Még mindig bent vagyok. Nem mintha valami különösebb ok lenne, egyszerűen a Speckódoki úgy gondolja, hogy hospitalizálni kell, fekvés, nyugvás. Eddig szinte minden áldott nap benézett hozzám, hogy hogy vagyok, majd a kérdésemre, hogy mikor mehetek már haza végre, mindig egy újabb variációval állt elő :-D Most éppen a jövőhét péntek az ígéret, HA a cukrom, a vérnyomim, a ctg rendben van.

Cukrom

Nos, nyilván aki már feküdt valaha kórházban tisztában van azzal, hogy kórházi kosztot nem a Gundelből hozatják… pedig itt van nem messze ;-) A kismamáknak szánt diétás menü tele van olyan ételekkel, amiket én normál esetben meg sem eszem, továbbá a dietetikus letiltott róla. Csak néhány elrettentő példa, borzadjatok: fehértészta, lisztes rántással készített főzelék, főtt burgonya, tésztás leves… korpás zsemle amit meg sem merek kóstolni, mert tutira nem fér bele az étrendembe. A főétkezés kivételével, szinte minden kajálást meg tudok oldani saját magam, de az ebédet nem. Egyrészt nincs lehetőségem kimenni főtt ételért, bár itt van valami étterem, de nem volt túl bizalomgerjesztő. Sajnos főzni nem főz rám senki, így kénytelen vagyok az itteni kaját megenni ha nem akarok éhenhalni. Ebből következik, hogy az elviekben szénhidrátra kiszámolt ebédtől rendszerint határérték fölé megy a cukrom. Naná hogy szóltam érte, különben nem lennék én :-D Vállhúzás, ez van, oldjam meg ha nem tetszik… mintha az olyan könnyű lenne…

Csak lájtosba jegyzem meg, hogy bezzeg arra van pénz, hogy a kínai csajnak tolmácsot biztosítsanak, de egy normális étrendre nincs, pedig nem gondolom azt, hogy sokat kéne hozzátenni!

Vérnyomim

Napi 4 vérnyomáscsökkentővel tökéletes értékeket produkálok! Eleinte elég kómagyurka voltam tőle, de már hozzászoktam. Nem vagyok egy nagy kávés, de baromira hiányzik a reggeli tejeskávém. Tegnap engedéllyel, hazalógtam egy pár órára, lefőztem magamnak két adag koffeinmentest biztos ami hót ziher alapon. Ma reggel már boldog voltam – apró örömök az életben – hogy nekem milyen jó lesz ma a tejeskávé. Tej nem volt… Ennyit erről.

CTG

Mintahogy írtam, édes lányunk eléggé sértődős, a lelustababázást igen komolyan veszi, DE! Ismételten bebizonyította, hogy neki márpedig parancsolni nem lehet! Az van amit ő akar és kész! Ha ő hajnalban házibulit tart, akkor őt rohadtul hagyják békén 10-kor aludni, semmire nem hajlandó felkelni. Az almatrükk, meg apával beszélünk telefonon eleinte bejött, most jutott el odáig, hogy szarik a világra, ha aludni akar, akkor tőle piros hó is eshet, ő frankón durmol tovább. Így aztán megesik, hogy naponta kétszer fekszünk ctg-zni, mert őnagysága előadja a Makrancos Katát (a nevéhez híven, hiszen ezt fogja kapja második névnek), csakazértse. Ennyi. Kire ütött ez a gyerek?? :-D

Amúgy meg halálra unom magam. Az Imádott Férjem, mindent megtett ennek enyhítésére: hozott be könyvet (A Suttogót olvasom szakirodalomnak, de egyszerűen nem tudok túljutni a szoptatás témakörön, szopat a téma :-D ), itt a gépem, felrakott egy-két sorozatot, filmet, intézett nekem még nagyobb netcsomagot, hogy ne maradjak le semmiről. Közben még arra is volt ideje, hogy elintézzen egy-két dolgot, amivel még el voltunk maradva a baba érkezését illetően.

Egyedül – najó a kedvenc kolléganőjével – elment az egyik legnagyobb babaáruházba és megvett pár dolgot. Csak 6x beszéltünk közben :-D A zenélő-forgó okozta a legnagyobb fejtörést, amivel megintcsak sikerült valakit kiborítania :-D De a legcukibb mégis az volt, amikor a megvett dolgokat behozta, megmutatta, majd felhívta a figyelmemet arra, hogy nézzem csak, rózsaszín az orrszívó :-D

Aztán, elment egy nagyon kedves barátnőmhöz vidékre, aki rengeteg babáscucc mellett, több tonnányi babaruhát is adományozott, amit még aznap délelőtt kimosott, gondolván arra, hogy férfiembernek ez azért okozhat némi nehézséget (nem, nem okoz, meg tudja oldani, elengedett kézzel ül a bilin). A feladat annyi volt, hogy otthon teregesse ki a babaruhákat. 29 percet vett igénybe, és én nem tudom elképzelni, hogy ezt a sok babaruhát milyen nehéz a szárítóra felrakni! :-D :-D :-D

Végül, tegnap orvosi engedéllyel – tehát saját felelősségemre pár órára elhagyhattam a kórházat – hazavitt. Igen, volt benne hátsószándék is, hiszen míg alapvetően sok mindent megoldott egyedül, a vasalás és a főzés az bizony kimaradt. Nem hiszitek el milyen jó érzés volt! Egyrészt a saját kis lakásunk levegőjét beszívni, másrészt, hogy végre csinálhatok valamit, és nem kell vakarnom egész nap azt a bizonyost :-D Harmadrészt, meg szívesen csináltam, azért a Férjnek is jár némi kényeztetés :-D

Jövőhét pénteken töltöm a 36.-at, nagyon bízom benne hogy akkor tényleg hazamehetek, vagy ha mást nem, hát bedobjuk a B-tervet: osztódom :-D

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.