Az volt a jó eddig, hogy nem kellett a magyar egészségügy bugyraiban elmélyednem, mert szerencsémre, eddig minden jól alakult. Tudtam én, hogy előbb-utóbb csak alá kell merülnöm, de azzal nem számoltam hogy már a felszín alatt is találok csontvázakat.

Folytatásos teleregényként először a lábam állapotáról, mert igen sokan kérdeztétek priviben, hogy mivan :-D Szóval 4 hét nyűglődés után visszamentem házimókihoz, hogy akkor mostmár csináljunk valamit, mert lassan a lakást nem tudom elhagyni, mert csak egyik lábam él... Megtapogatta, hümmögött néhányat, majd írt egy sürgősségi beutalót az ortopédiára. Közben azért jól rákérdeztem, hogy de doktor úr, nem lehet hogy a súlyom a ludas a dologban!?? Az orrára tolta szemüvegét, majd afölött rám sandított, hogy he :-D Majd megkérdezte, hogy de miért gondolom ezt!?? Netán csak a baloldalamon hordom a gyereket!?? Hát mondom nem éppen, sőt jobbos a lelkem fonala (nagyi-féle aranyköpés). Na ebben maradtunk.

Természetesen már másnap megpróbáltam időpontot kérni az ortopédiára... októberre adtak volna, hiába mondtam, hogy kismama vagyok és sürgősségi beutalóm van, senkit nem hatott meg. Végül azt javasolták hogy csattogjak be rendelési időben, és könyörögjem be magam. No comment.

Van slussz poén is :-D Mióta a beutaló nálam van, a lábam nem dagad, nem fáj. Ki érti ezt? Sztem berosált hogy sínbe rakják, felnégyelik, kiakasztják a vármegye házára :-D

A ma reggeli etapom viszont nem volt ennyire vicces, sőt mi több majdnem legyilkoltam valakit az idegtől.

Ma lett volna többek között a vércukor-terhelés napja. Volt nálam beutaló, cukor, reggeli pisi és egy aggódó férj. Csőre töltve elindultunk a kerületi Nagyrendelőbe, gondolván hogy nagy baj nem lehet, max. kiájulok a cukortól, de ezért jött az imádott uram, hogy még időben elkapjon :-D Na meg aggódott is rendesen, hogy aszongya, hogy nem kap sokkot a kiscsaj ennyi cukortól!? Mondom hát elviekben nem, maximum én :-D Nade megkapja ő is ezt az egész adagot? Nincs valami szabályzócsap a méhlepényen? :-D :-D :-D De, mondom, és amikor megszületik még hangerőszabályzó is lesz rajta :-D

Szóval laza 30 perc várakozás után a laboros néni közölte, hogy nem vagyok igényjogosult. He? Hát mondom azt hogy? A múlt héten itt voltam szemészeten akkor ezzel nem volt gond, ráadásul évek óta idejárok vérvételre, már többször voltam terhelve is, most akkor nem értem mi van. Felhomályosított, hogy megváltozott nemrég a rendszer (honnan a pékfarkából kéne nekem ezt tudnom!??) és hogy lakcím alapján már egy másik rendelőhöz tartozom. Fasza. Irány le az irányítópultba, hogy tisztázzuk a helyzetet. A kishölgy megerősítette, hogy bár területi elv alapján mehetek oda szakrendelésre, de a laborba nem, mert nem oda tartozom.

Oké, akkor hova kell mennem? Hát a Másik rendelőbe. Jó, de az hol van? Hát nem mondta el nekem a háziorvosom aki a beutalót adta!? Hát mondom nem, mivel ugye szabad orvosválasztás van, mi maradtunk az előző kerületi orvosunknál, ő állította ki a beutalót, nyilván ő sem tudhatja, az összes kerület, összes változását, ki a pöcsöm tudja ezt követni!?? Oké, akkor menjünk át oda, de tutira nem lesz jó a beutaló, mert rá van írva ennek a Nagyrendelőnek a neve, és ott időpontra lehet menni csak vérvételre. Mi van???????? 5 éves orvostól-orvosig pályafutásom alatt én még ilyet nem láttam.

Nagy nehezen megtaláltuk a rendelőt. A recin a néni, a kilométeres sor ellenére lazán folytatta a csevegést a mobilján. Nem, nem kommentálom. Majd némi szájkaraté után el akart bennünket hajtani, mert csak 9:30-tól lehet időpontot kérni, addig nyaljunk sót, szarjunk sünt. Végül megelégelve a bunkó beszólásaimat, felküldött minket a laborba, hogy küzdjünk ott az elemekkel.

Végre sikerült egy értelmes, normális hangon beszélő nőcit kifognunk, aki azonnal adott időpontot hétfőre, nem csinált ügyet a beutalómból, és totálisan megértően viseltetett a rendszer anomáliáival szemben továbbá az állapotomra való tekintettel. Slussz poén itt is volt, mivel az ellenanyagszűrést a Nagyrendelőben csinálják, ezért kérte a Zuramat, hogy legyen kedves velem jönni, és az első vérvétel után, a véremet átvinni a Nagyrendelőbe. Egy vicc az egész, nem?

Magyar egészségügy én így szeretlek :-D

Borstörő

3 hete kezdődött… a lábam, a bal, fogta magát és elromlott. Nem kicsit, nagyon. Pontosabban a lábfejem felső része egyszerűen nekiállt fájni, de olyannyira hogy behajlítani alig tudom. Mikor aztán egyik nap a duplájára dagadt az Istenadta, eltotyogtam a házimókushoz. Diagnózis: ínhüvely-gyula. Nem ad semmit, mert az állapotom, meg a szépségem…, pihentessem, polcoljam fel, hideg borogatás. Nos, a helyzet egy ideig javult, aztán rohamosan romlani kezdett. Most ott tartok, hogy láb-boltot keresek, ahol újat lehet venni, és közben tervezem a házimókus élve akasztását.

Aztán…

Tegnapelőtt beleszakadt a kontaktlencsém a szemembe. Szar ügy, időnként előfordul, sajnos a napi lencséknél egy mindig van a dobozban, ami gyengébb minőségű. Igen ám, de az eddig bevetett trükkök most nem segítettek, egy darabka bent maradt a szememben, amitől az idegeim kocsányon lógtak. Kénytelen voltam bekönyörögni magam a szemészhez, aki kb. 20 mp alatt kibányászta, majd mutatott egy újabb trükköt a következő esetre.

És a tetejébe…

Napok óta hajnalba kelek újfent. Édes lányunk továbbra is úgy gondolja, hogy fél öt körül már reggel van, és ő tornázhat kedvére. Hiába mondom neki, hogy én még aludnék kicsit, vagy legalább feküdnék nyugiba csukott szemmel, totál nem érdekli. Gyakorolja bőszen a gyülekezési jogát a jobb oldalamon (politikai hovatartozás lenne már?), majd gimnasztikázik ezerrel.

Összefoglalva: sánta vagyok, félszemű, és kialvatlan. De nem panaszkodom :-D ez volt álmaim netovábbja :-D

Múlt héten voltam szemészeten annak okán, hogy a Speckódoki a programozott császárhoz kért igazolást a szemem állapotáról. Merthogy az rossz mint a fene, még évekkel ezelőtt egy hasonló vizsgálaton mondták, hogy ennek a fele se tréfa, az erőlködéstől leválhat a retina, ez bizony csaszi. Speckódoki mondta, hogy oké, de hozzak igazolást két szemorvostól erről. Nos, mielőtt folytatnám, elmondom, hogy tudok róla, hogy mehet csukott szemmel, esélyes lehet még a természetes szülés is, de őszintén tegye mindenki a szívére a kezét: két baba elvesztése után, egy retinaleválást kockáztatva, ki a fene vállal a szülésélményért egy normál szülést!? Hát én nem. Pont a szülésnél nem kívánok semmilyen kockázatot vállalni.

Szóval szemész. Állami hely, időpontra mentem, laza 1,5 órás csúszás. Dokinéni megvizsgált, mondtam a szitut, ő meg mondta hogy pupillatágítás. Kicsit homály lesz utána, meg zavarni fog a fény, de semmi extra. Oké, toljuk. Ítélet: csaszi. Rendelőből ki, férj felhív: alig látok, de hazavergődök, no para, kemény vagyok mint a mamutszar. Ő meg: hülye vagy, ülj le a seggedre megyek érted. Mire én: megoldom, én egy hős vagyok. Aha, zizilabor.

Abban a pillanatban, ahogy kiértem a napsütésbe már tudtam, hogy most bizony elég nagy butaságot csináltam… alig bírtam kinyitni a szemem, de ha ki is nyitottam alig láttam valamit. De ugye, én a büszke szar (nagyi-féle aranyköpés), csakazértis megmutatom, hogy így is hazaérek! A Zuram persze hívott útközben hogy WTF, én meg már csak nyöszörögtem, hogy igaza volt, de már csak 100 méter… Otthon aztán redőny le, ágyba be, pihegés és a lelkem fájó sebeinek nyalogatása egész délután, hogy itt a vég, mostmár időnként tényleg hagynom kell hogy segítsenek nekem… Mi lesz még itt?? Még csak a 6. hónapot taposom...

Borstörő

Az elmúlt két hétben a jányzó úgy gondolta, hogy akkor ő most belead apait-anyait és megmutatja, hogy van vér a pucájában ööőőő illetve cunájában, és mozgásigényét napi szinten minimum kétszer bemutatja. Oké, ám legyen, de édes lányom, azért nem kéne szétverni a berendezést, még szükség lehet rá!

Úgy indult az egész, hogy eleinte az esti olajos kenésnek örült ezerrel, persze közben azért napközben begyűlt többször az imádott jobb oldalamba, és ott kucorgott egészen addig, amíg meg nem kapta a napi simogatás-adagját. Aztán elkezdett korán kelni, jelezni hogy akkor mostmár küldjek le egy kis kaját, majd napközben is megtartotta a futóedzését, ami mára szinte egész napos programmá vált.

Alapvetően nincs elvárásunk a gyerekkel szemben: egy jogi vagy egy orvosi diploma és minimum egy olimpiai aranyérem monnyuk úszásban :-D :-D :-D Hát erről most lemondunk, mivel eléggé úgy tűnik hogy áttért az atlétikára és szorgalmasan gyakorolja azt :-D Kire ütött ez a gyerek!?? :-D

Aztán itt van az, hogy személyisége van a gyereknek. Ez most nem vicc, döbbenet mennyire egy húron pendül az apjával!

Egyik hajnalban apája nagykoncertet adott épp horkolásból, persze őnagysága ezzel egyetemben megkezdte a reggeli tornát. Hát mondom ennek fele se tréfa, rendet kell vágnom, még a végén a fejemre nőnek mind a ketten. Fogtam magam kiköltöztem a nappaliba, azzal a felkiáltással, ha szétválasztom őket, akkor talán megkönyörülnek rajtam, és hagynak aludni. És igazam lett! Laza félórás küzdés után végül csak tudtam aludni még egy kicsit. Tudom, tudom ha kint lesz akkor kb. ugyanezt nyomom, de azért korai lenne már éjszakázni, vagy nem?

Éppen indultunk a nagyihoz ebédre, a Zuram meg kijelentette, hogy ő még nyomna egy fagyit, mert hogy mire odaérünk, mire leülünk enni, és ő éhen fog halni. A szemöldököm persze felszaladt az égbe, hogy dehát ebéd előtt édesség!?? Na a gyereknek sem kellett több, úgy nekiállt dörömbölni, hogy azt hittem menten kidugja a lábát a köldökömön. Mondhatom szép dolog, hogy még ki sem bújt, és már összefognak az apjával! Mi lesz így velem később!?? :-D

És a fentiekhez még az is hozzátartozik, hogy amíg nekem percekig kell könyörögnöm neki, hogy a jobb oldalamon túl is van élet, húzzon már el onnan, addig a Férjem érintésére szinte azonnal továbbindul.

Remélem, mindenki átérzi szomorú sorsom :-D

Borstörő

ui: Hogy lehet valakit ennyire szeretni, akit még sohasem láttál csak éreztél? :-D

Igen, nem minden fenékig tejfel… Na nem a jányzóval vannak gondok… hupsz elszóltam magam :-D hanem sok minden egyéb mással, ami bosszant vagy egyszerűen megdöbbentő.

Épp akartam írni egy posztot arról, hogy van remény az emberek nem is annyira bunkók közösségi közlekedés szempontjából, erre ma reggel megérkezett a cáfolat. Mit megérkezett, állt a cáfolat kő keményen fájós lábbal, hisztis fejjel majd’ végigálltam a metrón (minima 9 megálló). Persze, megint mindenki mosolygott a pocakomra, de felállni?? Hát hol élek én!?? Micsoda elvárás ez már tőlem, hogy a fene vinné el.

És ha már a pocaknál tartunk… na ez másik bosszankodásom. Mi is a normál méret 5 hónapos terhesen? Mert hogy kivétel nélkül mindenki hozzáfűzi hogy milyen nagy, és milyen méretes. Eleinte még ÉN próbáltam védekezni, hogy dehátdehát ez alkati kérdés, és hát nyilván az én vékony testalkatomon eléggé látványos a változás, de aztán jöttek a hol csodálkozó – időnként kárörvendő – beszólások, hogy hűűűű mekkora. Elegem van, de tényleg. Egyrészt tapintatlannak tartom, mintha kb. azt mondanák, hogy mekkora debella vagyok már (amúgy most akkora a súlyom mint egy normális embernek), másrészt meg kinek mi köze hozzá?? Miért tudja minden boldog-boldogtalan, hogy mekkora az ideális hasméret 5 hós terhesen? Ennyi látens önjelölt nőgyógyász él köztünk?? Tudom, tudom, már többen mondták hogy ne húzzam fel ezen magam, mert ha kint lesz a kölyök, akkor majd a szoptatási, etetési, nevelési, akármilyen kéretlen tanácsoktól is majd Dunát lehet rekeszteni. De egyszerűen muszáj szóvá tennem. Innen üzenem mindenkinek: ekkora is kész, vedd tudomásul.

A másik ilyen a mell-méret. Fénykoromban néha még az is eszembe jutott, hogy azért egy mell-nagyobbító műtétbe is beruháznék. Most az mondom, inkább megeszem a pacal-pörköltet (már a látványtól is felfordul a gyomrom), de én biztos tutira nem csinálok ilyet. A hagyján, hogy társadalmunk férfitagjai előbb veszik észre a két dinnyét a mellem helyén, mint a – mások szerint – méretes pocakomat, de hogy ez fáj is ám! Mármint a hátam, alig bírja el őket, nem beszélve arról, hogy kb. havonta vehetek új melltartót. Igen, tudom más ölne ezért, de higgyétek el naponta együtt élni ezzel a kettővel, azért nem egy méznyalás. Ezzel kapcsolatosan van olyan aggodalmam is, hogy mi lesz velem, ha ezek a tejtől bedurrannak?? Akkora melltartó nincs a világon, amibe ezek akkor bele fognak férni! És mi lesz velem a szoptatás után? Felcsapom a hátamra őket, hogy alatta megmossam magam?? :-D Óóó édes gravitáció csak egy kicsit mennél szabadságra…

….

Nos, ahogy fentebb „véletlenül” elszóltam magam, várhatóan nem lesz töke a menyasszonynak. Legalábbis egyelőre ez az álláspont az uh-k alapján, de ha 3 hét múlva kiderül, hogy mégis kinőtt a kukac, akkor sincs gáz, annyira mindegy hiszen már most imádattal tűröm, hogy futóedzést tart reggelente. Bár valamelyik nap apja próbálta vele megdumálni, hogyha szétveri az albérletet akkor nem lesz hol laknia, márpedig a szerződés csak decemberben jár le, úgyhogy addig ki kell bírnia. Ilyenkor amúgy nagyon szófogadónak mutatja magát, mindaddig amíg apa el nem megy, akkor megint rákezdni. Kire ütött??????? :-D

Persze rögtön elkezdtük az elméleti babaszoba berendezést. Megállapodtunk, hogy valami cukker tapétát kap a kisasszony, valami nagyon csajosat. Nem titok, hogy akut pöttyös-mániába szenvedek, így aztán adta magát, hogy akkor pötyi-tapéta. A Férjem ezt megvétózta azzal a felkiáltással, hogy kisautós! Mondom mivan?? Héló jányod lesz! Erre felcsillant a szeme: rózsaszín kisbuszos :-D Igen, reménytelen a Zuram is.

Természetesen a baráti kör rögtön rárepült a csajos-témára, így megkapta már első megörökölt rózsaszín rugijait (sok pöttyössel karöltve) és természetesen bejelentkeztek az első kérők is. Nem vicc, legalább néggyel számolunk a Zuram legnagyobb rémületére. Bízom benne, hogy nem fogok arra kelni egy borús éjszakán, hogy épp a gépfegyver-márkákat böngészi…

Egy nap Macskavati meginvitált egy kis kávézásra (fedőmegnevezése a terhesek mély sóhajtozásokkal tűzdelt limonádézásának). Aszongya 4-en csajok leszünk. Én egyből rávágtam hogy oké. Majd egy perccel később visszakérdeztem, hogy mégis ki a másik kettő?? Mire ő: hát a Te pocakodban lévő kiscsaj, meg az enyémben :-D

Fura ez még nekem, de belejövök :-D

Borstörő

Még a 16. héten jelentkeztem be a 18. heti genetikai ultrahangra, amit aztán most a 20. héten végeztek el… Hogy miért?? Egyszerű a magyarázat: magyar egészségügy. Ennyi. Jó, nyilván nem gond, mert a 20. hétig simán meg lehet csinálni, nade azé’ mégis no.

Gondoltam, hogy most az egyszer megpróbálkozom az állami egészségüggyel, ha már eddig a tb-re alig csináltattam valamit. Már a bejelentkezés sem volt egyszerű, mert szerintük a 16. héten már késő bejelentkezni 2 héttel későbbre. Konkrétan át akartak irányítani egy másik intézménybe, mert ők nem tudják vállalni. WTF????????? Ment a szájkaraté ezerrel mire valahogy mégis sikerült a 20. hétre egy időpontot találni.

Vártuk nagyon a nagy napot, mivel a szívhanghallgató megint nem akart semmitse jelezni, de – projektnevén – Nyuszika azért elég rendszeresen elkezdett bejelentkezni. Ahogy korábban írtam, a jobb oldalam valahogy kedvezőbb neki. A barátnőmmel azt fejtettük meg, hogy ott lehet a húgyhólyag, amit vélhetően előszeretettel használ párnaként. Vagy nem tudom. Az tuti, hogy naponta kétszer oda befészkeli magát, amitől a hasfalam felvesz egyfajta deformitást. Hát mit csináljak, ő a főnök, ha ott akar lenni, akkor ott lesz oszt jónapot. De amúgy sokszor cukiskodik egész nap, főként viharos időjárásban aktív. Nagy boxolásokat azért nem rendez, de időnként bebök, hogy héló itt vagyok. Az esti pocak-olajozást bazira bírja, utána komplett műsort levág az apája legnagyobb örömére, ilyenkor ő is élvezheti az előadást.

Jaj, elkanyarodtam, szóval genetikai ultrahang. Direkt nem siettünk, mert számítottunk rá hogy várni kell. Monnyuk 25 perc alatt bent voltunk, szóval még azt is mondhatnám, hogy szinte tartották az időpontot (hahahahaha). Természetesen itt nincs kedves bemutatkozás, mint a magánintézményben, nincs körbenyali-fali, feküdjön fel az asztalra, tegye szabaddá a hasát. A Férjemmel egymásra néztünk, hogy oké csávókám, azért egy heló-szia-szevasz azért jól esett volna. A pacák bezselézett, majd elkezdte a vizsgálatot. Olyan kussban volt, hogy azt hittem valami baj van. Naná, hogy rögtön nekiálltam kérdezősködni, mert ugye a monitort nem fordította felém, nem volt külön tévé az anyáknak hogy lássák mi történik, végülis miért is kéne, csak mert ők hordják ki a babát?? Micsoda vad elképzelés?? :-) Persze a Férjem azért mindent lekövetett mosolygott nagyokat, olvadozott egy sort (ezt ő le fogja tagadni, de én láttam amit láttam :-P ), majd néha próbált jelezni, hogy mi történik. A pacák végül csak el kezdett beszélni, de olyan mogorván és kelletlenül, hogy kedvem lett volna jól képen törölni, vagy legalább megrázni. Megnézte a születési dátumomat, majd közölte, hogy amniócentézisre kéne mennem a korom miatt. He?? Én? Biztos nem. Visszakérdeztem, hogy lát-e valami olyasmit, ami ezt indokolja, nyilván a koromon kívül. Nem. Akkor nem. Aztán persze még kétszer bepróbálkozott ezzel – szerintem eléggé erőszakosan, a Zuram szerint kötelességtudatból – de eléggé határozottan mindig visszakérdeztem, hogy lát-e valamit, ami indokolja?? Persze nem, majd közölte, hogy alá kell írnom, hogy megismertem a kockázatokat (mi van?? semmitse mondott), és saját felelősségemre nem élek a lehetőséggel. Oké, hol a papír, aláírom. Nos, mielőtt jönnének a kövek elmondom, hogy ha valóban látott volna valamit, ami miatt egy ilyen kockázatos beavatkozás indokolt lett volna, akkor önként és dalolva megyek és megcsináltatom. Nyilván nem ott, hanem egy biztonságosabb megbízhatóbb helyen. DE így???????????? Hogy azért mert elmúltam 36, és akkor mi van?? Menjek a nyugdíjért is?

Na de a lényeg: Nyuszika egyszerűen gyönyörű, és ebben benne van már az anyai elfogultságom is (de fura ez így leírva az én számból :-D). A már kirajzolódó arcvonásai inkább az apjára emlékeztetnek, amit aztán utána percekig ecseteltem a Férjnek (nyilván ő is látta, de egyszerűen ki kellett beszélni). Majd hosszú hallgatás után, kicsit maga elé dünnyögve, némi sértettséggel a hangjában mondta, hogy ez most baj? Alig bírtam megnyugtatni, hogy óóó dehogy, hát ettől olyan szép a bébink! És a legszebb arc számomra, amit valaha láttam, még ha abban a szörnyű sárgás 3D-re jellemző színben is pompázott, akkor is. Mert a miénk :-D

Értékei tökéletesek, korának maximálisan megfelel, minden rendben van vele és a körülötte lévő burokkal is. Nincs más feladat, mint növeszteni még vagy 20 hétig.

Borstörő