Okozott némi fejtörést, hogy legyen-e babanapló, mert már annyi van a neten, hogy Dunát lehet vele rekeszteni! Én meg mi újat tudnék írni? Végül az döntött, hogy nagyszámú rajongótáborunknak (jaj de szerény vagyok, mi?) nem kell egyenként elmesélni, hogy mi történt velünk, hanem folytatásos teleregényként követhetik az eseményeket, nem beszélve a családtagokról. Úgyhogy bocsi mindenkitől, de még fárasztom a nagyérdeműt ameddig bírom szusszal.

Tehát hazajöttünk a kórházból. Az első fürdetés gyakorlatilag annyiból állt, hogy beledugtuk a gyereket a vízbe, kicsit tapicskoltuk, aztán ki :-D Pedig Apa teljeskörű továbbképzést kapott Macskavati férjétől, de mégis azért élesben más. Aztán jött az amire nem számítottunk, pedig fel voltunk készülve arra, hogy ordítani fog...

Az első éjszaka volt a horror a második a pszichothriller. Mindkét éjjel 4-4 órát ordított ki tudja miért!?? Mindent bevetettünk, ami kezdő szülőként eszünkbe jutott, már kínunkba a Suttogóból próbáltunk ihletet meríteni de hiába. A vége az lett, hogy totál kiborultam én is. A Férj ott állt két bömbölő nővel, és felváltva próbált vigasztalni. Még jó hogy ő legalább a helyzet magaslatán volt. Végül csak kifeküdt a kiscsaj, de mi is, olyannyira, hogy nem mertük egyedül hagyni - biztos tuti hót ziher, hogy akkor valami helyrehozhatatlan lelki károkat okoztunk volna :-D - így aztán a sokak által kritizált gyerekszobai extra vastag szőnyegen kuporogtunk mindhárman 2 nm-en. Mert a fejembe vettem, hogy a szülői ágyba, nem!! Mert nem! Az a szülőké, a gyereknek meg van sajátja. Persze a második éjszaka már próbáltunk mindannyian a nappaliba orientálódni, de a vége megint ugyanaz lett. Aztán harmadnapra megvilágosodtunk!

Ugye, mind a védőnő, mind a gyerekorvos, azt nyomatta, hogy 3 óránként kelteni, etetni kell a gyereket, mert a sárgaság miatt szüksége van az anyatejre. Hát mi bőszen csináltuk is, DE! A gyerek totál kiakadt minden alkalommal - ugye főként éjszaka - hogy mi a fészkes fenéért piszkáljuk, épp hogy elaludt, mi meg már megint nyomjuk a szájába a didit. Valljuk be, engem is frusztrálna! Aztán rájöttünk arra is, hogy bazira melege van! Nyomatták a kórházba, hogy kell a body meg a rugi és így lesz hűde fasza. Na a mi lányunk eléggé forróvérű, szarik az a tankönyvekre. Neki melege van és kész! A szopiba konkrétan csatakosra izzadja magát! A harmadik dolog volt, hogy keveset kapott enni. A védőnő szerint elég ilyenkor 30-40 ml etetésenként. Hát nem. 70-90-et simán bepuszil! Így aztán a harmadik napra taktikát változtattunk a fentiek alapján. Jéééééééééé, és végre az éjszakai horrorból lányregény lett! Nincs túlöltöztetve (25-26 fok van a lakásban, megfázni sem tud), napközben 3,5 félóránként keltjük, vagy kel magától, éjszaka pedig szépen jelzi hogy éhes. Így aztán - igaz 3-4 részletben - de én is tudok hunyni 6-7 órát, plusz napközben amikor alszik 1-1 órát ráhúzok. Mindenki boldog és elégedett, a gyerek fejlődik, apa edződik, anya kipihent.

Apa itthon van velünk 3 hétig, amiért én örökké hálás lesznek neki. Sokkal jobb így, hogy ő is látja mivel jár ez, és kő keményen kiveszi a részét a melóból. A fürdetés az apás program, továbbá érdekes módon, az ő mellkasán jobban megnyugszik, nyilván benne az is, hogy rárakták elsőre, meg hogy - a Férj szerint - neki erősebben ver a szíve, és arra bambul be. Hát nem tudom, minden esetre, baromira szerencsés vagyok hogy ennyire együtt él ezzel, még akkor is ha hajnalok hajnalán mindkét nője sírógörcsöt kap. Hormonok :-D

Pár napja volt újszülött fotózás is. Kicsit későn kezdtünk el ezen agyalni, de végül egy nagyon kedves volt főiskolástársam - aki azóta pályát módosított - extra gyorsan elvállalt bennünket, és valami elképesztő türelemmel és profizmussal készítette el a fotókat. Ezekből láttok most ízelítőt! :-D  Mindenkit megnyugtatok, édes lányunk az egészet full végigaludta! Az ő kis buddha nyugalmával tűrte, hogy tekerjük jobbra balra. Jutalmul extra nagy adag menüt kapott, dupla anyatejshakkel  :-D

Az elmúlt két hétben azért sikerült már valamennyire megismerni Cupp-cupp Hercegnőt :-D A tisztába rakás után már tudja, hogy minnyár jön a kajcsi, és ennek megfelelően oltári cuppogásokat bír levágni. Kaja után mosolyog, igaz ezek önkéntelenek, de olyan vigyorokat vág le, hogy az valami elképesztő! Megismeri mindkettőnk hangját. Szereti ha énekelünk neki - bízom benne azért, hogy a kappan hangomtól nem marad vissza a fejlődésben. Pancsi után pedig rendszerint lepisili a fürdőlepedőjét, bár az utóbbi alkalommal már résen voltunk :-D Amúgy egyelőre egy nyugodt békés gyerek. Rengeteg örömünk van benne!

Nos és akkor egy kis mérgelődés is, mert mindig van valami. A kórházban a születésekor mondták, hogy nem tudjuk intézni az anyakönyvi kivonatot, mert a VI. kerületi önkormányzat (ugye abban a kerületben született) már nem tart fogadóórát decemberben. Mondták ezt december 9-én... Családbarát kormány, elmehetnek a búsba! Ugye anyakönyvi kivonat nélkül, semmit, mondom semmit nem tudunk intézni. Se anyaságit, se tgyást, se lejelentéseket, se a biztosításomat. Semmitse. Ja, hogy mikor is? Majd januárban... Namost kérdezem én, hogy azok akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben mint mi, hanem igenis szükségük van ezekre a pénzekre, azok ilyenkor hogy élnek túl? És a hab a tortán hogy október közepe óta táppénzen vagyok. A melóhely nem tb kifizetőhely... szerintetek mennyi táppénzt kaptam azóta?? Magyarország én így szeretlek!

Borstörő

Köszönjük a képeket a www.gyermekfenykep.hu-nak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.