Egyrészt tök lassan megy az idő, másrészt, meg mááááár itt tartunk?? Naponta többször rám tör, hogy úristen mivan ha a Kisasszony úgy gondolja, hogy neki elég volt, és már jönne kifelé, mi meg még sehol sem vagyunk… Hova fogjuk tenni? A szekrényfiókba?? Mert kaptunk már rengeteg dolgot, de MI! még nem készültünk rá úgy – tudjátok olyan felnőttesen szülők módjára – komolyan. A fenét nem, hát vettünk babakocsit :-D

Na ez egy nagy projekt volt, mert ugye rengeteg itinert kaptunk… Gyakorlatilag már hónapok óta jegyzeteltünk folyamatosan, hogy milyen legyen, mi a jó, ki mire esküszik, mennyire legyen nagy a kerék, mózes - nincs mózes kérdés ugye… könnyű kontra nehéz, mire és hogyan akarjuk használni (nyilván gyerekszállításra :-D de ugye számolni kellett némi BKV-zással is, esetleg hosszú sétákkal stb.), és akkor még a hordozó és isofix kapcsán felmerült vitánkba még bele se mentem…

Elmentünk egy nap a legnagyobb babaáruházba – mondjuk ott egy kicsit kiakadtam, mert míg máshol idegesítően gyorsan, még be sem szívva az áruház illatát, már a nyakunkba csimpaszkodik egy eladó – addig itt úgy kellett levadászni valakit, hogy ugyanmár jöjjön és avasson be bennünket, hogy mi mire való, mit hogy kell szétszedni, összerakni akármi. Nos, a hölgyike nem volt éppen a helyzet magaslatán mint utóbb kiderült… de azért néhány infót sikerült összekanalazni.

Közben ugye, az imádott Banyáim – na meg a hites Uram – nagyon forszírozták, hogy nézzek szét a használt-piacon is, mert hátha. Nos, én egy napra leszerveztem két – a képek alapján – igen jóállapotú, nagyon jó márkával rendelkező eladót, pluszban még két bababoltot, hogy akkor ma valamivel hazamegyünk, ha mással nem, hát a két lábunkkal…

Nos, az első helyen, egy kissé ledöbbentünk. Az újállapotúnak meghirdetett kocsi, számomra kritikán aluli volt. Egy kicsit ilyen átverés szaga volt a dolognak. Utána következett egy ajánlott bolt. A Férjem, kb. 3 keresztkérdés után konstatálta, hogy már pedig ezt a márkát tutibiztoshótziher nem fogjuk megvenni. Már ránézésre látszódott, hogy nem minőségi darab – hiába új – ráadásul azért egy-két turpisság gyorsan kiderült róla. Még volt egy kis időnk, így elmentünk egy outletbe. Kellemes csalódás volt, hogy azonnal jöttek fényesre suvickolni a sejhajunkat, amit a Zuram úgy hálált meg, hogy kb. 1,5 óra alatt finoman kiborította az eladót, bár az szemmel láthatóan elég jól bírta a gyűrődést. Talán egyszer meg is említette, hogy hozzá van szokva a kispapák kérdéseihez, de hogy ennyire?? Na arról nem szólt a fáma :-D

A Férjem gyakorlatilag vagy féltucat kocsit apró darabokra szedetett, majd összerakatott, majd ezek után, megpakoltatta, és vígan tologatta fel-alá az üzletben. A végén már ott tartottunk, hogy csak a kocsi tervezőjének lányának a fiának az unokájának a nevét nem tudtuk… Elrakattunk két kocsit másnapig, hogy otthon újra megvitassuk a kérdést, természetesen átfésülve a netet biztonsági tesztekért, véleményekért, a baráti kör megszondáztatásával.

Végül még elmentünk egy használt kocsit megnézni… Nos, amikor a hölgy a garázsból, csomagolásban hozta ki az amúgy felsőkategóriás kocsit, már gyanakodtunk, hogy innen biza üres kézzel nem megyünk haza. És láss csodát találtunk egy babakocsit szinte full új állapotban, teljesen karcolás-mentesen. Állítólag egy évig használták rendszeresen… de hiszen még a kerékgumi sem volt megkopva! Minden hozzátartozó alkatrészével együtt, féláron adta az eredetihez képest. Vétek lett volna otthagyni, így aztán haza is jött velünk :-D Természetesen, amikor itthon kivettük az autóból, rögtön össze is balhéztunk azon, hogy akkor ki tolja el a bejáratig :-D majd izgultunk egy sort, hogy tényleg beférjen a liftbe, és hogy a lakásban is kényelmesen be tudjunk állni a helyére. A fene vinné el, stimmelt minden, ez a kocsi ránk várt, vagyis Miss Hólyagdance-re. :-D

Szóval kocsija már van a Kishölgynek, remélem pár napon belül a bútorzat is bekerül szobájába, legalább dobozban, hogy már csak össze kelljen rakni. Erre alkalmas időpont lehet, mondjuk a Szenteste, amikor már időzített bombaként arra várunk, hogy kidugja a kis fejét, hacsak – mint már ahogy korábban említettem a parámat – nem gondolja úgy, hogy idő előtt felmondja az albérletet és beköltözik a szívecskés szobájába.

És akkor a végére a heti cukor-hírek, 989. felvonás:

Még mindig inzulin-mentes vagyok :-D Nagyon határértékesek a mért cukrok, ráadásul fogyok ahelyett, hogy híznék, szóval megint nyertem egy hetet. Azt még hozzáteszem, hogy a heti etapon, 4!!!!! órát vártam a doktornőre… A rám jellemző pofavágást megkapta, de miután szó nélkül rábólintott néhány extra vérvételes kérésemre, ezért egyelőre túllépek ezen. Bár az a beszólása, miszerint jövőhéten tutira ne késsek (sosem szoktam), mert hogy időben be akarja fejezni a rendelést, kissé röhejes volt, bár biztosítottam róla, hogy most sem rajtam múlt…

Nem tudom mennyire fárasszalak benneteket azzal, hogy Kisnyuszi továbbra is igen aktív, bár azt mondják hogy ahogy nő egyre kevesebb helye lesz mozogni. Nos, én ebből semmit sem érzékelek, illetve de, olyan mintha mindenhol ott lenne :-D Gyakorlatilag trambulinnak használja a hugyhólyagomat, majd mikor már full kiugrálta magát, gyengéd kis simogatással próbálja jóvátenni… Hát nem lehet rá haragudni, az biztos :-D

Borstörő

Bocsánat, eltűntem egy kicsit, de ez a festési mizéria nem nagyon engedett hosszabban géphez jutni. Jó, oké nem mintha csináltam volna valami nagy dolgot, csak ugye próbáltam kivenni én is a részem a feladatokból. Úgy mint: ezt tedd má' oda, nem jóóóóó, nem érted hogy az oda nem való, mit csinálsz? odamenjek?? :-D A legtöbbször az lett a vége, hogy a hites Uram, finoman jelezte, hogy húzzak a fenébe, de legalább ne szóljak bele a nagyok dolgába.

Míg a festők pingáltak, mi elhúztunk délnek mint a vadlibák, pontosabban egészen Anyósig. Egy kicsit felforgattuk a családi békét, mivel a rakoncátlankodó cukrom miatt, elég szigorúan vagyok fogva. Nem mindegy hogy mit, mikor és mennyit eszem. Így aztán egy gyorstalpaló továbbképzést tartottam a rokonságnak a szénhidrátokról, a gyors és lassú felszívódásról, továbbá hogy van élet a rántotthús-krumpli kombón túl. A vége az lett hogy a fél család lilakáposzta-mérgezést kapott :-D De legalábbis el tudom képzelni, hogy ahogy kitettük a lábunkat rávetették magukat a hűtőre :-D

Édes lányunk persze elemében érezte magát, minden kedves rokonnak bemutatkozott. Ment a dörömbölés ezerrel, szerintem most begyakorolta a jövőévi műsort, ja meg dugdosda kifelé a kis fenekét, mert hogy neki jár a simi akár naponta többször is. Na abból nem volt hiány, szinte ment a versengés érte :-D El lesz kényeztetve ez a gyerek, jaaaaaj :-D

Mire hazaértünk elkészült az egész lakás. Mindent félretéve azonnal a leendő gyerekszobába siettünk, aztán persze ott álltunk percekig emésztve a látványt. Mert hogy csajos lesz, az nem vitás! Ja, és tényleg ez egy igazi gyerekszoba, és nem másé, hanem a miénk! Szegény festő próbált közben kommunikálni velünk, de egy idő után belátta, hogy reménytelen a helyzet...

Mindezek ellenére nem végeztek tökéletes munkát. Nem, ez nem a mi maximalizmusunk, hanem igényünk, ha már valamiért pénzt adunk, akkor elvárunk egyfajta minőséget. Nagy dolgot nem kértünk: minden fal fehér, továbbá a két szobában egy azaz egy darab falon tapéta. Ennyi. Nos a tapétát sikerült úgy feltenni, hogy az kritikán aluli... Ferde is, és a tetején látszik, hogy nem vágva hanem tépve volt. Ráadásul az egyik falon átüt az eredeti festés. 3 napja azon gyökölünk, hogy visszahívjuk-e hogy javítsa ki, vagy inkább keressünk valaki mást aki rendbe tudja ezt hozni... Ötlet?

Azóta pakolunk, hol kisebb, hol nagyobb lelkesedéssel. A takarítást lazán megúsztam, mert egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm eljött és olyan profin megcsinálta, ahogy én sem tudtam volna eredeti állapotomban. Meg szokjuk az új helyzetet... kicsit ugye át kellett a dolgokat variálni, amitől most még idegenkedünk, de évek kérdése és megszokjuk. Bár a Zuram még a festés előtti pakolásnál feldobta a labdát, hogy akkor most szerinte költözzünk, merthogy ő ezt még egyszer végig nem csinálja, az is hót ziher. Nade túl vagyunk rajta, mostmár csak az élvezeti része marad: berendezni :-D

Na és akkor cukor-hírek:

Úgy néz ki egyelőre minden héten mennem kell kontrollra. Nagyon a határértéken mozgok, egy-egy alkalommal átlépve, amiben néha hibás vagyok (de basszus az az egy palacsinta járt nekem!!), néha meg a fene tudja. Mindenesetre tartom a diétát (kárcsúbb leszek szülés után mint valaha), mérem a cukrom, mozgok amennyit bírok... Monnyuk ez kimerül abban, hogy kicsit pakolok, aztán rápihenek, elmegyek boltba, aztán megint rápihenek :-D Jó, tudom, full gázos vagyok, de tudjátok milyen kimerítő egy 5 perces séta, egy kb. 5 kilós hasitasival??

Szóval egyelőre nincs inzulin, de ahogy nő a béjbe, nőni fog a szervezetem inzulin igénye is, úgyhogy várható hogy pár héten belül ebből szúrás lesz. Nem, nem félek tőle, ugye a lombikos múltamban szerzett tapasztalatok ezen át fognak segíteni, remélem...

És egy jó hír a végére: átléptem a III. trimesztert :-D

Borstörő

Elérkezett a nagy nap, végre bizonyosságot nyerünk arról hogy nincs töke a menyasszonynak! :-D Persze kigyönyörködhetjük magunkat Miss Ramazuriban :-D

5 D-nek meghirdetett helyre mentünk. Bár a Zuram már jó előre mondta, hogy biza eléggé szkeptikus ezekben D-kben, hát hiszen ha igaz, akkor pl. szagokat is érezni fogunk?? Vagy hogy lesz ez? Utána kinyomtatják 3 D-be és már bemelegítésnek otthon kicsit pelenkázhatjuk is - ha már nem elég a folyamatos éjszakai afterozása... Nekem is voltak vegyes érzéseim, de végülis azért megyünk hogy megcsodáljuk a pofiját és a kis cuniját, feltéve ha van :-D

Szóval a nagy nap. Rendelő szép - naná, ennyi pénzért -, a csaj letegez (hiába a plasztikai sebészem csodákra képes ;-) ), foglaljunk helyet, minnyár. Pár perc és már fekszem is egy jó adag zselével a hasamon az asztalon. A szonográfus édes pofa, az a fajta, aki lelkesedik mindenért amit lát :-D

Nagy tévéképernyő, és 2 D-ben már ott is kalimpál a kisasszony. Láttuk már párszor így, de mindig döbbenetes hogy ez a kis mozgó valami bennem van, én éltetem, én táplálom. Aztán kapcsol is át gyorsan 3 D-re, amihez kellett idő, hogy megszokjuk, de pillanatok alatt látszódnak a vonásai. Még mindig tiszta apja! :-D És elképesztően szép, és cuki, és édes, és bájos, és zabálnivaló ésésésésés értitek, ugye? :-D Ja, és mosolyog, nem vicc, tényleg. Döbbenten néztük, hogy ez a kis Hercegnő mintha nekünk küldené az üzit, hogy hé ti ott, minden okés, ne izguljatok már! Aztán persze bemutatta az összes tudományát, kezdve az akrobatikával, a breakdance-el, a jobb oldali gyülekezésével... Az angyali pofija egy igazi vadócot takar, ezt nemcsak éreztem ott akkor, hanem láttam is. Jelenleg úgy fekszik, hogy a lába égnek áll a feje előtt, és a kezével átkulcsolja. Néha persze elengedi, kever egy kicsit, aztán megint ollé, és már az égben is vannak! Így aztán nagy felbontásban megbizonyosodhattunk arról is, hogy a már megvett tapéta marad :-D

Vártuk, hogy akkor ezek után mi jöhet még, már a technikát illetően... Kaptunk szemüveget és videóról kiszedett fotókat azzal megtekinthettük. Namármost nekem ez full 4 D, nem több nem kevesebb. Ennyi. Hol van az 5. D????????? Valszeg az már csak gondolatban. Nem, nem reklamáltunk, nem hisztiztünk, nem mondtunk semmitse, mert ahogy a többi pár, az élménytől megszédülve indultunk haza. Már csak itthon kezdtünk erről elmélkedni. DE! Ez minden pénzt megért! :-D

Na és akkor cukor-hírek. Hát semmi jó. Voltam diabetológián... azt azért elmondom, hogy az ideg majd megölt, mert 2 órát ültem mire bebocsájtást nyertem utolsóként (egészségügy én így szeretlek). Ja, és hogy miért, mert hogy én hosszú vagyok, már úgy értve sokáig kell velem foglalkozni. Arról már ne is beszéljünk, hogy a Cukros-dokinéni fullosan meg volt fázva, úgyhogy alig mertem vele kezet fogni :-S De a lényeg, mindent alaposan átnézett, a cukker táblázatomat is, azt hogy mit kajálok, mennyi a szénhidrát stb. Alapvetően nem kezdett el vészmadárkodni, egyelőre tartani kell a diétát, annyi csavarral, hogy már reggel 7-kor indítok a reggelivel... Ehhez fel kell kelnem fél hétkor, ugye a pajzsmirigy-gyógyszer miatt. Tudom, tudom, mit nyávogok itt, ha a kiscsaj amúgy is hajnalban már futóedzést tart, tutira fent vagyok. Aha, tényleg. Ne is beszéljünk róla... kiborító. Egyeztettem dietetikussal is, talán megúszom ezt az inzulin-témát, minden esetre rajta vagyok, hogy ne ha nem muszáj.

Jövőhéten elindítjuk a nagy fészekrakó projektet, ami úgy néz ki, hogy jön a festő, kifest mindent, kisNyuszi megkapja a szívecskés tapétáját a szobájába, mi meg fizetünk mint a katonatiszt. Utána már csak néhány apróságot kell vásárolni, mint babakocsi (na erről majd egy külön poszt lesz), bútor, ezazamaz :-D Szerencsénkre nagyszámú rajongótáborunk - akik alig várták, hogy végre hordozórakétává váljak - mind szeretnének az örömünkben részesülni, így aztán rengeteg felajánlást és már rengeteg dolgot kaptunk. Innen is puszkány mindenkinek! Cukkerek vagytok! Eddig a legnagyobb sikert a fent látható játszószőnyeg okozta :-D Az én imádott Zuram, olyan élvezettel és örömmel rakta össze, hogy azt elmondani nem tudom :-D Ja, de igen: szerelmes vagyok :-D

Borstörő

Ejgen, sajnos nem lett jó a cukor-terhelésem, a kétórás érték 8,8. Először nem is vettem komolyan, annyi érték elfogadható terhesen, hogy a fene se bírja követni. Végül – némi nyomásra - írtam az endokrinológusnak, elküldtem az értékeimet, amire egy viszonylag gyors válasz érkezett: vélhetően terhességi diabétesz. Csattogjak be egy vércukor-mérőért, mérjem az étkezés utáni 1 órás szinteket, egyeztessek dietetikussal, de addig is tartsam a 160 gr-os szénhidrát diétát. Fasza. Terhesen bekorlátozni az étkezést, kb. agyhalál kategória. Legszívesebben beülnék egy óriási csokitortába és ki sem másznék belőle napokig.

Elkezdtem a diétát, és mellette mérem az értékeket. A furcsa az, hogy az éhgyomri és a kétórás értékek totálisan rendben vannak, de a kérdéses egyórás rendre elszáll valahová 8-10 közé. Speckódoki egyelőre nem jajongott, pedig vártam egy litániát (annyira beparáztattak a csajok, hogy elrohantam gyorsba kismama hálóingért meg pongyoláért, mert hogy tuti kórház egy hétig), megelégedett azzal, hogy elküldött egy diabetológushoz. Fel is hívtam a nőcit, aki egyből rávágta, hogy ugye maga szed vagy szedett szteroidot!?? Mondom ja, tekintve itt a baba-megtartási problémáimat nyilván szükség volt rá. Hát azt mondja, akkor ez lesz itt a gond. Hétfőn megkukkol, addig diétázzak meg mérjek. Abban hiba nem lesz, az ujjaim akár a tűpárnák már… Az albérlőm a diéta kezdete óta nagyon kis hallgatag lett, persze partizik azért rendesen, de látványosan visszább fogta magát. Sztem nem érti, hogy hogy lehet az hogy eddig úszkált a cukorban, mostmeg magvas kenyerek, babfőzelékek mellett kell magára találnia :-D Igen Édesem, most már ez lesz, szokj hozzá :-D

Szóval voltunk a Speckódokinál is, mert hogy már aktuális volt a dolog. A cukron kívül, egy határértékes méhszájat talált, így aztán még több fekvésre ítélt. Újabb agyhalál kategória. Ahhoz hogy a cukrom rendben legyen valamennyit mozognom kell, viszont a méhszájam miatt meg feküdjek, namostakkor mi legyen?

Többször rákérdezett, hogy van-e panasz? Diszkomfort érzés? Vérzés, akármi!? Hümmögtünk, hümmögtünk, majd elmeséltük hogy bizony éjszaka édes lányunk komoly ramazurit szokott rendezni, ami a jobb-oldali gyülekezési jog gyakorlását jelenti, mindamellett, hogy breaktáncol. Erre a doki ránk meredt, majd közölte: A maguk lánya, maguk csinálták, viseljék el :-D :-D :-D

Jut eszembe, ezzel kapcsolatban az imádott Zuram felállított egy elméletet :-D Szóval alapvetően a hátamon fekszem, időnként fordulok jobbra, fordulok balra. Őszerinte ezt éjszaka túl hirtelen teszem, előtte meg kéne hogy beszéljem a jánnyal. Mert képzeljem el, milyen szar lehet neki, hogy alszik nyugiban, és egyszercsak megfordul a világ, naná hogy komoly méltatlankodást vált ki belőle! Mit csodálkozunk, ha ezek után nem akar aludni!?? :-D :-D :-D

Beszéltünk még a szülésről a Speckódokival. Annak a pártján van, hogy ne programozzunk, hanem várjuk meg míg magától beindul a szülés. Alapvetően ezt támogatnám én is, de tekintve a karácsonyt én már előbb túllennék rajta, és enném a fagyasztott pizzát otthon a karifa alatt kialvatlanul. Tervek, elképzelések vannak, de ugye van itt ez a kis főnök a pocakomban, ahogy ő gondolja úgy lesz, az ő kezében vagyunk :-D

Jövőhéten megyünk 5 D-re. Régóta láttuk a pofiját, úgyhogy készüljetek a jövőheti poszt végére szétfolyik a képernyő :-D

Borstörő

Nagyon furcsa érzés, mert ugye alapvetően szeretem a munkámat, meg úgy éreznék is magamban erőt folytatni, de azt is tudom, hogy az agyam már nem úgy funkcionál, mint annak előtte. Egyszerűen elfelejtek dolgokat, a rövidtávú memóriám a legváratlanabb pillanatokban mond csődöt, kész katasztrófa. A múltkor a saját telefonszámomat felejtettem el...

Aztán ott van még, hogy a Speckódoki alapvetően az elejétől fogva otthon akart tartani. Ebből több vitánk volt, mert őszerinte benyugtatózva otthon feküdni kell ebben az állapotban. Én meg mondtam, hogy jobb ha lekötöm a gondolataimat, mert otthon kb. megbolondulnék. A mai napig úgy tudja, hogy heti pár órát mentem csak be dolgozni (hihihihi). Ja, egyszer még pszichológushoz is el akart küldeni, hogy magyarázza el nekem, hogy a stressz meg ilyenek. Hát én jobban tartottam a nyugtató hosszútávú hatásaitól a babára nézve. Korábban olvastam erről egy tanulmányt, úgyhogy inkább köszönöm nem, inkább magam megküzdök a démonjaimmal.

A harmadik dolog a közlekedés. Ugye korábban többször említettem a közösségi közlekedés alkalmával szerzett tapasztalataimat embertársainkat illetően. A pocakom méretének növekedésével egyenes arányban nő az átadott helyek száma :-D DE! Szeptember elejétől kezdve brutális mértékben megsokasodott az utazóközönség ugye főként diákokkal. Nos, ők alapvetően nem figyelnek arra, hogy kinek mennek neki, kit csapnak oldalba a hátizsákjukkal… Úgyhogy napi szinten küzdök azzal, hogy védjem magam amennyire csak lehet. Persze az imádott Zuram rengeteget visz be kocsival dolgozni, így tompítva egy esetleges baleset lehetőségét, de tűkön ülve várja már, hogy vége legyen ennek az időszaknak és végre otthon maradjak.

Apropó, mint negyedik dolog a férj… Volt olyan időszak amikor megfenyegetett, odakötöz az ágyhoz, hogy tutira biztonságban tudjon. Nos, mivel a kajálást és a kaka-pisi vonalat nem tudta megoldani, így letett erről. Valami elképesztően vad elképzelése van arról, hogy innentől kezdve minden reggel hamuba sült pogácsával engedem útjára miután ágyban elfogyasztotta a reggeli kávéját, majd aztán pongyolában állva az ablakba hosszan integetek utána… Hazaérvén pedig egy kisimult feleség várja, mindennap friss meleg vacsival, és odaadóan csüng szavain. Ebből a múltszázadi romantikából kénytelen leszek visszarángatni a valóságba, hiszen ez már a 21. század, továbbá egy elég komolyan emancipuncival él egy fedél alatt. Nyilván ezt ő is tudja, de próbálkozik a Drága :-D Majd rájön…

Szóval egy szó mint száz, pár nap múlva úgy két évre abbahagyom a dolgozást. Egy kicsit ilyen szakítós fílingem van, sajnálom nagyon, de ugyanakkor meg tudom, hogy most végre elkezdődik az, amire évek óta várok. Rengeteg tervem van aminek nyilván a felét nem fogom megcsinálni :-D vagy a bennem rejlő kiscsaj nem fogja engedni...

És hogy miért pont két év… Ugye decemberre várható a Kishercegnő, onnantól számítva másfél évig szeretnék vele otthon maradni, nyilván ha neki nem lesz ez ellen kifogása. Egyrészt azt gondolom, hogy egy idő után neki is szüksége lesz a közösségre (főleg ha olyan aktív lesz kint is, mint most odabent az albérletben), másrészt meg ennyi idő után épp ideje lesz visszamenni dolgozni. Tekintve, hogy a Férjemmel mindketten elég erős egyéniségek vagyunk, számítunk arra, hogy Őnagysága sem lesz egy matyóhímzés, úgyhogy jobb ha a saját közösségében éli ki magát, bőven fogunk mi is kapni az áldásból.

És megmondom őszintén, én nem tudom, hogy a 25E Ft-os gyesből hogyan lehet megélni? Biztos vannak erre módozatok, vagy trükkök, esetleg egy nagyon-nagyon-nagyon jól kereső férj aki amúgy csak mutatóba megy haza? Önálló vállalkozás ami mellett mások nevelik a gyermeket? Vagy sok lemondás? Nem, én ezt nem akarom és azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül…

Borstörő