szaglas.jpgMájus 20.

Nem vagyok egy vájt orrú némber, szerintem tompább is a szaglásom, mint átlagéknak és terhesen sem lettem egy vadászkutya. A hajléktalan is csak onnan tűnik fel a járműveken, hogy koszosabb a ruhája az átlagnál (na jó, a nagyon büdit azért érzem) de nem kavarja fel a gyomrom semmi szag illetve illat.
Aztán, pár napja allergiás lettem Emberre.
Na jóóó. Nem rá.
Az úgy kezdődött, hogy este, fürdés után, megborotválkozva, illatosan /gondolta ő/  odakucorodott mellém az ágyba.
És akkor úgy éreztem, nekem onnan menekülnöm kell.
Szemrehányón kérdeztem, hogy miért cserélt borotvahabot (egyébként valami szenzitív aligszagút használ...) de szegény, nagy szemekkel bizonygatta, hogy ugyanazt kente fel a képes felire, mint addig.
Másnap aztán végigszaglásztam az összes dezodorját, tusfürdőjét, arcszeszét és egyéb piperéjét, és megállapítottam, hogy mindegyik elviselhetetlenül büdös.
Aztán megszaglásztam az enyémeket.
Azok jók.
És baljósan villogtattam a szemeim felé. Nos azóta kénytelen az én kenceficéimet használni (persze én sem kenek magamra semmi erős virág, gyümölcs, vagy sütiillatot) mert akkor vagyok csak képes szorosan magam mellett elviselni. :)

A másik, amire jutottam magammal kapcsolatban, hogy a koraterhesség, és az 5kor kelés, illetve Pestre ingázás nem igazán én-kompatibilis.
Reggel felkelek én 5-kor, azzal nincs is semmi problémám. Hanem aztán hazafelé, a héven már az életben maradásért küzdök. Otthon még teszek pár erőtlen kísérletet arra, hogy hasznos tagja legyek a családomnak, de ezek a kezdeményezések rendre kudarcba fulladnak, és én, kb. mondat közben képes vagyok belehullani az ágyba/kanapéra és aludni.

A hétvégékben pedig az a jó, hogy be lehet pótolni a hét közben elmaradt/hiányzó alvást.
Azt nem mondanám, hogy nem zavar, hogy másra nem vagyok alkalmas, de már elkezdtem visszafelé vagdosni a centit, mert a második trimeszterben  reményeim szerint némileg több vitalitás fog bennem lakozni.
Miután a vérnyomásom szereti alulról súrolni a 100at, rászoktam, hogy a reggelt egy kávéval indítom.
Ezt a jó szokásomat a 7. hétig tartottam is (még hu-ék is ajánlják) de aztán, ahogy a napi kis kávémat intravénásan beborítottam, elkezdtem magam igen vacakul érezni gyomorilag.
Gyerek utálja a kávét.
És a csokit! Balga módon vettem magamnak egy sportszeletet.
Gigászi küzdelem volt, hogy bent maradjon.
Amit viszont kedvel, az a husi. És mivel kicsit ortorexiás :) a salátafélék is jöhetnek minden mennyiségben.
Ennek felettébb örülünk, mert ezt viszont két óránként követeli, és már becsukott szemmel merek csak a mérlegre állni.

Borsolyka

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr775346110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása