2013.02.05. 19:42
26. hét- Terápiák
Van az az eset, amikor nem szeretem hozni a papírformát. Ez most ilyen. Állítólag az ikerterhességek felében előfordul a terhességi cukor, a másik felében meg nem. Én meg az előző heti laboreredmények alapján az első csoportba tartozom. Olyan szempontból nem vészes a dolog, hogy mindkét rossz értékem éppen csak a határérték felett van, de a határérték az határérték, nincs mit tenni.
Először eléggé kiakadtam a dolgon, aztán azt mondtam magamnak, hogy ennél nagyobb komplikáció ne legyen a következő 3 hónapban, és akkor rendben leszünk. Egy kis diétába még senki nem halt bele, én meg valami nagyon-nagyon hasonlót csináltam hosszú hónapokon keresztül még tavaly ilyenkor, tehát tudom mire számíthatok. A dokim persze hivatalból azonnal elzavart diabetes oktatásra, ahol majd jól megtanítanak mindenre amit szerintük tudnom kell, csak abban bízom hogy túl sok újat nem fognak mondani. Ugyan az óra még csak holnap lesz, én már múlt héten elkezdtem átállni a régi-új életmódomra, mert emlékeztem, hogy az első pár nap azért nem egy sétagalopp. Hiába, a cukorfüggőség kemény dolog, akkor is ha az ember úgy gondolja hogy odafigyelt arra mit eszik. A dolog pont úgy ment mint régen: pár nap falkaparás és folyamatos krumplikról, tésztákról ábrándozás, aztán már elég annyi amennyi elő van írva. Egy biztos: a szénhidrátok számolgatásával egy olyan kontrollmániásnak mint nekem nem lesz gondom. :)
A "tartsuk rendben a vércukromat" projekt másik eleme a heti legalább 2 úszás, ami egyébként az irreális éhségérzetek leküzdésében is sokat segít. Azért csak 2 úszás, mert mindezzel párhuzamosan elkezdődött végre a fizikoterápia is. A terapeuta csaj akihez járok nőkre, és főleg terhes nőkre szakosodott, így végre beszélhettem valakivel aki pontosan tudta mit is érzek. Végzett egy alapos állapotfelmérést, és megállapította amit már sejtettem, ez bizony közel sem normális mértékű fájdalom. Deréktól lefele és térdtől felfele majd' minden ízületem be volt dagadva, gyulladva, amitől minden mozdulatnál súrlódtak, amitől még jobban begyulladtak. Ugye milyen jól hangzik? És ehhez jött még a hátfájás, ami addigra már szinte huszadrangú volt ehhez képest.
A csajszi rögtön az első alkalommal jól össze is hajtogatott, nyomogatott, amitől úgy elfáradtam mintha követ hordtam volna. Eredmény? Gombi jött értem, és mikor kifelé mentünk megkérdezte hova szaladok. Előtte meg már járni is alig tudtam. Egyszerűen imádom. Kaptam egy listát azokról a dolgokról amiket inkább ne csináljak ha lehet (pl. porszívózás, felmosás, lépcsőn rohangálás, úgy egyáltalán rohangálás), egy másik listát pedig azokról a dolgokról amiket csinálnom kell, vagy legalábbis ajánlott ha jót akarok magamnak. Minden estére van egy kb. tíz perces gyakorlatsorom, amit végig kell csinálnom. Azaz igazság ennél bőven többet is megcsinálnék ha tudnám hogy segít. Márpedig segít. Nem mondom, hogy száz százalékos a dolog, de ezt nem is ígérte a terapeuta. Ahogy nőni fog a hasam, úgy kell majd változtatni a feladatokon, de ha így kordában lehet tartani a fájdalmat, akkor én akár cigánykereket is hányok.
Minden kezelés két részből áll, egy szárazföldi, és egy vízi rész. Az előbbi nagyon változatos, van benne masszázs, gyakorlatok, nyomogatás, hajtogatás. A medencében csak én vagyok egyedül, ott torna van, amit szintén nagyon élvezek. Olyan mintha egy magánedzőm lenne, akinek kedvemre produkálhatom magam :)Van ami fáj, van ami nem, de a végeredmény mindig ugyanaz: új emberként jövök ki a terápiáról. Csak azt sajnálom hogy nem kezdtem el korábban.
Sziebi
Szólj hozzá!
Címkék: fájdalom diéta ikrek mozgás cukorproblémák
2013.01.31. 13:08
Békapofa kalandjai VII.
Január 20.
Hát, a mi éjszakánk így nézett ki:
- este háromnegyed nyolckor mindkettő alszik
- fél kilenckor Timi felébredt, hogy köhög, kihoztam magam mellé, míg néztem a Férjem védelmében-t (most kezdtem a Fem3-on, volt az első rész de tetszett szal letöltetem)
- tízkor visszavittem az ágyába
- éjfélkor megint köhög, vízivás
- fél egykor ember hazaér, dumálunk kicsit
- háromkor Ákos ébred kajás
- fél négytől bedugult az orrom
- félhéttől Ákos akciózott, cumit kapott így kihúzta fél nyolcig
Isteni:) a mosott szar hozzám képest jól néz ki. Ember megy dolgozni szal megint egyedül nyomom a mai napot, mindegy majd bekávézok, vagy valami.
Január 20. II. :-D
Kis esti idill Békapofáéknál:
- hat óra, vacsorát készítek, Timi kijön.
- Anya mit főzsőj?
- Tejberizst
- De én nem kéjtem tejbejiiiiizst! És bőg.
- Oké akkor nem eszel majd belőle csak én.
- Neeeeem te se nem edéj bejőbőj!!!!!!És vinnyog.
- Én azt eszek amit akarok, neked nem muszáj.
- Mikoj jes kés?
- Még sokára, kemény a rizs.
- De én mozst akajok enni bejőbőj!És visít.
Eközben Ákos a szobában a játszószőnyegen fetreng, nem tudja eldönteni, hogy álmosabb, vagy éhesebb. :)
Evés után:
- Gyere Timi kész a fürdővíz!
- Nem akajok füjödniiiii!
- Sajnálom, ez nem vita tárgya (különösen,hogy már teli a kád vízzel). Oké, valahogyan csak belebűvölöm a kádba sírás nélkül. Hozom az öccsét, vetkeztetem,és elkezdem kefélni a fejéről a koszmót, közben mintegy figyelemelterelésként, ilyeneket skandálok,hogy: -Men-jen a kosz-mó! meg:- Le a koszmóval! És hasonlók. Holnapra gondoltam kis pálcikákra feliratokat készítek és körbehordozom, a gyerek feje körül. Hiába befáradtam így a nap végére. :)
Húsz perce alszanak, mikor hallom Timi köhög. Kihoztam kiszívtam az orrát és most itt fekszik, meglátom hogy lesz.
Január 22.
Ma ez volt/van:
- Négy óra:eh-eh-eh-eh,aaaaah Ákos. Menjél te. Nem, te menjél, én dolgozom ma. Jó akkor ma nem kap tejet, megtanulja mi a magyarok istene, nincs kaja míg fel nem kel a nap.:) Na azért csak megetetem, közben az apja fogja az üveget kimegyek pisilni, hozok egy pelust közben át is pelenkázom,befejezi, várunk a böfire. Ákos magyaráz:-heeee-heeee-íííííj-he-he. De kurva vidám vagy fiam hajnalok hajnalán!
Böfi kijön, gyerek ágyba betesz, kicsit nyüzsög, én már az ágyban, basszus bedugult az orrom, hányóra, fél öt, ahh, hol az orrsprééé?
- hét óra - Apaaaaa-apaaaa, mondom keresnek:) - Timi gyere ki!-eh-eh-eh,mondom Ákos nem jön ki magától!:)
- nyolcig fetrengés az ágyban, majd kv, kakaó, tápszer készítés, és ha minden jól megy, mindenki azt kapja amit várt.
- peluscsere, öltöztetés/öltözés, indulás Dm-be, piacra, fúj a szél, Ákos nehezen kap levegőt, próbálom az orrát eltakarni
- Dm: Timi fog egy kicsi színes kocsit, tolja közben száj be nem áll: Mit vesünk? Miéjt? Kinek? Mikoj?Hol? záporoznak a kérdések, megveszem a két bébiételt Ákosnak viszlát.
- piac: két paradicsom, két paprika, két banán
- hentes: hatvan deka karajt kérek kicsontozva, hetvennyolc jó lesz?Jó lesz.:)
- sietünk a buszhoz, közben a zebránál halálközeli élményben volt részem,e gy kisbusz jóvoltából,a blakból kihajolva igényesen elküldött az anyámba a két kölkömmel együtt. Igaz is minek járkálok én az utcán?
- végre itthon, mindenkit kicsomagolok kabátból, overállból, elpakolom a cuccokat közben Ákos a pihiszékben sikongat, Timi meg fetreng a földön: nem akajom jevenni a csizmámaaaaat!
- 10 óra leülünk Timivel enni, befejezzük, elhúz játszani én mosogatok Ákos izgul, éhes lesz
- 11 óra Ákosba szélsebesen lapátolom az almapürét, majd megissza a tápját, böfi laposat pillog, tenti
- dél:FB&KV :)
Majd talán este befejezem:)
Január 23.
Szóval tegnap déltől:
- KV, FB, Timi épít, beszélgetünk
- fél egykor ebédkészítés=tükörtojás a főzelékhez, ebéd
- egykor letettem Timit aludni ,Ákos előtte felkelt, kihoztam
- nézzünk filmet!
- nem nézünk, jön anyós valami papírt kitölteni
- Timi így nem alszik
- három óra anyós el, Ákos kajál, Timi legózik
- fél ötig játszunk
- Ákost beviszem, de nem alszik
- Timi nyíg éhes: kap szendót, közben azért uzsira volt alma, meg banán
- negyed hétig játszunk Á pihiszékben csücsül Timit bámulja és röhög aztán alszik egy kicsit a játszószőnyin
- fürdés nagykádban, vízbe Timit betesz, Ákos szobából kihoz, mellétesz megmosdat, Timi közben játszik, utána Ákost kiviszem eszik addig Timi énekel, fürdik
- kaja után Timit kiszedem,g yógyszer beadás, orrszívás, puszi jóéjszakátgyerekek háromnegyed nyolckor.
Békapofa
Szólj hozzá!
Címkék: betegség mindennapok kétgyerek
2013.01.30. 10:55
25. hét - A kék bálna vízre száll
Most hogy végre semmi más dolgom nincs, mint magammal foglalkozni (ok, ez erős túlzás, de az előző hónapokhoz képest mondjuk tényleg), végre eljutottam oda, hogy akkor essünk neki több oldalról is a problémák megoldásának, történetesen a mindenféle fájdalmaim megszüntetésének. Felhívtam a fizikoterapeutát, akihez az orvosom elküldött, és kértem időpontot, hétfőn megyek először. Ezzel párhuzamosan elhatároztam, hogy adok egy esélyt az úszásnak is, ártani nem árthat.
Az úszás projekt elindításához a legfontosabb lépés az volt, hogy vegyek magamnak egy fürdőruhát, mert az előző az hasban már kicsit szűk. Elmentünk a Targetbe, és gyakorlatilag az első amit kiválasztottam jó lett, nem is válogattam tovább. Egyrészt nem nagyon volt miből, másrészt úgy, hogy az ember alig tud járni, az jelentősen leszűkíti az érdeklődési körét. Amúgy tetszik is, szép kék, jó a fazonja, kényelmes. Itt szembesültem azzal is, hogy valószínűleg a "hétvégi nagy bevásárlások" versenyszámban már nem nagyon indulhatok a közeljövőben, legalábbis amíg ennyire fájok. Egyszerűen kénytelen voltam a bolt közepén leülni egy kiállított kanapéra amíg Gombi bevásárolt, mert nem bírtam tovább menni. Próbáltam nem tragédiaként felfogni a dolgot, de azért nem esett jól.
A héten végül kétszer jutottam el uszodába. Első alkalommal csak kipróbáltam, hogy megy-e ez nekem, második alkalommal már havibérletet vettem. Még alakul a rutin, de úgy tűnik, hogy kb. egy óra az ideális nekem a vízben, annál több már kicsit sok lenne, kevesebbért meg nem vizezem össze magam. Ez alatt az egy óra alatt van hogy csak lazulok a vízben, pihenek, hagyom hogy a víz ringasson, és van hogy úszkálok. Ok, az úszkálok kicsit erős, szóval fogok egy szivacs csövet, amit a hónom alá csapok, és annak segítségével kalimpálok úszást imitálok a medence teljes hosszában. Ja mert úszni azt nem tudok, így abban a sávban maradok, ahol még simán leér a lábam. Jó móka ez, hangyányit unalmas egyedül, zene nélkül a fülemben, de szerintem hamar rá fogok hangolódni erre is. A legjobb dolog pedig az egészben, persze a mozgáson kívül, hogy végre kihúzva mászkálhatok fürdőruhában, mert mindenki aki csak szembejön mosolyog rám a hasamra :) És hogy használ-e? Nem tudom. Utána mindig egészségesen fáradt vagyok, de ugyanakkor megvan az a jóleső energia is amit a mozgás ad, így ha másért nem már azért megéri lemennem.
Persze ez a hét sem telt el kellemetlenség nélkül. Mivel előzőleg elbuktam a cukor szűrő-vizsgálaton, így az orvos elküldött a 3 pontos terheléses vérvételre is. Ami jó volt, hogy akármelyik nap mehettem, és igazából akármikor, csak a saját jól felfogott érdekemben mentem oda reggel 9-re. Voltak előttem vagy hárman, de mikor látták, hogy kismama vagyok, jött egy pasi, aki azonnal kiemelt a sorból és elvitt egy külön ablakhoz, hogy ne kelljen várnom a bejelentkezéssel. Mindezek ellenére meg kell mondjam, én még életemben nem szenvedtem így laborteszt alatt (tudom, jó nekem). Az csak egy dolog, hogy nem ehettem semmit egész délelőtt. Ez már eleve nagy kihívás egy olyannak, akinek reggeli nélkül egyszerűen nem indul el a nap. Nem kell itt nagydologra; 3 fogásos amerikai palacsintás reggelire gondolni, de valamit ennem KELL. Na, most ez ugye elmaradt.
A nagyobb baj az volt, hogy nem lehetett inni sem. Mire levették az első adag vért, már olyan szomjas voltam, mint legutoljára a sivatagban. Aztán jött a cukros lónyál, az legalább folyadék volt, de olyan édes hogy a könnyem is kicsordult az első korty után. Azért leküldtem gond nélkül, és jöhetett a váróban üldögélés, és óránként vérvételre jelentkezés. Mire a 2. szúrás ideje eljött már teljesen kivoltam, ölni tudtam volna egy pohár vízért. Hogy tetézzük a dolgot, a nővérkének sikerült úgy megszúrnia, hogy hiába volt elvben jó a vénám, nem jött belőle vér, akárhogy forgatta a tűt. Szerencsére a másik karomat sikerült lecsapolnia. A 2. óra volt a legrosszabb. Már szédültem, minden bajom volt, kénytelen voltam elfeküdni a váróban az egyik széken. Az segített, úgyhogy utána már úgy maradtam, biztos ami biztos. Tudom, hogy ennyi idő alatt nem szokás kiszáradni, de engem ez teljesen kicsinált, hogy nem ihattam délig. Alapból reggel tíz előtt meg szoktam inni egy kancsó teát, plusz még pár pohárnyi vizet csak úgy, ezt így hatalmas sokként éltem meg. Meg a szervezetem is. Utána 2 napig teljesen összevissza lettem éhes, szomjas, azt se tudtam mi bajom van, csak valami nem stimmelt, időnként megfájdult a fejem, és még most, vasárnap sem teljesen okés a dolog. Ezt nevezem én TERHELÉSES cukortesztnek.
És hogy valami jót is írjak a végére: voltam a héten babaruha beszerző körúton. Megint a mormon turkálóba mentem, mert ott múltkor is nagyon sok, jó minőségű és olcsó ruhácskát láttam. Ezúttal kicsit jobban eleresztettem magam, aminek 2 oka volt. Az egyik hogy nyilvánvaló okok miatt eleve kétszer annyi ruhával kell számolnunk. A másik, hogy a helyen ahol lakunk nincs mosógép, illetve mosógépnek fenntartott hely, mosodába járunk, így az fel sem merül, hogy minden este bedobok egy mosást. Emiatt eleve úgy számolom, hogy főleg az elején sokkal több ruhára lesz szükségünk, mint akár egy átlag ikres családnak. Szerencsére, ha az ember hajlandó turiban vásárolni, akkor ez nem egy kész anyagi csőd. Csak hogy számokkal is szemléltessem a dolgot: 25 rugdalózót/bodyt/hálózsákot vettem összesen 27 dollárért. A bevásárlások nagy része még hátra van, de legalább már van egy listánk, hogy mik azok amiket mindenképpen meg szeretnénk venni. Reméljük még lesz rá bőven időnk.
Sziebi
2013.01.25. 13:07
24. hét- Ultrahang és tanfolyamok
2013.01.24. 20:42
Békapofa kalandjai VI.
január 10.
Nos, a tegnapi nap nosztalgiával telt, olyan kettős érzéssel. Minden órában visszagondoltam a stációkra, amiken végigmentem három évvel ezelőtt. Na, ekkor ment el a víz, ekkor értünk be a kórházba. Itt már fájásaim is voltak. Húúú ilyenkor már nagyon fájt, na ez az időintervallum kiesett. És kijött, véééégre, na vigyék is ne is lássam... .tegnap este tíz óra nyolc perckor ennél a pontnál bőgtem. Aztán bementem és nézegettem egy darabig, ahogyan a matracon feküdt, kicsavart kutyapózban, mint ahogy én is alszom :) Ember nem jött utánam, hagyott. Ez jó volt. Kicsit visszagondolni, kicsit vezekelni azért a gondolatért és nézni csak nézni milyen szép az én hároméves nagylányom.
Na, vissza a földre. Szóval a gyerek azért alszik két napja matracon, mert az ágya leszakadt. Nem bírta el ember izmos testét:) Kiment egyik reggel a kölkekhez, hogy aludjak egy kicsit még és erre ébredtem:
- Dirrdurr, a kurvaéletbe!
- Apa, mivojtezs?
Gondoltam is, hogy mindent elkövet csak ne neki kelljen reggel gyerekezni:)
Aztán mikor elő akarta szedni a szerszámait, mondtam neki hagyja a fenébe, mert egy év jótállás van rá, felhívom a faszit akitől vettük .Úgy is lett.
- Halló! (csak így snasszul,s e az, hogy Ágyas Ember vagyok, se jónapot sesemmi)
- Jónapot kívánok, ikszipszilon vagyok ezésez történt, mit lehet ilyenkor csinálni?
- Azt azért tisztázzuk, hogy ez az ágy nem felnőtt-használatra lett kitalálva!
- Én úgy gondolom, hogy egy 180 cm-ig kihúzható ágyat nem csak hároméves gyerekek használnak ,nyilván nem 16 kilóra van kalibrálva (hát tökön is szúrnám magam a percen). Legyen szíves mondja meg, mi ilyenkor a teendő, eljön megnézi megcsinálja vagy hogyan legyen?
- Öööööööö, le tudja fényképezni?
- Le.
- Akkor a neüljönfelnőttazágyraestimesétmondanisem@gmail.com-ra legyen szíves(ohhhó:)küldje el, meg tudja oldani?
- Igen, még ma küldöm, viszlát!
Aztán két nap múlva rácsörögtem mivanmán. A lényeg,hogy kapunk egy teljesen új ágyvéget,csak érte kell menni.
Volt ám visítós konyhakövön fetrengős hiszti ezen a héten is nem egyszer!
Például, mert "Kéjeksépen kejföjt és tújót,pujiskát akajok enniiiiiiii" De elfogyott megetted délben!" De én akajooooook!"Aszittem lejön a vakolat úgy vonyított bazmeg! Ákos sztoikus nyugalommal,mint egy keleti bölcs csendesen folyatta a nyálát a pihszékben. A jelenet végén vigyorban tört ki. Nem egy nagy kritikus...
És ha már Ákos: tegnap dél körül már épp elkönyveltem magamban milyen csendes napunk lesz. Erre a kicsi, nekikezd dünnyögni, na mondom idő van, gyere babám egyél. Nem az istennek se akart enni a cumisüvegből. Rángatta magát, majd kiesett a karomból. Mondom oké biztos szarnia kell. Szélcső be (itt megemlíteném, hogy szélcső vége SOHA DE SOHA ne álljon felfelé, nókomment) kaka ki, minden hepi. Oké egyél. És nem eszik. Mondom akkor beragadt büfi, vállra felcsap ded közben bömböl, mert éhes és fáj a levegőtől a gyomra. Jó tíz percig járkáltam vele mire kijött egy bolhafingnyi levegő, a gyerek azzal a lendülettel éhségében elaludt...Baaaasssssz :)Hogy én sose tudok ilyen éhes lenni:)
január 14.
Szóval! Tegnap este összekészítettem a cuccokat ma reggelre, Timinek cuccot a bölcsibe, nekem ruhát, Ákosnak táskába eztmegazt. Hétkor ébresztő. Kitámolygok, kávét főzök, kakaót csinálok, laptopozok negyed órát. Kölkök ébredeznek, bemegyek. Ákos tepsi szemekkel nyálat folyat jöttömre vigyorog cuki:) Timi szelíden fetrengve vinnyog az ágyában: Én akajtam megcsinyáni a kakajómahahat!Cuki:)Öltözök,öl
Ákos befejezte a reggelit az előtérben, közben jöttek az anyukák (más se számított ekkora hóra hehe) és megnézték a dedet, sőt az egyikük megkérdezte:mennyi idős? Hat hónapos körül, nem kicsi? Mondom három hónapos! Nahát, milyen nagy! Mivaaaaaaaan? Aztán Ákost felkötöttem magamra és uzsgyi, irány a 32-es busz. Laza húsz perc erőltetett menetben, bokáig érő hóban ,rajtam a hatkilóssal és kezemben egy szatyor cuccal Leolibnak, fasza:)
Na kiértem a megállóba,várok, várunk még tovább várunk semmi. Jah hóhelyzet van!
Buszra várni hülyeség ilyenkor, kb. tavaszig várhatnám. Hívom Borstörőt, Leolib számáért, pedig megesküdtem volna hogy benne van a telómban, mindegy. Kedves Igazgatóasszony elküldi. Örök hála,köszönet:)Írom a számot,nyomom a gombot erre kiírja Leolib, szóval benne van mégis csak titkolja ez a fostalicska telefon. Megdumáljuk, hogy végülis mindegy mikor érkezem.
Útközben kiszakadt a táska alja, amiben a ruhákat vittem, egy hapsi segített, a nylonzsákot összekötni, amiben benne voltak, mert gondoltam ne ázzanak meg. Közben nem mulasztotta el megjegyezni, hogy jól időzítettem erre az ótra egy ilyen kicsi gyerekkel! Szinte szemrehányóan mindezt:) Az út további részét úgy tettem meg mint egy vásáros cigányasszony: elöl egy gyerek lóg, hátamon meg egy zsák ruha:)
Megérkeztünk, Leolib leszedte rólam Ákost és meg rendbe hoztam magam.
Két cuki kiscsaj fogadott, akik mikor rájuk néztem helyes kritikai érzéküknek engedve sírásban törtek ki:) Egyik aranyosabb, mint a másik!
Ákos elhesszelt köztük, igazából nem sok vizet zavart, aludt is egy kicsit.
A lányok tök szépen ettek és nagyon ügyesen elaludtak (tényleg két perc se volt!) Így tudtunk kicsit beszélgetni is, kaptam ebédet is:). Hamar eljöttem,mert menni kellett Timiért a bölcsibe.
január 18.
Annnnnyira tudtam!
Timi négy azaz 4, azaz four(csitiri,kátr,kvatro) napot volt bölcsiben a héten, ma nem ment,mert gyanús volt a szeme állása .És igen: 38,3 a láza, piros a torka, kicsit köhincsél és kicsit taknyol. Telefonos konzultáció a gyerekorvossal, lázcsillapítás, sok
Nagyon remélem Ákos ebből a körből kimarad.
Az éjjel úgy felbasztam az agyam ezen kurva cumisüvegen! Illetve a cumi részén .Az van, hogy Ákos egyes (0m+os) cumival kapja a tápot, a kettesből(1m+) annyira jön neki hogy fuldoklik tőle. Ellenben az egyesen meg alig jön át a táp és ott kínlódok mindig egy csomót mire normálisan elkezdi enni. De ehhez hajnalban nem nagyon volt humorom és a vérnyomásom is felment, hogy bassza meg már megint itt szopok én is meg a gyerek is és mire megkajál feljön a nap, vagy ha nem akkor egy óra múlva is fetrengek majd, mert nem tudok visszaaludni. Kirongyoltam a konyhába és mérgemben belenyomtam egy fogvájót a lukba. Láss csodát akkora lett,hogy a táp átjött rajta, viszont a gyerek nem akart minden percben megfulladni:)
Békapofa