Múltkor bementem a postára és beálltam a sorba a 45 ember mögé. Épp a sárgacsekkek letépdesésével szerencsétlenkedtem, mikor észrevetettem, hogy a sor elejéről egy fiatal nő integet felém, mondom ezmegmitakar. Ja, terhes vagyok, esett le, és végtelenül hálásan a gesztusért, beálltam elé a sorba. Megköszöntem szépen, hogy előre engedett, ő meg mondta, hogy ő is volt kismama, tudja milyen érzés. Erre hátra néztek a sorban még előttünk állók is, és mindenki szépen maga elé tessékelt. Még a legelöl álló néni, aki már félig beadta az ablakon a leveleit is maga elé akart engedni, de akkor már kezdtem szabadkozni, hogy milyen zavarba ejtően kedves mindenki, ennyit igazán tudok állni és várni, tessék csak nyugodtan befejezni, mire a néni: Jó, de megígéri, hogy nem szül meg?

Tessék?!?! Az arcomra fagyott a madonna-mosoly.
 
Nem, az nem lehet, hogy akkora hasam van, mint egy mindenórásnak. Nem lehet, mert még három hónapom van a terminusból, még három hónapig nőni fog. A két gyerek még együtt is csak alulról súrolja a két kilót. Próbálok nem tudomást venni az ismerősök arcára kiülő döbbenetről, arról, hogy épphogycsak azt nem mondják, húbazmeg, mikor meglátnak. Mondjuk van aki mondja.
 
Én meg persze próbálok kicsit elébe menni ezeknek a szituációknak, előre felkészíteni a látványra azt, akivel találkozni fogok, vagy élét venni a kínos helyzetnek azzal, hogy én teszek először valami vicces megjegyzést a hasam méretére, hogy a velem szemben állónak már ne legyen gondja a PC megfogalmazással. De az igazság az, hogy ilyenkor azért legszívesebben hátat fordítanék és bekucorodnék a sarokba sírni.
 
Mellettem mindenki kicsinek és karcsúnak tűnik, és én mindenki mellett úgy érzem magam, mint elefánt a porcelánboltban. Nagyon nehéz elfogadni azt, hogy nem vagyok ura a testemnek, hogy semmivel nem tudom befolyásolni az egyes alkatrészeim méretét, hogy jön a nyár és állati csinos csajok szaladgálnak a fokhagyma-seggükkel a piszkafalábaikon koktélozni a bícsre, nekem meg néha még séta közben is meg kell állnom, mert begörcsöl a talpam, vagy kiakad csípőm, nem tudván mit kezdeni a rá nehezedő súlyos terhekkel. Ma sem azért szorult össze a torkom, mikor odaadtam a barátnőmnek a farmerjeimet, mert annyira szerettem azokat a ruhadarabokat és nehezen válok meg tőlük, hanem mert olyan elképzelhetetlennek és lehetetlennek tűnik, hogy én valaha még hasonlót fogok tudni hordani.
 
Nagyon nehéz elfogadni azt, hogy a fizikai korlátaim miatt nem vagyok képes azt nyújtani nőként, amit szeretnék, és azt, hogy lehet, hogy soha nem kapom vissza a terhesség előtti testemet. Ijesztő belegondolni, hogy hogy fog kinézni a hasam 3 hónap múlva, és természetesen a szülés után. A szoptatásról ne is beszéljünk, hiszen ugye kétféle nőtípus van, az egyik, aki fogy a szoptatástól, a másik meg, aki hízik, és jelenleg megtippelni sem merem, hogy én melyikbe tartozom.
 
Annak ellenére is megfordulnak ezek a gondolatok a fejemben, hogy a férjem nap mint nap megerősíti, mennyire tetszem neki, mennyire szépnek tart, hogy szerinte milyen jól áll nekem a terhesség és hogy az első döbbenet után mások is rendszerint arról biztosítanak, hogy a gigantikus hasméreten túl más változás alig látszik rajtam, sőt kifejezetten boldognak, kiegyensúlyozottnak és energikusnak tűnök. Újra és újra meg kell győznöm magamat is, hogy valószínűleg csak arról van szó, hogy kezdem érezni az ikerterhességet, azt, hogy nekem most 26 hetesen akkora az egész cucc, mint egy egy gyereket várónak 32 hetesen, és hogy ennélfogva olyan, mintha a terhességem nem 40, hanem olyan 46 hétig tartana.
 
Mégis, én már most alig merek kimenni egyedül az utcára, mert úgy néznek rám, mintha egy alsótagozatos indulna este 10 után kocsmázni szülői felügyelet nélkül.
 
Persze nyilván túlzok és egyrészt még mindig tökjól nézek ki, másrészt nem is olyan nagy a hasam, harmadrészt előfordult már mással is ilyen a világtörténelemben és túlélte, amúgy meg nőjek már föl, a gyerekvállalás bizony a külső drasztikus és visszafordíthatatlan megváltozásával és komoly áldozathozatallal jár.
 
Tudom, és megéri, és hálás vagyok azért, hogy végre ilyen gondjaim vannak.
 
De úgy gondoltam, egy posztot mégis szentelek a terhesség legkisebb jelentőségű problémájának is.
 
Leolib

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr424476208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borsolyka 2012.04.27. 11:06:01

cöcöcö! nem ajándékozunk el ruhákat!!! mert utána a fejünket verjük a falba másfél év múlva!

MONDTAM, a kb 6-8 ikres ismerősöm közül kettő testesebb. de ők előtte is azok voltak! :P

Leolib 2012.04.27. 11:12:38

@borsolyka: nem ajándékoztam el, csak kölcsönadtam :) azért ennyire pesszimista nem vagyok :D

macskavati 2012.04.27. 13:13:14

@borsolyka: azt mondod, másfél? akkor még van remény :)
(amúgy én szúrtam el, szülés utána tök laposra visszament a hasam azonnal, de sajnos nem bírtam leállni a csokizabálással, ezért van még rajtam husi. de a terhesség nem hagyott rajta nyomot)

devi1 2012.04.27. 14:07:50

Jaj, Leolib, ez megint nagyon jó volt, már vártam. Épp a hétvégén mostam-hajtogattam össze minden eddig hordott nadrágomat, és próbáltam még magamra húzni a nyári ingjeimet (sikertelenül). De a legnagyobb megdöbbenésem egy kertész-gatya volt, ami tavaly nyáron lógott rajtam, most meg már felhúzni sem nagyon tudtam, és mit ne mondjak, nem a hasam miatt, már sokkal lentebb megakadt a dolog...aztán 5 perc kétségbeesés után ("hogy sikerült nekem ekkora feneket növeszteni?") ráébresztettem magam, hogy dehát erre vágytam, ezért imádkoztam hosszú hónapokig, úgyhogy lesz--rom :). A posztod végén éreztem, hogy azért a szíved mélyén te is így vagy ezzel ;). És egyébként meg láttalak, és még mindig vékony vagy, csak a pocakod nagy, de azért, mert két kislány van benne :). Persze, hogy majd visszanyered a formád, nem is kérdés. Jó pihenést nektek a hosszú hétvégén!

| ági | 2012.04.28. 14:25:47

Nem is értem hogy másoknak miért vannak ilyen "hűbazdmeg" gondolatai. Biztos vagyok benne, hogy ha látnálak, a csodálattól meg sem tudnék szólalni, annyira gyönyörűnek és érdekesnek és angyalinak tartom, hogy tesók vannak a hasadban!!
Mekkora királyság már...
Tisztában vagy vele, hogyan tartsd formában magad, hiszen eddig is azt tetted, így nem lehet nagy gond a későbbiekben sem. Az időhiány lesz a ludas, de türelem... és ha "csak" 1,5 év múlva leszel megint bomba, na akkor mi van? Semmi. Ügyes leszel ;)

Leolib 2012.04.28. 20:42:27

@-sophie-: ez nagyon jólesett, köszönöm :)

borsolyka 2012.04.29. 20:32:19

R2, ha olvasod! megszereztem a Breastfeeding Answering Bookot, írom az emilt is, hogy hogyan tudom neked átpasszolni! :)

kacce 2012.04.30. 11:40:00

Kedves Leolib! Nagyon jól nézel ki, láttalak ;) Persze, nőből vagyunk, engem is foglalkoztatnak ilyen gondolatok, én ráadásul távolról sem nézek ki olyan jól, mint Te :D Nagyjából egy hónapom van hátra, majd utána összeszedem magam valahogy, meg úgyis a pocakomban lévő kisasszony a lényeg az egészben :) Remélem jól bírod az otthoni kánikulát...

Leolib 2012.04.30. 23:24:14

@kacce: Talán veled is együtt vizsgáztam? :D Adj valami támpontot kérlek, ez milyen már, hogy ti láttok engem, én meg titeket nem? És miért nem szólítotok le? :D

kacce 2012.04.30. 23:38:25

@Leolib: Nem, nem :) Van egy közös ismerősünk: Minta, és a neten láttalak. A jó ügy érdekében szavaztam rád ;)

Leolib 2012.04.30. 23:44:52

@kacce: óóó értem, köszönöm :)

| ági | 2012.05.01. 10:43:16

én is akarom tudniiiiiiii :)
a bboom-os szavazásban? szavaztam, de nem tudom melyiken vagytok ti.

panna cotta 2012.05.01. 10:52:37

@Leolib: én is rád szavaztam :-) Nekem borsoly súgott facebookon :-) De tényleg a te képed tetszett nekem a legjobban. (nem is volt nagy a hasad, ahhoz képest, hogy ketten vannak benne :-) )

Leolib 2012.05.01. 12:14:11

Itt maradnék inkognitóban (már amennyire ezek után lehet...), de a leo.lib.82 gmail-en elérhető vagyok, ha valakit érdeklek :)

soszoro 2012.05.02. 14:58:39

Kedves Leolib!

Igen, igen, tessék csak elajándékozni örökbe, végleg a nadrágokat. :DD

Nagyon-nagyon jót fog tenni a lelkednek, amikor majd x hónap múlva kicsit kimozdulsz, és visszafogytál, és felpróbálsz egy nadrágot, és azt látod a próbafülkében, hogy basszus, ez jól áll! Végre valami, ami simogatja a lelkem, ezt bizony én most megveszem!

És hozzá teszem, hogy jó esélyed van rá, hogy legalább még pár évig bárhol jársz, valami rajtad kívül álló oknál fogva, garantáltan csak a gyerekosztályon, játék- és gyerekboltoknál fogsz kikötni. Hozzá teszem, maximálisan önszántadból... :D

Mellesleg pedig az összes problémád átérzem amit leírtál... és hogy őszinte legyek, soha nem voltam képes igazán, a szívem mélyén elhinni, hogy egy férfi (beleértve az enyémet is természetesen) vonzónak talál egy terhes nőt. Ha még az tényleg gyönyörű is. Mármint szexuálisan persze. Mert nyilván a feleségét, a nőt, aki a gyermekeit hordja szépnek látja. De hogy szexuálisan felfűtse a vágyakat???? Nekem vannak kételyeim. De ez én vagyok :D

Ps: minden gyötrelmével és kínjával együtt éljen a terhesség! :DD

borsolyka 2012.05.02. 15:07:16

@soszoro: szerintem az nagyobb flash, mikor a régi, ultrapasszos megy fel az emberre :)

soszoro 2012.05.02. 16:09:34

borsolyka, az sem rossz :D

De én azt inkább megtartottam otthon a tükörnek, és irány a bolt. Egy ultragyors minishopping! :D

Mellesleg én nagyon gyorsan visszafogytam, én bizony az a típus vagyok, a terhesség alatt a levegőtől is hízik, viszont a szoptatás alatt léglegzetvétel is kalóriát égetett el. Sajnos múló állapot. :(

Szóval nagyon jól esett a három hónapos gyerek mellett xs- es nadrágot venni! :DD

Leolib 2012.05.02. 18:11:10

@soszoro: hátööö, nincsenek illúzióim, szerintem az én férjem sem a szexuális vonzerőmre gondol, mikor azt ecseteli, hogy milyen szépséges is vagyok :DD

borsolyka 2012.05.02. 21:02:50

Ugyan már! te vagy maga VÉNUSZ! a szerelem istennője! öööö a Willendorfi :P :)

modoc 2012.05.04. 20:40:58

@soszoro: De jó Neked! Én terhesség alatt nem híztam, szoptatás alatt nekiálltam zabálni és jönnek fel a kilók. :-( (3 hónapos a fiam) Nemrég végigmentem a nadrágállományomon és egyik sem jön rám sajnos. Gyanítom hogy a csípőm is kiszélesedett. A lábam is nőtt egy méretet. :-(

teheneszet 2012.05.07. 20:50:28

hehe, ugyanez. Labmeret plusz egy szam, szelesebb csipo, a nadragjaim osszementek :) de jobb lesz, nekem is felugrott az elejen par kilo mert ha csak egeszseges dolgokat ettem (salik, zoldsegek), akkor egyreszt olni tudtam volna olyan ehes lettem, masreszt nem volt eleg a tejem. De par honap utan jobb lett, mondjuk olyan 8-9 honapos koraban a gyereknek. Szoval kitartas, minta!
süti beállítások módosítása