A gyerekem apja szokta mondani, hogy elmélet és gyakorlat között elméletben semmi különbség nincsen, na de a gyakorlatban!  Van benne valami.. Mielőtt Tökmag megszületett, biztos voltam abban, hogy álmomban lenyeltem a bölcsek kövét, és rajtam nem foghat ki a gyereknevelés, elvégre több mint 5 éve voltam napi olvasója (így mondják szépen a függést, ugye?) az egyik baba-mama blognak. Tonnányi mennyiségű szakirodalom halmozódott szép formájú fejemben altatásra nevelésről (hehe), szoptatásról (csak azt nem írták, hogy a vérző mellbimbóval történő szoptatás mekkora szopás), természetes szülésről (a toxémiás császárt sajna nem magoltam be) , stb. Úgy gondoltam, hogy a kevés, de nagyon gondosan megindokolt elvemből SOHA nem fogok lejjebb adni.. aztán gyerekem lett.

Az első és legfontosabb, leggyakrabban hangoztatott elvem az volt, hogy a lányom nem fog a hitvesi ágyban aludni.  Ha nagyon szigorúan vesszük a megfogalmazást, akkor nem is teszi, mert a hitvesi ágyhoz nem ártana, ha esetleg házastársak lennénk, viszont így, hogy "csak" élettársak vagyunk (ami gyönyörű szó, ha sikerül elvonatkoztatni a bevillanó kétsoros rövidhírtől, miszerint K.G. hirtelen felindulásból agyoncsapta S.É. monogramú élettársát), szóval a gyerek nem alszik a hitvesi ágyban. A mi franciaágyunkban annál inkább, a dekorgumiból napokon át alkotott, zsiráffal díszített kiságy rendkívül jól mutat a hálószobánkban, és kiválóan lehet belepakolni a leszedett babaruhát, ha nincs időm összehajtogatva a szintén dekorgumi zsiráffejjel díszített komódba. Miután hazajöttünk a kórházból, pár héten át még az ágyában aludt. Minden egyes éjszakai etetés után szépen visszaraktam a helyére, ahol ő békésen durmolt, csak épp én lehettem volna a gyerek három hetes korára tökéletes potenciális statiszta Pitt bácsi új zombis filmjében, és még maszkmesterre sem kellett volna költeni. Úgyhogy Tökmag lassan, de biztosan beköltözött az ágyunkba. Az együtt alvás ellenzői azt szokták mondani, hogy az anyuka azért költözteti be a gyereket a szülők közé, mert ezzel tudat alatt hárítja apuka közeledését.. hát izé, nálunk apuka kezdte el ott altatni a lányt.. szóval akkor most a majdnemférjem menekül? Kétlem, de tény, hogy mindannyian kipihentebbek vagyunk, mióta sutba dobtam az elméleti elhatározást.

Meg persze azt is gondoltam, hogy az én gyerekem nem kap cumisüveget, vizet igyon pohárból, minek az. Meg hogy a babavíz, a mikrós gőzsterilizáló, a cumilánc mind-mind a sihuhu (hormongőzös) kismamák elszállt vásárlási lázára építő marketinggépezet terméke. Hát, jelenleg van itthon 5 db cumisüveg, 6 db nyugtatócumi, egy sterilizáló, egy cumilánc, és most dobtunk ki egy rakat babavizes palackot. A cumisüveg először csak víznek kellett, ami forralt csapvíz volt. Aztán Tökmag megfázott, vettünk porszívós orrszívót, amit kifőztünk, de ettől vízköves lett, viszont úgy nem láttuk, mit szedett ki a lány orrából a kütyü. Szóval vettem sterilizálót, főleg, amikor már annyira sebes volt a mellem, hogy képtelen voltam szoptatni, és a kisasszony lefejt tejet kapott minden második étkezésre, hogy tudjak kicsit regenerálódni. Így beköltözött a sterilizáló, vele együtt négy (hozzácsomagolt) cumisüveg is. A nyugtatócumik.. na igen, elvben van itthon 6 darab. Idáig ugyanis nyolcat vettem, kettőt (latexet, ami ragadóssá vált) kidobtam. Szóval elméletben van 6 db szilikon nyugtatócumi itthon. Illetve most már hét, kaptunk egyet ajándékba ma.. tudniillik mikor ma elindultunk ismerőséghez, egy, azaz egy darabot sikerült megtalálnom. Tegnap még kettő volt. Köztudott, hogy a mosógépben laknak a zoknilopó manók, akik elviszik a fél pár zoknikat. Azt hiszem, nekünk cumilopó manóink is vannak, más magyarázatot ugyanis nem találok arra, hogy hova tűnnek el a cumik, Tökmag ugyanis még nem tud mászni, így eljátszani sem őket. Az, hogy én veszítem el őket, nonszensz és nem opcionális válasz. A többit hagyjuk..

Azért lassan gyakorlati tapasztalat lesz a sok elméleti ismeretből. Például már tudom, hogy az, hogy elalszik Tökmag evés közben, nem azt jelenti, hogy jóllakott, tehát nem árt felkészülnöm arra, hogy űrtartalomtól függően 10 és 30 perc között valamikor dühösen felébred, felháborodva követelve a kaját, amit pofátlan módon elvettem tőle, holott ő csak szundizott kicsit. Bizony, a gyerekem akkor tekinti befejezettnek a kaját, ha ő köpi ki a táplálékforrást, legyen az a cumisüveg vagy a mellem.

Azt is tudom, hogy ha tele a hasa, és nyekereg a járókában, nem árt csekkolni a pelust, ugyanis a telepelenka és az unatkozás miatti nyekergés teljesen ugyanúgy hangzik. Már tudom, hogy ha minden kötél szakad, és máshogy nem lehet megnyugtatni, akkor tele kell engedni a fürdőkádat meleg vízzel (a mi sarokkádunkat, a babakádat ugyanis kinőtte.. Tökmagnak mindig az kell, ami a miénk), és bele kell vele ülni. Hatalmasakat fog vigyorogni.

Szóval tanuljuk egymást, én meg a lányom. És bár mester nem lettem, de elég jó anyukája a  Tökmagnak talán igen.

Tökcsősz

Többek között azért szeretek a "madaras bevásárlóközpontba" járni, mert sok olyan húst lehet ott találni kitűnő minőségben, amit másutt nem. Ilyen például a friss nyúlhús. Ezt a jószágot manapság méltatlanul rangján alul kezelik hazánkban. Igen ízletes, és nincsen olyan jellegzetes íze, mint például a birkának, ami miatt mellőzni kellene. Ezen a hétvégén sem tudtam ellenállni a szép gerincnek, és rögtön tudtam mit készítek belőle.

Hozzávalók a paprikáshoz: 4 db nyúlgerinc (lehet csontos is, annál finomabb lesz a végeredmény), 1 nagy fej vöröshagyma, 25 dkg füstölt szalonna, 1 gerezd fokhagyma, édesnemes pirospaprika, fél zöldpaprika, 1 kisebb paradicsom, bors, só, őrölt kömény, 4 evőkanál tejföl és 1 csapott evőkanál liszt a habaráshoz.

A vajas galuskához: 25 dkg finomliszt, 2 tojás, kb. 120-130 ml langyos víz, csipet só, 5-8 dkg vaj.

A húst alaposan megmostam, és kb. 2x2 centis kockákra vágtam. A szalonnát kis kockákra vágtam, és lassú tűzön kiolvasztottam a zsírját. Nem kell ropogósra sütni. Mikor színesedni kezdett, rádobtam a felaprított hagymát, és üvegesre pároltam a zöldpaprika és a paradicsom társaságában. Lehúztam a tűzről, hagytam kicsit hűlni, és egy jó evőkanálnyi édesnemes pirospaprikát tettem rá, majd a húst is hozzáadtam. Egy korty vizet ilyenkor kell alá löttyinteni, hogy ne égjen meg a paprika, és ne kapjon oda a hús se. Őröltem rá némi borsot, kissé megsóztam, késhegynyi köménnyel és zúzott fokhagymával fűszereztem, és közepes lángon befedtem. Ha gyenge a nyúl, 30-40 perc alatt elkészül, de ezt könnyen ellenőrizhetjük. Ha kell, a végén pótolni kell a folyadékot rajta, hogy legyen elég lé amit besűrítünk. A lisztet a tejföllel elkevertem csomómentesre, és kis lé hozzáadásával hígítottam. Ezután lassan a forrdogáló húshoz adtam, és egyet még rottyantottam rajta. Hosszan forralni már nem szabad.

A galuskához legalább 3 literes lábasban vizet forraltam sóval és némi zsiradékkal. A lisztet a tojással, sóval, és aprónként hozzáadott vízzel csomómentesre kikevertem, és a lobogó vízbe szaggattam. Miután feljött a víz felszínére még 1 percig főztem, és egy jénai edénybe, a vajra szedtem rá.

Frissen a legfinomabb!

Ágibébi

Egyszer van, hol nem van, egy messzi-messzi galaxisban egy szép nagy település, amit vezetője, Téem Endre egyszerűen csak „virágzó kertvárosnak” titulál, bár, hogy milyen okból, azt még talán Columbo felügyelő sem tudná kideríteni, mindenesetre az ócska kis Peugeot-jából őt is, és a vadászkopóját is a villanydrótokon tanyázó madárkák mellé rázná az utakon díszelgő rengeteg kráteren való áthajtás. Persze, a gépjárműadót azért szorgosan hajtják befele, a közutak felújítására viszont már nem futja, bár lassan olcsóbb lenne a Holdon levő krátereket betemetni, mint Téem úr virágzó kertvárosában az utakat borító bombatölcséreket.

Ha már adónál tartunk, ez az a hely, amire valószínűleg Téem úr főnöke is fokozottan büszke lehet, hiszen egy olyan adónemet alkalmaznak, ami ellen pont az ő hordájuk dobálta bőszen a parittyáját, sőt, hatalomra kerülésük után még biztos, ami biztos, Téem M. úr meg is emelte ennek kulcsát.

Na, de vissza az utak nem ortodox állapotához. A csatolt fotókat az egyik utcában készítettem, ahol, mióta erre járok, több mint hat éve, minden esőzés után ugyanez a helyzet. Az utcán levő lejtő alján egy Még Kisebb Balatont (a 2011-es országos gyakorlatot követve kereszteljük egyszerűen Foxi Maxi tónak) képezve összegyűlik a víz, úgy, hogy aki gyalogszerrel közlekedik arra, maximum felfújható csónakkal úszhatja meg a kalandot száraz lábbal.

Elgondolkodtam, hogy Téem úr vajon hogy sétáltatta volna itt babakocsival a csecsemőkorú kisfiát, akinek randomszerűen válasszuk a Kisherceg keresztnevet, szóval, hogy tologatta volna itt Kishercegkét a mindig remekül összekombinált öltözékében (pl. khaki színű zakó, fekete mellény, piros nyakkendő), mindennemű úszótudás nélkül. Sőt, mit kezdene vajon Téem úr anyukája, ha erre lakna, és nem tudna, csak gyalogszerrel bevásárolni magának, hogy tudná vajon a kis gurulós szatyrot hazahúzni, ezen a csinos kis tavon keresztül.

Természetesen, egy virágzó kertvárosban üdvözítő dolog a tavak jelenléte, de inkább csak olyan helyeken, ahol gyönyörködni kell benne, nem pedig átúszni rajta.

krtek

Ma rendhagyó módon Transformer Barbie új orrának történetével ismerkedünk meg; betekintést nyerhetünk a plasztikai sebészet bugyraiba…

Bazilikakilincsből konnektort csinálni egyáltalán nem olyan komplikált, mint azt elsőre gondolná az ember. Kell hozzá egy szike, na meg egy doktor. Nem baj, ha esetleg jártas a plasztikai sebészetben. Ja, és kell hozzá egy tekintélyesebb méretű orr.

Egy tágas teremben tértem magamhoz, ami tele volt ággyal, az ágyakon frissen műtött emberek hemperegtek. Jött a nővérke, belevigyorgott az arcomba, és már le is passzolt egy pushboynak, hogy vigyen vissza a helyemre. Csak sejtésem volt, hogyan nézhetek ki. Egyrészt, az interneten láttam ugye a sok hálivúdi sebész keze nyomán nőtt orrkölteményt, másrészt - és ez meghatározóbb élmény volt - mikor felnőtt koromban kikapták a manduláimat (másodszorra is) a szomszéd szobában feküdt egy lány… na, ő pont úgy nézett ki, mint akin áttolatott egy Zil! És valamiért gyanítottam, hogy inkább hajazom rá!

A beavatkozás legfőbb ellenlábasa édesanyám volt. Mikor megemlítettem, hogy megcsináltatnám, teljesen kiakadt, hogy az arcom karaktere totál megváltozik, rám sem lehet majd ismerni! Ezek után nem éreztem úgy, hogy be kéne avatnom a részletekbe. Miután újra emberhez hasonlítottam, felmentünk hozzájuk látogatóba; vittem nekik a meglepi-arcomat.

24. hét 

Közben az ügyfelek sem hagytak békén, mert az üzletnek ugye mennie kell. Sajnos a helyettesemtől is megváltunk közben, mert kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot egy másik cégtől. Így járt. Vagy inkább mi… Sajnálom, mert kedves lány volt, és most nézhetek megint elébe az interjúztatásnak, kiválasztásnak. Arról nem is beszélve, hogy (sajnos vagy szerencsére) nem sok idő maradt már a betanításra.