Még egyben, de kórházban vagyok, várhatóan mostmár a Kicsi megszületéséig.

Nade ne szaladjunk előre, mesélem mi történt:

Pénteken az Imádott Uram, elutazott desznyót vágni vidékre, dehogy ne maradjak felügyelő tiszt nélkül, megkértem egy barátnőmet hogy jöjjön vigyázzon rám az iccaka. Jött is lelkesen, méghozzá hulla fáradtan – aki éjjel legény ugye – gondolván, hogy dinnyehasú kismama csak nem partizik egész éjjel, és ebből hamar hanyatt fekvés lesz…. És tényleg, hogy tudja :-D Aztán az esti vérnyomi-mérés kissé felizgatta a kedélyeket, mert megint elég magas lett az eredmény. Kicsit ráparáztunk, így felhívtam a Zuram, hogy ha éppen nagy dajdajozásba fognának, akkor várjanak vele még egy órát, hátha nem akar lemenni ez a nyomi. Szóval csökkentő be, és nyugi. Egy óra múlva hála Istennek normális tartományt értünk, így mindenki maradt a helyén.

Szombaton az éves mézesbulájba voltam hivatalos, amit csak az én kedvemért novemberre pakoltak, hogy tuti frankón mindenki megcsodálhassa a deformálódott Borstörőt, és izgága lányát. Szintén egy barátnőm jött értem, mert hogy picit messzebb mentünk a bázistól.

A nagy örömködések, hastapik, rövid kivelmivelvan beszámolók után, gondoltam akkor most megint rámérek a nyomira… persze hogy megint magas lett – hogy mitől ne kérdezzétek. Csökkentő be, és nyugi. Egy óra múlva még magasabb lett, de olyan szinten, ami orvosért kiált. Hívtam is egyből a Speckódokit, hogy akkor most legyen, ahogy számítani lehetett, azonnal kórház. Közben a Zuramat is riasztottam, aki rögtön búcsút intett a már darabokban lévő malackáknak és elindult hazafelé 200 km távolságról...

A kórházban már vártak. Rögtön vérnyomi mérés – még mindig elég magas volt -, aztán ctg, hogy Kisnyuszi vajon hogy érzi magát, pisiteszt, hogy van-e fehérje (az már toxémiát jelent, ami nagyon veszélyes a babára), vérvétel, hogy pontos képet kapjunk. Meg egy kis kukkolás, a méhszáj állapotáról, ami közben a doki beköszönt a Kisnyuszinak, kb. így: heló kiscsaj :-D Namármost ezt így széttett lábakkal hallani, kissé morbid volt :-D Természetesen ez nem a Speckódoki volt :-D

A végül közölték, hogy akkor most kapok tüdőérlelő szurit, hogyha esetleg mégis meg kell születnie a babának akkor fel legyen erre készítve. Oké, rendben a kiscsajért bármit. Jaaaaaa, de hogy ez szteroid tartalmú úgyhogy várhatóan a cukrom az egekben lesz. Hát úgy a fantörpikus vérnyomim mellé már tényleg csak ez hiányzott. Természetesen a kórház vendég szeretetét élvezve – akkor még úgy mondták – pár napig.

Elfoglaltam a helyem a terhespatológián, egy szobatárssal bővítve, aki egy tyin-tyin nőci (kínai), egy kukkot nem dumál magyarul, ráadásul egész nap alszik, kivéve éjszaka, amikor meg zörög valamivel, vagy éppen horkol… Namármost horkolást max. a Férjemtől vagyok hajlandó elviselni :-D A nyitottajtós pisiléséről már ne is beszéljünk… Igen, kifogtam :-S

A vérnyomásom este 9-re normalizálódott, bár addigra annyi csökkentő volt bennem, hogy rendesen forgott a világ, még a fejem is belefájdult. Ezzel párhuzamosan a cukrom meg elszállt mint a győzelmi zászló. Hajnali egykor döntött az aktuális ügyeletes doki, hogy akkor inzulin. Ezzel normalizálódott a helyzet, de még mindig nem azt hozta amit megszoktam. Másnapra a vérnyomásom (napi 4 vérnyomi csökkentővel) helyreállt, azóta is szinte már az alacsony kategóriát verdesi, úgyhogy ha kávéra nem is, de egy kis teára kaptam engedélyt. A cukraim viszont továbbra is alig akartak visszamászni, főként miután megkaptam a második tüdőérlelőt (több nem lesz). Vacsitól kezdve kétóránként ment a mérés – igen éjszaka is – és további két alkalommal kaptam inzulint, mert nem akart leszállni a magas lóról. Végül tegnap délben még egy kicsit bekavart a drága, azóta meg mintha a szél fújta volna el, minden rendeződött. Én magamat simán hazaengedném :-D minden okés, jól is vagyok, szép is vagyok, nem rontanám itt a levegőt…

A kis naív, nem?? :-D Tegnap elkaptam a Speckódokit, hogy akkor most konzultáljunk, mert én mennék haza, lenne még egy kis dolgom. Hogy amit én ezért kaptam, azt az életben nem felejtem el!! Ez az ő szakmája, majd ő eldönti mikor mehetek haza, én ebbe ne szóljak bele. Örüljek neki, hogy ott van a gyerek a pocakomban, és hogy minden rendben viszonylag. Aztán a végére kissé visszább vett, mert elmagyarázta, hogy azért nem fog elengedni, mert bár most javul az állapotom, de ritkaságszámba menne, ha ez végig így maradna. Nagyon gyorsan romolhat, főleg a lepény állapota most a mérvadó. Nos, ezzel nincs mit vitatkozni, teljesen egyetértek és meg is értem, csak nem tudom miért kellett ezt emelkedett hangon kezdeni!?? De tudomásul veszem, elleszek én itt egy darabig, csak jó lett volna még néhány dolgot elintézni a lányzónak, de majd a Férj :-D

Tehát várhatóan hosszabban fogom élvezni a kórház-wellnesszt a prognózis szerint, innen már csak kettébe osztódva megyünk haza.

Tegnap volt ultrahang is, megint nőtt Kisnyuszi, olyan 2,5 kg-nak mérik. Teljesen rendben vannak a paraméterei, bár ha így folytatja, akkor nem kis darab nőcire számítok, már ha végigengedi a Speckódoki a terhességet…

Amúgy ő ebből az egészből nem érzékelt semmitse, ugyanúgy nyomja ki a kis fenekét, rugdalja a petefészkemet, viháncol amikor almát eszem, ráadásul rágyógyult a saját szívhangjára, a ctg-n rendszerint bealszik. Hozza a szokásos formáját, de ez így van jól! :-D Tegnap szerintem megsértődött amikor a nővérke a ctg-n le lustázta, mert a mai etapon akkora műsort nyomott, hogy már röhögtek rajta :-D Az én lányom, nem vitás!

Kivételesen nyugodtan kommentelhetitek az eseményeket, mert elég korlátozott a nethozzáférésem, és nem tudok most mindenkinek egyenként írni, úgyhogy inkább egy helyre. Látogatni lehet jönni!

Borstörő

Kedden jutottam be a védőnőhöz. Meséltem korábban, hogy jó arc, nem az a vaskalapos matróna, konstruktív és laza. Nagyon izgi volt, mert megvitattuk a gyerekorvos-kérdést, kaptam recepteket, szóval olyan valóságos lett minden, hogy ebből TÉNYLEG gyerek lesz! Aztán rátértünk a vérnyomás-mérésre... kicsit magasabb lett a kelleténél ezért elrendelte, hogy napi 3 alkalommal méregessem otthon. Nem nagyon izgultam, mert néha tényleg szokott határértéken mozogni - kinek nem!?? - de alapvetően, a diabetológián is mindig mérik, és mindig oké. Attól a napi egy kávétól - ami inkább tej megijesztve kávéval - nem hiszem hogy bármi bajom lenne.

Nos, az események tegnap délben nem várt fordulatot vettek, mert tényleg megint magasabb volt a vérnyomim, mint kellett volna. Vacsi után már kissé meg is ijedtünk, gondoltuk várunk egy órát és ha megint gáz akkor hívjuk a Speckódokit. Egy óra múlva már nem volt vicces semmise azon kívül hogy édes lányunk marha nagy bulit rendezett teljesen engedély nélkül, úgyhogy ki fogom állítani a sarokba, csak legyen kint a kis szaros. Szóval a Speckódoki először piszok módon lehordott, hogy biztos túúúúúúúúúúl sokat híztam és ez itt gond, és hogy milyen felelőtlen vagyok, és szégyelljem magam. Köszi, az eget verő vérnyomásomnak már csak ez kellett... Ma reggelre rendelt be a Kórházba teljes menetfelszerelésben csőre töltött Férjjel, merthogy bent fog tartani, mert ezt így nem lehet.

Persze alig aludtam valamit, folyton magamat hibáztattam, hogy miért nem figyeltem jobban, hogy tényleg jóvátehetetlen hibát követtem el. Ezerszer végigrágtam, hogy mit eszek, teszek, iszok, alkotok amitől ez a vérnyomás ilyen méreteket öltött. Nem tudtam megnyugtatni magam...

Reggel szokatlanul csendben indultunk el, bár előtte megmutatta mindent a Férjnek hogy tudja ha Kisnyuszi mégis korábban érkezik, mi az amit feltétlen hoznia kell. Két napja teszteltük a body-rugdalozó közti különbséget - megbukott - úgyhogy mostmár profin vágja a témát. Ha meg nem akkor sokat fog kocsikázni :-D

Ctg-vel indultunk. Az első 10 percben még halálosan megnyugtató volt, hogy ott ketyeg a gyerek jó hangosan, aztán a végére, már zúgott az egésztől a fejem. Közben próbáltam kommunikációt kezdeményezni egy másik ctg-re kötött anya-jelölttel, de a felét nem hallottam. Fel is adtuk. Utána megint vérnyomi-mérés, szerencsére itt már azért normalizálódott a helyzet. Aztán jött a pisiteszt, hogy van-e fehérje benne. Ez is rendben. Szupper! Majd egy ultrahang biztonság kedvéért. Azon kívül, hogy végre kiderült mit jelent az ütemes mozgás - csuklás - nem sok új derült ki. Nőtt, de minden oké, virgonc ahogy azt már megszokhattuk.

Speckódoki átnézte az eredményeket, majd közölte, hogy egyelőre nem kell befeküdnöm - kövek le - minden okés. DE! Kaptam vérnyomi-csökkentőt, és 3-4 alkalommal/nap mérjek. Ha 90 fölé megy tartósan a második érték azonnal kórház. Aztán elkezdett gondolkodni... merthogy szerinte jobb lenne ha ABPM-re kötnének (24 órás vérnyomimérő), hogy világos képet kapjunk. Tekintve, hogy az sem tudtam mi ez, mindenre bólogattam, mint a betegek legjobbika. Elkezdett telefonálgatni, hogy szerezzen nekem ilyen készüléket meg egy kardiológust aki felügyel. Hát nem pont most értekeztek az Istenadták!?? Semmit sem sikerült intézni. Abban maradtunk hogy a házimókit megkörnyékezem, hátha. Szóval itt tartok most.

Azóta itthon vagyok, próbálok növény-állapotban maradni, bár ez elég nehéz amikor mindent leverek, vagy kiesik a kezemből. Nem vagyok én ehhez hozzászokva na! Bízzunk benne, hogy a következő 6 hétben mostmár nyugi lesz...

Borstörő

A héten tatárjárást folytatok a dokiknál, amit aztán a jövőhéten fejezek be. A kismama nem unatkozik, egész nap sorban ül, és átszellemült arccal tűri a 3-4 órás várakozásokat, mert a kismama ráér, semmi dolga, és az ücsörgésbe nem lehet elfáradni...

Én naívan azt hittem, hogy ha majd egyszer terhes leszek végre nem kell órákat várnom sehol, minimum az állapotomra való tekintettel egy kicsit kivételezett helyzetbe leszek. Hogy én mennyire el vagyok tévedve! :-D Jesszus mária, mit képzeltem én!?? Hogy bárki állva hugyozik tőlem? Sehol, értitek, sehol sincsenek rám tekintettel! Bár lehet hogy én vagyok béndzsa, és eleve az arcberendezésem nem tetszik, de hogy az egészségügyben semmiféle extrát nem kapok, az hót ziher.

I. Felvonás - Háziorvos

A házimókival megállapodtunk, hogy mivel veszélyeztetett terhesként vagyok táppénzen, ezért úgy kéthetente jelenjek meg, hogy jól megnézzen magának. Oké, rendben. Ő a főnök, ha menni kell, hát menni kell. Hétfőn volt esedékes az aktuális etap. Nettó egy óra sorban ülés. Kb. 5 perc alatt megmérte a vérnyomásomat, megkérdezte hogy vagyok, majd közölte hogy jöjjek két hét múlva. Ezért ültem ott egy órát... Legközelebb majd hónap végén megyek a papírjaimért, az tutifix, hogy nem ülök ott még egyszer egy órát a sok beteg között ezért! Vérnyomást itthon is tudok mérni, a hites Uram, meg naponta többször is megkérdezi hogy vagyok, sőt ha megerőlteti magát a hangsúlyomból felállít egy aktuális állapotomra vonatkozó diagnózist :-D

II. Felvonás - Genetikai ultrahang

Speckó doki ragaszkodott még egy genetikai ultrahanghoz a cukrom miatt, meg egy kimondhatatlan nevű dokihoz is, nevezzük T-nek. Állami kórház, kisírt időpont keddre. Időben érkeztünk, de minek!? Vagy 10-en ültek a rendelő előtt... mint kiderült a fele genetikai tanácsadásra várt, hogy aztán sorban üljön az időpontosok után az ultrahangra, továbbá néhány amnióra várakozó párocska is vegyült a tömegbe. Míg az Zuram parkolt kiderítettem, hogy a 9 órási még be sem ment... Mi 9:45-re érkeztünk. Aztán szembesültünk azzal is, hogy minden időpontra 2 azaz kettő delikvens van beírva. Huh, itt már levert a víz szó szerint... Leülni nem lehetett, csak sokkal messzebb - ami ugye magában rejti azt a kockázatot, hogy valaki benyomakodik előtted - így aztán jobb esetben a közel 33. hetes kismama álljon a kettő lábán, mert a kedves Apukák fel nem emelik a sejhajukat... Egyszerűen döbbenetes, hogy az emberek mennyire figyelmetlenek, érdektelenek, tapintatlanok. Esküszöm, ha ezeket nem a saját bőrömön tapasztalatom, el sem hiszem. Nem tudom eldönteni, hogy ez budapesti tahóság, vagy szimplán magyar bunkóság, esetleg a világnak anomáliája, hogy ennyire nem tiszteljük meg azt aki várandós!?? És ha még ez nem lett volna elég, megjelent egy egészségügyi dolgozó, akinek fél 11-re volt időpontja... Természetesen nyomakodott előre mint állat, idősebbnek nézett ki, és szemmel láthatóan nem hordozó rakétába nyomta. (Nem, nem volt kiírva, hogy elsőbbséget élvez, meg amúgy is: időpontja volt!) Nos, a Zuram kiakadt, nem kicsit hanem nagyon :-D Úgy leosztotta a nőcit, hogy öröm volt nézni :-D Aztán szépen rendet rakott a rendelő előtt, aminek az lett a vége, hogy mindenki vigyázzba ült, vitázni senki nem mert vele. Bevackolta magát az ajtó mellé, és összerántott szemöldökkel felügyelte a sorrendet :-D Kiélte az összes kiképző-őrmesteri hajlamát :-D Végre bejutottunk (1,5 órás csúszással) és szintén 5 perc alatt végeztünk. Doki nem értette, hogy nagy terhesen miért hozzá jöttem, hiába mondtam, hogy a Speckódoki ragaszkodott hozzá. Nagy faxnit nem csinált. Lemérte, megnézte, majd közölte, hogy a gyerek olvassa a szakirodalmat, mert mindene tankönyvi, és szépen befeküdt a nyílásba kifelé. Monnyuk maradjon még minimum 4 hétig, mert irgum-burgum lesz! A cukor-gondjaim szemmel láthatóan semmilyen galibát nem okoztak! Kövek le, mély sóhaj :-D

III. Felvonás - Diabetológia

Ez volt a héten a legkellemesebb, pedig ugye legutóbb is 2,5 órát várakoztam. Szóval a nővérkék már régi jó ismerősként üdvözöltek, megállapították, hogy nőtt a hasam (jéééé tényleg :-D), meghogy kezd szétcsúszni az arcom, de jó értelemben (hahahaha)! Ráadásul a összefutottam egy másik diabos kismamával úgyhogy rákészültem ismét az órákig tartó szarakodásra. Már éppen belelendültünk a babaszoba berendezésébe, amikor megtörtént a csoda! Kijött a nővérke majd közölte hogy a nagyon terhes kismama jöjjön be. Mármint én. Értitek!?? Én! Felemelő pillanat volt :-D Odasúgtam a sorstársnak, hogy bizonyára a két héttel ezelőtti kiakadásom hozta meg a kívánt sikert, mire vigyorgott egy nagyot, majd pacsiztunk egyet. Hát ez a többi - több órája várakozó - betegnek nem annyira tetszett, de annyira szárnyaltam, hogy egyszerűen nem bírtam megállni :-D Aztán persze jött a feketeleves, mert bent a rendelőben még két pácienst végig kellett asszisztálnom, de legalább bent voltam!! Alapvetően, megkaptam az igazgatói dicséretet (az oklevelet később prezentálja), szépen alakulnak az értékeim, az egy kilós hízás nem gáz, valszeg ez már a Kishercegnőnk súlyába megy (vagy az én zsírpárnáimba). Két hét múlva vérvételes kontroll. Öröm, boldogság :-D És még a nap is süt!

Jövőhéten védőnéni, és Speckódoki körök vannak, mert a kismama nem unatkozik, a kismama ráér :-D

Borstörő

Az elmúlt egy hetet azzal töltöttük, hogy kinéztük és megvettük - a megítélésünk szerint - nééééééééélkülözhetetlen bútorokat a Kishölgynek. Lett kiságya, ruhásszekrénye, pelenkázója. Nos, ez a legutóbbi okozta a legnagyobb felfordulást...

Rengeteg tanácsot meghallgatva, az általunk egyenesnek vélt úton néhány kátyú keletkezett. Van aki azt mondta, hogy felesleges a pelenkázóba beruházni, mert lehet pelenkázni a földön, az ágyon, a függönyre akasztva :-D azaz bárhol az égegyadta világon. Aztán volt olyan is, hogy kell, de ne fektessünk bele nagy energiákat, mert hamar kinövik, bőven elég egy ilyen pelenkázó izé, amit a kiságyra lehet rakni, és kész. Nos ezutóbbival csak az volt a gondom, hogy de akkor hova rakom a pelenkázási herkentyűket? Pelenka, popsikrém, popsitörlő, kiskutyafasza? És ha már nagyobb lesz, hogy védem ki, hogy tutira ne forduljon le róla?? Hosszas vita, pro-kontra érvek után végül úgy döntöttünk, hogy megyünk a saját fejünk után, és vettünk egy olyat, ami a későbbiek folyamán íróasztallá alakítható. Hehehe, tudom kis naívak vagyunk, hogy ez addig majd jól kitart teljesen sérülés és karcolás mentesen, de sosem lehet tudni na, hátha a pedantéria világbajnokát szülöm meg cirka két hónap múlva :-D

Jaj, és vettünk szőnyeget két felvonásban. Ez mondjuk tényleg nem volt élet-halál kérdés, de ha már úgy is ott vagyunk az üzletben nézzük meg a lehetőségeket...  Azt hiszem csak két órát töltöttünk ott, és csak egy eladót borítottunk ki :-D A probléma onnan indult, hogy a szívecskés tapéta mellé, elég behatárolható mi illik és mi nem, továbbá igazából csak saccra tudtuk, hogy mekkorát kéne venni... Így aztán természetesen kisebbet vettünk a kelleténél, amit aztán másnap egy nagyobbra és totál másra cseréltünk ki :-D

Közben szorgosan mossuk ki a kapott dolgokat, mert ugye most még aránylag jó idő van, az erkélyen megszárad felkiáltással... A babakocsiról még csak-csak le tudtuk szedni a cuccost, de a visszarakás már komoly fejtörést okozott. Hiába, tanulni kell nekünk még ezt :-D Ugyanezt eljátszottuk a hordozóval is... szerencsénkre ma az eredeti tulajdonos gyors továbbképzést tartott belőle... Mondom hogy nagyon kezdők vagyunk! :-D

Apropó, mi kell és mi nem... Van egy általam teljeskörűnek ítélt kelengye-listám. Természetesen a Banyáim darabokra szedték ahogy az lenni szokott, majd újratervezték, kiokosítottak, felhomályosítottak, beavattak ennek rejtelmeibe. Így mostmár tudom pl. mi az a szopipárna :-D illetve hogy egyes vélemények szerint sterilizáló nélkül nem lehet élni :-D továbbá hogy 3-4 rugi az per nap, és nem per méret :-D aztán, hogy az aranyérkenőcs bazira fontos dolog, és higgyem el, hogy nem szeret ki belőlem a Férjem, ha meglát egy köldökig felérő nagyibugyiban, mert a császár sebnél csak ebben fogok tudni létezni. Nem beszélve a bimbóvédőről, a cicikrémről, a csaszi utáni mozdulatlan fekvés miatti szívószálról, és a lázmérők típusáról... és ki tudja még mi mindenről, de örökké hálás leszek nekik az tuti. És itt ismételten megköszönöm mindenkinek nemcsak a rengeteg tanácsot (vitát), hanem azt az önzetlen segíteni akarást és rengeteg dolgot amivel eláraszt mindenki. Tényleg nagyon megható! Köszi csajok, pacsi :-D

Na és akkor a végére egy kis családi idill :-D Ugye többször elmondtam, hogy édes lányunk nagyon egy húron pendül az apjával, alapvetően csak rá hallgat, sőt az utóbbi időben vele kommunikáció szintű reagálásokat művel. Mostanában esténként egymáshoz bújnak (magyarán a Zuram odavackolja magát a pocakomhoz) és az egyik motyorog, a másik meg rúgásokkal válaszolgat. Cukiskodnak, na :-D Szóval tegnap ment a szokásos műsor, míg egyszercsak a lányzó úgy gondolta, hogy akkor bemutat egy testen kívüli élményt, azaz akkorát hullámzott, hogy legalább 5 centire kidudorodott hasam egy jókora részen. Erre a Zuram úgy meglepődött, hogy egyből felpattant, amitől nekem meg röhögőgörcsöm lett :-D Fél óráig ment a vihánc, egyszerűen a retinámba ívodott a rajzfilmbe illő tekintete. Az est további részében fél méternél közelebb nem merészkedett a lányzóhoz, aki szintén röhöghetett, mert egész este abba nem hagyta a brékelést .-D

Borstörő

No, mivel annyira sok minden nem történt az elmúlt egy hétben, beszéljünk a hüvelygombáról... :-D hehehe. De van jobb témám is: terhesség árnyoldalai. Félreértés ne essék, nem panaszkodni akarok, csak van néhány dolog amiről ritkán és keveset beszélünk.

Az első ilyen volt, a székrekedés. Tudom, nem illik erről diskurzust folytatni, épp ezért ért bazira váratlanul. A szarügyi kérdések olyan mértéket öltöttek úgy a 12-13. hétre hogy kénytelen voltam hashajtót használni. Már ha használt... az eddigi trükkök mint a tejeskávé banánnal simán bukó volt, de emellett ettem össze-vissza mindent. És semmi, vagy ha igen, az felért egy szüléssel. Aztán ez is elmúlt úgy huszonixedik hétre, de addig, jézusúristen nagyon gáz volt.

Aztán jött ez a lábdagadás, ugye erről beszéltem már korábban. Nyilván ebben volt a hirtelen súlygyarapodásom, a meleg, a nap-hold együttállás akármi. Bele sem gondoltam abba, hogy a tőlem szokatlan zabálási rohamoknak lesznek következményei. Egész életemben sosem voltam hízékony, sőt inkább tömi kellett akár a libát, meg hát finnyás vagyok na, bevallom férfiasan. Na ez is kimúlt, ennek következményeit viselem magamon. Növesztettem egy kis úszógumit, vagy inkább kapaszkodót, hátha később jól jöhet még valamire. De tényleg is, ha jobban belegondolok télre lehet hogy pont jól jön egy kis háj a gyerek mellé, ő sem fázik meg, én is ki leszek párnázva. Tiszta jó, király vagyok :-D

Azért ennyire vidáman nem fogtam fel ám a hízást, tényleg meg kellett birkóznom magammal, hogy ez csak átmeneti állapot, jövő ilyenkor esélyes hogy visszanyerem a megszokott magamat. Vagy nem. De például erről sem beszélt senki, már hogy ez valamennyire megviseli az ember lányát.

És ott vannak a mellek. Tudtam, hogy nőni fognak, de ekkora mértékre nem számítottam. Gyakorlatilag a kerület látványosságai lettek :-D Ejgen, szokták volt mondani, hogy örüljek neki. Nos, azt azért elmondanám, hogy bérletem van a fehérneműshöz, bár az utóbbi időben a sportmelltartóval kötöttem közelebbi barátságot. Bazi nehezek, állandóan fáj a hátam. Ráadásul ha hanyatt fekszem, akkor olyan mintha két medicinlabda ülne a tüdőmön, így aztán időnként légszomjam is van.

Növesztettem egy kis háthájat :-D Nemcsak elölről vagyok kipárnázva, hanem hátulról is :-D Ez azért nagyon praktikus, mert ha mondjuk hanyatt vágódom akkor a zsírpárna tompítja az ütést :-D És akkor itt meg is említem a sok kismamára jellemző bénáskodást. Minden leverek, felborítok, nekimegyek, kiesik a kezemből stb. Először azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen gázgéza, de aztán többen mondták hogy ez is egy olyan dolog amiről nem sokan beszélnek... Ön és közveszélyes még nem vagyok, de ha elindulok otthonról mindig le kell jelentkeznem a felügyelőtisztemnél, és az érkezést is dokumentálnom kell... :-D

Orrdugulás. Na ez most kezd egyre rosszabb lenni. Eleinte azt hittem valami nyavalya akar kitörni rajtam, ami kb. a lehetelten kategória most számomra, hiszen annyira egészségesen étkezem, és annyi vitamint szedek, hogy vírus legyen a talpán amelyik áttöri ezt a védvonalat.

Gyerekmozgás. Csodálatos dolog, fantasztikus érzés, de először nagyon ijesztő volt. Rendesen parajolánka voltam, pedig számítottam rá, de érezni az már más tészta. Aztán elkezdtem várni, és tiszta élvezet volt, amikor bejelentkezett, együtt örültünk ha valamit produkált. Most ott tartunk, hogy napi szinten komoly vitákat folytatunk vele arról, hogy mit illik szétverni odabent és mikor. Ráadásul ahogy nő, úgy fáj egyre jobban a rúgkapálása, vagy éppen kellemetlen úszkálódása. Most is vannak ijesztő dolgai. Pont két perce végighúzta a tappancsát a belső hasfalamon, majdnem kiesett a laptop a kezemből annyira megijedtem. Az a parám, hogy fogja magát és egyszercsak kinéz a köldökömön keresztül, majd közli hogy elege van már a zöldségből küldjek már le egy kis édességet :-D

Pisilés. Az hogy sűrűbben kell menni, nem kifejezés! Van, hogy úgy megdolgozza a húgyhólyagomat, hogy 5-10 percenként járok csorgatni. És ugye a szelep sem zár már tökéletesen... lassan felnőtt pelenkára váltok :-S

Fáradtság. Eddig elég aktív voltam, jöttem-mentem intézkedtem szokás szerint, bár egy kicsit kisebb tempóban, de nem okozott gondot semmi. Pár hete már úgy vagyok vele, hogy boltba lemenni is megterhelő, legalábbis gondolatban eljutni odáig rápihenős műfaj :-D Mindennap kell egy órácskát horpasztanom, valahogy kimerít vagy a reggeli, vagy az ebéd, vagy a tévénézés, szóval értitek.

Hát úgy kb. ennyi ami nekem meglepő volt és mulatságos. Persze semmi sem tragédia, örülök hogy élvezhetem a terhesség áldásos hatásait! Semmire nem cserélném el :-D

Borstörő