21. hét

Az elmúlt részekben nem sok szót ejtettem a terhességi tünetekről. Ennek az az oka, hogy számomra tök lényegtelenek, és létük elsikkad a tény fölött, hogy bennem most egy emberke fejlődik, és hamarosan beköltözik a lakásunkba. J De most mégis összeszedem az eddig előbukkant tüneteimet, hogy emlékeztetőül szolgáljanak a későbbiekben nekem, meg a kismamaság előtt állóknak, hogy mi várhat majd rájuk. Szerencsére – szerintem – nem annyira borzalmasak!
A legelső tünet valamikor az 5. héten jelentkezett és mindössze annyiban merült ki, hogy előrehajoláskor érezhetően másképp gyűrődött a hasam, minta „megakadtak” volna valamiben a bőröm alatti szövetek. Ez roppant muris volt, és mivel ekkor orvos még nem látott, sokszor így teszteltem, hogy ott van-e még a baba. :-)
Aztán jelentkezett a hányinger is, amihez produktum csak egyetlen egyszer társult a kényszerérlelt nektarinok miatt. Főleg a fogmosás hozta elő az émelygést, ami mindig öklendezésbe torkollott. Ez a tünet jelentkezett, ha éhes voltam, vagy ha fáradt, és annak tudtam be, hogy a gyerek így üzeni meg, ha szüksége van valamire. Úgyhogy nem bántam. Egy jellel több, hogy Ő létezik, és jól van. Ez a tünet a 14. hét környékén tűnt el nyomtalanul.
A gyomorégés szinte kezdetektől velem volt, holott ez később szokott jellemző lenni, amikor a gyerkőc már a gyomrot nyomja. Ennek ellenére én szinte minden étkezés után észleltem a savat a torkomban, és bevallom, nehezen viseltem. Mostanában minta megszűnt volna ez a kellemetlenség is. Mondják, hogy akkor ég az anya gyomra, ha a lurkó épp a haját növeszti. Ennek alapján remélem szép hajasbabánk születik majd. :-)
A terhesség elején meglátogattam a fogorvosom, mert annyi rémtörténetet hallani arról, hogy a baba csontjainak növesztésekor kivonja a kalciumot az anya szervezetéből, akinek a fogai emiatt romlásnak indulnak. Mások szerint csak az íny lazul meg, ez okozza a fogfájást. Nálam egy lyukacskát talált a doki, amit be is tömött, úgyhogy azzal nem is volt bajom. Az egyik rágófogam viszont beindult, és minden evésre lüktető fájdalommal reagált. A fogorvos szerint is csak az ínyemmel lehetett a bibi, mert maga a fog habár tömött, egészségesnek tűnik. A röntgen kideríthetné, ha a gyökerénél gond van, de azt terhesen tilos. Maradt hát a szenvedés, egészen addig, míg nem vettem érzékeny fogra való öblögetőt, és fogínyvérzés elleni fogkrémet. Azóta ez a gond is normalizálódott.
Az orrom is észrevette, hogy babám lesz és egyszer csak elkezdett vacakolni. Azóta is nehezebben kapok rajta levegőt, hála a megduzzadt nyálkahártyának. Orrfújáskor mindig véres lesz a zsepim, és a váladékom is sokkal sötétebb, sűrűbb, és persze véres. Ez nem túlüdítő látvány, de teljesen együtt lehet vele élni, ez legyen a legkevesebb. Ugyanígy vagyok a gyakori pisilésekkel is, ez csak éjszaka okoz kényelmetlenséget. Szerencsére már hozzászoktam, hogy félálomban botorkálok ki a mellékhelyiségbe, és amint újból párnát és a fejem már alszom is tovább.
A pocakom növekedésével nem csak a bőröm nyúlik és viszket (ezt olajozni szoktam) de a csontjaim is nekikezdtek vándorolgatni. A szeméremcsont fájás hetekig keserített, de mintha már az is alábbhagyott volna az utóbbi időben. Egészen alul, a hüvelyemnél fájtak a csontjaim kérlelhetetlenül, mintha valami nagy munkában lennének. Gondolom ez így is volt, csinálták a helyet a bébinek. A másik rakoncátlan csontom a forgóm. Neki meg csak az nem tetszik, hogy az irodában ülök naphosszat görnyesztve. Na, ennek is vége két hónap múlva. :-)
A második trimeszter kezdetekor tört rám az aluszékonyság, amiről már írtam korábban. A terhességem előtt is elég álomszuszék voltam, az a fajta, aki elbóbiskol a lehető legabszurdabb időpontokban és helyeken. De ez most mégis más volt, a szemem sem bírtam nyitva tartani. A vérvétel derítette ki ennek az okát: vashiányos vérszegénység. Azóta kell együtt éljek a csokisvér ízű szörnnyel, a Maltofer Fol rágótablettával. Ha nagyon nem vagyok ráhangolódva a vámpíros kalandra, akkor csak lenyelem vízzel, mintha sima pirula lenne. Nem nagy ügy, a lényeg, hogy segít az álomkór leküzdésében, és vasat juttat Máténak. Igazi kis vasgyúró lesz, akárki meglássa! :-)
Most, hogy már a 22. hét kapujában vagyok, nagyon kéne fickándoznia, ennek ellenére csak egyszer-kétszer érzem naponta. Akkor is az étkezésekhez köthetően. A legutóbbi ultrahang megállapította, hogy a méhlepény a méh mellső falán tapadt, vagyis ott funkcionál a hasfalam és Máté között. Ez letompítja annyira a kisfiam mozgását, hogy ne érezzem állandóan. Gondolom lesz ez még másképp is, és fogom még én visszasírni ezt a nyugis időszakot. De ennek ellenére már alig várom, hogy nagyokat rugdaljon, hátha akkor majd az Apukája is megérezheti a mozgását, mert eddig sajna még nem sikerült elkapnunk a megfelelő pillanatot. 
Minta

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr843267253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

R2D2 & C3PO 2011.10.02. 09:11:20

Nem tudom, mennyi vasat kell szedned, de...

Én 8 mg/tabletta pezsgőtabletttát iszok, gyógyszertári, meggyízű és nagyon finom! Nincs semmi mellékíze és nem okoz se hasmenést, se hasfogást. Ha nem ragaszkodsz a rágótablettához, akkor érdemes váltani! Van benne C-vitamin is (ez szükséges a vas felszívódásához). InnoPharm a gyártó.

modoc 2011.10.02. 19:26:58

Szia R2! Napi 200 mg-ot kell szednem. :-(

R2D2 & C3PO 2011.10.03. 14:58:43

Az egy kicsit más. :-(
Mikor kiderült, hogy hajlamos vagyok a vashiányra, szintén hasonló dózissal kezdtem, de tablettában. Annak legalább nincs íze. :-P
süti beállítások módosítása