a doki mondta, hogy „amennyiben megállapodtunk”, és a markába dugta a 30 ezret.
Hát mondom nagyon állat, de mostmár nincs visszaút… Bementem én is, megvolt a vizsgálat, felöltözök, odamegyek hozzá, odaadom a 30-at. (Szeretném kiemelni, hogy ez NEM egy magánrendelő, ahol egy kicsit esetlenül sikerült megoldani a fizetést, ez egy közkórház, ahol a vizsgálatot végülis TB alapon végezték el, csak éppen beszedtek érte még plusz 30 ezret. Ez nekem ott, a folyosón esett le, mikor az első csaj beszámolt a bent történtekről.) Kijövök, kijön ő is, és a folyóson elmondja, hogy még görcsölhet a hasunk, meg vérezhetünk is, meg 3 napig szextilalom, várjuk meg a felvételt, kb. 10 perc, míg elkészül, a viszontlátásra. Még nem volt negyed öt.
Vártunk a leletre, nem 10 percet, hanem legalább 20-at. Behívja a röntgenorvos az első csajt, bent van vagy 10 percig, elképzelésem sincs, hogy miről dumál vele ennyi ideig. Kijön és hazamegy. Bemegy a második, ugyanez. Bemegyek harmadiknak, a röntgenorvos leültet, széééép lassssaaaaan elmondjaaaaa, hogy hát ez itt a petevezető, átjárható, na és mióta próbálkoznak, satöbbi, satöbbi. Köszönöm, felállok, kilépnék az ajtón, erre megállít.
Hogy a doktor úrral rendeztem-e az anyagiakat? Vazzeg, leesett az állam! Mondom igen. Kérdezi, adott neki pénzt?? Mondom igen, még itt a vizsgálat után 30 ezer Ft-ot (a röntgenorvos is ott tett-vett egyébként, csak gondolom nem vette észre a pénzdugdosást). Azt mondja jó, csak mert neki a doktor úr még nem adott semmit, pedig ő vele szokott elszámolni. ?????????????? És hogy akkor ezek szerint nagyon oda kell figyelni, mert a doktor úr őt lenyúlja….
Nem tudok elég cifrán káromkodni ehhez!
Milyen állapotok lehetnek ott vazzeg, ha a röntgenorvos engem, a pácienst vonja kérdőre, hogy melyik zsebbe dugtam a pénzt és leleplezi a saját mutyijukat?! Milyen orvos, milyen ember az, aki miután két órát várakoztatott minket, 30 perc munka után zsebre rak 90 ezer Ft-ot és elsétál átvágva a betegeit és a röntgenorvost is?! Milyen orvos, milyen ember az, aki ilyen módon kihasználja a nők gyerek utáni vágyát, azt, hogy kétségbeesésünkben szinte bármit megtennénk és simán nyílnak a pénztárcák?! Hogyan higgyem el, hogy nincs más megoldás, csak az inszem (amit lehet, hogy szintén feketén végez???)?!
Az biztos, hogy nem megyek vissza hozzá, mert semmi értelme!
De leírtam nektek, hogy legyen meg tanulságul!
Leolib
21. hét
Az elmúlt részekben nem sok szót ejtettem a terhességi tünetekről. Ennek az az oka, hogy számomra tök lényegtelenek, és létük elsikkad a tény fölött, hogy bennem most egy emberke fejlődik, és hamarosan beköltözik a lakásunkba. J De most mégis összeszedem az eddig előbukkant tüneteimet, hogy emlékeztetőül szolgáljanak a későbbiekben nekem, meg a kismamaság előtt állóknak, hogy mi várhat majd rájuk. Szerencsére – szerintem – nem annyira borzalmasak!A legelső tünet valamikor az 5. héten jelentkezett és mindössze annyiban merült ki, hogy előrehajoláskor érezhetően másképp gyűrődött a hasam, minta „megakadtak” volna valamiben a bőröm alatti szövetek. Ez roppant muris volt, és mivel ekkor orvos még nem látott, sokszor így teszteltem, hogy ott van-e még a baba. :-)
Aztán jelentkezett a hányinger is, amihez produktum csak egyetlen egyszer társult a kényszerérlelt nektarinok miatt. Főleg a fogmosás hozta elő az émelygést, ami mindig öklendezésbe torkollott. Ez a tünet jelentkezett, ha éhes voltam, vagy ha fáradt, és annak tudtam be, hogy a gyerek így üzeni meg, ha szüksége van valamire. Úgyhogy nem bántam. Egy jellel több, hogy Ő létezik, és jól van. Ez a tünet a 14. hét környékén tűnt el nyomtalanul.
A gyomorégés szinte kezdetektől velem volt, holott ez később szokott jellemző lenni, amikor a gyerkőc már a gyomrot nyomja. Ennek ellenére én szinte minden étkezés után észleltem a savat a torkomban, és bevallom, nehezen viseltem. Mostanában minta megszűnt volna ez a kellemetlenség is. Mondják, hogy akkor ég az anya gyomra, ha a lurkó épp a haját növeszti. Ennek alapján remélem szép hajasbabánk születik majd. :-)
A terhesség elején meglátogattam a fogorvosom, mert annyi rémtörténetet hallani arról, hogy a baba csontjainak növesztésekor kivonja a kalciumot az anya szervezetéből, akinek a fogai emiatt romlásnak indulnak. Mások szerint csak az íny lazul meg, ez okozza a fogfájást. Nálam egy lyukacskát talált a doki, amit be is tömött, úgyhogy azzal nem is volt bajom. Az egyik rágófogam viszont beindult, és minden evésre lüktető fájdalommal reagált. A fogorvos szerint is csak az ínyemmel lehetett a bibi, mert maga a fog habár tömött, egészségesnek tűnik. A röntgen kideríthetné, ha a gyökerénél gond van, de azt terhesen tilos. Maradt hát a szenvedés, egészen addig, míg nem vettem érzékeny fogra való öblögetőt, és fogínyvérzés elleni fogkrémet. Azóta ez a gond is normalizálódott.
Az orrom is észrevette, hogy babám lesz és egyszer csak elkezdett vacakolni. Azóta is nehezebben kapok rajta levegőt, hála a megduzzadt nyálkahártyának. Orrfújáskor mindig véres lesz a zsepim, és a váladékom is sokkal sötétebb, sűrűbb, és persze véres. Ez nem túlüdítő látvány, de teljesen együtt lehet vele élni, ez legyen a legkevesebb. Ugyanígy vagyok a gyakori pisilésekkel is, ez csak éjszaka okoz kényelmetlenséget. Szerencsére már hozzászoktam, hogy félálomban botorkálok ki a mellékhelyiségbe, és amint újból párnát és a fejem már alszom is tovább.
A pocakom növekedésével nem csak a bőröm nyúlik és viszket (ezt olajozni szoktam) de a csontjaim is nekikezdtek vándorolgatni. A szeméremcsont fájás hetekig keserített, de mintha már az is alábbhagyott volna az utóbbi időben. Egészen alul, a hüvelyemnél fájtak a csontjaim kérlelhetetlenül, mintha valami nagy munkában lennének. Gondolom ez így is volt, csinálták a helyet a bébinek. A másik rakoncátlan csontom a forgóm. Neki meg csak az nem tetszik, hogy az irodában ülök naphosszat görnyesztve. Na, ennek is vége két hónap múlva. :-)
A második trimeszter kezdetekor tört rám az aluszékonyság, amiről már írtam korábban. A terhességem előtt is elég álomszuszék voltam, az a fajta, aki elbóbiskol a lehető legabszurdabb időpontokban és helyeken. De ez most mégis más volt, a szemem sem bírtam nyitva tartani. A vérvétel derítette ki ennek az okát: vashiányos vérszegénység. Azóta kell együtt éljek a csokisvér ízű szörnnyel, a Maltofer Fol rágótablettával. Ha nagyon nem vagyok ráhangolódva a vámpíros kalandra, akkor csak lenyelem vízzel, mintha sima pirula lenne. Nem nagy ügy, a lényeg, hogy segít az álomkór leküzdésében, és vasat juttat Máténak. Igazi kis vasgyúró lesz, akárki meglássa! :-)
Most, hogy már a 22. hét kapujában vagyok, nagyon kéne fickándoznia, ennek ellenére csak egyszer-kétszer érzem naponta. Akkor is az étkezésekhez köthetően. A legutóbbi ultrahang megállapította, hogy a méhlepény a méh mellső falán tapadt, vagyis ott funkcionál a hasfalam és Máté között. Ez letompítja annyira a kisfiam mozgását, hogy ne érezzem állandóan. Gondolom lesz ez még másképp is, és fogom még én visszasírni ezt a nyugis időszakot. De ennek ellenére már alig várom, hogy nagyokat rugdaljon, hátha akkor majd az Apukája is megérezheti a mozgását, mert eddig sajna még nem sikerült elkapnunk a megfelelő pillanatot.
Minta
