Reggel 7 óra, jelez a biológiai ébresztőóra. Első körök a fürdőben, ki kéne ülni a nappaliba, de nem teszem, mert minél korábban kezdem el az ülést mint olyat, annál hamarabb kezd fájni a hátam. Így még visszafekszem egy kicsit és forgolódok, de már sehogy nem jó. Jobb oldalra fekszem, fáj. Bal oldalra fekszem fáj. Nem a hátam, hanem a csípőm, de mindegy is. Háton egyszerűen nem esik jól, túl nagy a súly a gerincemen. Hason fekvés már régóta szóba sem jöhet. Végül csak kiülök a nappaliba. Rendesen felébredek,  üldögélek vagy tíz percet, végigsimogatom a macskákat, és ez éppen elég ahhoz hogy fájjon. 

Ezzel párhuzamosan felhívtam az orvosomat, és hagytam neki egy üzenetet, hogy akkor ha lehet próbáljuk meg a fizikoterápiát, mert ez így nem állapot. Azt ígérte a recepciós lányka, hogy visszahív. Ez nem történt meg. Felírtam neki egy nagy fekete pontot. Fejlemények remélhetőleg a következő heti beszámolóban lesznek. Most már ideje lesz, mert én is unom a saját nyígásomat.

Sziebi

Most nem a havi összefoglalót, hanem egy másik formáját választottam a naplóírásnak, hátha így folyamatában tekintve könnyebben tetten érhető, hogy hol rontok el valamit, vagy milyen ponton lehetne másként csinálni, na meg én is kíváncsi voltam arra, hogy végülis összességében mennyit sírnak egy nap, és ez külső szemmel mennyire tűnik katasztrofálisnak, vagy mennyire derül ki az, hogy ez tulajdonképpen teljesen normális, csak nekem gyenge az idegzetem.

1. ébrenléti fázis

Ébredés 7.40-kor, ennek nagyon örülök, ilyen már régen volt, és éjjel sem kellett kimennem egyszer sem, egyikhez sem. Szinte kipihent vagyok és türelmes. Bemegyek hozzájuk köszönni, szupercukik, vigyorognak, beszélgetnek, szépen csendben kivárják, míg megcsinálom a kajájukat, elmegyek pisilni, előkészítem a kávémat, és a ruhájukat, mert azt tegnap este csak félig sikerült, mivel nem volt elég tiszta, és csak reggelre száradt meg. Kiveszem a korábban ébredő J-t, édesaranyos, míg átöltöztetem meg átpelenkázom, C is szépen eljátszik a kiságyban. Kész van J, visszateszem a kiságyba, jöhet C. J elkezd méltatlankodni, mondókázok közben, így sírás nélkül kihúzzuk, míg C-t is átöltöztetem. Kiviszem őket az etetőszékbe, na itt elszabadul a pokol, míg odaérek a kajával meg a kávémmal már mindketten ordítanak. Kaja be, csönd, ők esznek szépen és meg iszom a kávémat. Büfi, majd vissza az etetőszékbe, mondom nekik, hogy én most kérek 5 percet a mellékhelyiségben, jól tolerálják, csendben játszanak a kezükbe adott izével, mire végzek, C is rak egy csomagot. Azért ebben van valami báj. C-t a kezembe viszem tisztába tenni, J-t az etetőszékben betolom mellénk a gyerekszobába. J egy darabig még csöndben van, de nem várja ki, míg tisztába teszem C-t, a vége felé már nyüszögni kezd. C-t berakom a kiságyba hasra, köréje pakolom a játékokat, J-t is ellenőrzöm, de ő nem kakis, így ő is megy a kiságyába hasra. Beindítom a zenélő forgót, kb. egy percig csöndben vannak, majd sírni kezdenek. Kicsit otthagyom őket, míg teszek-veszek, ez kb. öt perc, addig zokognak, majd kihozom őket a nappaliba, az egyiket leteszem az egyik játszószőnyegre, a másikat a másikra, adok cumit, de nem segít, kiveszik és sírnak. Én elmegyek zuhanyozni, közben hallom, hogy műsor van, de mire végzek, elcsendesednek. Ezen felbuzdulva még egy két perces hónaljszőrtelenítést is beiktatok, mire visszaérek, látom, hogy J kicsit laposakat pislog, C meg kicsit sértődötten néz ki a fejéből, nem játszik, de csöndben van. Amint meglátnak, újra rázendítenek, töltök nekik vizet, itatok, és beültetem az egyiket a hintázós pihenőszékbe, a másikat a simába. Előveszem a tegnap kapott új mondókáskönyvet, felolvasom nekik, játszom velük, közben kapok még néhány lebaszást, de alapvetőn élvezik, a már ismert szövegeknél édesen mosolyognak. Mikor ezzel végzünk, leteszem őket hasra, előveszek egy villogós zenélős játékot és azt nyomkodom az orruk előtt. C közben gyakorolja a seggemelgetést, J nem nagyon, ő leginkább csak néz a könyökére támaszkodva. Pár perc után megpróbálom otthagyni őket, iszom egy pohár vizet, de fél perc múlva újra sírni kezdenek. A férjem ekkor kijön, odaül hozzájuk és játszik velük, ez persze tetszik nekik. Már negyed 10, lassan fáradnak, ezért előkészítem a szobájukat alváshoz, közben a férjem velük van, így nem sírnak, de ha nem lenne ott, akkor tuti üvöltenének. Az ölembe ültetem őket, eléneklem az a part alattot, majd felveszem mindkettőt, jön a micimackó első versszaka, meg a tavaszi szél vizet áraszt és leteszem őket a kiságyba. Olyan 8 perc alatt alszanak el, addig újra és újra felsírnak, ez egy viszonylag szar altatás volt, ennél általában simábban szokott menni.

Míg alszanak, írom a naplót, de most gyorsan el kell mosogatnom a cumisüvegeket, meg megpróbálom berakni a tegnap fektetés után előkészített csirkét a tepsibe. 

Küldetés teljesítve, cumisüvegek tiszták, csirke a tepsiben, még be is ágyaztam. Mondjuk az ebédcsinálással újabb mosogatnivalót termeltem, de azt majd később. Jó lenne ma még kitakarítani a fürdőszobát, meg hajat mosni, mert délután jön egy barátnőm, és holnapra is vendéget várok (Békapofa és az ő Ákosa:)). Mondjuk a mait nem fogja zavarni szerintem a kosz, mert az előző hónapokat a Távol-Keleten töltötte:) A férjem közben elmegy itthonról, igaz vasárnap van, de be kell szaladnia az irodába.

2. ébrenléti fázis

C negyed 11-kor ébred, 3/4 órát aludt. Bemegyek, megfordítom, megpuszilgatom, ő közben becsukja a szemét és az arcomat "simogatja" - ezt imádom. J még alszik. Megcsinálom a tízórait, C addig szépen eljátszik a kiságyban. Visszamegyek, felébresztem J-t is, kicsit zokon veszi szegény gyerek, dehát nálunk ez van. Etetőszékbe be, C már üvölt, J még kicsit álmos, de gyorsan elcsendesítek mindenkit a cumisüveggel. Én közben iszom egy második kávét. Végeznek, büfi, benthagyom őket az etetőszékben, J úgyis nyom, meg C is egy kicsit. Közben elmosogatok. Mire végzek (3 perc kb.), C már nyugtalankodik, ezért őt viszem pelenkázni, J-t meg tolom az etetőszékben, ahogy az előbb is. Míg C-t tisztába teszem, J felváltva vigyorog, beszélget és nyafog, én folyamatosan pofázok, így megússzuk sírás nélkül. C megy a kiságyba hasra, J meg a pelenkázóra. C másfél percig nézeget és mosolyog, majd rájön, hogy neki rossz és sírni kezd. Fejét belefúrj az ágyba, seggét emeli, próbál megfordulni, de ott a rács. Végzek J-vel, ő is megy hasra, C-t megszánom és megfordítom. J szinte azonnal sírni kezd, meg is fordul, de így sem jó neki. Adok cumit, majd kijövök pakolászni meg írni pár sort. J még pár percig üvölt, C érdeklődve nézegeti a játékokat, majd J is elcsendesül. C most beszélget, egyedül vannak bent a szobában, úgyhogy elmegyek pisilni. 11 óra van.

C hamar megunta, sírni kezd. Közben Királylány hív, hogy felugrana a nekem kölcsönadott hordozóért, mert a fia fogzik, nyűgös, meg szeparációs szorong, és ő is szeretne ma csinálni valami mást is a gyerekcipelgetésen kívül :) Mikor feljön, éppen csönd van, " nem is sírnak, miről beszélsz, vazze?" Bemegy hozzájuk, alighogy hozzászól J-hez, ő üvölteni kezd, amitől persze C is. Hallgatjuk a síró gyerekeket, közben találgatjuk, vajon mitől sírnak, de nem jutunk előrébb. Királylány sajnál és közli, hogy jövő héten újra elküldi a konduktort. Hozott bébikompot, imádom!!! (Mármint a Királylányt). Ezt még nem próbáltuk. Elmegy, J-t belerakom a rugós hintába, vigyorog, C-t meg a kompba, állatira tetszik neki. Fél 12 van, csönd, vagyis csak kedves sikongatásokat és beszélgető hangokat hallok, felrakom a rizst a csirkéhez, meg írok pár sort. Közben a barátnőm hívott, hogy hamarosan érkezik.

A bébikompot is imádom! 20 perc eltelt, és még mindig nincs sírás. Azóta kicseréltem őket (hinta-komp), most határozottan olyan, mintha egymásnak mesélnék az élményeiket. Úgy ülnek benne, és tekintgetnek körbe, mint egy moderátor valami nagy jelentőségű multilaterális tárgyaláson. Ha arra járok, és odaszólok nekik, szélesen rámvigyorognak és sikkantanak egyet. Megzabálom őket. Közben rájöttem, hogy rohadt nehéz csirkemellet botmixerrel pépesíteni és jó szar rizst főztem. Ja meg eszembe jutott, hogy ma még nem ettem, úgyhogy gyorsan bevágtam 3 falat túrótortát (tegnap vendégségben voltunk és csomagoltak:)), és tönkretettem a műanyag edényt, amiben kaptuk, mert a tetejét ráraktam a még forró főzőlapra. 

Viszont a dél is sírás nélkül köszöntött ránk, akkor azért kivettem őket a hintából és a kompból, hiszen így is túl sokat voltak benne. Próbáltam megint hason játszani velük, zenéltetve előttük valamit, de csak pár percig sikerült, mert sírtak. Megjött a barátnőm, én meg lefektettem a csajokat. Magukhoz képest maratoni másfél órát aludtak, így nyugodtan tudtunk beszélgetni kicsit, és még ebédeltem is. Megcsináltam az ő kajájukat is, ami csirkemellből, spenótos és vegyes zöldséges üveges bébiételből állt. Tegnap is ezt kapták, akkor megették, bár kicsit kevesebb volt benne a spenót.

3. ébrenléti fázis

Fél 2 körül kelt J, mikor bementem, a nyelvét kidugva vigyorgott és nagyon jó kedve volt. Bejött a barátnőm is, rá is mosolygott. Kimentem, hogy megmelegítsem az ebédjüket, a barátnőm bent maradt velük, J szinte abban a pillanatban kétségbeesetten üvölteni kezdett. Ezt abba sem hagyta olyan fél órán keresztül. Az első kanál ételt még elfogadta, de utána sírt, folyatta ki a szájából a főzeléket, fuldoklott, köhögött. C szépen evett, én meg próbáltam szigorú maradni, mert azt gondoltam, hogy csak felhergelte magát, meg a vendég jelenléte miatt csinálja a műsort és majd szépen megnyugszik. De nem nyugodott meg. Közben a férjem is hazaért (otthon, édes otthon...), ő is próbálta etetni, itatni, de nem járt sikerrel. Folytattam C táplálását, aki viszont jó étvággyal evett, nem akartam őt is megzavarni. Mikor C jóllakott, kevertem egy kis tápszert J-nek a maradékba, de úgysem kellett. Majd rizspelyhet is, de úgy sem. Lekaptam a polcról a hozzám legközelebb eső bébiételt, banános alma volt, azt adtam J-nek, ennek megette a 2/3-át. Aha, szóval a kaja nem ízlett neki. C addig remekül elbüfizgetett az apja ölében, majd J is az enyémben. 

Később letettük őket a játszószőnyegre, odaültünk melléjük, de leginkább nyafiztak. Néha pár másodpercre sikerült elvonni a figyelmüket a kezükbe adott valamivel, vagy a föléjük rakott izével, de nem sokáig. Ha a barátnőm hozzájuk szólt, sértődötten ríttak. Akkor innen-oda meg onnan-ide rakosgattam őket, egyik hinta, másik hinta, pihenőszék, rugós hinta, komp, több-kevesebb sikerrel eltelt így egy óra. Aztán jött a bármit csinálok, akkor is sírnak fázisa, így beraktam őket a kiságyba 10 percre, behúztam az ajtót és elpakoltam valamelyest. Nagyjából megnyugodtak, akkor újra kihoztam őket és folytattuk a korábbi próbálkozásokat arra, hogy élvezzék az életet. Közben gondba kerültem, mert letelt a két ébren töltött órájuk, ilyenkor szoktak aludni, viszont előtte hosszabbat hunytak és el voltunk csúszva. Mondom ha most lerakom őket, akkor alszanak egy kicsit, de annyit nem tudnak, hogy kihúzzuk fürdetésig, ha meg újra aludnának még egyet később, az már túl közel lenne az esti szeánszhoz, és jön az ébren sem tudok lenni, de aludni sem akarok idegtépő állapota. Így inkább kihúztuk még uzsonnáig, és utána vittem le őket sétálni, hogy a babakocsiban aludjanak.

Az uzsonnát (banán-alma-tejpép-rizspehely) gond nélkül és jó étvággyal megették.

4. ébrenléti fázis

A babakocsiban max 40 percet aludtak, mert nem bírtam tovább tologatni őket a hidegben. Mikor feljöttünk, leraktam őket egy játszószőnyegre, ahol csodák-csodájára 10 teljes percet eljátszogattak, rángatták a rángatnivalót és közben egymással kokettáltak. Én meg vacsoráztam egyet. Utána kezdődött a szokásos ordítás, akkor odaültem melléjük és masszív játékba kezdtünk.

Az estét szinte teljes mértékben velük-mellettük szoktam tölteni, mert ilyenkor már nem végzek háztartási munkát, ez az időszak csak az övék. Volt itt is játszószőnyeg, mondóka, hinta, komp, rugós hinta, valahogy, kisebb-nagyobb sírásokkal eltelt az a két és fél óra. Ja, közben volt még egy etetés is vacsora címén, de ez tápszer volt, úgyhogy ezzel nem volt gondjuk. A végére már leosztottuk a gyerekeket a férjemmel (a barátnőm közben elment), mert ilyenkor már tényleg annyira nyűgösek, hogy egy ember nem nagyon tud csöndben tartani kettőt. Sajnos elég keveset voltak hason, de amíg így voltak, C villantott egy-két valódi kúszó mozdulatot, szóval végülis elégedett vagyok.

Nyolckor elvittük őket fürdeni, ma este enyém volt J, a férjemé C, imádták, mint mindig, ilyenkor már nem sírnak. Ettek, majd letettük őket és gond nélkül elaludtak. Imádom ezt a részt, mert ilyenkor nem kell vért izzadni azért, hogy jól érezzék magukat és ne sírjanak, hanem valódi, tartalmas együtt töltött idő ez. Imádom azért is, mert ezt együtt csináljuk a férjemmel, külön etetünk, és ilyenkor mindig karba vehetem etetéshez a nálam lévő lányt. Amúgy az evés annyira funkcionális, de ilyenkor meg kifejezetten bensőséges. Érzem az illatukat, a testük melegét, a szívverésüket, kis szívecskék repkednek körülöttem, olyan boldog vagyok, és arra gondolok, hogy ebből kell nekem mééééég, mármint gyerekből. Ilyenkor úgy érzem, négyet is bevállalnék, akár még egy ikerpárt is. Hát igen, nem kell sok ahhoz, hogy az ember meghülyüljön.

Mondanom sem kell, a takarításból és a hajmosásból nem lett semmi, de a kajában esett elmaradásomat délután jól bepótoltam és mindenféle fajta, formájú és ízű csokit összezabáltam, majd miután elaludtak, a csirkét ettem állva a tepsiből magában. Kicsit rosszul is vagyok most.

Fél 10, még el kell mosogatnom, kicsit össze kell pakolnom. Ruhákat kivételesen nem kell ma hajtogatnom, hiszen legalább a mosógép pihent ma. Havonta egy nap végülis neki is jár.

Ui.: Szerettem volna, ha úgy tudom megírni ezt a bejegyzést, hogy mindig csak max az elmúlt két órát rögzítem, nem este vagy napokkal később az egészet, hogy tényleg részletes és hiteles legyen, de ez persze nem sikerült. Az ebéd utáni részt már fektetés után írtam, így az már kicsit elnagyolt, és nem tudom, pontosan mennyit is nyűglődtek, csak egy összbenyomás maradt meg bennem estére.

Leolib

Hozzávalók 2 főre: 

Fasírthoz: 50 dkg darált bárányhús, 1 kis fej hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál bors, 1 teáskanál őrölt római kömény, 1 teáskanál őrölt koriander, 1 csipet őrölt fahéj, 2 evőkanál olívaolaj.

Kuszkuszhoz: 1,5 dl kuszkusz, 1 zöldségleves kocka, 1 salátacukkini

Mártogatóshoz: 1 doboz görög joghurt, fél csokor petrezselyem, fél citrom reszelt héja, fél marék mentalevél

A darált húshoz adjuk a fűszereket és az apróra vágott hagymát ill. fokhagymát, összedolgozzuk és hűtőbe tesszük. Jó bekeverni pár órával előbb, hogy az ízek össze tudjanak barátkozni.

A joghurtot összekeverjük a citromhéjjal és az apróra vágott mentával, ennek is jót tesz ha áll kicsit a hűtőben.

A cukkinit összekockázzuk, és kevés olívaolajon roppanósra sütjük magas lángon. Ezután a kuszkuszt egy tálba tesszük, és felöntjük másfélszeres mennyiségű vízzel, amiben feloldottunk egy zöldségleves kockát. Lefedve 15 perc alatt felszívja a folyadékot, és készen is van, már csak hozzá kell keverni a megsütött cukkini kockákat.

A húsmasszából fasírtokat formázunk. Az olívaolajat felforrósítjuk egy serpenyőben, és 5-8 perc alatt közepes lángon a pogácsák mindkét oldalát pirosra sütjük.

Lehet már itthon is kapni a nagyobb élelmiszer-üzletekben arab jellegű lepénykenyeret, én még azt is melegítettem a fasírthoz. Nagy sikert aratott, máskor is el fogom készíteni. Ha bárányhúst nem tud valaki beszerezni, akkor marhából is ugyanolyan jó, amellett hogy olcsóbb is.

Ágibébi

2012. december 8.

Nos, úgy döntöttem,hogy íratok tápszert Ákosnak. Valami olyat, ami nem okoz szorulást/hasfájást. Elegem van a betegségből. Én vagyok sztem a gócpont, mert javulnak a gyerekek aztán visszaesnek, mert én még mindig ontom a bacikat magamból. Erre már nem használ a szoptatás-kompatibilis cucc. Olyan sötétbarna dolgok jönnek az orromból, torkomból, hogy csak néztem (bocsánat,undi). Remélem találunk valami olyan tápot, ami megfelel. Nem hiszem hogy fogok fejni, valahogy nincsen energiám erre, plusz utálok is, mondjuk a szoptatás se a szívem csücske, de már flottul megy, védő nélkül, szal alapból nem gáz, bár Ákos még mindig hasfájós.

Járt nálunk a Mikulás (apja öltözött be és nem ismerte meg!). Timi először elsírta magát, aztán mikor kerültek elő a csomagok akkor megenyhült kicsit, de pusziról,ölbeülésről szó sem lehetett!:) Végül csak megkapott egy doboz legót és nagy sikere van, mert feszt avval játszik!:) Az apjával együtt, mert persze ha már a gyerek játszik akkor ő is.

2012. december 18.

Semmi karácsonyi hangulatom nincsen. Lehet tényleg bedepiztem egy kicsit...
Ajándékok már megvannak, nagyrészt át is adtuk, Timi természetesen a fa alatt kapja, Ákos pedig a fát nézegeti majd. Anyóséké, sógoré is megvan.
Olyan érzésem van, hogy csak tudjuk le ezt az egészet, azt kész. Semmi izgalom, semmi várakozás, semmi díszítés. Még karácsonyi dalokat sem éneklünk a gyereknek. Szóval, eléggé sótlan vagyok mostanában. Remélem, hamar elmúlik, rossz magammal lenni.....
Ákos nem tud szarni a táptól... most azt csinálom, hogy kap Laevolac szirupot reggel-este 2,5 ml-t és kamillateában oldom fel a tápját (ami mellesleg szorulás ellen van). Így mar megy neki.
Viszont tegnap mega JF szex volt, ember felpiszkált mikor hazaért:) Mar jócskán benne voltunk,mikor tudatosult bennem, hogy nincs itthon gumi, szóval alternatív befejezés kellett.:)Ma vettem három csomaggal, biztos, ami biztos.:)

2012. december 19.

Patika, piac, bolt, borsófőzelék-főzés, lilakápi vágás, ebédeltetés, déli alvás (muhaha), Donna+Toto, felnőtt orvos, patika, hazaérés, vacsoráztatás, fürdetés, kipurcanás. Mi maradt ki? Az evés, na az ma a részemről elmaradt. Most toltam be két Danett csokipudingot, egy augmentinnel.:)
Holnap és azután ember itthon van, szombaton tali, már csak vasárnapra kéne valami program, csak hogy ne depizzek tovább. Egyébként az éjjel fejben eldöntöttem, hogy nem csúszok bele még egyszer, nem és nem. Szóval mindig van valami program, hogy eltereljem a figyelmemet. Most itt tartok. Jah és valamit kéne mozognom is (bleeee, nem vagyok egy dzsenfonda:) és szexelni annyit nem lehet, hogy az magában formába hozzon (káááár).
Ja és ma Ákos teljesen magától szanaszéjjel fosta magát, Donna a tanúm rá!:)

2013. január 2.

Bé vagyok fordulva! Csak tudnám mi az anyámtól?
- van két szép gyerekem
- van egy darab kevésbé szép, de legalább jófej férjem
- egészséges vagyok, a lé és a polip nem számít, csak nehezítő körülmény
- van egy darab jelentős méretű úszógumim, és nem a szekrényben hanem a derekamon (végül is ez lehet egy ok a fordult állapotomra, de nem hiszem)
Most csemi ubit zabálok megmaradt csokimikikkel. Tiszta terhes menü, ugye tartalomban a forma vagy hogy volt az a reklám.
Mijafasz van veleeeeeem? Nem akarok depis lenni. Vagy nekem is szepi-szorim van?
Mondjuk tény, hogy jó lenne egy éjszakára elszeparálódnom a családomtól, de csak amíg kialszom magam, de ennyi.

2013. január 3.

Voltunk Ákossal oltáson, sírt, de csak amíg szúrták! :)
- 6 kg (zsírmalac:))
- 59 cm
- van egy tűzfolt a tarkóján, amit eddig csak olyan kipirosodásnak hittem, ez a gyerek is meg van jelölve (Timinek a combján van)
- a koszmó nagyon nem akar elmúlni, olajozás, dörzsölgetés, szalicilos lemosás
-t áp:továbbra is Milumil Komfort, mert az HA (a koszmó a fehérjére a való reakció, még az anyatej maradványa) Laevolac szirup reggel-este 2,5 ml
- két hét múlva hozzátáplálás: őszibarack-sárgabarack délben egy harmad üveggel ez majd segít a kakiláson
- szép-okos-vigyori:)

2013. január 5.

Este nyolckor mindkettőt letettem aludni, Ákos hétig nyomta,e vett aztán visszaszunnyadt kilencig. Timi viszont ébren volt, bár csendben. Így mi is vissza tudtunk aludni. Kicsit aggaszt, hogy Timi mostanában az alvásával zsarol minket. Nem tudatosan persze. Eddig volt a pisiléssel, aztán az evéssel most jön az alvás. Délben sem aludt tegnap sem pedig fél hétkor volt riadó. Remélem más gyenge pontot nem talál.
Tegnap megint kapott az apjától valami legót. Persze kisebb vita bontakozott ki köztünk arról, milyen legyen !? Én a Friendset javasoltam, mert szeret a figurával játszani, az apja meg csapongott a Starwars és a sok kocka között, mert abból tud építeni, a Friends pedig csak olyan láááányos fasság.  Én meg mondtam, hogy ha már LEGO akkor lehetne némi lányos beütése is, mert elég csúfos kudarcot vallottunk a kukásautóval! Tetszik neki de nem tuja összerakni (ezt mondjuk hiába pofáztam embernek, de igaz ami igaz annyira szereti a kukásautót Timi, mindig integet neki, hogy könnyen belementem) másrészt a sztárvárszból se sokat lehet építeni van benne valami bolygó, meg ember és csak azért kerül másfélszer annyiba mint a többi, mert SW. Végül Friends lett meg egy doboz tető. Vittük a perselypénzt és abból fizettünk, Timit bevonva hadd( vagy hagy?sose tudom:) lássa miből lesz neki játék. Mondanom sem kell igazam volt majd két órát játszott vele:))))) Én meg mondtam, hogy ez már elég! Lassan nem fogja értékelni ha kap valami ajándékot és elvész a sok játék között. Aztán meg apuci csodálkozik majd hogy követelőzik a kicsi lánya.:) Ráadásul kedden lesz a szülinapja arra is mit vegyünk akkor! Abban maradtunk kicsi ünneplés lesz, család torta, gyertya ilyesmi. Ajándék nem.

Békapofa

Mint ahogy ezt a blog bejegyzést is. Az ünnepek miatt teljesen összefolytak a napok, és bár folyamatosan észben tartom pontosan melyik hetem hányadik napján tartok, az utóbbi két hétben teljesen elvesztettem a fonalat. Például teljesen meg voltam róla győződve arról, hogy írtam már a 22. hétről. Fejben már majdnem kész volt  a 23. heti, mikor elkezdett villogni a vészvillogó, hogy valami nem passszol, és akkor visszanéztem...ja igen...még csak a 22. hét jön. Íme.

Szóval feledékenység. Nem tudom, hogy ez most nálam mennyire hormonális, vagy mennyire tudható be annak, hogy itthon voltam és nem kellett, hogy napirendem legyen, kicsit hagytam magam szétesni. Olyan lett az agyam, mint a szita, jó nagy lyukakkal. Csak hogy pár példát mondjak: előfordult, hogy elfelejtettem a cicáknak vacsorát adni. Voltak olyan jó fejek, hogy csak hajnali 6 körül kezdtek el türelmetlenkedni, nem is értettem mi bajuk, amíg meg nem láttam a fényesre nyalt tányérjukat. Ja hogy éhesek! Még jó hogy tudnak szólni, mert az ablakban a fűszernövényeim hiába ájuldoztak látványosan, nem voltak elég hangosak ahhoz, hogy emlékezzek a locsolás beiktatására. Aztán ott volt még az ablakos incidens is. Megláttam, hogy a kisszobában párás az ablaküveg, gyorsan kinyitottam résnyire, hogy amíg lefutom az esti köröket a fürdőben, kicsit szellőzzön, ne adjunk esélyt a penésznek. Szerintem mire kiértem a szobából már elfelejtettem. Csodálkoztam is hogy miért rohangálnak annyit a macskák éjjel, meg miért kapcsol be folyton a fűtés. A kinti mínusz tíz mellékhatásai. De legalább jól kiszellőztettem. Biztos volt még más gikszer is, csak azokra nem emlékszem. :D

Az ünnepekről nem felejtkeztem el, nagyon jó volt. Lazára vettem a dolgot, nem is nagyon volt más választásom. Általában úgy teltek a napok, hogy délelőtt, amíg még nem fájt semmim addig megcsináltam annyi takarítást, főzést, ami kényelmesen belefért. A nap hátralevő részét pedig vízszintben töltöttem a kanapén vagy csak úgy simán az ágyban. Így kb. elviselhető keretek között sikerült tartanom a hátfájásomat. A dolog akkor kezdett eldurvulni mikor hirtelen vége lett a karácsonynak, és neki kellett állnom dolgozni a szakdogámon, és azt ugye elvben ülve kéne csinálni. Igen ám, de úgy egyre kevesebb időt tudok eltölteni. Következő pozíció az oldalamra fekvés, amiben ha nagyon megerőltetem magam, akkor fél kézzel tudok gépelni, de pl. ábrákat szerkeszteni már sokkal nehezebben. A háton fekvés szóba sem jöhet hosszabb ideig, pedig az jó lenne, csak akkor meg az egész puttony súlya  a gerincemre nehezedik. Na így sikerül kb. minden nap hamar elfáradnom a nagy mű írásában, és egy nagyot szundítani délutánonként. És még csak lelkiismeret furdalásom sincs.  

A másik csodálatos dolog, amit megtapasztalhattam az ünnepek alatt az a gyomorégés. Pedig bizisten nem volt száz féle főfogás meg negyven féle sütemény. A gyomromra viszont tisztességes nyomás nehezedik alulról, plusz ehhez jön még a hormonok hatása, amitől lelassul az egész rendszer, és máris nem kell 6 szelet rántott hús ahhoz hogy az ember úgy érezze lándzsát szúrtak a hasába. Sajnos pont az ünnepek alatt kellett elkezdenem kitapasztalni, hogy mégis mi az, amit még elbír a gyomrom és mi az, amit nem. Mind minőségben, mind mennyiségben. A kisebb adagokat mindenhol írják, ez a legalapvetőbb, amit az ember tenni tud. Ez a legmegvalósíthatóbb minden jótanács közül, annak ellenére, hogy az az adag, amit még elbír a gyomrom az egyik gyerek fél fogára se elég és még kopog a szemem mikor abba kell hagynom az evést. Az a lista ami viszont azt taglalja, hogy mit nem szabad ennem elég vicces. Az alapján ne egyek: gyümölcsöt, zöldséget, gabonaféléket, tejterméket, ha lehet akkor túl sok húst se, és persze hanyagoljam az amúgy is egészségtelen kajákat. Legyünk igazságosak, azt is írják, hogy ez így nem egy kiegyensúlyozott étrend. Én meg nem vagyok hajlandó lemondani a kajáimról, inkább eszem sovány kismacska adagokat. 

A kismókusok márpedig szeretik ha eszem. Olyankor mindig izgatott ficánkolásba kezdenek. Amúgy is egyre többet vannak ébren, és esküszöm, néha azt érzem, napról napra erősebben rúgnak. Ez a legjobb ebben az egészben. Ezek a kis titkos jelzések nekem, hogy köszi anyu, jól vagyunk. Van már saját kis játékunk is: a legnagyobb bugi közepén odarakom a kezem, akkor azonnal "csend" lesz, mintha figyelnének, hogy na most mi lesz. Amint elveszem a kezem megint rákezdenek. Bezzeg ha a macska fekszik az ölembe és hozzásimul a hasamhoz, akkor nem hagyják abba a rugdalózást... :)

Sziebi