Nem tudom, szembenézésnek számít-e, ha az ember sorra veszi a félelmeit, én most mindenesetre sorra veszem őket. Tudat alatt biztos listáztam már magamban ezt is, most megpróbálok tudatosan is végigmenni rajtuk. Egyre többen és gyakrabban kérdezik ugyanis, hogy nem félek-e a szüléstől/az éjszakázástól/a megereszkedett mellektől/bármitől, hát most elárulom, mitől is félek valójában és mitől nem.

Nem tudom már anyukám honnan szedhette ezt a receptet, de számomra, amióta ezt megkóstoltam, a paprikáskrumpli átlényegült. Ezt a verziót csak és kizárólag újkrumpliból készítem. Szabad tűzön főzve még finomabb lesz.

Hozzávalók: 1 pár lecsókolbász, fél szál füstölt kolbász (csak az íze miatt), 1,5 kg újkrumpli, 1 csokor petrezselyem, 4 db keményre főtt tojás, 2 közepes vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, olaj vagy zsír, pirospaprika, bors, só, késhegynyi őrölt kömény, kevés víz, egy nagy dobozos tejföl.

A tojásokat keményre főzöm, és kihűtöm őket. A vöröshagymát a zsiradékon megfonnyasztom, egy korty vizet löttyintek rá, belenyomom a fokhagymát, és a tűzről lehúzva megszórom bőven pirospaprikával. Ezután a 4-5 cm-es darabokra vágott kolbászokat ráteszem, és átpirítom benne. Az újkrumplit nagyobb gerezdekre vágom, és beleteszem a lábasba. Megsózom, hozzáteszem a köményt és borssal is fűszerezem. 2 deci vizet öntök rá, és addig főzöm közepes lángon, míg a krumpli megpuhul. Nem keverem meg, csak rázogatom, mert különben a krumpli széttöredezhet. Ha megfőtt, pótolom a vizet ha kell, mert hosszú lére van szükség, hogy legyen mit besűrítenie a tejfölnek. Csak épp annyi, hogy ellepje az ételt. A tejfölt kevés forró lével kikeverem, majd lassan belecsorgatom a lábosba. Negyed cikkekben a tetejére vágom a főtt tojást, és megszórom bőven friss petrezselyemzölddel. Tálalható.

Ágibébi

No, ott hagytuk abba, hogy mentünk a Speckódokihoz. Mondanom sem kell, hogy bazi későn jutottunk be hozzá, volt már vagy iccaka 11 óra. A doki hulla beteg volt, mi hulla fáradtak, és hullára nem kívántunk már semmit csak napocskás párnámat a fejem alá…

Szóval újfent megnézte a maradék papírkáimat, rávezette az infókat az I.-es adatlapra, odaírta mellé a bogyólistát, amit majd szedni kell, tudjátok a Hasimotora, az IR-re, az MTFRH heterozigótás izére, a magas prolaktinomra, ja és hogy frankó legyek még closty-t is írt stimulálónak. Neeeem, nem receptre írta, csak felírta a papírra azzal a felkiáltással hogy maaaaaajd megbeszéljük. Oké, de mikor? Majd. Hát kösz. Mondjuk csak úgy félhangosan jegyzem meg, hogy ennyi hormonszartól nem lesz bajom?? Szőrös mell, esetleg férfias izmok?? :-DDD Jó, jó ezek mind a női hormonokra segítenek rá, de kicsit aggódom. Tekintettel arra, hogy gyakorlatilag minden gyógyszer minden mellékhatása eddig kijött, várható, hogy kinő a harmadik szemem is! :-DDD Aggódás félre, folytatom.

Lepecsételte az adatlapot, majd mondta, hogy kedden (ma) csörtessek be hozzá félnyolcra és akkor az alloimmunt megcsináljuk, meg hívjam az engedélyek miatt. Na, ennyire nem volt ám tiszta az ügy elsőre, mert megint a felét nem értettük, főleg azt nem bírtuk kibarkóbázni, hogy akkor mi után mi jön???? Kicsit csalódottan jöttünk el; az hagyján hogy fordítógép kell a pasihoz, még a bogyókat sem írta fel!??? Így vágjon az ember lánya a lecsóba??

Nos, elérkezett a várva várt kedd. Reggel félnyolc, Férjjel betárazva a rendelő előtt várjuk a Speckódokit. Sorstársak már beülve az ajtó elé, együtt várunk. Doki megjelenik, én csapnék le rá, de egy csókos pár beelőz. A következő ajtónyitásnál már besurranok. Előadom, hogy miért jöttem, közben rákérdezek: Zuram köll? Nem. Pasi el.

No, itt egy hosszú telefonálgatás kezdődik, először arról hogy csinálják-e a vizsgálatot, majd arról hogy akkor mennyi az annyi. Kezdeti brutál összegről (60 píz) lemegy a téma egy barátibbra (20 píz). Ekkor benyögöm, hogy vagyunk itt 4-en, akik ezt a lehetőséget nem hagynánk ki. Oké, csajok be, tb-kártyák elő, beutaló nyomtatás. Utána megkapjuk az itinert: le a regisztrációhoz, utána el a pénztárba, majd a központi labor, vérvétel, vissza a dokihoz. Ja, és még egy adalék: az alloimun vizsgálatnak csak egy része lesz most megcsinálva, mert a többit valszeg egy másik város másik laborjába kéne… Doki mondta, hogy kitalálja hogy jut le oda a vérünk, addig intézzük ezt.

A regisztrációnál kiderül, hogy ketten kerületiek vagyunk, szóval nem kell fizetni. A többiekkel együtt irány a pénztár, aztán bolyongás a központi laborba. Vér le. Dokihoz vissza. 4-en támadunk ismét. Nem tudja megoldani, hogy odajusson a vérünk, mert ott is valami kavarás van. Na itt hosszú előadás kezdődik tele számomra kínai és érthetetlen dolgokkal, de vannak akik vágják a témát, szóval no para. A lényeg: a mai vizsgálat eredménye elvileg adhat olyan eredményt, amivel már az OEP engedélyt el lehet indítani, de ha nem akkor további vizsgálatok…áááááááááááá. Aztán a Doki még felhív valakit, akinek hosszan ecseteli, hogy itt vannak a lányok akik szaporodni kívánnak, és minden megoldásban benne vannak, sőt még a Fókuszba is elmennek szerepelni, majd átadja a kagylót az egyik sorstársnak, hogy könyörögjön személyesen. Mi – a többiek – csak lesünk. Bakker, ezt így itt ilyen módon?????????? Hát tiszta kabaré! :-DD

Elvileg a héten lesz eredmény, és a héten még az is kiderül, hogy további vizsgálatok hol, mikor, milyen formában lesznek. ELVILEG.

Örüljek vagy sírjak? :-DD                            

Borstörő

És főleg kettőnek...?! A babakelengye-lista összeállításánál az általam eddig megismert két védőnő tanácsaira sajnos nem hagyatkozhatok, mivel az egyik álláspontja szerint ultrahangos hidegpárásító és elektromos gőzsterilizáló hiányában majdhogynem felelőtlenség kisbabát vinni a lakásba, a másik szerint pedig az sem baj, ha nincs babakocsija a gyerekeknek, pelenkázó sem feltétlen szükséges, hiszen egy csomó vízszintes felület található otthon, kiságyból nehogy kettőt vegyünk, sterilizálni pedig szigorúan tilos. Persze túlzok, senki ne forduljon azért a szakmai kamarához, de tény, hogy két ellentétes véleményt képviselnek, és én valahogy nem tudok a két verzió között megalapozottan választani.

Szóval ebben is kénytelen vagyok a saját megérzéseimre, elképzeléseimre és azoknak az ismerősöknek és barátoknak a tapasztalataira hagyatkozni, akikben megbízom. Sajnos nem túl sok ikres van közöttük, de közvetett úton már megismerkedtem azért párral, így természetes az általuk elmondottakat is beledolgoztam a fejemben körvonalazódó listába. 

Az első és legfontosabb a babakocsi volt. Na ez az, amit nekünk nincs kitől örökölni, így legalább ezt már előre biztosan tudtuk, hogy venni kell. A másik, amit előre el kellett dönteni, hogy egymás mellettit, vagy egymás mögöttit válasszunk. Erről nulla babakocsis tapasztalattal elég nehéz hitelesen állást foglalni, ezért először úgy gondoltam, hogy nekem az egymás mögötti tetszik, mert csak. Aztán láttam ilyet élőben, és elszörnyülködtem, hogy ez akkora, mint egy csatahajó, ha nincs rajtam a szemüvegem, el sem látok az elöl utazó gyerekig. Láttam egymás mellettit is a plázákban, az úgy összességében sokkal kisebbnek tűnt, és az ára is alacsonyabb, mint az egymás mögöttié, így mégis arrafelé kezdett húzni a szívem. Az egymás melletti mellett szóltak az UH-kon látottak is, mármint hogy a Csajok mennyire össze vannak tapadva folyamatosan, bújnak egymáshoz, puszi-kézfogás, biztos jobban érzik majd magukat egymás mellett. Persze valójában nem tudom, ez utóbbival mennyire kell foglalkozni, nem tudom, jelent-e ez egyáltalán valamit, nem láttam, más ikrek mit művelnek egymással az anyaméhben és levonható-e bármilyen következtetés a méhen belüli viselkedésből a méhen kívülire, de mindenesetre jó érzés hinni abban, hogy ők már most húdenagyon szeretik egymást. De aztán találkoztam két ikres csajjal is, akik felvilágosítottak, hogy az egymás melletti kocsival letehetek mindenféle önállósági törekvésemről, mert nemhogy a kispostára, de még a hipermarketek pénztárához sem férek be vele. Ez perdöntő érv volt számomra, mert azért én úgy képzelem, hogy piacra meg boltba csak megyek majd velük, mert mindenféle segítség ellenére az elkövetkezendő pár évben azért néhányszor biztosan rá leszek erre szorulva. Szóval akkor mégis egymás mögötti.

Igazából még annak is örültem, hogy a 150 modell helyett mi összesen mondjuk max. 10-ből választhatunk, azok után pedig, hogy eldöntöttük, egymás mögöttit szeretnénk, valójában csak négyből. Négy márka egymás mögöttije található meg ugyanis a magyar piacokon, én legalábbis ennyit számoltam össze, de majd a kommentekben úgyis kiegészítetek, ha tévedtem. Nos, a szóban forgó négy modell közti választást az áruk sem nehezíti meg, ugyanis mindegyik egységesen a havi magyar átlagfizetés kétszeresét meghaladó összegbe kerül, ha az ember mindent megvesz hozzá (a minden alatt a mózest, autós hordozót, sportülést és az adaptereket értem, és nem tartoznak bele az olyan extrák, mint lábzsák, szúnyogháló, pelenkázótáska, satöbbi). Persze ha belegondolok, nem is olyan sok ez, hiszen ha egy egygyerekes fullextrás kocsit veszek, az is ennek a fele, vagy választhatom azt is, hogy a gyerek három éves koráig 3 különböző funkciójú babakocsit veszek és megintcsak ugyanott tartok árban. De azért sokkoló egyszerre kiadni ilyen sok pénzt, és óhatatlanul is megfordul az ember fejében, hogy ennyiért már egy használt autót is simán lehet kapni. 

Na, hát nem is vettük meg újonnan :) Elszomorodva hazajöttünk, hogy azért még alszunk egyet a nagy beruházásra, és rákerestem erre a konkrét típusra a neten, hogy használtan mennyiért lenne beszerezhető. Két eladó példányt találtam, ebből az egyik leharcolt volt és csak 30%-kal olcsóbb, mint az új, a másik viszont alig használt és féláras. Felgyorsult a szívverésem, és elkezdtem hozzá mózest is keresni, találtam azt is, szintén kifogástalan állapotban, féláron. Másnap meg is vettük mindkettőt. Autós hordozónk még nincs, de most már egyáltalán nem vagyok kétségbeesve, mert a többi alkatrésszel olyan jó vásárt csináltunk, hogy hordozóból akár újat is hajlandóak vagyunk venni. Az autó csomagtartójában is pöpecül elfér, pedig lépcsőshátúnk van, szóval elég szűkös a bejárat. Az viszont, hogy a liftbe is be tudtuk tuszkolni, csak a vak szerencsének köszönhető, ugyanis a liftet elfelejtettük lemérni, mielőtt elindultunk a babakocsi-beszerzésre. A kocsi leghosszabb állapotában (vagyis ha a két mózes van rajta) keresztben befér, és még mi is be tudunk állni a fennmaradó két sarokba.

Ígérem, nem fogom ilyen részletesen leírni minden egyes kombidressz megvásárlásának a történetét, de azért ez a babakocsi-téma tényleg nagy kaland volt számunkra és úgy örülök, hogy megvan :)

Szóval amit még mindenképpen fogunk venni: két darab kiságy, két darab légzésfigyelő, egy pelenkázó - ezek a nagyobb tételek. Hála a banyatársadalomnak és az ismerősöknek, egy csomó mindent kapunk is (pl. sterilizátor, fejő, pihenőszék, kiskád, matrac, szarospelenka-tartó, ruhák), így a többi "aprósággal" (amik tudom, hogy szintén súlyos tízezreket tesznek ki) annyira tényleg nem foglalkozom, mivel azokat akár más is meg tudja venni helyettem, ha valami vészhelyzet van. A fészekrakó ösztön egyébként még nagyon nem tört rám, ezen a babakocsi-témán már egyszerűen csak túl akartam lenni, és egyelőre a rendezgetés meg listázás többi részét is inkább egy kicsit émelyítően édes tehernek, mint gyönyörűségnek érzem, nade ilyen nyűgöket kívánok mindenkinek :)

És hogy a terhességről is írjak címszavakban: tökjól vagyok, minden rendben, a méhszájam zárt, a kislánykáink szuperül érzik magukat odabent, a terheléses vércukrom tökéletes lett, jövő héten megyünk 4d-re, amit nagyon várok. A hasamról mindig az egyik kedvenc sorozatom, az X-akták jut eszembe, mikor az élősködő földönkívüli lények féregszerű formában mászkálnak az ember bőre alatt - na pont olyan, mikor a kezecskék-lábacskák dolgoznak a hasamban, de gondolom ez nem ikres különlegesség, hanem mindenkinél jellemző. A hátam meg a csípőm azért tudna panaszkodni, hiszen általában annyira fáj, hogy a teljesen hétköznapi mozdulatok, mint pl. cipő- vagy nadrágfelvétel, hajmosás, súlypont áthelyezése egyik lábról a másikra, leülés-felállás is gondot és fájdalmat okoznak. Egyébként meg minden fizikai panaszomra szuper megoldás a torna (ami esetemben szobabiciklizést, far- és csípőizom-gyakorlatokat jelent), amitől mindig sokkal jobban érzem magam, amivel kordában tartható a hátfájás, a tikkasztó melegben kidugítja a megdagadt nyálkahártyák miatt állandóan bedugult orromat, és a vizesedést, lábfeszülést is megakadályozza, hiszen beindítja a lusta vérkeringést is. Arról nem is beszélve, hogy remekül bírom, sőt, kifejezetten igénylem és nagyon örülök neki, hogy az egészségi állapotom is lehetővé teszi, hogy sportoljak kicsit. Persze csak óvatosan.

Ennek ellenére plusz 10 kilónál tartok, hihi...

Leolib

 Múltkor bementem a postára és beálltam a sorba a 45 ember mögé. Épp a sárgacsekkek letépdesésével szerencsétlenkedtem, mikor észrevetettem, hogy a sor elejéről egy fiatal nő integet felém, mondom ezmegmitakar. Ja, terhes vagyok, esett le, és végtelenül hálásan a gesztusért, beálltam elé a sorba. Megköszöntem szépen, hogy előre engedett, ő meg mondta, hogy ő is volt kismama, tudja milyen érzés. Erre hátra néztek a sorban még előttünk állók is, és mindenki szépen maga elé tessékelt. Még a legelöl álló néni, aki már félig beadta az ablakon a leveleit is maga elé akart engedni, de akkor már kezdtem szabadkozni, hogy milyen zavarba ejtően kedves mindenki, ennyit igazán tudok állni és várni, tessék csak nyugodtan befejezni, mire a néni: Jó, de megígéri, hogy nem szül meg?

Tessék?!?! Az arcomra fagyott a madonna-mosoly.