Ágibébi maa kedvencével örvendeztet meg bennünket:

Amióta az eszemet tudom, imádtam a konyhában lenni, konyhafelszerelést vásárolni, főzőcskézni, és mindent ami a lakás (számomra) legfontosabb helyiségéhez kötődik. Különös vonzalmat éreztem a szép festett kerámiák, sütőtálak iránt. Pár éve eljött az idő, és megvettem az első pite formámat. Gyönyörűséges. Hát még a számtalan variációban előforduló édes és sós piték, amiket sütni lehet benne. Ez az egyik kedvencem:
Hozzávalók a tésztához: 2 csésze liszt, 1 csapott teáskanál só, 150 g hideg vaj szeletekre vágva, 1 tojás, 1-2 kanál hideg víz, ha szükséges.
Hozzávalók a töltelékhez: 250 g friss krémsajt (én mascarpone-t használtam), 3 tojás, 1 ek liszt ( keményítővel is helyettesíthető), só, fekete bors, 1/2 csésze szárított paradicsom összevágva (ehelyett friss paradicsomot tettem bele, mert nekem a szárított túl édes, és plusz apróra vágott füstölt szalonnát is tettem bele, hogy a férfiak se legyenek elégedetlenek), 200 g puha kecskesajt szeletelve, koktélparadicsom olíva olajjal átkenve dekoráció gyanánt.
A tésztához valókat összegyúrjuk. A tésztát pihentetés nélkül olyan kerekre nyújtjuk (egy kicsivel túllóghat), mint a pitetál átmérője, és 180 fokos sütőben elősütjük míg kezd színt kapni. Ha ez megvan, a sütőből kivéve a sajtot szeletekben elosztjuk a formában, és rászórjuk a darabolt aszalt paradicsomot. A többi hozzávalót robotgéppel fél perc alatt simára keverjük, és ráöntjük a töltelékre. Dekorációként a paradicsomot a tetejére rakjuk, és 180 C-on kb. 30 perc alatt aranyszínűre sütjük. Langyosan vagy hidegen egyaránt finom, de általában nem éri meg hogy kihűljön.
Ágibébi

Borstörő 2011.09.26. 08:59

Gyerekszáj II.

Petra mondta (Született: 2008.12.30-án)

- Apóca! Borotváld meg a szúrást a fürdőszobába!
 
Apa fúrja a galéria korlátját. Petra odabújik Anya lábához:
- Baba fél a darálótól!
 
Eragon filmet nézzük. Eragon kérdezi a kicsi sárkányt:
- A Te anyád hol van?
Erre Petra:
- Dolgozni ment!
 
Apa este az ágyon használja a manikűrkészletet. Petra kiveszi belőle a tükröt és a szemöldökcsipeszt. Odaadja őket Anyának:
- Anyóca! Szedd ki a szemedet!
 
Apának adott puszi után:
- Nem szoktam ellopni Apától betegséget!
 
Hozzáragadt Petra ujjához a Túró Rudi papírja. Erre Petra rázni kezdi a kézfejét és mondja:
- Engedd el baba kezét!
Majd – miután még mindig oda van ragadva – folytatta:
- Tessék elengedni baba ujját!
 
Győzködöm Petrát, hogy már nem kell a cumi a szájába, mert Ő már nagy kislány. Erre Petra:
- Összedurrantam kicsire! (Azaz: ide a cumival, mert még kicsi vagyok!)
 
Elmentünk a postára. Jól felöltöztettem Petrát is, mert erős, hideg szél fújt. Mikor hazaértünk és nekiláttunk a kabát meg a sapi levételéhez, így szólt:
- Jól be vagyok csomagolva!
 
- Porcicák vannak a lábujjaim közt!
 
Játszunk Petrával. Egyszer csak látom, hogy begyűri a pelenkáját (rongyőt) a pólója alá. Kérdezem:
- Minek az a rongyő a pólód alá?
- Nekem is van Tesó a pocakomban! (2011.07.12.)
 
Joli mamával tanítgatjuk Petrát az „f” betű kimondására, mert a cumizás miatt „h”-t mond minden „f” helyett. Kérdezzük tőle:
- Milyen színű a cumid? (Fehér, kék és fekete virágos gombbal.)
Petra gondolkodik pár pillanatig, majd azt mondja nagy komolyan:
 - Kék is van benne!
 
Apával játszanak.
- Apa, egyél meg! Én nem vagyok kemény. Engem puhának csináltak!
 
Nani aranyköpései:
 
Már 7 éves volt Nani és tudott olvasni. Kint jártunk  Nemzeti vágtán és az egyik büfé hatalmas betűkkel hirdette, hogy náluk kapható a legjobb TÖKIPOMPOS!!! Hát persze a gyerek rögtön rákérdezett, hogy mi ez a mulatságos nevű valami. Elkezdtem mondani, hogy a tésztája hasonló a pizzatésztához, meséltem hagymáról, sonkáról, no meg persze kemencéről, tűzről, kemencében sütésről, stb., stb., stb., majd megkérdeztem, hogy: na, mostmár tudod mi az a Tökipompos?
Jött a válasz: Aha, szárazkenyér (???????????) Gondolom nem csodálkoztok, ha ezek után úgy éreztem, valamit elrontottam… :-D

Nani 2-4 éves kora között a "kikapcsolni" szót, "kikapicsítolni"-nak mondta. (megjegyzem, most 10 éves és képtelen kimondani az utóbbi verziót :D)


Készülődtünk valamerre, öltözködni, kabátot, sálat, sapkát kellett venni, de annyira be volt zsongva, fel volt pörögve és kapálódzott, hogy az atyaúristennek sem sikerült rávarázsolni a ruhaneműket. Papának (édesapámnak) elfogyott a türelme és rászólt Nanira:
-Te! gyerek! maradjál már nyugton, mert meglátod kikapicsítollak!!!
Mire a gyerek:
-Nem kapicsítolsz ki engem Papa, há' nem vagyok én TV!!!!
(én meg bekapicsítolni nem tudtam a kabátját, mert majdnem megfulladtam a röhögéstől)

20. hét

El sem tudtam képzelni milyen változás zajlik majd le bennem annak hatására, hogy megtudom, fiam lesz-e vagy lányom. De a hír felfogása után hirtelen átkattant az agyam (gondolom ez mindkét nem esetében így lett volna) és azóta egy méterrel a föld felett lebegek, amiért kisfiam lesz! :-) Most már el sem tudnék képzelni magamnak lányt, úgyhogy nagyon remélem nem volt tévedés a legutóbbi ultrahangon.

Most hogy már konkrét neme van, konkrét neve is lett, ő a kisfiunk Máté. Most volt neki névnapja, és már sokan felköszöntötték, holott még meg sem született. Még a szomszéd néni is lelkesen érdeklődik, hogy van Máté. Én is így emlegetem, ha szólok hozzá, márpedig szoktam. Van, hogy elmesélem neki mi mindent fogunk csinálni együtt, ha idekint lesz, és van, hogy arról mesélek neki hogyan vártuk. Ő is kommunikál, főleg a különböző ételeket kommentálja rendületlenül. Kedvence a somlói galuska, de bármire lelkesen rugdal, amit jó ízűen eszek meg. Noha még nagyon erőtlenek a kis lábai, azért érzem, ha jelez velük kifelé.

Szeretnék neki mesét is felolvasni, de olyan használhatatlan mesekönyvet vannak itthon, hogy azokból nem igazán szoktam. Nemsokára nézek neki valamit a könyvesboltban, elsősorban Szutyejev: Vidám mesék (http://www.libri.hu/konyv/vidam-mesek.html) című könyvét szeretném neki megvenni, mert azt én is imádtam kiskoromban. Persze egy csecsemőt (pláne egy magzatot) nem kötnek le a történetek, de fontos hogy hallja a hangomat, és, hogy legyen naponta legalább egy fél óra, amíg a munkahelyi és az otthoni teendőket hátrahagyva csak vele foglalkozok. Mert azt gondolom, ő – attól még, hogy egyelőre bent van és nem kint – vágyik a társaságomra és a kizárólagos figyelmemre. Ha pedig közben olyan dolgokat olvasok neki, amik engem is kellemes nosztalgiával árasztanak el, akkor a pozitív hatású hormonokból ő maga is részesül.

Végül a névnapján nem a könyvet vettem meg neki, hanem magamnak vettem meg az első kismamacuccomat, egy pöttyös blúzt. Mivel van egy pár kölcsön kapott pocakos ruhám, így eddig nem tartottam fontosnak, hogy ilyesmire költsek. Aztán egy barátnőmmel betévedtünk egy kis üzletbe, ahol az ő és az eladónő javaslatára magamra rángattam a fél készletet. Persze ők mindketten el voltak ájulva minden felpróbált ruhadarabtól, én pedig csak elégedetlenül vizslattam magam a tükörben. Egyik másik darab úgy rám passzolt tetőtől talpig, hogy a lehető legkisebb egyenetlenségre és előnytelenségre is teljes gőzzel felhívta a figyelmet. Imitt-amott kerekedtek benne a formáim, főleg azok, amelyeket nem terhes állapotomban is palástolni igyekszem. Végül mégis kiválasztottam egy blúzt, ami legalább nem túl passzos, és simán hordhatom majd később is, pocak nélkül. Még az árából is engedett az eladónő, gondolom minél hamarabb kívül akart tudni a kapun, amiért annyit problémáztam. :-)

A kismamaruha kérdést még nem zártam le, szükségem van még egy kötött vagy horgolt kardigánra, amit átmeneti kabátként is hordhatok. Ha szerencsém van, ilyet kapok használ truha boltban is. Feltett szándékom hogy beszerzek valamiféle pulóverruhát is, de semmiképp sem olyat, amiben mintha csőbe húztak volna! :-S Ehhez kelleni fog még egy terhes-leggings is, amit esetleg hordhatok a kismamajógán is. Merthogy amit eddig viseltem ott, már egyáltalán nem kényelmes. A jógaórák egyébként rendszeres deja vu élményeket okoznak, ugyanis az oktató pontról pontra ugyanazt az órát adja le minden egyes alkalommal. Már tudom, mi után mi következik, és nem tudom örüljek-e ennek, vagy sem, de változatosságra vágyó énem rendszeresen tiltakozik. Még a közbevetések is ugyanakkor, ugyanabban a témában történnek. Gondolom ennek az az oka, hogy közben cserélődik a kismama állomány, újak jönnek, régiek mennek, én pedig a második trimeszteres állapotommal még jó darabig állandó szereplője leszek az óráknak. Meg persze velem együtt Máté is. :-)

Minta

Borstörő 2011.09.23. 08:51

Nemek harca??

Egy tervezett uniós direktíva szerint a jövőben a terhességi ultrahangot végző orvos nem mondhatja meg a baba nemét a szülőknek. Ezt hallottam ma reggel a rádióban… Mi vaaaaaaaaan???????????? Teljes döbbenet.

Czeizel Endre azt nyilatkozta, hogy az európai ajánlás a 12. hét előtti magzati nem-meghatározásra vonatkozik. Huh, nagy kő leesik… amúgy a 12. hét előtt Magyarországon meghatározzák a gyermek nemét teljes bizonyossággal??? Én még nem hallottam róla, de az nem jelent semmit…
Az Európa Tanács ajánlásának kidolgozói szerint ugyanis túl sok a szelektív abortusz, azaz a szülők kizárólag azért szakíttatják meg a terhességet, mert a születendő baba neme nem felel meg az elvárásaiknak. Jézus ereje! Hát hova jutottunk??? De most komolyan, és tényleg nagyon komolyan kérdezem: HALLOTT MÁR VALAKI OLYANRÓL A TÁG-SZŰK MIKRÓ-MAKRÓ KÖRNYEZETÉBEN, AKI A GYEREK NEME MIATT MEGSZAKÍTATTA A TERHESSÉGÉT???
Most ünnepélyes felhívást teszek közzé: kifejezetten szeretnék egy ilyen hölggyel/házaspárral találkozni, megismerni döntésük okait, akár egy interjút készíteni!
Visszakanyarodva… szóval egyrészt magán a feltételezésen akadtam meg nagyon… de még ha igaz lenne, és lennének ilyen – szerintem elszigetelt, ritkán előforduló – esetek, akkor sem gondolom azt, hogy erre egy algoritmust rá lehet húzni, és kijelenteni a többi 99% felé, hogy már pedig nyaljatok sót, de a gyerek nemét nem mondjuk meg!
Be kell valljam igazából nem vagyok vadfeminista, de még feminista sem, de ilyenkor úgy eszembe jut, hogy ilyen – számomra korlátozásnak tűnő – ajánlásokat, rendelkezéseket, törvénytervezetek, kik találnak ki?? Pasik? Nagy eséllyel… Valahogy úgy érzem, hogy az egyetlen dolog, amivel nem tudnak a nőkön túltenni, nem tudják kontrollálni a terhességet, nem tudják befolyásolni a helyzetet, talán még mindig él az agyukban, hogy nők alacsonyabb rendűek? Korlátozni, szabályozni kell őket, az alantas ösztöneik miatt? De akár idesorolhatnám az abortusz korlátozására tett kísérleteket… ott is egy csökött pasi agyából pattant ki az „ötlet”…
Úgy elképzeltem ennek kapcsán, hogy hogyan is megy ez…. Túlmodoros fejű kisebbségi komplexusokkal teli – magát európai felvilágosult polgárnak valló - pasi reggel felkel, majd azt mondja a feleségének: megvagyok róla győződve, hogy van aki hobbiból abortál, szerintem ezt szankcionálni kell. Majd megreggelizik, közben győzködi magát, hogy igen, mekkora ötlet, és keresi közben az indokokat…
Mi a fene baja van az embereknek azzal, hogy a nő szeretne a saját méhe felett döntést hozni? Mondja már nekem valaki, hogy ez miért nem alapvető emberi jog?
Borstörő

16. hét

Többen kérdezték, hogy miért írok néha 2 hetente? A válasz nagyon egyszerű: mert nem történik velem semmi :-) De komolyan. Élem az életem, dolgozom, már nem járok bulizni, a gyerek nem mozog, néha olyan, mintha nem is lennék pohos. És már nincsenek óriás kaja partik se, mert mióta terhes lettem kínosan ügyelek, hogy mi kerül a tányéromra. Sajnos az étkezési kultúrám terhesség előtt rémálom volt: csak és kizárólag szénhidrátot ettem. És ez nem vicc! Imádtam este 10-kor a csirkepörit nokedlivel bevágni és mindezt lefojtani valami sütikével. Nekem a kenyér az nem barna és magos, hanem fehér és ropogós. Ezeket kellett minimálisra csökkentenem a babavárás alatt/miatt. Mindenhol az olvasható, hogy nem kell 2 helyett enni és inkább fehérje, mint szénhidrát. Így nincs esti zabálás, csak csipegetés, és inkább salit, mint túróscsuszát. Jó, persze, néha Én is elcsábulok, de kínosan vigyázok, hogy pl. édességet minél kevesebbet. Nincs csokika és sütike, marad helyette a gyümölcs. Nem volt nehéz megszokni, mert az elején ugye nem ment le semmi, most már valszeg annyira összeszűkült a gyomrom, hogy nem is esik jól a tele zabálás. A fáradság sem múlt el, pedig a 2. trimeszterre azt írják, hogy tele leszek energiával és vadul fogom a szexet kívánni. Még egyik se köszöntött be, de türelmesen várok…
Ami a legutóbbi bejegyzésem óta a legfontosabb, hogy megvan a szülésznőm! Most azt gondolhatja mindenki, hogy örömtáncot járok, elmormolok egy imát és simán hátradőlök. Pedig nem. Kezdjük ott, hogy Sanyibácsi bár az ország egyik legjobb szülész-nőgyógyásza, sajnos nem egy IT guru. Így az általa átküldött listában a nevek és a telefonszámok bazira nem passzoltak. Valószínűleg excelből másolta és elcsúszhattak a sorok… 2 napig telefonálgattam a megadott számokra, ahol vagy nem vették fel, vagy ha nagy nehezen felvették, akkor nem a névhez tartozó mutatkozott be. Szeretem a kihívásokat és egyik legjobb barátomat guglinak hívják, így pár percen belül meglett a megfelelő szám a megfelelő bábához. El is értem Katit, aki Sanyibácsi listáján az 1. helyen állt és gugli szerint lassan szenté is avatják a nála szültek. Kati hangja nagyon kedves volt, márciusra vállalna is, viszont a kórházban vezetőség csere lesz, így nem biztos, hogy lehet választott szülésznőm, ha nincs választott (értsd: fizetett) orvosom. Remek. Újabb jó hír, újabb sikersztori a magyar egészségügyben… Megegyeztünk Katival, hogy októberben találkozunk, egymásba szeretünk és éljük az életet, és ha úgy alakul, hogy muszáj választott orvosnak is lenni, akkor választunk. Gyakorlatilag azt számoltam, hogy ha ez az orvos is kell, akkor a szülésemig 5 orvosnál fogok tartani. 9 hónap alatt 5 férfit elfogyasztani elég szép teljesítmény azt hiszem :-)
Vasárnap ellátogattunk az ország egyik legismertebb és legdrágább bababoltjába. Biztonsági öv terelőért mentünk, amiből 1 féle volt, meg is vettük. Aztán még 1 órát bolyongtunk Férjjel szájtátva, hogy mi minden van, és ezekből vajon mi mindenre lesz Nekünk is szükségünk?! Férjnek a legjobban az iker babakocsi tetszett, fel-le tologatta az üzletben, hatalmas kurjantásokkal, hogy nekünk kell egy ilyen! Majd megláttam a kismama ruhák mellett a szívhang figyelő kézikészüléket. Először sóhajtva néztem Férjre, hogy kellene egy ilyen. Elolvastam a leírását, majd határozottan kijelentettem, hogy Nekünk kell egy ilyen! Így meg is vettük. Azonnal hazarohantunk, beüzemeltük és hallgattuk Pötyike szapora szívhangját. Legszívesebben magamra kötném egész nap, de nem ajánlott és dolgozni is nehezen tudnék benne… A terhes ruha részlegen nem találtam semmit, valószínűleg a cég ráállt az 50 év feletti kismamákra szín és fazon ügyileg. Habár, ha jobban belegondolok, az Anyám se talált volna magának semmitse. Szeretjük a vidám színeket a családban. Egy darab terhes farmert találtam, amiért közel 30 darab ezrest kértek, így szépen visszaraktam. Annyira azért nem volt jó. Hatalmas biznisz ez a terhesség, gyakorlatilag mindent arany áron adnak.
Múlthéten kiolvastam az első gyermekneveléssel foglalkozó könyvet. Azt hiszem egyben az utolsó is. Beleszerettem, minden szavával egyet értettem és tudtam azonosulni. A kötődő nevelésről szólt a könyv, amit most nem részleteznék, akit érdekel a téma, üsse be a gugliba, hogy kötődő nevelés és 67.800 db találatot fog kiadni. Miután faltam a sorait és boldogan meséltem Férjnek, hogy ez lesz a mi utunk, kiolvasta Ő is. És hála égnek nem kellett csalódnom benne, mert szerinte is szuper és az Ő férfi logikájának teljesen egyértelmű. Azt még nem tudjuk, hogy a nagyszülőkkel ezt, hogy fogjuk elfogadtatni, ezért kezdésnek karácsonyra megkapja mindkét leendő nagymama a könyvet. Olvassák el, emésszék meg és szépen fogadják el, hogy mi ezt látjuk helyesnek. Előre látom Anyum arcát, amikor elér az igény szerinti szoptatáshoz :-) Lesznek itt még egymáshoz feszülések, sírások és vádaskodások.
Munkában még mindig nincs meg az utódom, már az esélytelenek nyugalmával várom a jelentkezőket. De sajnos nem akarnak jelentkezni. Összesen 3 embert találtunk szimpatikusnak és szakmailag elfogadhatónak abból az 5 önéletrajzból, amit kaptunk :-)
királylány
süti beállítások módosítása