Kedden jutottam be a védőnőhöz. Meséltem korábban, hogy jó arc, nem az a vaskalapos matróna, konstruktív és laza. Nagyon izgi volt, mert megvitattuk a gyerekorvos-kérdést, kaptam recepteket, szóval olyan valóságos lett minden, hogy ebből TÉNYLEG gyerek lesz! Aztán rátértünk a vérnyomás-mérésre... kicsit magasabb lett a kelleténél ezért elrendelte, hogy napi 3 alkalommal méregessem otthon. Nem nagyon izgultam, mert néha tényleg szokott határértéken mozogni - kinek nem!?? - de alapvetően, a diabetológián is mindig mérik, és mindig oké. Attól a napi egy kávétól - ami inkább tej megijesztve kávéval - nem hiszem hogy bármi bajom lenne.

Nos, az események tegnap délben nem várt fordulatot vettek, mert tényleg megint magasabb volt a vérnyomim, mint kellett volna. Vacsi után már kissé meg is ijedtünk, gondoltuk várunk egy órát és ha megint gáz akkor hívjuk a Speckódokit. Egy óra múlva már nem volt vicces semmise azon kívül hogy édes lányunk marha nagy bulit rendezett teljesen engedély nélkül, úgyhogy ki fogom állítani a sarokba, csak legyen kint a kis szaros. Szóval a Speckódoki először piszok módon lehordott, hogy biztos túúúúúúúúúúl sokat híztam és ez itt gond, és hogy milyen felelőtlen vagyok, és szégyelljem magam. Köszi, az eget verő vérnyomásomnak már csak ez kellett... Ma reggelre rendelt be a Kórházba teljes menetfelszerelésben csőre töltött Férjjel, merthogy bent fog tartani, mert ezt így nem lehet.

Persze alig aludtam valamit, folyton magamat hibáztattam, hogy miért nem figyeltem jobban, hogy tényleg jóvátehetetlen hibát követtem el. Ezerszer végigrágtam, hogy mit eszek, teszek, iszok, alkotok amitől ez a vérnyomás ilyen méreteket öltött. Nem tudtam megnyugtatni magam...

Reggel szokatlanul csendben indultunk el, bár előtte megmutatta mindent a Férjnek hogy tudja ha Kisnyuszi mégis korábban érkezik, mi az amit feltétlen hoznia kell. Két napja teszteltük a body-rugdalozó közti különbséget - megbukott - úgyhogy mostmár profin vágja a témát. Ha meg nem akkor sokat fog kocsikázni :-D

Ctg-vel indultunk. Az első 10 percben még halálosan megnyugtató volt, hogy ott ketyeg a gyerek jó hangosan, aztán a végére, már zúgott az egésztől a fejem. Közben próbáltam kommunikációt kezdeményezni egy másik ctg-re kötött anya-jelölttel, de a felét nem hallottam. Fel is adtuk. Utána megint vérnyomi-mérés, szerencsére itt már azért normalizálódott a helyzet. Aztán jött a pisiteszt, hogy van-e fehérje benne. Ez is rendben. Szupper! Majd egy ultrahang biztonság kedvéért. Azon kívül, hogy végre kiderült mit jelent az ütemes mozgás - csuklás - nem sok új derült ki. Nőtt, de minden oké, virgonc ahogy azt már megszokhattuk.

Speckódoki átnézte az eredményeket, majd közölte, hogy egyelőre nem kell befeküdnöm - kövek le - minden okés. DE! Kaptam vérnyomi-csökkentőt, és 3-4 alkalommal/nap mérjek. Ha 90 fölé megy tartósan a második érték azonnal kórház. Aztán elkezdett gondolkodni... merthogy szerinte jobb lenne ha ABPM-re kötnének (24 órás vérnyomimérő), hogy világos képet kapjunk. Tekintve, hogy az sem tudtam mi ez, mindenre bólogattam, mint a betegek legjobbika. Elkezdett telefonálgatni, hogy szerezzen nekem ilyen készüléket meg egy kardiológust aki felügyel. Hát nem pont most értekeztek az Istenadták!?? Semmit sem sikerült intézni. Abban maradtunk hogy a házimókit megkörnyékezem, hátha. Szóval itt tartok most.

Azóta itthon vagyok, próbálok növény-állapotban maradni, bár ez elég nehéz amikor mindent leverek, vagy kiesik a kezemből. Nem vagyok én ehhez hozzászokva na! Bízzunk benne, hogy a következő 6 hétben mostmár nyugi lesz...

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.