2011.04.29. 11:30
A szülés utáni kilók
Bizony akárki akármit mond, egy terhesség rendesen átformálja az ember jányát. És mivel az anyaság az élet legszebb dolga, így mondhatni ezt a normális velejárót el kell fogadni. No persze, de ki nem szeretné ugyanazt viszontlátni a tükörből, mint a terhesség előtt?!
Pillanatok alatt felröpülnek azok a fránya kilók a kilenc hónap alatt, ezt én is tanúsíthatom. Az első három hónapban – mindkét gyerkőcnél – szinte egész nap ettem, mert ha kaja volt a gyomromban, addig legalább nem émelyegtem, akarom mondani nem annyira. Megjegyzem, émelygés ellen legjobb gyógyír a mandula és mogyoró, és hát egyik sem egy kalóriaszegény kaja, legalábbis abban a mennyiségben nem, amit én magamba tömtem.Aztán a következő hónapokban meg úgy voltam vele, hogy legalább terhesen ne kelljen visszafogni magam, így gyakorlatilag, amit megkívántam meg is ettem. :-) És persze azzal nyugtatgattam magam, hogy „a baba meg a szervezetem tudja, hogy mire van szüksége!”.
Az első kislányomnál fel is szedtem 18 kilót. Egy kisebb sokk volt a mérlegre állni, mikor hazaértünk a kórházból, mivel szülés után össze-vissza négy kiló tűnt el, ebből három volt a gyerek. Először furcsa volt szülés után hónapokkal is olyan pocakkal mászkálni, mintha még mindig lakna valaki odabent. Aztán szép lassan elő-elő tudtam venni a régi ruhadarabjaimat. Mert én azon szerencsések közé tartozom, akikről szoptatás alatt olvadtak a kilók. Drága őseimnek pedig ezerszer is hálát rebesgettem a jó génekért, mert szülés után kívánósabb voltam, mint terhesen valaha. Egész nap zabáltam a csokikat, és a mérleg hétről hétre kevesebbet mutatott mégis. Az utolsó 3-4 kiló viszont már feladta a leckét nekem is. Annak leadásáért azért már tennem is kellett.
A második terhességhez úgy fogtam neki, hogy na én leszek az a kismama, aki úgy néz ki majd, mintha csak egy görögdinnyét dugtak volna a pulcsija alá. Gondoltam, na majd most nem fogok úgy meghízni, mint az első porontynál. A végeredmény pedig az lett, hogy kerekítettem, 18 helyett 20 kiló plusszal mentünk szülni. Szülés után pedig ugyanaz volt a szitu, mint az első kislányomnál: jó pár plusszal érkeztünk haza, szoptatás alatt megint gyorsan röpültek a kilók, és a maradék 4-5 kiló az istenért sem akart eltűnni rólam. A vicc az egészben, hogy mivel hasra-derékra vagyok hajlamos hízni, így ott maradtak meg a maradék kilók. Más testtájékon visszanyertem régi vékonyságom. Így továbbra is voltak kedves emberkék, akik még simán terhesnek néztek – egy jó vasárnapi ebéd után pláne. Egyszer egy aranyos néni, akinél megálltam szőlőt venni, megjegyezte, hogy „Nagyon egészséges ez jányom, vegyen csak sokat, látom ketten vannak.” Mondtam, hogy igen, csakhogy a poronty nem a pocakomban, hanem már ott a kocsiban ücsörög! És ekkor már 8 hónapos volt!
Na itt döntöttem el, hogy most már ha törik, ha szakad, én bizony lefogyok! Két gyerek után azért elég rendesen kitágul a pocak, és mivel a gyerkőcök utáni szaladgálás mellett nem sokat sportoltam az elmúlt években, így az izom is rendesen eltűnt a hasamról. Ez meg is látszott. Mert mire visszatornáztam a felesleget plusz 2 kilóra, még akkor is egy alma befalása után is úgy néztem ki, mint egy négy hónapos kismama.
No ekkor jött a Férjuram, aki gondolta, felcsap személyi edzőnek, és majd ő jól ledolgoztatja azt a maradékot rólam, és jól megerősít itt-ott. Azóta minden este megy a kínzás, és izzadok ezerrel, hogy egyszer még talán úgy nézzek ki fürdőruhában is, mint réges-régen valaha... Zárójelben megjegyzem, megtartom az edzőmet, eddig úgy tűnik, hatásos...
Lamia
Szólj hozzá!
Címkék: terhesség fogyókúra súly kilók
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr802864319
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.