A gyerekem apja szokta mondani, hogy elmélet és gyakorlat között elméletben semmi különbség nincsen, na de a gyakorlatban!  Van benne valami.. Mielőtt Tökmag megszületett, biztos voltam abban, hogy álmomban lenyeltem a bölcsek kövét, és rajtam nem foghat ki a gyereknevelés, elvégre több mint 5 éve voltam napi olvasója (így mondják szépen a függést, ugye?) az egyik baba-mama blognak. Tonnányi mennyiségű szakirodalom halmozódott szép formájú fejemben altatásra nevelésről (hehe), szoptatásról (csak azt nem írták, hogy a vérző mellbimbóval történő szoptatás mekkora szopás), természetes szülésről (a toxémiás császárt sajna nem magoltam be) , stb. Úgy gondoltam, hogy a kevés, de nagyon gondosan megindokolt elvemből SOHA nem fogok lejjebb adni.. aztán gyerekem lett.

Az első és legfontosabb, leggyakrabban hangoztatott elvem az volt, hogy a lányom nem fog a hitvesi ágyban aludni.  Ha nagyon szigorúan vesszük a megfogalmazást, akkor nem is teszi, mert a hitvesi ágyhoz nem ártana, ha esetleg házastársak lennénk, viszont így, hogy "csak" élettársak vagyunk (ami gyönyörű szó, ha sikerül elvonatkoztatni a bevillanó kétsoros rövidhírtől, miszerint K.G. hirtelen felindulásból agyoncsapta S.É. monogramú élettársát), szóval a gyerek nem alszik a hitvesi ágyban. A mi franciaágyunkban annál inkább, a dekorgumiból napokon át alkotott, zsiráffal díszített kiságy rendkívül jól mutat a hálószobánkban, és kiválóan lehet belepakolni a leszedett babaruhát, ha nincs időm összehajtogatva a szintén dekorgumi zsiráffejjel díszített komódba. Miután hazajöttünk a kórházból, pár héten át még az ágyában aludt. Minden egyes éjszakai etetés után szépen visszaraktam a helyére, ahol ő békésen durmolt, csak épp én lehettem volna a gyerek három hetes korára tökéletes potenciális statiszta Pitt bácsi új zombis filmjében, és még maszkmesterre sem kellett volna költeni. Úgyhogy Tökmag lassan, de biztosan beköltözött az ágyunkba. Az együtt alvás ellenzői azt szokták mondani, hogy az anyuka azért költözteti be a gyereket a szülők közé, mert ezzel tudat alatt hárítja apuka közeledését.. hát izé, nálunk apuka kezdte el ott altatni a lányt.. szóval akkor most a majdnemférjem menekül? Kétlem, de tény, hogy mindannyian kipihentebbek vagyunk, mióta sutba dobtam az elméleti elhatározást.

Meg persze azt is gondoltam, hogy az én gyerekem nem kap cumisüveget, vizet igyon pohárból, minek az. Meg hogy a babavíz, a mikrós gőzsterilizáló, a cumilánc mind-mind a sihuhu (hormongőzös) kismamák elszállt vásárlási lázára építő marketinggépezet terméke. Hát, jelenleg van itthon 5 db cumisüveg, 6 db nyugtatócumi, egy sterilizáló, egy cumilánc, és most dobtunk ki egy rakat babavizes palackot. A cumisüveg először csak víznek kellett, ami forralt csapvíz volt. Aztán Tökmag megfázott, vettünk porszívós orrszívót, amit kifőztünk, de ettől vízköves lett, viszont úgy nem láttuk, mit szedett ki a lány orrából a kütyü. Szóval vettem sterilizálót, főleg, amikor már annyira sebes volt a mellem, hogy képtelen voltam szoptatni, és a kisasszony lefejt tejet kapott minden második étkezésre, hogy tudjak kicsit regenerálódni. Így beköltözött a sterilizáló, vele együtt négy (hozzácsomagolt) cumisüveg is. A nyugtatócumik.. na igen, elvben van itthon 6 darab. Idáig ugyanis nyolcat vettem, kettőt (latexet, ami ragadóssá vált) kidobtam. Szóval elméletben van 6 db szilikon nyugtatócumi itthon. Illetve most már hét, kaptunk egyet ajándékba ma.. tudniillik mikor ma elindultunk ismerőséghez, egy, azaz egy darabot sikerült megtalálnom. Tegnap még kettő volt. Köztudott, hogy a mosógépben laknak a zoknilopó manók, akik elviszik a fél pár zoknikat. Azt hiszem, nekünk cumilopó manóink is vannak, más magyarázatot ugyanis nem találok arra, hogy hova tűnnek el a cumik, Tökmag ugyanis még nem tud mászni, így eljátszani sem őket. Az, hogy én veszítem el őket, nonszensz és nem opcionális válasz. A többit hagyjuk..

Azért lassan gyakorlati tapasztalat lesz a sok elméleti ismeretből. Például már tudom, hogy az, hogy elalszik Tökmag evés közben, nem azt jelenti, hogy jóllakott, tehát nem árt felkészülnöm arra, hogy űrtartalomtól függően 10 és 30 perc között valamikor dühösen felébred, felháborodva követelve a kaját, amit pofátlan módon elvettem tőle, holott ő csak szundizott kicsit. Bizony, a gyerekem akkor tekinti befejezettnek a kaját, ha ő köpi ki a táplálékforrást, legyen az a cumisüveg vagy a mellem.

Azt is tudom, hogy ha tele a hasa, és nyekereg a járókában, nem árt csekkolni a pelust, ugyanis a telepelenka és az unatkozás miatti nyekergés teljesen ugyanúgy hangzik. Már tudom, hogy ha minden kötél szakad, és máshogy nem lehet megnyugtatni, akkor tele kell engedni a fürdőkádat meleg vízzel (a mi sarokkádunkat, a babakádat ugyanis kinőtte.. Tökmagnak mindig az kell, ami a miénk), és bele kell vele ülni. Hatalmasakat fog vigyorogni.

Szóval tanuljuk egymást, én meg a lányom. És bár mester nem lettem, de elég jó anyukája a  Tökmagnak talán igen.

Tökcsősz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.