Így az év első pár óráiban szoktam összegezni mi minden jó történt velem az elmúlt évben. Nos, tény hogy a Banya Klub megalakulása egy siker történet. Egy nagyon komoly diadalmenet! Mi 28-an az elmúlt évben egy olyan kis közösséget kovácsoltunk össze, ami szerintem nagyon ritka a mai világban. Nemcsak a tanácsok, a vidámkodások, az óriási röhögések, hanem egymás iránti tisztelet, szeretet és a bizalom az, ami összetart bennünket. Jó, jó vannak viták is, de nem több mint egy jó házasságban, és különben is az a legjobb, hogy mindig van, aki nem ért egyet! :-D

Részei lettünk egymás életének, naponta oldjuk meg együtt egymás gondjait, vagy ha mást nem is, de jó szót, bátorítást és támaszt adunk egymásnak. Ki gondolta volna, hogy 28 tökéletesen vadidegen ember ennyire közel tud kerülni a másikhoz? Barátok lettünk és nem is akármilyenek!

A legjobb dolog az volt, hogy kiléptünk a virtualitásból, és személyesen is megismerkedtünk. A lassan rendszeressé váló Banya talik azt mutatják, hogy igény van arra, hogy együtt legyünk, közös élményeink legyenek. Meg kell, hogy említsem a hétvégét a Balatonnál a rengeteg gyerekkel, és a már hozzánk csapódó leendő illetve már apukákkal. Gondoltátok, hogy a pasik is jól veszik ezt a 28-as akadályt? :-D

Gyakorlatilag egymás szeme láttára leszünk család, ott vagyunk minden pillanatnál, együtt izgulunk az zsír új kölkökért, együtt tanulunk anyává válni, együtt éljük az éltünket, amibe ott vagytok Ti is mindannyian. Ha ez csak egy kis intermezzo lenne az én életemben, akkor is szeretettel gondolnék rátok, de közben tudom, hogy nem az, mert már nem az! :-D Gyakorlatilag mindenkihez tudnék már kötni egy-egy emlékezetes pillanatot, vagy akár többet is… De ebbe most ne menjünk bele, mert kevés rá a hely, meg amúgy is, tudjátok Ti azt! ;-)

Szeretném külön megköszönni, hogy átsegítettek eddigi életem legnehezebb időszakán (a Férjem, családom és barátnőim mellett, akiknek szintén nagyon hálás vagyok), mert talán még tényleg nem vagyok túl azon, hogy két babát is elvesztettem, de tudom, ha éppen fáj, akkor Ti jöttök, ott vagytok, és nem hagytok elmerülni a mocsárban.

Ami pedig a jövőt illeti, remélem, minden marad a „régiben” ott folytatjuk, ahol nem hagytuk abba, ahol még jó sokáig nem hagyjuk abba!

Kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet, amiben sok csíkos tesztnek örülünk, amiben együtt nyígunk, hogy a gyerek nem alszik/eszik, amiben ismét sokat röhögünk, amiben rengeteg közös program lesz!

Maradok tisztelettel:

Borstörő az izgatóasszony :-D

Minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyi ünnepeket, és sok locsolót kívánok!

Borstörő

Hozzávalók kb. 45 db-hoz:

5 dkg aszalt sárgabarack, 20 dkg nyers marcipánmassza, 20 dkg liszt, 10 dkg cukor, 1 citrom reszelt héja, 10 dkg Rama, 1 tojás, 15 dkg sárgabarack lekvár

Elkészítés:

Aprítsuk fel az aszalt sárgabarackot. Gyúrjuk össze a tészta hozzávalóit gyorsan sima tésztává. Formázzuk cipóvá, göngyöljük fóliába, és tegyük fél órára hűtőbe. Majd gyúrjuk át még egyszer.

Nyújtsuk ki porcukorral enyhén beszitált munkalapon 3 mm vastagra és szúrjunk ki belőle csillag formákat, majd a fele mennyiség közepéből szúrjunk ki kisebb csillagokat.

A kieső darabokat gyúrjuk össze még egyszer, nyújtsuk ki a lehető legkevesebb porcukron, de jobb 2 papír között. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, majd kb. 12 perc alatt kisütjük őket.

Alsó és felső sütésnél: kb. 175 C (előmelegítve)

Légkeveréses sütésnél: kb. 160 C (előmelegítve)

Sütési idő: kb. 12 perc

Forrósítsuk meg lábasban a lekvárt, ecseteljük be vele a süteményeket, rakjuk rá a kiszúrt közepű sütiket, majd szórjuk meg porcukorral, vagy vonjuk be csokimázzal.

Lamia

29. hét

Úgy irigyeltem Carrie Bradshawt a Szex és New Yorkban, amikor az ablak előtt ülve mindenféle világmegváltó gondolatokat fogalmazott meg és írt… Amikor nem tudott miről írni, akkor is kitalált valami érdekeset és vicceset.

Én itt ülök a monitor előtt és azon agyalok, hogy mijafenéről írjak? Terhességről kellene, meg hogy hogy vagyok, de mit írjak, ha minden a tankönyv szerint megy és nem történik velem semmise.

Komolyan nem csinálok semmi mást, csak bemegyek dolgozni, irányítom a cégem, segítek a kollégáknak. Aztán hazajövök, összebújok Férjjel és alszunk. Vagyis aludnék, ha nem ébrednék fel minden áldott hajnalban fél 5 körül. Kimegyek pipikélni, mert a gyerek addigra már összenyomta a hólyagom, majd a pipike után felébred a ded és elkezd ezerrel mocorogni, majd én elkezdek agyalni, mindenféle roppant fontos dolgon: meló, mit kell venni a piacon, mit felejtettem el elintézni, stb… Semmi szüléssel kapcsolatos rémálom, semmi gyerekkel kapcsolatos gondolat… Messzinek érzem még a szülést, pedig beléptem a 3. trimeszterbe. A fészekrakó ösztön se akar jönni, fut a ház, a gyerekszoba sehol, vagyis még soha nem látott kupi van a szobában, minden gyerekcucc behányva a szoba közepére. Lassan be se tudunk menni.

És a karácsonyról ne is beszéljünk! Mint minden évben, most is megfogadtam, hogy már november közepére mindent beszerzek, megveszek, hogy ne a legnagyobb tömegben kelljen ajándékokat vásárolni. Ehelyett még mindig nem tudom, hogy mit veszek a szüleimnek és a barátaimnak. Céltalanul bolyongok a plázában és próbálom meggyőzni magam, hogy Anyukám mennyire örülne ennek vagy annak…

Minden áldott reggel ráállok a mérlegre, ha többet mutat, akkor elkomorulok, ha kevesebbet, akkor bosszankodok. Semmise jó. 5 kilót híztam, beléptem a 3. trimeszterbe, hátulról még mindig nem látszik, hogy pohos vagyok, csak a kacska járásomról lehet sejteni, hogy vagy besz**rtam vagy terhes vagyok :-D Férj szerint úgy nézek ki, mint a kishercegben a kígyó, vagy, mint Döbrögi. A melleim brutál nagyok lettek, el se tudom képzelni, hogy hova lehet ezt még fokozni?

Férj irtó sokat dolgozik, és valahogy úgy érzem, hogy nem pörög annyira ezen a gyerek témán. Persze, minden este bekeni a pocakom, ha kérem, és persze beszél is a bébihez pár szót, de valahogy nem tud azonosulni azzal, hogy nagy monológokat mondjon hosszú perceken át a hasamhoz. Nem is értem, hogy miért nem?! :-D Nekem se könnyű, igazándiból csak akkor beszélek hozzá, ha mocorog és szétrúgja valamimet… Lehet túlságosan földhöz ragadtak vagyunk, de nem érzem magamhoz közelinek, hogy egy testrészemmel kommunikáljak.  

Járok Sanyibácsi szülésfelkészítő csoport-relaxációjára, de úgy érzem, hogy semennyire nem készültem fel a szülésre. Relaxálunk, figyelnem kéne a belsőmre, de amint becsukom a szemem, arra gondolok, hogy mennyire nyomja a fenekem a szék. Aztán erről eszembe jut, hogy nagyobb lett a seggem… És hogy szoknyában talán nem látszik… És ma a bézsszínű szoknyába jöttem, holnap találkozom barátnőmmel, ahova a fekete szoknyát fogom felvenni… És aztán lekeverek magamnak egy virtuális pofont, hogy relaxáljak már és figyeljek a belső hangomra és Pötyeszkére!!! Ez megy is ismét kb. 2 percig, aztán megint elkalandoznak a gondolataim :-D Ezért nem szeretem a jógát se, Én ennél sokkal-sokkal pörgősebb vagyok :-D Így csak bízni tudok abban, hogy amikor itt lesz az ideje, akkor tudok majd befele fordulni és figyelni a belsőmre és testem is tudni fog irányítani.

Tegnapelőtt voltunk Bécsben kirándulni, ami úgy hiányzott, mint púpos gyereknek a hátba rúgás. Nem való már városnézegetős kirándulás a 3. trimeszteres kismamának. Az odafele úton befészkelte magát Pötyeszke a bordám alá és gyakorlatilag alig kaptam levegőt, sehogyse volt jó ülni, ha megálltunk és kiszálltam, az se volt jó. Végre megérkeztünk, nyakunkba vettük a várost, de kb. 200 méter után már lihegtem és majd’ bepisiltem. Irány egy Sztárbáksz, pihenés, pipike, víz. Az üzletekben magamnak semmit nem néztem, hisz terhesruhát már nem veszek, így maradt a gyermeknek vásárlás, irtó helyes cuccokat vettünk.

Majd elmentünk ebédelni, ahol betoltam 3 hatalmas szelet rántott borjúmájat krumplisalátával (az étvágyammal nincs gond :-D, ezek után pedig laposakat pislogtam és majdnem elaludtam. Kicsi séta ismét, a gyerek beletaposott a húgyhólyagomba, amitől rögtön pipilni kellett ismét. Újabb sztárbáksz, pár csepp, aztán séta tovább. A nap végére már konkrétan vonszoltam magam, a lajhár hozzám képest idegbeteg futóbolond, 100 métert kb. 20 perc alatt tudtam megtenni. Aztán hazafele ismét 3 óra üldögélés. Amint hazaértünk, lezuhanyoztam és elaludtam.

És arról nem is írtam még, hogy egyik napról a másikra elkezdett fájni a hátam. A fájni szó kicsit visszafogott, ahhoz képest, hogy úgy érzem, hogy beszakad a hátam és én ezt nem bírom. Fekszem a földön, hátha a kemény jót tesz, próbálja Férj nyomogatni, de semmise használ. Lassan nem jó se ülni, se feküdni, se állni, se menni, semmise. Ez lenne a 3. trimeszter? Lassan tényleg terhességnek érzem az állapotom :-D

Ahogy a jelen állást nézem, ismét hetente fogok jelentkezni, mert végre (?) történik velem  valami és lesz miről írni és nyígni. A következő posztig kívánok Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és soksok ajándékot, a nemterhes banyáimnak triplacsíkos tesztet! :-D Merrikriszmász!

királylány

Hozzávalók 25 db:

10 dkg tejcsokoládé, 25 dkg gesztenyepüré, 7 dkg vaj, 7 dkg porcukor, 1 mokkáskanál vaníliaaroma, 1 evőkanál brandy, 1,5 dkg kakaópor, 1-1 evőkanál darált dió, tortadara bevonáshoz

Lamia