A letölthető dokumentumoknál ez az új adatlap-minta megtalálható!

Tekintve, hogy rengetegen keresnek meg a fenti két témában, és sokan keresnek erre a két kulcsszóra, szeretnék némi tájékoztatást adni, és néhány félreértést szétoszlatni a kezelésekkel kapcsolatban.

Mind az ivig mind a smoflipid terápia gyakorlatilag egy intravénás kezelés, amelyet lassú csöpögés-számmal 5-6 óra alatt adnak be szigorúan ellenőrzött körülmények között, minden esetben a szülészeten. A kezeléseket megelőzően alá kell írni egy nyilatkozatot amiben jóváhagyod a kezelést, továbbá tudomásul veszed, hogy nem veszélytelen, hiszen mint minden szernek, gyógyszernek ennek is vannak mellékhatásai. Igen, az is rajta van a papíron hogy anaflaxiás sokkot kaphatsz (csak zárójelben jegyzem meg, hogy eddig két allergiás reakcióról hallottam, de súlyosabb mellékhatásról nem, pedig kb. 50 esetről tudok). Azért adják be a szülészeten, mert ott folyamatosan meg tudnak figyelni, és van újraélesztő csapat. Óránként mérik a vérnyomásod, időnként pedig a hődet. Ha bármilyen extra dolgot észlelsz azonnal szólni kell, rögtön leállítják a kezelést. Amúgy közben van lehetőséged enni-inni, olvasni, netezni, dumcsizni, nézelődni. Az egész a Te és a babád érdekében történik, ezt mindig szem előtt kell tartani!

Az hogy ezeket a terhesség alatt, előtt kapod teljesen egyéni dolog. Normál esetben a terhesség 5. és 8. hetében kapod a kezelést, a súlyosabb eseteknél illetve az indokolt szituban, van 0. kezelés, ez még a próbálkozás előtt (peteérés előtt), vagy lombikosoknál a beültetés előtt. Minden esetben az orvos dönt a veled való egyeztetés után!

Mindkét kezelés azoknak szól, akik partnerükkel szemben alloimmun okok miatt nem férnek össze. Ezt ugye a G1 laborban (úgy tudom ma Magyarországon csak ebben az egy intézményben végzik el, méghozzá elég borsos áron) csináltatott páros (tehát apát is vinni kell, nem ússza meg) vérvizsgálat hivatott alátámasztani. Ilyenek lehetnek olyan párok, akiknél több vetélés előfordult, illetve a többszöri lombik-kezelés sikertelen maradt (nem maradt meg a beültetett baba). Magyarán, amikor a megtermékenyített petesejtet a szervezet idegenként ismeri fel, és nem érte, hanem ellene kezd el dolgozni. Nincs olyan, hogy egyik kezelést csak az egyik fajta problémával küzdők, a másik kezelést csak a másik problémával küzdők kapják!! Ez marhaság!

Mindkét esetben egy kötelező protokollon kell átesni a pároknak (Habab információknál keress rá az I. Adatlapra). Ez gyakorlatilag egy teljeskörű vizsgálati kör, ami azt hivatott feltárni, hogy milyen egyéb eddig nem ismert problémák lehetnek a vetélések illetve a sikeretlen lombikok hátterében. Én azt gondolom erről, hogy eddig még senkinek sem ártott, az én esetben is millió olyan dolog derült ki, ami befolyásolhatta az előző két terhességem sikertelenségét. 3-4 hónapot vesz igénybe, ha valaki felveszi a bulldog-pofát és szépen nekimegy egy nagy levegővétel után. Vannak olyan vizsgálatok amiket egyszerűbb, gyorsabb magánba elvégeztetni. Teljesen fakultatív, kinek mi fér bele. Tapasztalatból tudom, hogy az időtényező az, ami miatt inkább az emberek a magánhelyeket választják. Gasztrora (állami) annó pl. 3 hónapos időintervallumban kaptam időpontot, és akkor még csak egy konzultáció történt, hol voltunk még a vizsgálattól!??

A kapott eredményeket a kezelőorvos, az én esetemben a Speckódoki értékelte ki. Tudom, hogy ő nem egyszerű eset, de 5 év távlatából az mondom, hogy az egyetlen olyan orvos, aki megfelelően elhivatott és alapos, ráadásul a szakmai tudásához kétség sem férhet. Még egy ilyen dokival találkoztam, aki az endokrinológiai értékeimet tartja kordában.

Amikor végigjátszottad az egész vizsgálatosdit elküldenek erre az alloimmun vizsgálatra a pároddal. Azt vizsgálják, hogy a pároddal összekutyult véred milyen reakcióba lép a Te véreddel. Ennek az eredménye kb. 6 hét alatt készül el, ehhez kapsz egy szöveges értékelést.

Tehát ha megvannak az eredmények akkor be kell küldeni az úgynevezett Habab Bizottságnak az egész paksamétát. Ők havonta vagy kéthavonta, vagy amikor kedvük tartja (bocsánat de nincs jó véleményem róluk) összeülnek, és döntést hoznak arról, hogy a kapott eredmények fényében milyen kezelésre lesz szükséged. A Bizottsággal nem fogsz találkozni, max. e-mail-ezni esetleg telefonon kommunikálni. Ha szerintük elég rosszak az eredményeid és igazolt a fennálló immunális probléma, akkor javasolják az ivig-kezelést. Elég kevesen kapják meg, mivel egy drága dologról beszélünk és ugye mint minden arról szól, hogy minél kevesebbe kerüljön ez az államnak… Most a családbarát politikát hagyjuk.

Ha viszont nem elég rossz a leleted (lásd nekem is hiába volt ráírva hogy nagy valószínűséggel általános és fokozott alloimmun-reaktivitás állhat a vetélések hátterében, úgy visszadobtak mint a szél), akkor kapsz egy elutasító választ, amiben jó esetben van egy javaslat arra vonatkozóan hogy a következő terhességednél mi lenne célszerű (általában kis adag prednisolon). Nos, elkeseredni itt sem kell, hiszen elmehetsz a Speckódokihoz a leleteiddel, aki szintén kiértékel, és ha szükségesnek ítéli akkor smoflipid-kezelést ajánl.

Nagyon nagy vonalakban ezek a főbb irányvonalak.

Nincs olyan, hogy ez vagy az jobb szer, vagy az egyik veszélyesebb, mint a másik. Nyilván az ivigre esküszik mindenki, mert ez volt eddig, a smoflipid pedig egy újdonság ezen a téren. Hatásmechanizmusukat tekintve mindkettő ugyanaz.

Ivig összetétele:

Humán plasmából (vérből)

előállított, steril, tisztított IgG készítmény.

• Összetétel: 95% IgG

nyomokban IgM és IgA

cytokinek (solubilis CD4,

CD8, HLA moleculák)

Smoflipid összetétele:

A készítmény hatóanyagai: 1000 ml emulziós infúzióban
Omega 3 savakban gazdag halolaj 30,0 g
Finomított olivaolaj 50,0 g
finomított szójaolaj 60,0 g
Telített, közepes lánchosszúságú trigliceridek 60,0 g
Összenergia tartalom: 8,4 MJ/l (= 2000 kcal/l)
pH: kb. 8
Ozmolalitás: kb. 380 mosm/kg
- Egyéb összetevők:
dl-ą-tokoferol (E vitamin), nátrium-oleát, tojás-lecitin, glicerin, nátrium-hidroxid (a pH beállításához), injekcióhoz való víz.

Előre elnézést kérek, ha valamilyen elírás és tévedés van a fenti anyagban. Csupán arra szolgál hogy némi képet adjon erről, és a kezelésekről szóló mende-mondákat félreértéseket eloszlassa.

Ha van valakinek ennél pontosabb teljeskörűbb információja, ne fogja vissza magát, a jelen cikket ígérem folyamatosan fogom frissíteni. Engem annó segített valaki az elindulásban, úgy gondolom hogy ezzel én is tudok valamit tenni sorstársaimért.

Borstörő

A múlt héten újfent randiztam a védőnővel. Jó arc, fiatal, már korábban mondta, hogy ő aztán nem fog beszabályozni, semmi meglepi látogatás nem lesz. Ha kérdésem van hívjam, és körülbelül ennyi. Jaj, és kaptam ilyen terheseknek szóló könyvet, amiben mindenféle információ van a terhességről, sőt még kispapáknak szóló rész is van, bár igazság szerint semmi olyan nem volt amit már ne tudtunk volna.

Aztán volt egy találkám a Speckódokival is. Laza 4 órát vártam rá… muszáj volt, mert néhány gyógyszerem már a végét járta. Kaptam pocak simit (igen, most aki ismeri nyugodtan hasra eshet, mert ilyet nem sokan kapnak tőle), rögtön meg is kukkolt. Elújságoltam neki, hogy édes gyermekünk azaz áldott jó lélek, hogy megviccelt minket a nyaralás alatt, miszerint a szíve hangját nem hallottuk. Nos, ugyanazzal a szívhanghallgatóval, ami nekünk is rendelkezésre áll, egyetlen másodperc alatt abszolválta a ketyegőt, majd közölte hogy ez azért nem sikerült nekünk, mert nem vagyunk orvosok. Jé, tényleg, hogy ezt eddig észre sem vettem!??? :-)

Aztán kaptam némi letolást az eddigi hízás miatt. Merthogy felszaladt vagy 7 kiló, ami amúgy nem látszik rajtam, csak a hasam akkora mintha lenyeltem volna egy nagyobb méretű görögdinnyét. Szóval most próbálom visszafogni magam, de még csak most kezdtem, úgy ebben a pillanatban :-P

Rátértünk a magzatmozgásra. Mondtam, hogy van valami kis kaparászás, meg időnként halacskázik kicsit, csak úgy bejelentkezik, amikor éppen kedve tartja. Na, erre a doki, hogy ez szubjektív dolog, és simán lehet keverni a bélmozgással (hát biztos tudja, rengeteg gyereket kihordott pasi létére…). Azt írjam fel, amikor egy jókorát belém rúg. Hát köszike, azt tutira nem fogom keverni egy finggal…

A jó hír az, hogy lassan megszabadulhatok az eddig szedett szteroidtól, de helyette most egy hétig antibiotikum-kúrára vagyok fogva, preventív jelleggel, hogy megelőzzük a korai burok-repedést vagy mit.

A nagy megnyugvás után hétvégén nagy családi összeröffenés volt. Aki eddig nem értesült a jó hírről, az mostaztán kiörömködhette magát! :-) Az egyik rokony kissé kiborított… miután gratulált, rögtön belekezdett egy rémtörténetbe, amiben a szomszéd utcában lakó kispistajóska asszonykájának a hatodik unokatestvérének a kicsodája épp most vesztette a babáját. A híresen jó reakcióidőm csődöt mondott, annyira sokkolt a rokon tapintatlansága… Elég gyorsan ott is hagytam mielőtt a faluban lévő összes tragédiát rám zúdítja.

Dedünk is bepánikolhatott, mert egész álló nap lapított, mint szar a fűben. Még egy laza hullámzással sem örvendeztetett meg… aztán másnap (gondolom a viharos időjárás is közrejátszott) bepótolt mindent. Gyakorlatilag az egész repetoárt végigjátszotta. A kedvencem az volt, amikor korán reggel a hasam jobb oldalába befészkelte magát és valamelyik testrészét nyomta a hasfalamhoz. Eleinte cuki volt, de egy idő után már nem annyira. Gyorsan meg is dumáltam vele, hogy akkor ezt most itt felejtsük el, ha nem gond akkor most a másik oldalra vándoroljon át… Szót fogadott, igaz délutánra, de átment :-D Asszem nem reménytelen a gyerek :-D

Na akkor kicsit még a közösségi közlekedésről ahogy ígértem. Valamivel javult a helyzet, de továbbra is állítom hogy az emberek bunkók.

Az egyik emlékezetes eset volt, amikor a nőci a metró másik végéből átjött, hogy akkor üljek már le, de az előttem ülő fiatal hölgy még csak a füle botját sem mozdította… No én jó hangosan megköszöntem, majd hozzátettem hogy hálás vagyok, mivel igen ritkán esik ez meg velem. A kis gonosz Borstörő, hehehehehe :-)

A másik eset ugyanaznap történt, a tömött metrón kapaszkodni alig lehetett. Szintén két fiatalabb hölgy ült előttem, mindkettő a telefonját babrálta. Egy idős nőci lökött oldalba ezzel a kissé agresszív hangnemben előadott dumával: Kicsikém, kérjek magának helyet? Nos, lányos zavaromban csak habogtam egy sort, de a két lány előttem már pattant is…

Szóval kedves sorstársaim, nem is annyira kétségbeejtő a helyzet :-P

Borstörő

Az elmúlt hetekben a bennem szunnyadó Para Jolánkát igyekeztem elnyomni, már amennyire egy hormongőzös hisztis picsától telik. Nem, nem mindig voltam sikeres, de képzeljétek 4 hétig kibírtam ultrahang nélkül! Új rekord :-D

Szóval elutaztunk egy kicsit... Az utat még akkor foglaltuk, amikor még nem gondoltuk hogy júliusban már hármasban leszünk :-D Már az első Speckó doki látogatásnál az volt a kérdés hogy lemondjuk-e, repülhetek-e, nem lesz-e gond!?? De a doki totál lenyugtatott, hogy higgyem el ha autózom sokkal rosszabb, mert az rázza a méhem, a repülő meg nem, úgyhogy egészen nyugodtan, ráadásul tutira jót tesz egy kis kikapcsolódás azzal az ígérettel hogy semmi megerőltető dolog ne legyen. Gondolom arra gondolt, hogy ne most próbálkozzam az ejtőernyőzéssel, és talán a bungee jumpingnak sem most van itt az ideje…

Mivel kaptam egy kis szívhanghallgatót kölcsönbe, gondoltam mi baj lehet, max. ráhallgatunk a dedre, oszt jónapot. Zizi labor. Itthon kétszer is pöpec módon megtaláltuk a szívhangot, de kint az Istennek se… hát a harmadik nap már tele volt a gatyesz, amit a Zuram egyre jobban ráncosodó homloka is jelzett. Nem, nem ő nem izgul, de minek stresszelem magam!???? A fenét, halálra volt ő is rémülve. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy napok óta éreztem valami kis bugyborékolást odabentről, mintha jelzett volna, hogy hé muter itt vagyok, hagyd már abba a sétát oszt foglalkozz velem. Aztán jött néhány simi meg kaparászás, de annyira hihetetlen volt, hogy elsőre simán valami bélgáznak gondoltam (bocsi Kölyök). Aztán rájöttem arra, ha jól bekajálok, és csendben fekszem akkor simán produkál mindent egyszerre :-D Végül ezzel nyugtattam magam a nyaralás alatt, hogy ha baj lenne tutira nem lubickolna a méretes kis medencéjében. Mert hogy a pocakom megint jókorát nőtt, jól kifejlődtem magam, most olyan hordó formára hajazok. A Zuram a nyaralás alatt elnevezett három gombócos fagyinak :-D

Természetesen a leszállás után két másodperccel már azon tanakodtunk, hogy bemenjünk-e az ügyeletre, mert amúgy a derekam is elkezdett fájni, meg a petefészkeknél sem smakkolt minden. Végül laza két órás vita után arra jutottunk, hogy hétfőn nyomunk egy ultrahangot, mert különben egyikünk sem fog megnyugodni.

Bekönyörögtem magam a közeli kórházba, némi szájkaraté után. Természetesen, ahogy meglátott a szonográfus, széles vigyorral fogadott, ismer már mint a rossz pénzt, évek óta járok hozzájuk. Nagyon röhögések közepette megtekintettük a dedet, aki egész egyszerűen fogta magát és fejjel lefelé berendezkedett… Arra a kérdésre, hogy ugye nem lesz baja így, kb. egy olyan tekintet kaptam, hogy jesszus mária normális ez a nő hogy ilyen hülyeségeket kérdez?? Jelentem igen, normális vagyok. Életem első gyermekét várom és halálosan féltem mindentől a kis szarost.

Szóval gyermekünk úgy gondolta, hogy megpróbálkozik egy bukfenccel odabent, hogy mire jutott nem tudom, mert annyira röhögtünk már a végén, hogy alig lehetett látni valamit a rázkódástól. De most komolyan, akrobatának készül??? :-D

Borstörő