2011.10.17. 08:48
Végtörlesztés végkimerülésig
23. hét
Mondhatnám, hogy pörgök, mint a duracellnyuszi, csak abból nem fogy ki az elem, míg én egy átlagos napom után kidőlök menthetetlenül! Merthogy enyhén szólva zsúfoltak a napjaim… Ennyit a magyarázkodásról, hogy miért volt ennyi kihagyás az elmúlt naplóm óta, most viszont úgy érzem tartozom egy maratoni hosszúsági résszel, hogy elmeséljem mi minden történt az elmúlt időben.
Kezdjük a lakás dolgokkal. Lestük-vártuk a végtörlesztéssel kapcsolatos híreket, és már jó előre puhatolózni kezdtünk a bankunknál, hogy tulajdonképpen mennyi is a tartozásunk a rögzített árfolyamon kifejezve. Szomorúan vettük tudomásul, hogy noha négy éve fizetjük a 6,5 milliós CHF hitelünk hónapról hónapra rekordokat döntögető törlesztőrészleteit, a tartozásunk nemhogy csökkent volna, de fél millióval nőtt! Persze örülhetünk, mert ha a manapság érvényes (vagyis nem a rögzített) árfolyamon nézzük, akkor van az a növekmény cirka 3 millió is! Szerencsére, amikor lakást vettünk, nyitottunk egy lakástakarékszámlát is, ahová gyűjtögettünk némi pénzmagot. Ebből, meg forinthitelből most végleg megszabadulunk a CHF hiteltől, csak hát ugye ezt sem adják ingyen, rengeteg utánajárás, papírozás, bankban ücsörgés tartozik hozzá, de mi az már nekünk!? A lényeg, hogy magunk mögött hagyhatjuk ezt a rémálmot, amit egy CHF hitel jelenthet. Kiszámoltam, hogy ha 4 évvel ezelőtt maradunk a seggünkön az albinkban, akkor most kb. egy milkával lennénk bentebb. Legyen ez a tanulópénz, hogy devizakölcsönt többé soha! Mivel a kecó az én nevemen van, ezért Mátéval sok hosszas bankban ücsörgés van a hátunk mögött. A rekord egy 120 perces etap étlen szomjan, wc nélkül! No komment.
Egyébként tudom, iszonyatos nagy közhely hogy ahová Isten bárányt ad, oda legelőt is, de most ez a szólás több szempontból is megállni látssza a helyét. Először is a lakáshitelünk kicserélődik egy sokkal rövidebb futamidejű és alacsonyabb részletű fix forinthitelre, amibe akkor törlesztünk elő bejelentés nélkül amikor akarunk/tudunk, és ez automatikusan rövidíti a futamidőnket. Hamarabb lesz saját lakásunk, mint ahogy valaha is álmodtuk. J Ezen kívül úgy tűnik csurran cseppen némi anyagi elismerés a férjem munkahelyéről is, ezek szerint mégsem voltak hiábavalók a hosszas túlórák. Mondhatni, hogy ez is a legjobbkor jött, mert a hitelkiváltásnak vannak költségei, értékbecslés, jelzálogbejegyzés, közjegyzői okiratba foglalás, stb. és ezek kifizetéséhez nem kell hozzányúlni a megtakarított pénzünkhöz. Mire pedig lerendeződik a hitelátváltás, addigra februárt írunk majd, Máté születésének hónapját. Mi ez, ha nem a legjobb időzítés?
Sajnos nem mondhatom ugyanezt el a munkahelyemről. Ott a legrosszabb a dolgok időzítése, de nem is számítottam másra. Munkába álltak ugyan az utódok (enyém is és a kolléganőmé is) de mivel én vagyok legrégebb óta a cégnél, én nyertem meg azt a hálás feladatot, hogy foglalkozzam velük. Hála az égnek, nem egyszerre kezdtek, hanem egy hét csúszással, így lett volna szerencsém kétszer is elmondani a majdnem 300 oldalas katalógusunk mindegy egyes termékéről a belső információkat. Nem tettem, másodszorra ráoszottam a másik terhes kolleginára a feladatot, elvégre már 5 hónapja nálunk dolgozik… A két új kolléga közül az egyik különösen buzgó mócsing, ami a cég szempontjából tök jó, az enyémből kevésbé… Szeretné végiglátogatni a legfontosabb ügyfeleket, persze az én társaságomban. Céges autó híján a BKV-n terhesen bumlizást a hátam közepére sem kívánom, de muszáj vagyok kísérni, mert nekem van a cégnél a legalaposabb termékismeretem. Hurrá! Közben míg valahol jópofizunk, a cégnél gyűlnek a megválaszolatlan e-mailjeim, amikre az irodába visszaérve rávetem magam, és úgy érzem sosem fogynak el a tennivalók, habár a munkaidőnek rég vége…
Mindezek mellett szegény Mátéra alig jut időm, de nem akarom elhanyagolni, ezért az ő programjait is besűrítem a napomba. Megyek jógára, mert már így is kihagytam két időpontot az ügyintézések miatt és lassan lejár a bérletem. Persze hogy a kihagyott időpontban hangzott el az is, hogy mikor lesz a szülésfelkészítő tanfolyam első része, amiről így szerencsésen lemaradtam. Nőgyógyász volt az előadó, és arról beszélt milyen esetben, hogyan, miért avatkoznak közbe szülés alatt. Ááááá, nem fontos…. A második rész ezzel szemben egy bazira elhanyagolható előadás volt, ahol ultrahang fotókat nézegettünk, és elemeztük mi micsoda. Erről is sikerült 30 percet késnem… Jövő héten szülésznő mondja majd el a szülés menetét, erre a férjemet is el szeretném vinni, remélem nem megy el a kedve az apás szüléstől. Már mondogattam neki, hogy a sétálás, állás a fontos, meg a helyes légzés, nyomás, bár szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy bírni fogom-e… Ő jobban ismeri a (nem létező) önfegyelmemet, mint én, mert én hajlamos vagyok többet magam mögé képzelni, mint amennyi bennem van. Remélem egyszer csalódhatok pozitívan khm… magamban! :-D
Jövő héten zajlik majd az iroda költöztetése. Sokat töprengtem ezen is, hogy ha egyszer csak megnyílna alattam a föld és eltűnnék, akkor is csak lebonyolódna valahogy ez az egész macera; úgy döntöttem túl sokat nem teszek hozzá az ügyhöz! A cég rendelt teherautót fogdmegekkel, szóval arra gondoltam majd el tengek-lengek amíg minden át nem kerül A-ból B-be. Legalább így előbbre hozom azt a meg nem úszható selejtezést, ami az évek alatt felgyűlt ez pedig sok felesleges cuccom kidobását jelenti… Ezt a műveletet költözés nélkül sem úszhatnám meg. A dolog jó oldala, hogy egy sokkal modernebb és a padlófűtésnek köszönhetően remélhetőleg melegebb helyre teszem át a székhelyem, és ezen túl ott fogom mantrázni hogy mikor lesz már december 9?! (Utolsó munkanapom.)
Közben Máté növöget és a pocakom is egyre kerekebb. Vásároltam még több kismamaruhát, többszörösen megvannak a tervezett pulóverruhák, és a többi be nem tervezett ruhadarab, ami a szívemet melengeti. Jó érzés csinos kismamának lenni, pedig bizonyára nem csak hasra híztam, hanem combra és popóra is, de most abszolút nem tűnik fel, csak a mérleg mutatja, hogy már a 7kg hízást is túlhaladtam. Hidegen hagy a súlyom, ameddig az a baba egészségét nem veszélyezteti, addig gond egy szál se. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki ilyesmin rugózna! Sokkal jobban foglalkoztat az, ha nincs elég időm a picire, ami a sok tennivaló miatt most sokszor előfordul. Már idejét sem tudom mikor beszéltem hozzá, vagy meséltem neki, és zenét sem túl sokat hallgatunk együtt mostanában. Ez szomorúvá tesz, főleg, hogy már többen szólongatják is, anyum is bemutatkozott neki, meg a szomszéd néni is, és érezhetően reagál a hangos beszédre. De mondjátok meg, miért mindenkinek az a legfőbb problémája, hogy hogy becézik a Mátét? :-)
Minta
· 2 trackback 1 komment
Címkék: hét terhesség napló ügyintézés minta 23. becézés végtörlesztés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr193308652
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Lázár: Decemberig lépünk még a végtörlesztés ügyében 2011.10.17. 16:36:01
Olykor még a törvényeket sem tartják be a bankok a végtörlesztéssel kapcsolatban - jelentette ki hétfőn Lázár János, majd együttműködésre szólította fel a pénzintézeteket.
Trackback: Lázár: Decemberig lépünk még a végtörlesztés ügyében 2011.10.17. 16:36:01
Olykor még a törvényeket sem tartják be a bankok a végtörlesztéssel kapcsolatban - jelentette ki hétfőn Lázár János, majd együttműködésre szólította fel a pénzintézeteket.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Haloperidol 2011.10.17. 14:36:27
Vegre valaki nem manocskanak vagy pocaklakonak hivja a meg meg-nem-szuletett gyereket.