2013.08.29. 14:31
Rutin muter nevelési tanácsot kap XV. rész
A kis gombóc a torkomból, ami a 13. hét óta ott csücsül bent, mostanra kezd oszladozni. Megmondom őszintén nem tett jót a kis harmatos lelkivilágomnak az általam olvasgatott "Így vesztettem el a babám a 14., 17., 20. héten" tartalmú blogbejegyzések..A gyerek viszont lassan egy kilós vekni méretét kezdi magára ölteni, és talán már jó esélye lenne a bármire, ha most hirtelen beindulna a szülés. Mondjuk, ennek egyelőre semmi jele, csak ugye a hematómás oldalak is tele voltak a naaaagy vetélési/koraszülési kockázat részletes elemzésével.
A héten bevertem a cukros löttyömet, mikor fintorogtam a látványtól, ahogy a nő keveri nekem a 2 dl-es műanyag pohárban a 4 cm vastagon álló porcukrot vízzel, akkor bociszemekkel rám nézett: - Nem szereti az édeset? Kis megdöbbenés is volt a hangjában...
És egyébként tényleg nem! Ez a gyerek gyümölcszabáló, de az nagyon!
És a méhem nyomja kifelé a gyomromat a bordáimnál, amitől a bordák égnek.
Szóval héjjjkás, méh meg gyomor! Nem olvastátok az idevonatkozó kismamás cikkeket? Ebben az időszakban JÓL érzem magam, és kirobbanok az energiától, meg a csí-től... :)
Ezen kívül a közepes gyerekemmel rohangáltam a forgatásra. Vannak táncpróbáik is, ahol twisztelni tanulnak. Meséli, hogy az ő párja egy ikerpár egyik tagja, és próba közben jól összekeverték őket, lelkesen derékon ragadta az A leányzót, aki nem győzött berzenkedni, hogy ő a másik srác párja. :-) És végre-végre a gyerek, akit eddig a 4 évvel fiatalabb húga rángatott végig a városon keresztül-kasul, mert ő maga a 14 évével képtelen volt A pontból B be eljutni, mostanra hazatalál a forgatásról. Mentségére legyen mondva, ő már igazi, vidéki gyerekecske, mert már vidéken laktunk, mikor született, és a nagy Budaipeste (ahogy valamelyik gyerekem hívta a székest) meg általában autóval jöttünk fel.
Kicsikét hadd fumigáljam anyóst is. Amikor elutaztak nyaralni, hosszas, mindenre kiterjedő itinert kaptunk tőle hogy mikor - melyik macska milyen papikát eszik, hányszor és milyen almot rakjunk alájuk, stb. stb. Az viszont annyira nem érdekli, hogy az első és valószínűleg egyetlen unokájával mi van, hogy van (rólam már ne is beszéljünk, de ezt elnézem neki :)).
Viszont, a múltkor emberem kiugrott hozzá meglátogatni, és elkezdte neki magyarázni, hogy na, majd a kicsit is hogy fogjuk nevelni, mert én túl engedékeny vagyok, nem szólok rá a gyerekeimre, és ez meg is látszik rajtuk.
Nomost ő eléggé korán egyedül maradt a két gyerekével, és az ő eszköze a szigor volt. Számomra az viszont nem pálya, hogy a gyerekem nem mer ellentmondani, nem lehet saját véleménye, és akarata. Ha meg tudnak róla győzni, miért jobb verzió az, amit ők kitaláltak, hát simán engedek. Ebből nem is vagyok hajlandó eltérni, illetve hozzánk jöhetnek a haverok, nem nézek úgy rájuk, hogy köszönni sem mernek a gyilkos tekintetemtől, vagy például az általam kiporciózott ételt sem kötelesek a gyerekeim az utolsó falatig betermelni, ráadásul evés közben ihatnak is (ezek roppant kardinális kérdések anyós szemében)!
És a gyerekeim otthon lazáznak, viszont pl. iskolában udvariasak, együttműködőek, és nagyon elégedettek velük a tanárok. Ezzel szemben az én életem párja otthon vigyázzban állt, míg az iskolában a tanárok csak fokhagymával, és kereszttel mertek bevonulni az órára, ha ő is ott volt, az igazgató már névről ismerte, illetve számos mókájáról anyósnak még csak sejtése sincs, és ha egyik másik kiderülne, még a most is megrökönyödne.
No akkor melyik is a jobb?
De közel 40 évesen nem gondolom, hogy azon fogok pörögni, hogy anuta miről mit is gondol...
És vasárnap évnyitó az iskolában, és kezdődik a mókuskerék.
Egy halom füzet várja, hogy bekötődjön (de Patópálné még nem jutott el odáig) köpenyt és tornacipőt sem vettem még, és különben is, nem akarok ingázni!!!
Borsolyka
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr185483475
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.