us_dollar_front.gifReggel 7 óra, jelez a biológiai ébresztőóra. Első körök a fürdőben, ki kéne ülni a nappaliba, de nem teszem, mert minél korábban kezdem el az ülést mint olyat, annál hamarabb kezd fájni a hátam. Így még visszafekszem egy kicsit és forgolódok, de már sehogy nem jó. Jobb oldalra fekszem, fáj. Bal oldalra fekszem fáj. Nem a hátam, hanem a csípőm, de mindegy is. Háton egyszerűen nem esik jól, túl nagy a súly a gerincemen. Hason fekvés már régóta szóba sem jöhet. Végül csak kiülök a nappaliba. Rendesen felébredek,  üldögélek vagy tíz percet, végigsimogatom a macskákat, és ez éppen elég ahhoz hogy fájjon. 

Így indult minden egyes napom az utóbbi nem is tudom hány hétben. Ezt követte aztán a kanapén való helyezkedés, minden létező pozíció kipróbálása, minden létező párnakombinációval. Ami segített picit, ha tettem-vettem kicsit a lakásban. Attól viszont a derekam állt be pár óra után, így választhattam, hogy csak a hátam fájjon, vagy a hátam és a derekam is. A fekvés megoldásnak tűnt, de igazán csak akkor hatott, ha aludtam is mellé. Arra meg nem nagyon volt időm, mert pénteken le kellett adnom a szakdogám végső verzióját. Esténként már sírni tudtam volna a fájdalomtól. 
Utánaolvastam, utánakérdeztem, mit lehet ilyenkor tenni. Többen ajánlották a derék- és pocaktartó övet, amit azonnal meg is rendeltünk. Volt még a listán százvalahány dolláros matrac, mindenféle alvópárna, de ezek nem győztek meg, mert ahogy olvasgattam a különböző élménybeszámolókat, az derült ki, hogy kb. mindenkinek valami más jött be. Amíg azon töprengtem, hogy mit is próbáljak ki legközelebb, teljesen véletlenül szóba került a dolog mikor Ribizlifőzelékéknél kutyaszitteltem. Kiderült, hogy nekik van egy ilyen háttámaszuk, eredetileg székre és autósülésbe való, amit szívesen kölcsönadnak, hogy kipróbáljam. 
És a csoda megtörtént. Hetek óta először úgy ültem egy helyben órákat, hogy nem fájt a hátam. Aznap végre úgy feküdtem le, hogy csak a derekam sajgott. Elmondhatatlanul nagy volt a különbség. Szinte újjászülettem.  Azonnal utánanéztünk mégis mennyibe kerül a dolog. 2 dollár 49 cent, plusz postaköltség. Hogy is mondják? Az élmény megfizethetetlen.  Rendeltünk is belőle kettőt, egyet az autóba, egyet a kanapéra. Azóta lényegesen könnyebb az életem, bár a dolog még kalibrálás alatt áll, nem mindegy ugyanis hogy a kanapé melyik részén használom, párnával vagy anélkül, stb. De ez már csak idő kérdése, és akkor talán még jobb lesz.

Ezzel párhuzamosan felhívtam az orvosomat, és hagytam neki egy üzenetet, hogy akkor ha lehet próbáljuk meg a fizikoterápiát, mert ez így nem állapot. Azt ígérte a recepciós lányka, hogy visszahív. Ez nem történt meg. Felírtam neki egy nagy fekete pontot. Fejlemények remélhetőleg a következő heti beszámolóban lesznek. Most már ideje lesz, mert én is unom a saját nyígásomat.

Sziebi

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr675036726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása