Voltam védőnőnél. Arra emlékeztem a korábbiakból, hogy hozzá is majd jó sűrűn kell járnom, ahogy a vég közeleg. De nem. Egyetlen időpontot beszéltünk meg még szülés előttig.

És nagyon hálás vagyok neki azért, hogy közölte, amennyiben bármiben segítségre lenne szükségem, azt jelezzem neki, de nem akar terhemre lenni, és a nyakamra járni, úgy gondolja a negyedik gyerekkel már ennek jogosultsága nincs.

Aztán voltam megint orvosnál is. Tele vagyok kókuszokkal. Sztafilókkal meg szteptókkal is, mert ha már csinálok valamit, azt akkor rendesen. Kaptam rá antibiotikumot, amit most eszegetek lelkesen. Csináltak NST-t is. Valahogy számítottam rá, hogy a gyerek hozza a papírformáját. Ahogy rám kerültek a tappancsok, már neki is állt tevékenykedni.

Kaptam a kezembe kis nyomkodót, hogy nyomjak, ha mozog. Ahham. Ez sípol is, ha nyomom. Hát a 20 percet végigsípoltam. 

Eleddig csak az volt a fejemben, hogy a nagynak szalagavató lesz november 23-án. Nos, kiderült, a kisebbiknek is lesz ám bál. 16-án! Minden évben november közepén, a tornateremben rendeznek egy bált, ahol a szülők pénzéből van a büfétől kezdve a tomboláig minden, majd a bevételből az iskolának csinálnak mindenféle jóságot. Aztán kitalálták, hogy a nyolcadikosok táncoljanak (itt vidéken valahogy nagyon ujjonganak, már azért is, ha Józsika kijárja a nyóóócat). Arra is mindenféle ajándék dukál, és éttermes, ünnepséges 60 fős dísz-ebédelnek, meg hasonlók. Szóval akkor tánc. Régebben csak egy osztály volt évfolyamonként, mostanra viszont kettő lett. Régebben az az egy nyolcadik palotást táncolt, most viszont kitalálták, hogy akkor az egyik palotást, a másik keringőt táncoljon.

Az iskolában elsőtől kezdve órarendben van a néptánc. Én ennek nagyon örültem, mivel ettől ugyan nem lesznek fredaszterek, de ritmusérzékük azért kialakul, meg nem félnek derékon ragadni a csajokat (bár manapság már nem is divat megfogni a másikat és úgy táncolni... milyen hülyék ezek. A jó kis lassúzásokról lemaradnak.) 

A fiam osztályának jutott a palotás. Lázasan próbáltak. Én még soha nem láttam a gyereket táncolni, itthon soha nem állt le nekem bemutatót tartani a lábcsapkodásból, amit épp akkor osztályoztak. Kíváncsian vártam a bált, hogy vajon mit művel.

A bál előtt már fejben próbáltam magamra ruhákat húzni, hogy mégis miben tudnék menni. Ugye két kismamanadrág kompatibilis még velem, de egyik sem alkalmi jellegű. Illetve van egy tréningem is. :) Meg pár póló, aztán csókolom. Gondoltam, veszek valamit majd, de semmit nem találtam, amire rá tudtam volna fogni hogy előtte és utána is hordható lenne. És az utolsó három hétre nem akartam beruházni. 

Aztán, szombaton délután belém nyilallt, hogy  okés, nem vettem semmit, de estére valamit magamra kéne rángatnom!!!

És akkor ámokfutásba kezdtem. 

Szekrényajtó feltép, és próbálgat, amit ott talál.. Hát, ha nem vérre ment volna a dolog, nagyon jól szórakoztam volna. 

A lábam szexin dagad már, így nem veszek fel rövidet.

Emberem megérdeklődte, hogy miért akarok szülés előtt 3 héttel kirittyenni. Hát, nem volt őszinte a mosolyom irányában! Rendben van, hogy Jabba kinézetű vagyok mostanra, de azért belülről csak ott ordibál a nő kifelé...
Szóval hordtam elő a ruhákat rendületlenül, és próbáltam beléjük passzírozódni.. A legjobb egy fekete/drapp tehénmintás csiniruci volt, amiből régen-terhesség előtt jóval  kifogytam. Gondoltam, teszek azzal is egy próbát, mert A vonalú, és hátha a hasam belefér :D Igen ám, de az anyag kb a fele volt annak, ami a hátamat körbe érte volna. Legvégső elkeseredésemben előrántottam egy ruhát. Ezt k.b 15-20 éve vettem magamnak (tudni kell rólam, hogy a ruháimhoz nagyon ragaszkodom, vannak olyan darabok, amiket még középiskolás koromban vettem magamnak, és még mindig fel-felveszem őket néhanapján). Hosszú, egyenes vonalú acélkék, pántos ruha, S!!!!-es, de nagyon rugalmas az anyaga.  És jó volt rám! Ezt nem is értettem. Van egy jó nagy fekete kendőm, azt még magamra csaptam, és akkor hunyorítva, meg félhomályban a felvállalható kategóriába soroltam magam. Aztán következett a smink. Ami vicces, hogy azok a színek, amik a nemterhes fejemhez jól állnak, azok most nem. Fél óra babrálás, és már készen is voltam. Indulhatunk.

Elkezdődött a bál, Az elsősök lépnek ilyenkor fel, meg a nyolcadikosok. A lelkes konferálás alatt mindenki beszélgetett, senkit nem érdekelt a támogatók végeláthatatlan névsora.  Közben az igazgatónő kétszer is idegesen kitépte a töritanár (kis 25 éves nyikhaj :D ) kezéből a mikrofont, és sipítva követelt a szülőktől csendet. Aztán következtek a produkciók.
Ahogy megláttam a gyerekemet felfelé menetelni a lépcsőn, a színpadra, átfutott az agyamon, hogy úristen, ő is már mekkora, és abban a pillanatban ömleni kezdett a szememből a könny. Amennyit nézni bírtam belőlük az nagyon jó volt, és nagyon ügyesek voltak. De mindig, mikor kicsit már kezdtem volna összeszedni magam, és megint a táncot nézni, újabb bömbölésroham jött rám. Még jó, hogy utána volt egy komplett keringőnyi időm, hogy összekotorjam magam, mert a másik osztály tánca után a gyerekek megragadták a szülőket és keringtek egyet velük is. A festékek, amiket fél órás hadművelettel applikáltam a fejemre, most megtalálták a saját útjukat lefelé, és cuki kis fekete/kék patakokat rajzoltak a pofazacskóimra. Mivel lapos csinicipőm nincs, egy mérsékelt sarkút vettem fel, de a lábam is már kezdte magát benne megadni, így jobbnak láttuk, ha visszavonulót fújuk, és megyünk haza. 

Ma voltam Pesten, és vagy hat üzletbe betántorodtam, hogy hátha mégis találok valami ruhát a szalagavatóra. Legalább már elképzelésem volt, hogy milyen fazont nézzek. De a kéket semmi nem tudta überelni. Még egy turkálóban is jártam, de nem értem a tendenciát, hogy mostanra erősen megközelítették az áraik a bolti árakat, főleg, ha leárazások vannak. Miért akar a turi egy Tesco F&F rugdalózóért 2990 et kérni, ha a boltban 3200ért megkapom ugyanazt vadi újan???   

Tehát, jövő szombaton ismét kirittyenek, immáron legalább ruhát nem kell válogatnom. És bekészítek egy százas zsepit, mert ezek után már semmiben sem bízhatok, lehet, hogy már az épület bejáratának látványától ki fogok készülni,  és bömbölök.

Borsolyka