A múlt héten újfent randiztam a védőnővel. Jó arc, fiatal, már korábban mondta, hogy ő aztán nem fog beszabályozni, semmi meglepi látogatás nem lesz. Ha kérdésem van hívjam, és körülbelül ennyi. Jaj, és kaptam ilyen terheseknek szóló könyvet, amiben mindenféle információ van a terhességről, sőt még kispapáknak szóló rész is van, bár igazság szerint semmi olyan nem volt amit már ne tudtunk volna.

Aztán volt egy találkám a Speckódokival is. Laza 4 órát vártam rá… muszáj volt, mert néhány gyógyszerem már a végét járta. Kaptam pocak simit (igen, most aki ismeri nyugodtan hasra eshet, mert ilyet nem sokan kapnak tőle), rögtön meg is kukkolt. Elújságoltam neki, hogy édes gyermekünk azaz áldott jó lélek, hogy megviccelt minket a nyaralás alatt, miszerint a szíve hangját nem hallottuk. Nos, ugyanazzal a szívhanghallgatóval, ami nekünk is rendelkezésre áll, egyetlen másodperc alatt abszolválta a ketyegőt, majd közölte hogy ez azért nem sikerült nekünk, mert nem vagyunk orvosok. Jé, tényleg, hogy ezt eddig észre sem vettem!??? :-)

Aztán kaptam némi letolást az eddigi hízás miatt. Merthogy felszaladt vagy 7 kiló, ami amúgy nem látszik rajtam, csak a hasam akkora mintha lenyeltem volna egy nagyobb méretű görögdinnyét. Szóval most próbálom visszafogni magam, de még csak most kezdtem, úgy ebben a pillanatban :-P

Rátértünk a magzatmozgásra. Mondtam, hogy van valami kis kaparászás, meg időnként halacskázik kicsit, csak úgy bejelentkezik, amikor éppen kedve tartja. Na, erre a doki, hogy ez szubjektív dolog, és simán lehet keverni a bélmozgással (hát biztos tudja, rengeteg gyereket kihordott pasi létére…). Azt írjam fel, amikor egy jókorát belém rúg. Hát köszike, azt tutira nem fogom keverni egy finggal…

A jó hír az, hogy lassan megszabadulhatok az eddig szedett szteroidtól, de helyette most egy hétig antibiotikum-kúrára vagyok fogva, preventív jelleggel, hogy megelőzzük a korai burok-repedést vagy mit.

A nagy megnyugvás után hétvégén nagy családi összeröffenés volt. Aki eddig nem értesült a jó hírről, az mostaztán kiörömködhette magát! :-) Az egyik rokony kissé kiborított… miután gratulált, rögtön belekezdett egy rémtörténetbe, amiben a szomszéd utcában lakó kispistajóska asszonykájának a hatodik unokatestvérének a kicsodája épp most vesztette a babáját. A híresen jó reakcióidőm csődöt mondott, annyira sokkolt a rokon tapintatlansága… Elég gyorsan ott is hagytam mielőtt a faluban lévő összes tragédiát rám zúdítja.

Dedünk is bepánikolhatott, mert egész álló nap lapított, mint szar a fűben. Még egy laza hullámzással sem örvendeztetett meg… aztán másnap (gondolom a viharos időjárás is közrejátszott) bepótolt mindent. Gyakorlatilag az egész repetoárt végigjátszotta. A kedvencem az volt, amikor korán reggel a hasam jobb oldalába befészkelte magát és valamelyik testrészét nyomta a hasfalamhoz. Eleinte cuki volt, de egy idő után már nem annyira. Gyorsan meg is dumáltam vele, hogy akkor ezt most itt felejtsük el, ha nem gond akkor most a másik oldalra vándoroljon át… Szót fogadott, igaz délutánra, de átment :-D Asszem nem reménytelen a gyerek :-D

Na akkor kicsit még a közösségi közlekedésről ahogy ígértem. Valamivel javult a helyzet, de továbbra is állítom hogy az emberek bunkók.

Az egyik emlékezetes eset volt, amikor a nőci a metró másik végéből átjött, hogy akkor üljek már le, de az előttem ülő fiatal hölgy még csak a füle botját sem mozdította… No én jó hangosan megköszöntem, majd hozzátettem hogy hálás vagyok, mivel igen ritkán esik ez meg velem. A kis gonosz Borstörő, hehehehehe :-)

A másik eset ugyanaznap történt, a tömött metrón kapaszkodni alig lehetett. Szintén két fiatalabb hölgy ült előttem, mindkettő a telefonját babrálta. Egy idős nőci lökött oldalba ezzel a kissé agresszív hangnemben előadott dumával: Kicsikém, kérjek magának helyet? Nos, lányos zavaromban csak habogtam egy sort, de a két lány előttem már pattant is…

Szóval kedves sorstársaim, nem is annyira kétségbeejtő a helyzet :-P

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.