Egyrészt tök lassan megy az idő, másrészt, meg mááááár itt tartunk?? Naponta többször rám tör, hogy úristen mivan ha a Kisasszony úgy gondolja, hogy neki elég volt, és már jönne kifelé, mi meg még sehol sem vagyunk… Hova fogjuk tenni? A szekrényfiókba?? Mert kaptunk már rengeteg dolgot, de MI! még nem készültünk rá úgy – tudjátok olyan felnőttesen szülők módjára – komolyan. A fenét nem, hát vettünk babakocsit :-D

Na ez egy nagy projekt volt, mert ugye rengeteg itinert kaptunk… Gyakorlatilag már hónapok óta jegyzeteltünk folyamatosan, hogy milyen legyen, mi a jó, ki mire esküszik, mennyire legyen nagy a kerék, mózes - nincs mózes kérdés ugye… könnyű kontra nehéz, mire és hogyan akarjuk használni (nyilván gyerekszállításra :-D de ugye számolni kellett némi BKV-zással is, esetleg hosszú sétákkal stb.), és akkor még a hordozó és isofix kapcsán felmerült vitánkba még bele se mentem…

Elmentünk egy nap a legnagyobb babaáruházba – mondjuk ott egy kicsit kiakadtam, mert míg máshol idegesítően gyorsan, még be sem szívva az áruház illatát, már a nyakunkba csimpaszkodik egy eladó – addig itt úgy kellett levadászni valakit, hogy ugyanmár jöjjön és avasson be bennünket, hogy mi mire való, mit hogy kell szétszedni, összerakni akármi. Nos, a hölgyike nem volt éppen a helyzet magaslatán mint utóbb kiderült… de azért néhány infót sikerült összekanalazni.

Közben ugye, az imádott Banyáim – na meg a hites Uram – nagyon forszírozták, hogy nézzek szét a használt-piacon is, mert hátha. Nos, én egy napra leszerveztem két – a képek alapján – igen jóállapotú, nagyon jó márkával rendelkező eladót, pluszban még két bababoltot, hogy akkor ma valamivel hazamegyünk, ha mással nem, hát a két lábunkkal…

Nos, az első helyen, egy kissé ledöbbentünk. Az újállapotúnak meghirdetett kocsi, számomra kritikán aluli volt. Egy kicsit ilyen átverés szaga volt a dolognak. Utána következett egy ajánlott bolt. A Férjem, kb. 3 keresztkérdés után konstatálta, hogy már pedig ezt a márkát tutibiztoshótziher nem fogjuk megvenni. Már ránézésre látszódott, hogy nem minőségi darab – hiába új – ráadásul azért egy-két turpisság gyorsan kiderült róla. Még volt egy kis időnk, így elmentünk egy outletbe. Kellemes csalódás volt, hogy azonnal jöttek fényesre suvickolni a sejhajunkat, amit a Zuram úgy hálált meg, hogy kb. 1,5 óra alatt finoman kiborította az eladót, bár az szemmel láthatóan elég jól bírta a gyűrődést. Talán egyszer meg is említette, hogy hozzá van szokva a kispapák kérdéseihez, de hogy ennyire?? Na arról nem szólt a fáma :-D

A Férjem gyakorlatilag vagy féltucat kocsit apró darabokra szedetett, majd összerakatott, majd ezek után, megpakoltatta, és vígan tologatta fel-alá az üzletben. A végén már ott tartottunk, hogy csak a kocsi tervezőjének lányának a fiának az unokájának a nevét nem tudtuk… Elrakattunk két kocsit másnapig, hogy otthon újra megvitassuk a kérdést, természetesen átfésülve a netet biztonsági tesztekért, véleményekért, a baráti kör megszondáztatásával.

Végül még elmentünk egy használt kocsit megnézni… Nos, amikor a hölgy a garázsból, csomagolásban hozta ki az amúgy felsőkategóriás kocsit, már gyanakodtunk, hogy innen biza üres kézzel nem megyünk haza. És láss csodát találtunk egy babakocsit szinte full új állapotban, teljesen karcolás-mentesen. Állítólag egy évig használták rendszeresen… de hiszen még a kerékgumi sem volt megkopva! Minden hozzátartozó alkatrészével együtt, féláron adta az eredetihez képest. Vétek lett volna otthagyni, így aztán haza is jött velünk :-D Természetesen, amikor itthon kivettük az autóból, rögtön össze is balhéztunk azon, hogy akkor ki tolja el a bejáratig :-D majd izgultunk egy sort, hogy tényleg beférjen a liftbe, és hogy a lakásban is kényelmesen be tudjunk állni a helyére. A fene vinné el, stimmelt minden, ez a kocsi ránk várt, vagyis Miss Hólyagdance-re. :-D

Szóval kocsija már van a Kishölgynek, remélem pár napon belül a bútorzat is bekerül szobájába, legalább dobozban, hogy már csak össze kelljen rakni. Erre alkalmas időpont lehet, mondjuk a Szenteste, amikor már időzített bombaként arra várunk, hogy kidugja a kis fejét, hacsak – mint már ahogy korábban említettem a parámat – nem gondolja úgy, hogy idő előtt felmondja az albérletet és beköltözik a szívecskés szobájába.

És akkor a végére a heti cukor-hírek, 989. felvonás:

Még mindig inzulin-mentes vagyok :-D Nagyon határértékesek a mért cukrok, ráadásul fogyok ahelyett, hogy híznék, szóval megint nyertem egy hetet. Azt még hozzáteszem, hogy a heti etapon, 4!!!!! órát vártam a doktornőre… A rám jellemző pofavágást megkapta, de miután szó nélkül rábólintott néhány extra vérvételes kérésemre, ezért egyelőre túllépek ezen. Bár az a beszólása, miszerint jövőhéten tutira ne késsek (sosem szoktam), mert hogy időben be akarja fejezni a rendelést, kissé röhejes volt, bár biztosítottam róla, hogy most sem rajtam múlt…

Nem tudom mennyire fárasszalak benneteket azzal, hogy Kisnyuszi továbbra is igen aktív, bár azt mondják hogy ahogy nő egyre kevesebb helye lesz mozogni. Nos, én ebből semmit sem érzékelek, illetve de, olyan mintha mindenhol ott lenne :-D Gyakorlatilag trambulinnak használja a hugyhólyagomat, majd mikor már full kiugrálta magát, gyengéd kis simogatással próbálja jóvátenni… Hát nem lehet rá haragudni, az biztos :-D

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.