No, mivel annyira sok minden nem történt az elmúlt egy hétben, beszéljünk a hüvelygombáról... :-D hehehe. De van jobb témám is: terhesség árnyoldalai. Félreértés ne essék, nem panaszkodni akarok, csak van néhány dolog amiről ritkán és keveset beszélünk.

Az első ilyen volt, a székrekedés. Tudom, nem illik erről diskurzust folytatni, épp ezért ért bazira váratlanul. A szarügyi kérdések olyan mértéket öltöttek úgy a 12-13. hétre hogy kénytelen voltam hashajtót használni. Már ha használt... az eddigi trükkök mint a tejeskávé banánnal simán bukó volt, de emellett ettem össze-vissza mindent. És semmi, vagy ha igen, az felért egy szüléssel. Aztán ez is elmúlt úgy huszonixedik hétre, de addig, jézusúristen nagyon gáz volt.

Aztán jött ez a lábdagadás, ugye erről beszéltem már korábban. Nyilván ebben volt a hirtelen súlygyarapodásom, a meleg, a nap-hold együttállás akármi. Bele sem gondoltam abba, hogy a tőlem szokatlan zabálási rohamoknak lesznek következményei. Egész életemben sosem voltam hízékony, sőt inkább tömi kellett akár a libát, meg hát finnyás vagyok na, bevallom férfiasan. Na ez is kimúlt, ennek következményeit viselem magamon. Növesztettem egy kis úszógumit, vagy inkább kapaszkodót, hátha később jól jöhet még valamire. De tényleg is, ha jobban belegondolok télre lehet hogy pont jól jön egy kis háj a gyerek mellé, ő sem fázik meg, én is ki leszek párnázva. Tiszta jó, király vagyok :-D

Azért ennyire vidáman nem fogtam fel ám a hízást, tényleg meg kellett birkóznom magammal, hogy ez csak átmeneti állapot, jövő ilyenkor esélyes hogy visszanyerem a megszokott magamat. Vagy nem. De például erről sem beszélt senki, már hogy ez valamennyire megviseli az ember lányát.

És ott vannak a mellek. Tudtam, hogy nőni fognak, de ekkora mértékre nem számítottam. Gyakorlatilag a kerület látványosságai lettek :-D Ejgen, szokták volt mondani, hogy örüljek neki. Nos, azt azért elmondanám, hogy bérletem van a fehérneműshöz, bár az utóbbi időben a sportmelltartóval kötöttem közelebbi barátságot. Bazi nehezek, állandóan fáj a hátam. Ráadásul ha hanyatt fekszem, akkor olyan mintha két medicinlabda ülne a tüdőmön, így aztán időnként légszomjam is van.

Növesztettem egy kis háthájat :-D Nemcsak elölről vagyok kipárnázva, hanem hátulról is :-D Ez azért nagyon praktikus, mert ha mondjuk hanyatt vágódom akkor a zsírpárna tompítja az ütést :-D És akkor itt meg is említem a sok kismamára jellemző bénáskodást. Minden leverek, felborítok, nekimegyek, kiesik a kezemből stb. Először azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen gázgéza, de aztán többen mondták hogy ez is egy olyan dolog amiről nem sokan beszélnek... Ön és közveszélyes még nem vagyok, de ha elindulok otthonról mindig le kell jelentkeznem a felügyelőtisztemnél, és az érkezést is dokumentálnom kell... :-D

Orrdugulás. Na ez most kezd egyre rosszabb lenni. Eleinte azt hittem valami nyavalya akar kitörni rajtam, ami kb. a lehetelten kategória most számomra, hiszen annyira egészségesen étkezem, és annyi vitamint szedek, hogy vírus legyen a talpán amelyik áttöri ezt a védvonalat.

Gyerekmozgás. Csodálatos dolog, fantasztikus érzés, de először nagyon ijesztő volt. Rendesen parajolánka voltam, pedig számítottam rá, de érezni az már más tészta. Aztán elkezdtem várni, és tiszta élvezet volt, amikor bejelentkezett, együtt örültünk ha valamit produkált. Most ott tartunk, hogy napi szinten komoly vitákat folytatunk vele arról, hogy mit illik szétverni odabent és mikor. Ráadásul ahogy nő, úgy fáj egyre jobban a rúgkapálása, vagy éppen kellemetlen úszkálódása. Most is vannak ijesztő dolgai. Pont két perce végighúzta a tappancsát a belső hasfalamon, majdnem kiesett a laptop a kezemből annyira megijedtem. Az a parám, hogy fogja magát és egyszercsak kinéz a köldökömön keresztül, majd közli hogy elege van már a zöldségből küldjek már le egy kis édességet :-D

Pisilés. Az hogy sűrűbben kell menni, nem kifejezés! Van, hogy úgy megdolgozza a húgyhólyagomat, hogy 5-10 percenként járok csorgatni. És ugye a szelep sem zár már tökéletesen... lassan felnőtt pelenkára váltok :-S

Fáradtság. Eddig elég aktív voltam, jöttem-mentem intézkedtem szokás szerint, bár egy kicsit kisebb tempóban, de nem okozott gondot semmi. Pár hete már úgy vagyok vele, hogy boltba lemenni is megterhelő, legalábbis gondolatban eljutni odáig rápihenős műfaj :-D Mindennap kell egy órácskát horpasztanom, valahogy kimerít vagy a reggeli, vagy az ebéd, vagy a tévénézés, szóval értitek.

Hát úgy kb. ennyi ami nekem meglepő volt és mulatságos. Persze semmi sem tragédia, örülök hogy élvezhetem a terhesség áldásos hatásait! Semmire nem cserélném el :-D

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.