Igen, igen, ez nemcsak a nap, hanem a hét híre is :-D Végre, győztem! Vérnyomi, cukor tök okés, ctg-n a béjbe hozza a szokásos fejenpörgést, és a Speckódoki is megenyhült :-D Ma közölte, hogy csütörtökön elmehetek 1 hétre, aztán vissza! Oké, tudom sovány vigasz, de akkor is végre a kis lakásunk levegőjét szívhatom, rákészülhetek a karácsonyra, és nem ver fel senki hajnalba egy laza vérnyomásmérésre… Apró örömök, de akkor is :-D Mostmár csak azért drukkoljunk, hogy lányzó ne húzza keresztül a számításainkat, mert akkor borul az ütemterv. Bár akkor sincs gáz, max. osztódva megyünk haza :-D

Az elmúlt egy hétben gyakorlatilag hozzászoktam a kórházi bentléthez. Már fejből vágom a nővérkék beosztását (igen, agyamra ment a kórházasdi), teljeskörű tájékoztatást tudok adni a kórházban lévő összes szülész-nőgyógyászról azok szokásairól, stílusáról, névről ismerem a takarítókat (a hírek hordozói), és lecimbiztem az osztályon lévő őslakosokkal :-D Sőt, már van olyan nap, hogy már jót is tudok aludni! Elképesztő, nem? :-D Rájöttem, hogy baromira jól tudok alkalmazkodni a körülményekhez, persze némi nyafival, de hát nálam alap! Nem is én lennék, ha nem borulnék ki naponta :-D A napjaimat a Grace Klinika című sorozattal töltöm nagyrészben. Igen, tudom, van abban valami morbid? szürreális? perverz? hogy egy kórházban kórházsorozatot nézek, de ugye senki nem mondta hogy normális vagyok…

De vannak ennek a bentlétnek árnyoldalai is. Sajnos elég sok paráztatós story-t hallgatok végig nap mint nap. Ugye a terhespatológián általában azok vannak, akiknek okuk van arra hogy itt legyenek, akár hetekig, hónapokig. Nem beszélve arról, hogy tapasztalok olyan helyzeteket, amik nem az én galamblelkemnek valók… De ne is beszéljünk erről, mert már azon gondolkodom, hogy az elmúlt két és fél hét feldolgozásához pszichológusra lesz szükségem, de legalábbis nagy csokitortákra, őrült shoppingolásra, egy-két görbe estére…

Szombaton megint kaptam egy kis kimenőt, úgyhogy sikerült pótolni azokat az elengedhetetlenül fooooontos dolgokat, amelyek még kimaradtak a készletből. Semmi extra, de mint leendő anyuka már érzem hogy olyan hülyeségekre tudok rápörögni, hogy jaj Édes Lányom :-D Anyád sem egy matyóhímzés! Normális, hogy 3x átpakoltam a behozós ruháit, színben összeválogatva? Ez kb. annyit jelent, hogy a rózsaszín melyik árnyalata megy melyikhez… Vagy hogy külön témakörben tárgyaltuk meg a Férjjel, hogy melyik sapka vagyis inkább sapkák legyenek? És a kapott 6 db bundazsákból végül melyik legyen nyertes!?? Azt hiszem mindketten egy kicsit kettyósok lettünk…

A Férj közben művészi szintre fejlesztette az aggódást. A legújabb agymenése, hogy ne kísérjem le a bejárathoz, mert az a parája, hogy visszafelé beragadok a liftbe… Aztán: egyik este, eléggé el kezdett fájni a pocakom, olyan izmosam, mintha valami készülődne már, ráadásul a vérnyomim is befeküdt a határértékbe. Felhívtam, hogy szerintem álljon készenlétbe, mert előfordulhat hogy ebből kismacska helyett egy gyerek lesz. Mondtam, hogy kb. félóra múlva hívom, addig ctg, vérvétel, pisiteszt. Igaz, háromnegyed óra múlva hívtam, de az az izgalom :-D állítása szerint azóta leellenőrizte, hogy minden össze van-e készítve, futott két kört a lakásban mint a mérgezett egér, mert hogy ez gyerekszületés, nem valami laza bevásárlás… Végül ugye minden rendben volt, vélhetően az általam készített, és vacsorára elfogyasztott kelbimbó gázosodott el :-D

A heti ultrahangon 3 kilóra becsülték Kisnyuszit, paraméterei szuperek, akár ki is bújhatna :-D Egy jövőhét pénteki császárral én ki is lennék békülve… A kérdés az, hogy ő vajon mit gondol erről!?? :-D

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.