Az elmúlt két hétben a jányzó úgy gondolta, hogy akkor ő most belead apait-anyait és megmutatja, hogy van vér a pucájában ööőőő illetve cunájában, és mozgásigényét napi szinten minimum kétszer bemutatja. Oké, ám legyen, de édes lányom, azért nem kéne szétverni a berendezést, még szükség lehet rá!

Úgy indult az egész, hogy eleinte az esti olajos kenésnek örült ezerrel, persze közben azért napközben begyűlt többször az imádott jobb oldalamba, és ott kucorgott egészen addig, amíg meg nem kapta a napi simogatás-adagját. Aztán elkezdett korán kelni, jelezni hogy akkor mostmár küldjek le egy kis kaját, majd napközben is megtartotta a futóedzését, ami mára szinte egész napos programmá vált.

Alapvetően nincs elvárásunk a gyerekkel szemben: egy jogi vagy egy orvosi diploma és minimum egy olimpiai aranyérem monnyuk úszásban :-D :-D :-D Hát erről most lemondunk, mivel eléggé úgy tűnik hogy áttért az atlétikára és szorgalmasan gyakorolja azt :-D Kire ütött ez a gyerek!?? :-D

Aztán itt van az, hogy személyisége van a gyereknek. Ez most nem vicc, döbbenet mennyire egy húron pendül az apjával!

Egyik hajnalban apája nagykoncertet adott épp horkolásból, persze őnagysága ezzel egyetemben megkezdte a reggeli tornát. Hát mondom ennek fele se tréfa, rendet kell vágnom, még a végén a fejemre nőnek mind a ketten. Fogtam magam kiköltöztem a nappaliba, azzal a felkiáltással, ha szétválasztom őket, akkor talán megkönyörülnek rajtam, és hagynak aludni. És igazam lett! Laza félórás küzdés után végül csak tudtam aludni még egy kicsit. Tudom, tudom ha kint lesz akkor kb. ugyanezt nyomom, de azért korai lenne már éjszakázni, vagy nem?

Éppen indultunk a nagyihoz ebédre, a Zuram meg kijelentette, hogy ő még nyomna egy fagyit, mert hogy mire odaérünk, mire leülünk enni, és ő éhen fog halni. A szemöldököm persze felszaladt az égbe, hogy dehát ebéd előtt édesség!?? Na a gyereknek sem kellett több, úgy nekiállt dörömbölni, hogy azt hittem menten kidugja a lábát a köldökömön. Mondhatom szép dolog, hogy még ki sem bújt, és már összefognak az apjával! Mi lesz így velem később!?? :-D

És a fentiekhez még az is hozzátartozik, hogy amíg nekem percekig kell könyörögnöm neki, hogy a jobb oldalamon túl is van élet, húzzon már el onnan, addig a Férjem érintésére szinte azonnal továbbindul.

Remélem, mindenki átérzi szomorú sorsom :-D

Borstörő

ui: Hogy lehet valakit ennyire szeretni, akit még sohasem láttál csak éreztél? :-D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.