derek.jpgA 15. hét egy újabb csodálatos terhes-tünettel örvendeztetett meg. Köszönhetően annak, hogy egy hétig gyakorlatilag csak ültem, vagy az asztalomnál, vagy a kanapén, és küzdöttem a szakdolgozattal, mire hétfő lett, a testem bemondta az unalmast. Jobban mondva csak a derekam.

Azt tudni kell, hogy nekem mindig is a derekam volt az egyik gyenge pontom. Egyrészt minden stressz ott gyűlt össze, és ha nem volt lehetőségem lemenni, tornázni és kifújni a gőzt nagyon be tudott állni. Plusz a hajolgatást soha nem bírtam tartósan, képes volt úgy megfájdulni, hogy örültem ha az ágyig el tudtam vánszorogni. A dokik vagy nem vettek komolyan, mert nem volt soha tartós a dolog, vagy próbáltak olyan rendkívül bölcs kijelentésekkel nyugtatni, hogy hát igen, valószínűleg van 1-1 kicsi izom mindkét oldalon ami szeret begörcsölni, hát ez van, végülis elmúlik, nem? Esetleg próbáljam meg kimasszíroztatni valakivel. Kösz. 

Most hogy ezer meg egy hormonális változás folyik bennem, felerősödött ez a derék dolog is. Egyrészt először elkezdtem azt érezni, hogy szétszakad a csípőm. Szabályosan mintha láthatatlan kezek húzták volna kétfelé. Hiába, nem lehet elég korán elkezdeni a szülésre készülést. Aztán volt egy fél nap, amikor megtapasztaltam azt, amikor a mazsolák úgy gondolták, hogy vicces anyu idegein táncolni- szó szerint. Elkezdtek a baloldalon egy ideget nyomni, ami a test alsó felén fut végig, és gyakorlatilag csípőtől a lábfejig lehet érezni a "becsípődést". Na ez egy meglepő érzés. Egyrészt tényleg fura, másrészt annyira fáj, hogy majd' sírva fakad az ember. Különösen kellemes, amikor mindez egy laborgyakorlat közepén történik, és a legjobb, amit tehet az ember, hogy kimegy a WC-re némán üvölteni. A szerencsém az volt, hogy korábban olvastam már erről az egyik kismamakönyvben, így volt tippem mi is lehet ez. Megoldás? Feküdj az ellentétes oldaladra, mint ahol a fájdalom van, és várj amíg elmúlik. Ha meg éppen húsz diákot kell szemmel tartanod, akkor ülj a széken féloldalasan a sarkadra, úgy hogy a fájós oldal legyen egy kicsit feljebb, és reménykedj, hogy előbb-utóbb a babák elmozdulnak a másik irányba. És biztos, ami biztos csendben örülj, hogy legalább hányingered nincs! :)

Maga a derekam változó intenzitással fáj. Vannak jobb, és vannak rosszabb napok. A fekvés természetesen segít, de nem tünteti el száz százalékosan a dolog. Talán majd a torna segít, már néztem a neten gyakorlatokat, amint abbamarad egy kicsit a fájdalom elkezdem őket csinálni. Apropó torna, hogy a jó dolgokról is írjak. A héten háromszor le tudtam menni 1-1 órákra, és nagyon élveztem, kell ez nekem, mint egy falat kenyér. :) Csak annyit csinálok amennyi kényelmesen megy, kicsit nagymamatempós a dolog, de még így is jól megmozgat, kellemesen elfáradok és mentálisan is sokat ad. 

A másik jó dolog a hétről, hogy végre megvettem az első kismamaruháimat. Ok, ez nem egy világrengető hír, de nekem fontos, nem csak azért mert ruhákat venni jó, hanem mert végre egy kicsit tudtam pihenni  és van energiám erre is időt szentelni. Azt hiszem minden kellemetlenség ellenére, most kezdtem el igazán élvezni ezt az állapotot. :)

Sziebi

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr844904251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pity pang 2012.11.20. 11:36:14

Ilyen nekem is volt az elején. Emlékszem, mentem haza kocsival a munkából és azt hittem, meghalok, annyira fájt ülni...
süti beállítások módosítása