2012.09.25. 20:28
Az első 8 hét
Kivételesen előszóval indulunk:
Sziebit a régi motorosok igen jól ismerik, az újaknak meg igazi csemege lesz! Az előzményekről annyit, hogy ő is évek óta a gyártósoron van, és a híres Banyatársadalom egyik oszlopos tagja, sőt mi több az éjszakai műszak jeles képviselője, lévén hogy a tengerentúlon van ő léte valójában. Így aztán lesz egy-két rácsodálkozás arra, hogy Ámerikában hogy mennek ezek a dolgok, sőt mi több Sziebi naplójában talán kicsit többet megtudhatunk arról hogy a Férjek hogyan viselik a más állapotot :-D
Ééééééééééééés amitől még különleges a dolog… hááááááááááát tessék tovább olvasni, lesznek meglepetések ;-)
Gyakorlatilag az első pillanattól kezdve tudtam hogy valami történik. Kellett persze ehhez az, hogy nagyon vártuk már hogy bekopogtassanak a picinyek, és nagyon figyeltem minden rezdülésemre. Gyakorlatilag tankönyv szerint zajlott minden. Az előzetes jelek, a körömrágás hogy mikor tesztelhetek már, és a teszt. Először persze el sem akartuk hinni, de azért a háttérben nekem ott dörömböltek az ösztönök, hogy ez bizony az.
A protekciós
Mikor már 3 egymás utáni nap teszteltem pozitívat, nem nagyon volt más hátra, mint írni a dokimnak. Mivel egy gyógyszer miatt, amit korábban kaptam lehetséges volt hogy fals pozitívat mutassanak a kis tesztek, azonnal elküldött vérvizsgálatra. Azt akarta tudni, hogy emelkedik-e a véremben a HCG szintje, mert ha nem, akkor vaklárma lett volna a dolog. Mentem hát 2 nap különbséggel kétszer is vértesztre. A dolog itt annyira nem szokványos, hogy mindkét alkalommal le kellett állnom vitatkozni a laboros emberkével hogy igen, VÉRteszt és NEM vizeletteszt lesz. Általában a 8.-9. hétig nem nagyon foglalkoznak a kismamákkal, így én nagyon kivételezett helyzetben voltam. Pláne mikor visszajött az eredmény, és kiderült, hogy ez bizony emelkedik, akkor a dokim azonnal elküldött ultrahangra. Na ez sem olyan hogy csak felhívom őket és kérek időpontot. Külön erre van egy ember, aki az időpontokat szerzi, ő intézte el nekem hogy ennyire korán, gyakorlatilag az 5. hét elején már mehessek, külön orvosi utasításra.
Az ultrahangokat nem ott helyben a rendelőben csinálják, hanem a kórházban. Minden nagyon szuper, csillivilli, de orvossal ott nem találkozik az ember. Külön erre kiképzett ultrahang technikusok (vagy hogy hívják az ilyet) csinálják meg az ultrahangot, és amikor készen vannak megmutatják a felvételeket egy orvosnak, aki csak rábólint a dologra, mi meg mehetünk dolgunkra. Az eredményeket visszaküldik a dokim irodájába, aki megnézi és az alapján dönti el mi legyen a következő lépés. Szóval elég korán megvolt az első körünk az ultrahanggal, és akkor még nem láttunk semmit, csak azt hogy 2 petezsák van. Persze majdnem szívrohamot kaptunk, azért ez nem mindennapi hír, de nagyon örültünk is neki. Igazából nekem akkor esett le először, hogy mi van, amikor az orvosom SZEMÉLYESEN felhívott gratulálni. Azért hangsúlyozom ezt ki, mert ez nem egy mindennapi dolog. Az orvos ideje nagyon drága, legtöbbször az ember csak nővérkékkel, ügyintézőkkel találkozik, az orvos maga csak minimális időt tölt el a betegekkel. De ő vette a fáradtságot és mikor megkapta az ultrahang eredményeit azonnal felhívott, gratulált, és hosszasan magyarázta, hogy mi is a szituáció, válaszolt a kérdéseimre, és úgy egyáltalán, ott volt, és azóta is elérhető ha bármi nyűgöm van. Tényleg protekciósnak érzem magam mellette.
Bye-bye kontrol
A legeslegnagyobb tanulsága ennek az első pár hétnek az volt, hogy egyáltalán nincs kontrollom az egész dolog felett. Én, aki attól boldog ha pontosan szervezhető az élete, aki kiborulok attól ha valami nem a terv szerint halad, bevallom, nehezen élem meg, hogy nem én vagyok a főnök. Amíg régebben ismertem a testem minden rezdülését, tudtam hogy mikor mennyire tudom terhelni magam, minek mi lesz a következménye, most ezt egyáltalán nem tudom elmondani magamról. A feje tetejére állt minden, amire csak gondolni tudok, és attól hogy tudom hogy ez így van rendjén, még mindig tanulom hogy hogyan reagáljam le.
Kezdődött azzal, hogy az eddigi duracell nyúl elemeimet lecserélték egy sima, félig lemerült elemre. Este nyolckor úgy érzem magam mint máskor este tízkor, és hiába nem csináltam semmit egész nap, olyan mintha követ hordtam volna napi 8 órában. 9-kor már pislogok, és csak azért nem megyek el aludni, mert az milyenmár, de fél tízkor már csinálom az esti rituálémat, és tízkor úgy tudok elaludni, hogy arra sem ébrednék fel ha elvinnék a fejem fölül a házat. Napközben csak vonszolom magamat, a munkát kb a szokásos sebességnek az ötödével tudom végezni- de csak ha nagyon megerőltetem magam. Ennek megfelelően a tornaóráim is háttérbe szorultak, pedig az agyamnak nagy szüksége lenne rá. A testem viszont legtöbbször azt mondja hogy csitt, most pihi van. Mondjuk kb a nap 24 órájában ezt mondja, nem csak akkor mikor tornázni mennék.
A fáradtság mellé a másik kellemes tünet az a szédülés. Eddig se volt magas a vérnyomásom, de mostanság negatív csúcsokat döntöget. Én meg igyekszem nem beájulni az asztalom alá. Igazából ezen is az segítene ha egész nap feküdhetnék, de ez a luxus sajnos nem adatott meg. Most így a 7.-8. héten már kicsit jobb, de még így is van hogy kapaszkodnom kell hogy el ne dőljek. Érdekes viszont, hogy ha az ember figyel, mennyire látszik hogy a szervezet tudja mi kell neki: hirtelen minden kaja sótlan volt, mindent után kellett sóznom, és kifejezetten ízlett az amúgy utált sózott vaj.
Fürge rókalábak
Hát igen, ezzel nem vagyok túl szerencsés. Mondjuk amiket olvasok az alapján lehetne ezerszer rosszabb is, de NEKEM ez most elég rossz. Azt tudni kell, hogy nekem a hányás az a vég. Bármikor lecserélném a legkisebb hányingert is egy akármilyen fogfájásra, akármire, csak ne hányinger legyen. Persze ez nem kívánságműsor, így aztán talán még az 5. hét végén volt pár olyan napom amikor azt hittem hogy ebbe bele fogok halni. Az egész napom azzal telt, hogy ültem a laborban az asztalomnál, és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy jaj csak nehogy hányjak. Egyesek szerint ez figyelemre méltó teljesítmény :D Aztán a harmadik vagy negyedik nap után sikerült a 4 sávos út szélén megsétáltatnom a rókákat, és onnantól kicsit mintha jobb lett volna.
Pedig én bevetettem mindent. Ez volt az a téma amire azt mondtam, jöjjenek csak a jótanácsok, én kipróbálok mindent amiben nincs fekete kakas áldozás (a nyers hús szaga most nem bejövős). Megvettem a boltban mindent amiben gyömbér van. Kekszeket. Édeset. Sósat. Ízetlent. Hideg kólát. Cukorkákat. Még kekszet. A legrosszabb napokon csak a száraz pirítóst viseltem el. Aztán mikor enyhült a helyzet, akkor olvastam valahol, hogy érdemes nem reggel, hanem este bevenni az ember lányának a vitaminokat. És lőn. Onnantól nem reggel 8-2-ig voltam rosszul, hanem délután 5-8-ig. Munka szempontjából nagyon nem mindegy. Közben pedig az orvosom felírt nekem egy hányinger csökkentő bogyót, amit terhesen is szabad szedni, az rengeteget segít, leginkább abban, hogy az estéket ne a kanapé sarkán töltsem remegve, és azt mantrázva hogy "nemakarokhányni, nemakarokhányni". Ha igazán szerencsés vagyok, akkor már ezen kívül csak 3 hét. Várom mint a megváltást. (Közben meg örülök is neki, mert így legalább tudom hogy nem csak álmodtam azt a pozitív tesztet)
Mire vágyik a lány?
Először is inkább mire nem. Kb. semmire ami egészséges. Szörnyű. Eleinte idegeskedtem is miatta, hogy most mikor a legjobban kéne rá sem bírok nézni a zöldségekre, és ha csak kekszet tudok enni meg kólát inni, akkor annak nagyon csúnya vége lesz már ami a ruhaméretet illeti. Aztán kiderült, hogy igazából még fogytam is, mert az a 3 szem keksz amit magamba bírtam szuszakolni meg az az egy doboz kóla még mindig kevés volt. Most már elég sok mindent tudok enni, ami jó, de a zöldekre még mindig nem nagyon vágyom. Ami jó lehetne az egy jó húsleves, de most meg nem főzünk amíg nem lesz rendben a konyha, így az kimarad. Amúgy nem vagyok valami vészesen kívánós. A hülye ötleteim általában abból adódnak, hogy igazából magam sem tudom mit akarok. Képes vagyok órákat azon agyalni, hogy mi a fenét is ennék, aztán végül már olyan éhes leszek hogy kb. a vasszöget is megenném , és akkor jönnek a hüyébbnél hülyébb ötletek. Hogy pl. kacsacomb párolt kápival. Ja hogy nem szeretem a kacsát? Akkor legyen csirkecomb. A jó az, hogy ha várok egy kicsit és elképzelem, hogy megkapom azt a kaját, akkor eszembe szokott jutni a szaguk is, és máris nem vagyok úgy oda érte.
A legutóbbi őrületem az volt, hogy kitaláltam hogy én kifőzdés kaját akarok enni, rizst meg rántott sajtot meg uborkasalátát. Aztán ez egy pillanat alatt módosult májas és véres hurkára krumplival. Ez utóbbihoz hasonlót tudtunk szerezni a helyi német-európai boltban/étteremben. Ettem is belőle 3 falatot, majd elégedetten hátradőltem hogy köszönöm szépen én ezzel jóllaktam. Minden legendával ellentétben, nem vagyok oda a csemegeuborkáért, és bár eddig sem rajongtam érte, de most valószínűleg meg lehetne ölni azzal hogy mogyoróvajas üveget szagoltatnak velem. Cserébe simán tudok pizzát enni reggelire, és olyan jól esik hogy ihaj. Ami a szerencse, hogy alapból úgy esik jól az étel ahogy ajánlják: többször keveset. Képtelen vagyok nagy adagokat enni.
A bőgőmasina
Na ez eddig nem nagyon volt jellemző, csak kétszer bőgtem el magam úgy, hogy semmi normális okom nem volt rá. Az egyik akkor mikor C. mondta hogy itt nincsen védőnő szolgálat, tehát nem fog senki jönni ellenőrizgetni minket hogy egyben vagyunk-e. Ezt akkor valamiért nagyon tragikusnak találtam. A másik eset a PetSmart parkolójában történt, és csak azért mesélem el, mert szerintem annyira jellemző rám.... Mentünk a cicáknak kaját venni, és éppen akkor lett vége egy örökbefogadós délutánnak, pakoltak el a menhelyesek. Hoztak egy bevásárlókocsit benne pár cicaszállítóval, amiben ott nyávogtak a macskák. Kész, Gombi szerint mint akit szíven szúrtak megálltam a parkoló közepén és nekiálltam bömbölni. Magam se tudtam mi bajom volt, teljesen abszurd volt az egész, én nagyon nem vagyok nyilvánosan bőgő fajta, de az akkor megállíthatatlanul és kontrollálatlanul kitört (bye-bye kontrol ugyebár), én meg egyszerre röhögtem magamon és bőgtem mint egy bőgőmajom. Aztán 2 perc múlva mintha mi sem történt volna vigyorogva integettem a tengerimalacoknak a ketrecben.
A társ
És hogy Gombi hogy éli meg mindezt? Nyilván erről ő tudna hitelesebben nyilatkozni, de ahogy én látom, fantasztikus társ. Hordja nekem a jeges vizet ha rosszul vagyok, csinálja a pirítóst, és békén hagy ha már csak az segít a nyűgömön. Nem röhög ki amikor olyanokat mondok neki este 11-kor, hogy de jó lenne egy kis sólet (ugye mindenkinek feltűnt hogy milyen könnyű, diétás kajákra vágyom? :D ). Jön velem orvoshoz, fogja a kezem az ultrahang alatt, és felhívja a biztosítót hogy kiderítse mire számíthatunk. Tervezget, listát ír, mosogat és elpakol. Nem akad ki ha nincs erőm felkelni sem, inkább odahozza nekem amire csak vágyom. Minden rezdülésével ott van ő is ebben az egészben, egyáltalán nem érzem magam egyedül. Mondjuk ez azért igazán nehéz lenne :D
Sziebi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
borsolyka 2012.09.25. 22:02:29
Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2012.09.26. 08:36:08
teheneszet 2012.09.26. 11:01:20
Leolib 2012.09.26. 11:38:20
gabby08 2012.09.26. 12:10:38
Ziebi 2012.09.26. 16:50:12
köszi mindenkinek a gratulációkat, igyekszem majd írni amilyen gyakran csak tudok.
panna cotta 2012.09.26. 20:30:27
És hát, minél kevesebb rókát addig is, míg hallunk rólad!
borsolyka 2012.09.27. 21:54:43
éss akire még nem ontottam egyéb felületeken a hirdetésemet!
miután Borstörő asszon ide is kirakta oldalra, most bumbi módon linkelem is...
osszátok, vagy vegyétek meg plízzzzz :)
imádom a házikót, de családi okból kifolyólag muszáj megválom tőle.
panna cotta 2012.09.27. 22:51:24
Ziebi 2012.09.28. 00:31:55
macskavati 2012.10.27. 15:59:29
És engem is nagyon érdekelne minden, amit itt esetleg nem akarsz megírni, de privátban elmesélnéd: macskavati80 dzsímél :)
Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2012.10.27. 20:36:50
Remélem lassan írja a kövi naplót :-D Minnyár megdorgálom