2011.10.18. 08:46
Sárkány és bizniszmaca összecsap
19. hét
Türelem, türelmesség, mint jellemvonás fogalma az értelmező szótár szerint:
Nehéz körülmények között, vagy késlekedés, bosszúság idején kitartok anélkül, hogy haraggal reagálnék. Nehéz helyzetben tudok várni: nem követelek határidőt, amikorra meg kell szűnnie.Türelem rokon fogalmai: tűrés, önuralom, kitartás, várni tudás, béketűrés, nyugalom
Ellentétes kifejezések: kiborul, elveszíti a fejét, felmegy a pumpa
Hogy miért is ezzel kezdtem? Mert most ezt a ritkán használt szó tanulom, hogy türelem :-) Eddig az ellentétes kifejezések voltak rám jellemzők; nagyon hamar kiborultam, ha valami nem úgy történt, ahogy Én szerettem volna és hát az a bizonyos pumpa is mindig felment pillanatok alatt…
És a bizonyos pumpa felmenetelek következménye lett a nyitott belső méhszájam. Igen, kimondták az ítéletet: kinyílt, visszacsukódni nem fog, de stagnálni tud, ha no stressz, csak nyugalom. Tágra nyílt szemmel néztem a dokira, hogy ezt mégis hogy gondolja, ezt mégis hogy képzeli?! Nézett Rám türelemmel, gondolom nem én voltam az első bizniszmaca páciense, aki azt hiszi magáról, hogy nélküle megáll a gazdaság, csökken a GDP, aki annyira magabiztos, hogy Ő bizony pótolhatatlan!
Naszóval, nézett rám végtelen türelemmel a doki és elmondta még egyszer, érthetően artikulálva, hogy nekem itt kérem szépen most befejeződött a munka, befejeződött a stresszes életmód. Mostantól kizárólag a gyerekvárásra kell koncentrálnom, a legbosszantóbb dolog az életemben az lehet, hogy nem tudok választani a sütik között a cukiban. Nekem?! Nem hittem el!! Néztem rémülten Férjre, aki hatalmas vigyorral és soha nem látott örömmel és egyetértéssel az arcán bólogatott a doktor minden szavára… Néztem rá könyörgőn, majd soha nem látott keménységet láttam a szemében: ez nem vicc, ezt most nem hagyja félvállról venni! És tényleg nem. Doktorúr egyenesen belenézett a szemembe és közölte, hogy a gyerekem életével játszom. Rá is írta és ki is emelte a vizsgálati papíron, hogy Fenyegető Vetélés. És ez már tényleg nem vicc. A jó hír, hogy nem kell 0-24 órás ágynyugalom, jöhetek-mehetek, találkozhatok barátnőkkel, de dolgozni nem dolgozhatok.
Kijöttünk, Férj hangját hallom…, meg szavakat…., hogy végre, meg látod mi lett a vége? Nyugi, nem lesz semmi baj! Az én fejemben zakatolnak a gondolatok…, zokog a szívem, hogy le kell mondanom az egyik gyerekemről a másik kedvéért… Mert az én gyerekem a 3 éves cégem! Ott voltam a megtervezésnél, a születésénél, az elején éjjel-nappal vele foglalkoztam, babusgattam, dédelgettem! A házasságom is ráment, hogy annyira sokat foglalkoztam vele… És most egyik pillanatról a másikra magára kell hagynom, pedig úgy érzem, hogy nem nőtt még fel a feladathoz! Senkit nem hívok, pedig mindenki erre vár, Tökcsősznek dobok egy sms-t, hogy minden ok, csak munka eltiltás. Visszaírja, hogy üdv a HTB-k klubjában és, hogy pihenjek. Jesszusom, rázuhan a mellkasomra, hogyha nem dolgozom, nem is keresek annyit… Jesszusom! Hazaérünk, Férjnek el kell mennie, nem bánom, mert ki akarom magam bőgni. Ülök a sötét nappaliban, bámulok magam elé és bőgök. Keservesen sírok, és végigfuttatom az elmúlt hónapokat, hogy hol rontottam el, hol kellett volna jobban figyelnem, többet pihennem… Pontosan tudom a szitukat, pontosan tudom, hogy mikor nyílt ki a méhszájam, melyik vitánál a cégben, egy értelmetlen vita, ahol 5 másodperc alatt felment az a bizonyos pumpa és éreztem, ahogy elkezdek görcsölni… Nyugtattam magam, hogy csak a méhem nő… Pontosan tudom és érzem, hogy nem tettem meg mindent. Félvállról vettem, mert azt gondoltam, hogy ez nem betegség, ez „csak” terhesség. Azt gondoltam, hogy lerakom a cigit és a piát és megy minden tovább, mint előtte. Hisz egy csak egy terhesség, és mint mindent, Én irányítok. Félvállról vettem az igen komoly februári műtétem, és nem háláltam meg eléggé a szervezetemnek, hogy ilyen hamar teherbe estem, mert az orvosom azt jósolta, hogy akár évek is eltelhetnek, míg babázhatok. És Én 4 hónap múlva teherbe estem.
És persze nem hallgattam sose az én drága Férjemre, aki minden vita nélkül – hisz ismer - próbált pihenésre bírni, és aki számtalanszor inkább itthon maradt velem, hogy pihenjek, mert tudta, ha kiteszi a lábát, én már pörgök is. Soha nem veszekedett velem, pedig megérdemeltem volna sokszor… Belegondoltam, hogyha neki csak a torka fáj, Én már ágyba parancsolom, ha hőemelkedése van, Én már halálra aggódom magam. El se tudom képzelni, hogy mennyire aggódhat miattam/miattunk némán, csöndben. Sajnálom Kicsim, de a tények makacs dolgok: igazad lett! :-)
Sanyibácsi nem volt olyan visszafogott, kedves és türelmes, mint a másik doki: Ő kerek-perec közölte, hogy ez egy probléma, amivel nem szabad játszani! Nem hatalmas, de egy igazán szép figyelmeztetés, hogy valamit máshogy kell csinálnom. Majd közölte, hogyha nem viselkedem jól, és nem követem az utasításait, akkor egész egyszerűen befektet a kórházba. Az Én kedves, megértő Sanyibácsim szigorú tekintettel nézett rám, nem mosolygott a szeme, nem szorította bátorítólag a kezem, szárazon közölte a tényeket. A végén persze rám mosolygott, hogy ugye jókislány leszek, és nem játszom ezzel a csodával, ami megadatott nekem?! Férj persze a számára legfontosabbat kérdezte: szabad-e a szex? Sanyibácsi széles vigyorral közölte Férjjel, hogy nekem nem, de Férjnek szabad!:-D Nincs mese, életem legfontosabb 2 férfija össze fogott ellenem! :-D
Szóval most már lassan 2 hete nem dolgozom, csak néha itthonról besegítek. Felvettünk a helyemre egy igazán helyes lányt, akiben mindannyian egyetértettünk, hogy jó lesz. Nézett boldogan, széles mosollyal, miután megegyeztünk, az Én szívem zokogott… Úgy érzem magam, mint amikor már fél éve jártam fősulira: Szigetváron már nem voltam otthon, Budapesten még nem voltam itthon. Már nem vagyok bizniszmuff, de még nem vagyok anyuka. És egy korszak lezárult. Most már nem a cég lesz az első, hanem a Férjem és Pötyesz: a Családunk! Viszont az itthonlétet meglepően élvezem. Végre nincs lelkifurdalásom, mint a szabadságok alatt, hogy nekem inkább a cégben lenne a helyem. Köszönet ezért a Banyacsapatnak is, amikor néha kiborulok, hogy nem bírom, Ők szépen visszarángatnak a földre és tolják a pozitív enerdzsit! :-D
A cégben minden működik, persze nem úgy, mint amikor ott voltam, de 3 év alatt sikerült egy szuper csapatot összekovácsolnom, az asszisztensem erején felül teljesít minden nap, pedig van még 3 hét, hogy jöjjön a segítsége. És meglepő, mert Vótférjjel se öljük egymást minden nap, sőt, szinte már jó baráti a kapcsolatunk, minden nap beszélünk és egyeztetünk, kellett ez még mindkettőnknek.
És, hogy mennyire kiegyenlít az élet, mi sem bizonyítja jobban, hogy azon a napon, amikor kiderült, hogy szobafogságra kényszerülök, megmozdult Pötyesz. Nagyon furcsa az érzés, mert nem az a jól irányzott rúgás, amire számítottam, inkább, mintha belém költözött volna egy lény, ami finoman mozog a hasamban. De életjelet adott, hogy tudjam, hogy ott van, erőt adott, amikor elszomorodtam a munka miatt, jelzett, hogy minden ok, Ő itt van, és valahogy már közelebb is érzem magamhoz. Minden este egy felhúzható zenélő kacsával fekszünk, Férj mesél és táncoltatja a kacsát a pocakomon és nagyon reméljük, hogy mindez tetszik neki, mert mi rém sokat nevetünk :-)
királylány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr253311016
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.