Nagyon furcsa érzés, mert ugye alapvetően szeretem a munkámat, meg úgy éreznék is magamban erőt folytatni, de azt is tudom, hogy az agyam már nem úgy funkcionál, mint annak előtte. Egyszerűen elfelejtek dolgokat, a rövidtávú memóriám a legváratlanabb pillanatokban mond csődöt, kész katasztrófa. A múltkor a saját telefonszámomat felejtettem el...

Aztán ott van még, hogy a Speckódoki alapvetően az elejétől fogva otthon akart tartani. Ebből több vitánk volt, mert őszerinte benyugtatózva otthon feküdni kell ebben az állapotban. Én meg mondtam, hogy jobb ha lekötöm a gondolataimat, mert otthon kb. megbolondulnék. A mai napig úgy tudja, hogy heti pár órát mentem csak be dolgozni (hihihihi). Ja, egyszer még pszichológushoz is el akart küldeni, hogy magyarázza el nekem, hogy a stressz meg ilyenek. Hát én jobban tartottam a nyugtató hosszútávú hatásaitól a babára nézve. Korábban olvastam erről egy tanulmányt, úgyhogy inkább köszönöm nem, inkább magam megküzdök a démonjaimmal.

A harmadik dolog a közlekedés. Ugye korábban többször említettem a közösségi közlekedés alkalmával szerzett tapasztalataimat embertársainkat illetően. A pocakom méretének növekedésével egyenes arányban nő az átadott helyek száma :-D DE! Szeptember elejétől kezdve brutális mértékben megsokasodott az utazóközönség ugye főként diákokkal. Nos, ők alapvetően nem figyelnek arra, hogy kinek mennek neki, kit csapnak oldalba a hátizsákjukkal… Úgyhogy napi szinten küzdök azzal, hogy védjem magam amennyire csak lehet. Persze az imádott Zuram rengeteget visz be kocsival dolgozni, így tompítva egy esetleges baleset lehetőségét, de tűkön ülve várja már, hogy vége legyen ennek az időszaknak és végre otthon maradjak.

Apropó, mint negyedik dolog a férj… Volt olyan időszak amikor megfenyegetett, odakötöz az ágyhoz, hogy tutira biztonságban tudjon. Nos, mivel a kajálást és a kaka-pisi vonalat nem tudta megoldani, így letett erről. Valami elképesztően vad elképzelése van arról, hogy innentől kezdve minden reggel hamuba sült pogácsával engedem útjára miután ágyban elfogyasztotta a reggeli kávéját, majd aztán pongyolában állva az ablakba hosszan integetek utána… Hazaérvén pedig egy kisimult feleség várja, mindennap friss meleg vacsival, és odaadóan csüng szavain. Ebből a múltszázadi romantikából kénytelen leszek visszarángatni a valóságba, hiszen ez már a 21. század, továbbá egy elég komolyan emancipuncival él egy fedél alatt. Nyilván ezt ő is tudja, de próbálkozik a Drága :-D Majd rájön…

Szóval egy szó mint száz, pár nap múlva úgy két évre abbahagyom a dolgozást. Egy kicsit ilyen szakítós fílingem van, sajnálom nagyon, de ugyanakkor meg tudom, hogy most végre elkezdődik az, amire évek óta várok. Rengeteg tervem van aminek nyilván a felét nem fogom megcsinálni :-D vagy a bennem rejlő kiscsaj nem fogja engedni...

És hogy miért pont két év… Ugye decemberre várható a Kishercegnő, onnantól számítva másfél évig szeretnék vele otthon maradni, nyilván ha neki nem lesz ez ellen kifogása. Egyrészt azt gondolom, hogy egy idő után neki is szüksége lesz a közösségre (főleg ha olyan aktív lesz kint is, mint most odabent az albérletben), másrészt meg ennyi idő után épp ideje lesz visszamenni dolgozni. Tekintve, hogy a Férjemmel mindketten elég erős egyéniségek vagyunk, számítunk arra, hogy Őnagysága sem lesz egy matyóhímzés, úgyhogy jobb ha a saját közösségében éli ki magát, bőven fogunk mi is kapni az áldásból.

És megmondom őszintén, én nem tudom, hogy a 25E Ft-os gyesből hogyan lehet megélni? Biztos vannak erre módozatok, vagy trükkök, esetleg egy nagyon-nagyon-nagyon jól kereső férj aki amúgy csak mutatóba megy haza? Önálló vállalkozás ami mellett mások nevelik a gyermeket? Vagy sok lemondás? Nem, én ezt nem akarom és azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül…

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.