...mármint a gyakran ismételt kérdések gyakori ismételgetése.

Pólót fogok gyártatni a következő felirattal:
- Nem, nem lombik
- Nem, nem is szedtem semmit, nem volt stimuláció sem
- NEM TUDNI, HOGY EGY- VAGY KÉTPETÉJŰEK-E
 
Eddig egyetlen ikres könyvet olvastam el, illetve egy másikat elkezdtem, ami általában szól a terhességről. Ezen kívül átfutottam még vagy két cikket az interneten, és megnéztem egy látványos dokumentumfilmet, a tudományos irányú érdeklődésem ebben ki is merült. Erre a nem túl sok információra alapozva megpróbálom akkor összefoglalni, hogy mi az oka annak, hogy nem tudjuk, egy-vagy kétpetéjűek-e.
 
Alapesetben az egypetéjű ikrek csak egyneműek lehetnek, így ha a tesók különneműek, szinte biztosak lehetünk benne, hogy kétpetéjűek. Nagyon ritka esetben azonban előfordulhat, hogy a megtermékenyített petesejt két x és egy y kromoszómát hordoz, ami ikrekké osztódva ugye 2*xxy. Ha az egyik elhagyja az egyik x-et, a másik meg az y-t, akkor az egypetéjűek is különneműek lesznek. Mégis, ha az egyszerre fogant testvérek egyike fiú, a másik meg lány, akkor 99,9%-os biztonsággal állíthatjuk, hogy az ikerterhesség hiperovuláció eredménye, azaz két pete termékenyült meg egyszerre.
 
Az egypetéjű ikrek néha közös belső és/vagy külső burokban fejlődnek és/vagy egy lepényből táplálkoznak. A kétpetéjűek erre nem képesek, ha tehát az ultrahangon az látszik, hogy bármelyik burok és/vagy a lepény közös, biztos, hogy egypetéjű ikrekről van szó. Esetünkben két burok és két lepény látszik, ami egyébként valószínűsíti a kétpetéjűséget, de.
 
Attól, hogy a gyerekek egyneműek, még lehetnek kétpetéjűek, illetve attól, hogy külön burokban fejlődnek és két lepényből táplálkoznak, még lehetnek egypetéjűek. Amniocentézis illetve chorionbiopsia segítségével természetesen méhen belül is eldönthető lenne a kérdés, de a beavatkozások vetélési kockázata miatt ezeket a vizsgálatokat csak ennek megállapítása céljából nem végzik el (szerencsére).
 
A két út közül egyébként a kétpetéjű ikerterhességre, vagyis a hiperovulációra való hajlam öröklődik, méghozzá anyai ágon, az egypetéjű ikrek a véletlen művei, ami bárkivel előfordulhat, mégis ez utóbbi a ritkább állítólag. A pólóra amúgy még felírnám azt is, hogy nem, az én családomban nem voltak ikrek, vagy legalábbis nem tudok róla, a férjemében vannak, de ők egypetéjűek, és amúgy is apai ág, szóval valószínűleg nem ennek köszönhetjük a duplázást, hanem a bőkezű természetnek és a vicces kedvében lévő sorsnak. Ami még meglepett, hogy egy ikerterhesség bekövetkezésével nő egy újabb ikerterhesség létrejöttének az esélye, pedig én laikusként azt gondoltam volna, hogy annál, akinél egyszer már bekövetkezett ez az amúgy is elég valószínűtlennek tűnő dolog, sokkal kisebb az esély, hogy ismételten bekövetkezzen, mint annál, aki még nem volt ikerterhes. De tévedtem.
 
Persze jobb, ha hozzászokom a kérdésekhez, mert ezekre a gyerekek megszületése után még inkább számíthatok, és amúgy sem állhatok agresszív kismalacként szegény érdeklődőkhöz, főleg mert én is szóról-szóra ugyanezeket kérdezném.
 
Megpróbáltam azt is végiggondolni, hogy vajon miben lehet nekem most más, mint egy szimplaterhesnek. Nyilván csak tippelni tudok, mivel nincs összehasonlítási alapom, de arra jutottam, hogy kívülről nézve egyelőre szinte semmiben. Nem voltam rosszabbul, mint bárki más, nem nőtt egyik testrészem sem nagyobbra (eddig!), mint bárki másé, nem írtak elő több vagy más vizsgálatokat, mint az egy gyereket váróknak.
 
Nem ennyire objektíven szemlélve viszont már most nagyon különlegesnek érezhetem magam. Pedig én tudatosan arra készültem, hogy az, hogy terhes vagyok, csak nekem különleges dolog, ne várjam el, hogy más, főleg az egészségügyben dolgozók is olyan csodaként tekintsenek rám és a magzataimra, mint mondjuk a férjem. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy a mufurc laboros néni is mosolyogni kezdett az ikerterhesség szó láttán, a kórházi ügyeletes doki sem vágott pofákat, mikor este 9-kor bementem egy darab barna folttal, és az UH-felvételemre is mindenki kíváncsi, pedig ugyanaz van rajta, mint bárki másén, csak éppen kétszer annyi gyerekkel. A barátaim sem úgy kezelnek, hogy "najóvan, végre ez is terhes lett", hanem valódi érdeklődést látok a szemükben és érzek a kérdéseikben. Ez persze iszonyatosan jó érzés, de kicsit azért szomorú is, mert mindezt az egy babát váróknak is meg kellene kapniuk, ők is ugyanannak az életnek ugyanazt a csodáját hordozzák, hogy ilyen patetikusan fogalmazzak.
 
Hogy később miben lesz más? Nos, ezen még ráérek gondolkodni és persze jelenleg fel sem tudom reálisan mérni, de ami már most biztos: el kell költöznünk, amire egy gyerek érkezése esetén nem lenne szükség; a babakocsi nagyon drága lesz és vagy az lesz vele a bajom, hogy széles, vagy az, hogy hosszú; csomó mindenből kettőt, illetve dupla mennyiséget kell venni; majdnem a duplájára fog nőni az egy napra jutó nettó szoptatási, tisztábatevési és fürdetési idő; a férjemnek dupla annyira ki kell vennie a részét a gyerekezésből, mintha csak egy születne, nekem pedig fel kell adnom a majd-én-megcsinálom mentalitást, és meg kell tanulnom delegálni azokat a feladatokat, amiket meggyőződésem szerint csak én tudok tökéletesen ellátni.
 
És hogy az aktualitásokat is érintsem. A bénázás elmúlt, szerencsére csak egy hétig tartott, sajnos viszont átadta a helyét a fej- és gyomorfájásnak. A gyomrom amúgy is érzékeny, a fejem viszont az utóbbi 10 évben kb. 3-szor fájt, így nagyon rosszul érint a naponta többször több órára jelentkező lüktető fájdalom a szemöldököm vonalában és a halántékomon, amit csak a férjem masszírozása enyhít. Szegény sosem pihenhet, mert valamelyik testrészemet mindig a keze ügyébe dugom masszírozás céljából, már ha el tudom dönteni, hogy a lábrángás idegesít jobban, vagy a fejfájás. A hányinger viszont mintha múlóban, az energiaszintem pedig mintha növekvőben lenne, és amúgy is, mióta három nagyon fontos dolog, jelesül a szex, a sport és a napi két kávé (a fontossági sorrend napszakonként változik) visszatért az életembe, kezdem magam újra tenni képes és akaró embernek érezni.
 
Bár kicsit félek az ízlésrendőrségtől, ezen a héten újra megpróbálkozom egy hasfotóval, ami ezúttal reggel éhgyomorra készült, így kisebbnek tűnhet, mint a két héttel ezelőtti. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mert egy meggymag elfogyasztása után a hasam a képen látható 10-szeresére, avagy a két héttel ezelőtt bemutatott háromszorosára nő. A mérleg is most először mutat fél kilóval többet, mint a terhesség kezdetekor.
 
Leolib

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr253829648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borsolyka 2012.01.26. 09:33:32

és akkor most tuti kétpetéjűek? :D :D :D

macskavati 2012.01.26. 14:08:00

a hasad szép, és egyre szebb lesz majd! én mindig szívesen veszem róla a fotókat ;)
nekem a fejfájásra a magne b6 vált be, próbáld ki szerintem.
azt meg nagyon jól teszed, ha már most tudatosan készülsz a "majd-én-megcsinálom mentalitás" elhagyására, mert elég nehéz :) de van rá még sok időd.

AbuBabu anya 2012.01.27. 20:44:30

Ismeretlenül is gratulálok, minden ikres saját önvédő mechanizmust alakít ki a fent említett kérések kivédésére, a pólót még nem hallottam, de nagyon tetszik. Az egy- és kétpetéjűség összefoglalása pedig fantasztikusan tömör és pontos, köszönöm! Csak egyetlen megjegyzés: a (részben) tandem szoptatással rengeteg időt lehet megspórolni :-)! - egy ikres.

Leolib 2012.01.28. 17:24:14

@AbuBabu anya: Köszönöm a dicséretet és a gratulációt :) Abszolút tandem szoptatásra készülök, remélem a gyerekeimnek is ez lesz majd az igénye. Gyere erre máskor is, és oszd meg velünk a tapasztalataidat!
süti beállítások módosítása