Régebben én tényleg azt hittem, hogy az ún. fészekrakó ösztön az valami olyasmi lehet, mint amikor a menyasszonyok rákattannak arra, hogy milyen legyen a szalvéta színe, menjen a csokorhoz, és hogy időben le legyen szervezve a virág, a zenekar, meg a kiskutyafüle. Szóval azt gondoltam, hogy ez is valami úri huncutság, és amennyire az előbbi őrület nekem teljesen kimaradt, mert nem izgattak az esküvő ilyen szintű részletei, azt gondoltam ezúttal is megúszom, és majd hideg fejjel, jól átgondoltan fogok mindent beszerezni, elrendezni. Aha, persze. A fészekrakás több fronton, alattomosan támad. 

Először is persze írtam listát, hogy mi az, ami mindenképpen kelleni fog, gyönyörű excel táblába rendeztem, mindegyikhez elkezdtem kinézegetni hol mennyibe kerül, összehasonlítottam, mérlegeltem. Szerencsére a mormonok földjén, a csillió gyerek államában a használt dolgok piaca nagyon nagy, így érdemes ott kezdeni a keresést. Kivéve, ha az ember olajmágnás. Szóval napi többszáz hirdetés átböngészése, még jó hogy van rá időm. Kb. egy hét alatt kialakul az emberben egy kép, hogy miért mennyit lehet elkérni, mennyibe kerül újonnan, mi az az ár, ami irreális, mi az ami nagyon megéri. Ez jó, mert így pl. nem dől be annak, ha egy babahintát 70 dollárért kínálnak, hiszen annyiért újonnan is kapni, ugyanígy nem veszi meg felindulásból az akciós kiskádat huszonötért, mikor nyilvánvaló hogy használtan tíz dollárért már olyat kap hogy megszólal. 

Ugyanennyi idő alatt rá lehet jönni arra is, hogy bár csudajó lenne használtan ágyat venni, de sokra nem megyünk vele, ha nem tudjuk elhozni, mert nem fér be az autónkba. Jól elmennek így a napok, és a tehetetlenség csak gyűlik az emberben, még mindig nincs kiságya a gyerekeknek, hát milyen szülők vagyunk mi, jajmilesz ha holnap megszületnek. Nincs ami megálljt parancsolna ezeknek a gondolatoknak, a lista a hiányzó cuccokkal, tennivalókkal egyre csak nő, az idő meg amit ezekre lehet szánni ezzel párhuzamosan egyre csak csökken. És csak feszít és feszít az Ösztön, és eljut egy olyan pontra ahol már a férjnek kell közbelépni. Ez nálunk most hétvégén történt meg. Átgondoltuk mi az amit valószínűleg nem fogunk kapni használtan, meg mi az amit nem akarunk használtan megvenni, és leültünk a net elé megrendelni egy csomó dolgot. Azóta köszönöm jól vagyok, izgatottan várom a postást meg a különböző csomagkihordó szolgálatok embereit.  

A másik dolog, amire csak nemrég jöttem rá, de határozottan a fészekrakás egy eltorzult megnyilvánulása, az a sütés. Alapvetően nem vagyok egy nagy sütögetős ember, túl macerásnak találtam mindig is, ellentétben a főzéssel, ami ahhoz képest nem egy nagy cucc, hiszen még csak méregetni sem kell. Mostanában viszont ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy süssek. Először sütit karácsonyra. Az lenyugtatott egy darabig, aztán beférkőzött a gondolataimba az, hogy pogácsa. Egy anyukának pogácsát tudnia KELL sütni, olyan nincs, hogy nem. Mert mit pakolok majd a batyuba ha elindulnak világot látni. Szóval nekem meg KELL tanulnom sütni pogácsát sütni. Még jó hogy időben eszembe jutott, van időm kísérletezni. A krumplis pogácsa elsőre sikerült. Nem baj, akkor bonyolítsuk, legyen túrós-sajtos. Az is jó. Akkor pogácsa már lesz. De ezek a szegény gyerekek sosem fogják megtudni milyen az amikor túrós batyut eszik az ember tízóraira, muszáj kipróbálnom tudok-e csinálni. Úgy tűnik tudok. Nem tudom mi lesz a következő projekt. Viszont most legalább visszatart az hogy nem ehetek ezekből sokat. Sebaj, majd megetetem a barátainkat. 

A takarítást, rendrakást már nem is mondom, mert az valamennyire normális (?). Folyamatosan kattog az agyam, hogy mi mindent kell még elintézni mielőtt a kisnyulak megérkeznek. A rossz csak az, hogy ezek nagyrésze olyan, amit sajnos egyedül nem tudok megcsinálni, így ha akarja, ha nem, Gombira is kihat az én fészekrakó agymenésem. Szerencsére ő meg előre tervezős fajta, így könnyű meggyőzni arról, hogy miért is KELL ennek vagy annak meglennie minél hamarabb. Most már csak pár nyugis  hét kellene, hogy mindennel készen legyünk. 

Sziebi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.