Borstörő 2011.10.05. 14:32

Sárkánytorna

18. hét

El se hiszem, hogy hogy repül az idő, nemrég még azon morfondíroztam, hogy az most 1 vagy 2 csík, most meg már lassan a felénél járok. A rosszullétek megszűntek, a savam még mindig sok, de már megtanultam kezelni és megelőzni. A fáradékonyság megvan, de azt is tudom kezelni, ha pihenek. Vagyis ha pihennék. Rájöttem, hogy egyszerűen nem tudok pihenni. Ha elmegyünk nyaralni, akkor simán megy a semmittevés, de ha itthon vagyok, akkor fél-egy óránál többet nem tudok feküdni. Lepihenek, majd elkezd pörögni az agyam, hogy miket kéne megcsinálni, mit kéne elintézni, stb… és persze azonnal teszek-veszek, pakolok, rámolok.
2 hete voltam AFP-n, ahol meg is ultrahangoztak. Orvos megkérdezte, hogy szeretnénk-e tudni a nemét?! Naná, vágtuk rá egyszerre Férjjel! Doki nézegeti jobbról, nézegeti balról, majd Férjre nézett széles mosollyal és közölte, hogy FIÚ! Férj arca megrándult, nézett rám ijedten, várta a megerősítést, hogy rosszul hallotta az orvost!?  Doki értetlenül nézett Férjre, majd rám, én a légy zümmögését is hallottam a szobában… Csöndben felöltöztem, gépies mozdulatok, majd kimentünk a váróba, ahol még várt rám a vérvétel. 2 perc csend után ránéztem Férjre, aki üveges szemmel bámult előre… Közöltem vele, hogy Én mindjárt elsírom magam. Én is - jött a válasz. Mert Mi lányt akartunk! Vagyis Férj nagyon azt szeretett volna, én először fiút, majd miután mindenki azt mondta, hogy lányom lesz, beleéltem magam a lányos anyuka szerepébe.
A rosszullétekből, a hasam formájából, a tenyeremből mindenki lányt jósolt!
Megingázott egy boszi barátnőm, Ő is lányt mondott.
Egy cigányasszony utánam kiabált a nyugatinál, hogy gyönyörű lányom lesz.
Szóval mindenki lányt mondott. És akármennyire nem foglalkoztam ezekkel, mégis titkon beleéltük magunkat, hogy Lénababa nemsoká beköltözik az életünkbe. Ott ültem a váróban és sirattam a meg nem született lányomat. Ez lassan már 2 hete volt, természetesen ma már örülünk a fiúnknak, Férj is boldog, hogy fia lesz, de kellett pár nap, amíg megemésztettük, feldolgoztuk :-)
Múlthéten voltam védőnőnél is, aki megdicsért, hogy nem híztam és ismét ultracuki volt, se túl sok, se túl kevés, nem erősködött, minden tanácsához hozzátette, hogy szerinte, de csináljam majd úgy, ahogy nekem jól esik. Utána néz a hordozó-kendős csapatnak itt a kerületben, és ajánlott terhestornát is. Nem ismeri személyesen, aki tartja, de csupa jót hallott róla így aztán felhívtam, mivel időpont szükségeltetik, mert csak 6 fős csoportokkal foglalkozik a hölgy.. A hölgyet nevezzük mostantól Zsuzsinak. Elérkezett a torna napja, kicsit fájdogált a hasam, vagyis nem is kicsit, olyan volt, mintha meg akarna jönni, de azt írja minden könyv, hogy ez normális, nő a méhem.
Naszóval, elérkezett a nap, Férj vitt autóval a torna helyszínére, kirakott egy lakótelep szélén, egy 4 emeletes ház kapujában. Kérdőn néztem rá, de a cím stimmelt. Felcsöngettem, elmondtam, hogy miért jöttem és már nyílt is a kapu. Férj mosolyogva integetett, hogy 1 óra múlva jön értem, megyünk utána moziba. Lift nincs, felmásztam a 4.-re. Az ajtó előtt kosárban sörösüvegek, bentről hatalmas kacajok. Bekopogtam, majd miután bebocsátást nyertem, egy konyhában találtam magam, körülöttem 5 különböző korú és előrehaladott állapotú kismamával. Nézek kérdőn, hogy ez most mi?! Zsuzsi a lakásában tartja a 6 fős kismama tornáját, konkrétan a nappaliban. Én totyorogtam a konyhában, ami amerikai stílusú, azaz egyben van a nappaliból kinevezett edzőteremnek. Cipő levesz, kabát felakaszt még vagy másik ezer kabátra. Zsuzsi hangja kísértetiesen hasonlít Terry Black hangjára Nacsa Olivér előadásában, ezért kínos mosolyra késztetett folyamatosan. Belépünk a nappaliba, kaptam egy kádkilépőt (nem polifómot, hanem azt az igazi hurkás kádkilépőt, amit a fősuli alatt az albiban használtunk). Kádkilépőre ráterítettem a törülközőmet, leültünk, majd kezdődött a dumcsi. Hogy Zsuzsi a kutyáját honnan fogadta örökbe, mióta van nála, milyen kutyái voltak eddig. Rém érdekes sztorik, már fél órája tornázni kéne, helyette ülök egy kádkilépőn egy vadidegen ember vadidegen nappalijában és az életét elemzem. Kezdtem türelmetlen lenni.
40 perc után elkezdődött a foglalkozás: beszív a levegő, hirtelen kienged. Szakaszosan szív, szakaszosan enged. Nem értettem. Én azt hittem, hogy a kismama torna, az torna lesz. Nem egy ugribugri aerobikra számítottam, hanem egy kis átmozgató testmozgásra. Ehelyett levegő vételek tömkelege, amit majd a szülésnél fogok hasznosítani. Igen ám, de Nekem még jó esetben is 22-23 hetem van a szülésig. Majd Zsuzsi kielemezte, hogy melyik levegővétel a vajúdás és szülés melyik szakaszában használandó. Határozottan és hatalmas színpadi előadásban elmesélte, hogy ez bizony baromira fog fájni. Nem akar megijeszteni senkit, de átvágni se, így Ő csak szívességet tesz, hogy elmondja, hogy ez a szülés a 10-es skálán 15-ös erősségű lesz.
És ekkor megvilágosodtam és rájöttem, hogy ez az egész terhesség olyan, mint az érettségi: 9 hónapig készítenek fel a nagy megmérettetésre, hogy aztán élesben mindent elfelejts :-D Már az érettséginél se értettem, hogy miért szólt a gimi egész negyedik éve arra az 1 órányi vizsgára felkészítésről!??? Miért nem készítettek fel, ami utána jött: a fősulira/egyetemre vagy az érettségivel a kezünkben, állás keresésre?! De sajnos ilyen ez a kismama torna, kismama relaxáció és minden egyéb, amivel mostanában találkozom. Eddig nem féltem a szüléstől, valahogy Sanyibácsi megnyugtató szavaival azonosultam: a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy nő szül. Ezáltal félelmek nélkül gondoltam arra, sőt, még büszke is vagyok magamra, hogy nekem ez megadatott, kiválasztottnak, ezáltal különlegesnek éreztem magam, hogy van egy kicsi angyal, aki engem választott. Na, de ezen tanfolyamok után, már összeugrik a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mennyire fájni fog és milyen kínokat kell majd kiállnom, hogy megszülessen Pötyesz…
Naszóval, mi fekszünk és lihegünk bőszen Zsuzsi nappalijának padlóján, amikor is a zár csörrent, ajtó kinyílt és hazajött Zsuzsi férje. Én pattantam volna fel, hogy akkor indulás, nem is zavarok, de mindenki teljes nyugalommal végezte a feladatot, Zsuzsi is csak hátraszólt, hogy szevasz Apa… Apa beköszönt, levett kabátját, majd kivette a vacsit a hűtőből. Tálcára rápakol, kisszobába bevisz, megkajált, majd levitte a kutyát. És akkor én eltűnődtem, hogy mi a frászkarikát lihegek egy vadidegen ember vadidegen nappalijában a gyerekemmel egy kádkilépőn feküdve??? Előttem az ülőgarnitúra, mögöttem a szekrénysor…. Alig vártam, hogy vége legyen, mert eldöntöttem, hogy ez volt az első és egyben utolsó kismama tornám is, mert paráztatni ott a gugli és az Anyám :-), és valószínűleg ahhoz is már túl sznob vagyok, hogy egy számomra idegen ember nappalijában fújjam a levegőt, miközben a mosógépe zakatol a fürdőben. A foglalkozásokra csak és kizárólag bérletet lehet venni, aminek az összege 20.000 forint, ami 8 alkalmat jelent. Azaz hetente kétszeri alkalmat vásárol az ember lánya, amit muszáj lejárni. Én jeleztem, hogy 1 alkalmat fizetnék, mert nem tudom megmondani, hogy mikor tudok jönni és mikor nem. Zsuzsinak napi 2 foglalkozása van, plusz szülésfelkészítő, papás-mamás torna, stb. Egész egyszerűen ki lehet számolni, hogy mekkora árréssel dolgozik. Ennyi bevételből miért nem bérel azon a lakótelepen egy garzont, ahol nem zavarjuk a családi életét? Nem értem…
Visszaolvastam és valamiért beugrott egy gondolat: Sanyibácsi csoport foglalkozásán, ahol ugye elhitetik velem, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy szülni fogok, ott mondott Sanyibácsi egy nagy igazságot, amiről eszembe jutott egy barátnőm, aki a terhessége 15. hetétől szobafogságra volt ítélve, pedig hasonló pörgős élet élt, mint Én, majd a szülése se volt egy méznyalás, a babája és Ő is veszélyben volt. Naszóval rögtön rá gondoltam, amikor Sanyibácsi azt mondta, hogy nem véletlen, hogy ez a baba pont minket választott. Azért választott minket, mert tudja, hogy mennyit bírunk ki. Mert mi ha azt is gondoljuk, hogy nem, ez nem fog menni, nem tudunk hanyatt fekve a 15. héttől élő inkubátorok lenni, a baba tökéletesen tisztában van vele, hogy de igen. Hisz ezért választott minket…. Itt és most szeretném megemelni a nem létező kalapom eme barátnőm előtt, mert én most nem igazán hiszem, hogy képes leszek erre, és köszönöm a bíztatásait…..
A tegnapi genetikai ultrahangon a szonográfus jelezte, hogy a belső méhszájam valószínűleg nyitva van, ma megyek dokihoz, aki kimondja az „ítéletet”, hogy kell-e ágynyugalom, ha kell, akkor mennyi ideig. Szorítsatok kérlek!
királylány

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr83280146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AvivaÁgi.hu 2011.10.05. 14:47:53

Kedves Királylány!
Ha normális kismama tornára szeretnél járni, gyere hozzám:)
Lehet, hogy ez fellengzősen hangzik, de normális helyen, kellemesen átmozgatom a kismamákat.
Üdv:
AvivaÁgi.hu

christeen16 2011.10.06. 14:37:10

Szia Királylány,
A Szent Imre Kórházban is szokott lenni - INGYEN - kismamatorna. Az ehhez kapcsolódó DVD-t is meg lehet netről vásárolni. A DVD-n kicsit több van, mint a "lihegés".
www.r-med.com/index.php?prodid=440&page=descr&catid=0&cookie_loop
Nekem hasznos volt 2,5 évvel ezelőtt a szülésnél, bár akkor nem gondoltam, hogy segíteni fog. Ajánlom Neked is.
Üdv
Christeen16
süti beállítások módosítása