Van abban valami felszabadító, mikor bekövetkezik az, amitől félsz. Hát, legalábbis nem kell tovább félni tőle.

Nehéz. Rohadt nehéz.

ikerlanyokkarok.jpgNagyjából öthetes korukban szabadult el a pokol, körülbelül akkor, amikor a terminus szerint meg kellett volna születniük. Cuki kis alvósbabáimnak kipattant a szemük, öntudatukra ébredtek, rájöttek, hogy vannak igényeik és eszközeik is arra, hogy ezeket az igényeket kifejezésre juttassák. 

Szoptatás, etetés

Még mindig szoptatok. :) De minden egyes etetés előtt mérlegelnem kell, hogy belekezdjek-e egyáltalán, ha igen, akkor az elsőnek etetett babát is, vagy csak a másodikat, vagy csak az elsőt és a másodikat ne, külön szoptassak majd etessek-e meg egy gyereket, vagy miközben az egyiket szoptatom, a másikat párhuzamosan etessem cumisüvegből, ha ez utóbbi eset van, akkor csere esetén a cumisüvegből etetettet utólag szoptassam-e meg vagy ne. Ha úgy ítélem meg, hogy a szoptatás kivitelezhetetlen, mert mindketten egyszerre és ugyanolyan türelmetlenül ordítanak, akkor egyszerre etessek-e cumisüvegből, vagy az egyiket próbáljam valamivel lefoglalni, míg a másik eszik. Mérlegelnem kell, hogy ha itthon van a férjem, vagy itt van valaki, aki tud segíteni, etessen-e velem párhuzamosan, jó-e az nekem, ha éppen akkor egyszerre eszik a két gyerek és nagy az esélye annak, hogy utána egyszerre is éheznek meg. 

Egyébként tökjól megtanultak szopni a lányok, ha nagyon akarnám és igény szerint szoptatnék, szerintem most már lehetne annyi tejem, amennyi majdnem elég lehetne mindkettejüknek. Az igény szerinti szoptatásra azonban képtelen vagyok, az egyéb tejszaporító módszereket meg egyszerűen már nem merem bevetni, mert mi van, ha akkora a hiszti, hogy egy vagy két alkalommal nem sikerül sem szoptatnom sem fejnem és begyullad a mellem és még azzal is szenvedhetek?? A sok tejjel foglalkozni kell. Nekem nincs sok, de kevesebb sem lett az elmúlt két hónapban annak ellenére sem, hogy az életmódom nem igazán nevezhető szoptatásbarátnak. Így most van nekik valamennyi tej, meg van nekünk szoptatásélmény, de nem lesz semmi bajom akkor sem, ha egy vagy két szoptatás kimarad. Tettem egyébként egy újabb kísérletet az egyszerre szoptatásra, de ismét kudarcba fulladt. Most már technikailag menne nekik, csak én nem bírom őket normális pozícióban tartani. Meg szerintem kicsi hozzá a mellem. Meg amúgy is, néha szoptatás közben is meg kell büfiztetnem őket, meg elég gyakran fáj a hasuk is, szopi közben is begörcsöl és akkor fel kell emelnem függőlegesbe a szenvedő felet, azt meg végképp nem bírom abszolválni aközben, hogy a másik meg szopik.

Na a büfiztetés a másik mumus. Kaja vége, gyerek vállra feltesz, fél perc múlva helyre kis büfi, örülünk. Kicsit még tartogatom, majd ha már 10 perce nem jön semmi, akkor kezdem a másik gyerek etetését (ha külön etetek). Épphogy elkezdjük, az elsőként etetett éktelen üvöltésbe és tekergőzésbe kezd, és akkor vagyok én a gondban, hogy akkor most hogy?? Az éppen szoptatott vagy cumisüvegből etetett gyereket nem tudom letenni és felvenni a másikat, egyszerre meg (nekem) nem megy a dolog. A hordozóba szoktam tenni ezért, ott simogatom a pocakját, próbálom alányúlva igazgatni, vagy ha van ott valaki, akkor természetesen átveszi. Ha egyedül vagyok, akkor sírás van, én meg ezen stresszelek. Szóval kb. egy óráig kellene büfiztetni egy gyereket, hogy ezt elkerüljük, de ez meg lehetetlen.

Éppen ezért, na meg azért is, mert a lányok egyre türelmetlenebbek kajaügyileg, egyre ritkább, hogy külön etetek. Az együtt etetés viszont egy harmadosztályú amerikai családi vígjátékra hasonlít kívülről. A módszer az, hogy leülök a földre, két oldalra mellém leteszem a két autóshordozót, két cumisüveget, előkét és textilpelenkákat. Befordítom a hordozókat úgy, hogy a fejek a térdem felé nézzenek. Mivel még nem tudják középen tartani a fejüket, kitámasztom mindegyiknek textilpelussal. Mindkettőnek betolom a cumisüveget, majd elkezdek szerencsétlenkedni, mert tuti az egyiket igazítani kell, de akkor el kell engednem a másikat, aki jogosan háborodik fel azon, hogy végre kaja, most meg kiesik a szájából, ezért megpróbálom azt is úgy kitámasztani pelussal, hogy folyjon neki magától, míg a másik oldali gyereket igazgatom. Etetés közben emellett előfordul csuklás, fuldoklás, tüsszentés, hasfájás, kaki, vagy egyéb nyüszi, aminek a megoldása a másik, épp kajáló félnél további problémákat szül. Vagy együtt fuldokolnak/sírnak/unatkoznak/visítanak, az az igazi. Ha mindezek ellenére sikerül jóllakniuk, akkor jön a büfiprobléma. Felveszem az egyiket, büfi, de nem tehetem vissza a hordozóba/földre, mert akkor hiszti van, ezért addig a felhúzott lábamon parkoltatom. Közben a másik szegény ugye nincs jól, hisz ő is büfizne már rég. Felveszem őt is, vállra teszem, próbálom kibogozni az összeakasztott lábacskákat. Ha a combomon lévő méltatlankodik, leteszem a vállamon lévőt, leteszem a combomon lévőt, a korábban vállamon lévőt a combomra helyezem, a combomon lévőt meg a vállamra. Na és ezt olyan másfél óráig. Napi 6-8-szor :) Ja, visszaálltunk a 3 óránkénti evésre.

Alvás

Az meg mi???

A múltkor azt írtam, hogy az éjszakai etetések között alszom 2-3 órákat, és ezzel jól is vagyok. Na, ez elmúlt. Fél 10 és fél 11 között valamikor letesszük a lányokat. Ezzel az esti altatással általában nincs gond, kivéve, ha mégis, és még másfél óráig hurcolni kell valamelyik seggét, hogy elaludjon. Na de általában elalszanak. Kb. egy óra múlva én is lefeküdnék, de nem nagyon merek, mert hiába csörög az óra, annyira kimerült vagyok, hogy nem ébredek föl rá, és kb. egy órával később ébredek mint kellene, arra, hogy valamelyik ordít az éhségtől. Ha megvárom, hogy ők jelezzék az éhséget, akkor szinte biztos, hogy lőttek az éjszakának, ha elkapom, hogy még nem éhesek nagyon, de már tudnak enni félálomban, akkor nem teljesen esélytelen, hogy alszanak még utána 2-3 órát. Utána jön a hajnali etetés, amire viszont ők már teljesen kialusszák magukat, itt nem tudok félálomban etetni, mert itt már nincs ilyen állapot, csak kifeszített szemű ébrenlét van, amiből szinte lehetetlen őket visszaaltatni. Én pedig majdnem öntudatlan állapotban küzdök a túlélésért, hogy próbáljam őket mégis elaltatni, vagy ha látom, hogy lehetetlen, akkor legalább elszórakoztatni, közben ébren maradni, és nem sírni, mert ez az állapot nekem FÁJ, és bevallanék, megígérnék bármit bárkinek, csak hadd aludhassak még egy órát. Ha nagyon-nagyon nagy szerencsém van, akkor reggel 7-8-ig még tudok aludni (hát olyan felületesen) még egy órát, de általában nem. Az éjszaka azzal ér véget, hogy rezignáltan konstatálom, hogy kireggeledett és csinálok egy kávét, megrázom magam, hogy kezdődhet a nap. Napközben nem is nagyon szoktam fáradt lenni, csinálok mindent, teszek-veszek, majd este 11-től újra elkezdődik a vesszőfutás. Valamit ki kell találnom, mert most már nem tudom, hogy mikor felébredek vajon az óra csörgött-e, vagy a gyerek sírt, etetettem-e már, vagy  most kell, esetleg épp álmodok, vagy mivan?! Három óra alvás két részletben hetekig nem fasza. Volt egy éjszaka, mikor azért nem kaptak 6 órán keresztül enni, mert én azt álmodtam, hogy etetek és nem keltem fel. Próbálok, istenbizony próbálok napközben aludni, de nem megy. Lehet, hogy még mindig nem vagyok eléggé fáradt?!

Test és lélek

Súlyproblémáim jelenleg nincsenek, köszönhetően a fentieknek, meg mozgásnak, amit négy héttel a szülés után újrakezdtem. Azóta voltam már kontrollon, minden oké, a doki megdicsért, amiért bátor voltam és mertem újrakezdeni az edzéseket, azt mondta, nyugodtan visszatérhetek mindenben a régi kerékvágásba, és ezt én magam is így éreztem. A hasam azért még mindig ronda.

Ja, hogy hogy jut erre időm? Úgy, hogy én erre és elsősorban erre szakítok időt, pontosabban, ha van, akkor erre használom ki. Más rendes háziasszony elmosogat meg beveti az ágyat, meg berak egy mosást, ha elalszik a gyerek. Én meg felpattanok a biciklire, ez legyen meg, mert ettől vagyok normális, ettől áll helyre a világ rendje, aztán ha még valamikor a nap folyamán jut rá idő, akkor el is mosogatok, bevetem az ágyat és berakok egy mosást. Általában azért jut rá valahogy, tessék ezt a cikket is megírtam :D

Nagyon furcsa, hogy nem furcsa, hogy anya vagyok és két gyerekem van. Írjam le, hogy mennyire szeretem őket? Hogy milyen gyönyörűnek látom mindkettejüket? Hogy nézem ahogy alszanak és potyognak a könnyeim a bennem dúló érzelmektől? Azt hiszem, ezekbe kár is belemennem, mert nem tudok eléggé méltóképpen írni erről. A lányok egyébként tényleg csodaszépek, már több mint négy kilósak, nyolc hetesek, szívet olvasztóan tudnak mosolyogni, erősek és izmosak, ügyesen tartják és forgatják a fejüket és gyakran mondják, hogy eeeeeeeeee ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

leolib

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr54727466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

panna cotta 2012.08.23. 21:59:29

Ha még nem kaptad meg, akkor én most virtuálisan küldök neked egy "hős vagy" plecsnit! Ez elképesztő - még olvasni is. Le a kalappal :-)

teheneszet 2012.08.23. 23:10:36

wow, sejtettem, de ezt igy olvasni... riszpekt, minden ikres anyukanak. Sok mindenben az en elso heteimre emlekeztetett a leirasod... es bar nem tunik ugy hogy ennek valaha is vege lesz, hidd el par het es sokkal konnyebb lesz, egyre kevesebbet fognak sirni es egyre tobbet aludni. (Tudom hogy hihetetlennek tunik...) Kitartast!!!

Leolib 2012.08.24. 10:53:51

@panna cotta: Köszi szépen, de pont nem érzem magam hősnek, hiszen vannak ikresek, akik igény szerint szoptatnak, a negyedik emeleten laknak lift nélküli házban és soha semmilyen segítségük nincs. Én nem vagyok képes igény szerint szoptatni, van liftünk és nagyon erősen gondolkozom valami állandó segítségen...

@teheneszet: Miben emlékeztetlek a ti első heteitekre? És ti hogy oldottátok meg a hasonló nehézségeket?

Tippeket, ötleteket minden mennyiségben szívesen fogadok! :))

panna cotta 2012.08.24. 14:37:36

@Leolib: én meg azt mondom, hogy nekem minden anya hős, függetlenül attól, van-e liftjük vagy nincs. Az általad leírt típus nálam már simán a mártír kategória - és én a helyedben, ha lehetőségem lenne, biztosan kérnék segítséget. :-)

kacce 2012.08.24. 16:31:35

De igenis hős vagy. Én ezzel az eggyel se bírok néha. Hasfájás, reflux, ordítás, minden ami kell! Mostmár sokkal jobb a helyzet így 3 hónap után azért, de volt idő, mikor már az ablakon terveztem kiugrani.

teheneszet 2012.08.24. 21:41:07

a faradtsag... pl. amikor irtad hogy azt almodtad hogy megetetted oket, ilyen nekem is volt, meg olyan, hogy az ejszaka kozepen folriadtam, hogy te jo isten, agyonnyomtam a gyereket mert elaludtam szoptatas kozben (persze a kisagyban volt, betettem automatikusan). Par het-honap es tenyleg jobb lesz. Mondjuk ha van segitseged, vedd igenybe! Probalj meg valakinek egy ejszakai etetest atadni (ferj, anyukad, anyos, aki ott tud aludni esetleg) es aludj egyben 5-6 orat. Nekem rengeteget szamitott.

devi1 2012.08.25. 12:07:16

Hűha Leolib, szerintem is nagy vagy. Én már az 5-6 óra éjjeli alvástól is teljesen zombi vagyok, nagyon nehezen bírom, van, hogy sírok az éjjeli szoptatásokkor, olyan fáradt vagyok. Viszont én délután próbálok még egy órát pótolni, minden elismerésem, hogy te sportolsz akkor is. Szerintem rajtad dupla teher van, mint más kismamán, szóval vigyázz magadra. Egyébként van az az állapot, mikor olyan fáradt vagy, hogy már attól nem tudsz aludni. Kitartás és pihenj többet!

Leolib 2012.08.27. 09:00:38

@kacce: Örülök, hogy neked már jobb, ez nekem is reményt ad :) Nálunk is van reflux meg hasfájás meg ordítás...
@teheneszet: Na, olyan is volt, hogy felébredtem és ott volt mellettem valamelyik, és nem emlékeztem, hogy mikor, hogy került oda :(
@devi1: Devi, hát még nem is gratuláltam!! Remélem a fáradtságot leszámítva jól vagytok, minden rendben volt a szüléssel és a szoptatással sem szenvedsz úgy, mint én. És igen, az etetés közbeni sírás is ismerős :(

kacce 2012.08.27. 10:21:16

@Leolib: Az idő mindent megold. Én nem nagyon akartam ezt elhinni, mikor 2 hónapos körül elértük a mélypontot és egyfolytában ordított, én meg már végrendeletet akartam irni. De azóta nagyon sokat javult a helyzet, tényleg valami határvonal a 3 hónapos kor. Persze még mindig vannak nehezebb napok néha, pláne múlt héten a 3 hós oltás után, de már sokat nevetgél, érdeklik a játékok és nem csak a bőgés van.
El tudom képzelni milyen nehéz lehet neked, én még egy gyerekkel sem bírtam. Ha ordított és egyszerűen semmi nem volt jó, bármit is csináltam, akkor egy idő után sajnos ideges lettem, utána meg lelkiismeretfurdalásom volt. Folyamatosan egy zsák szarnak éreztem magam és azon is bosszankodtam, hogy csak én vagyok ilyen béna, vagy mások erről egyszerűen nem mesélnek. Arről, hogy milyen baromi nehéz az első pár hónap. Folyton mindenki csak áradozik, vajon bennem van a hiba vagy mi? Hála égnek azért volt egy-két olyan anyuka ismerősöm, aki elmondta, hogy igenis nehéz, túl kell élni és idővel jobb lesz. Ez sokat segített.

kacce 2012.08.27. 10:31:07

@kacce: Etetés közbeni sírás... Nekünk ez a reflux miatt volt, vagyis jött ki. Korábban nem csinálta, meg evés után is keservesen sírt akkoriban.
Nem tudom mit kezdetek a helyzettel, az itteni holland doki a Nutriton nevű sűrítőt javasolta. Itt ez bevált dolog, ha bukik a baba. Azóta kapja is ezt folyamatosan, különben minden kijön belőle és ordít egyfolytában. Őszintén szólva én már várom is, hogy majd ehessen pépes dolgokat pár hónap múlva, mert néha kész kínszenvedés ez az evés. Időnként még mindig eléggé megkínlódik vele.

www.pirulapatika.hu/8880000133319/adatlap

Leolib 2012.08.27. 11:42:22

@kacce: Én is pont ugyanezt szoktam érezni, hogy én biztos nagyon szar anyuka vagyok, ha az én gyerekeim folyton sírnak... Annak ellenére, hogy én már láttam olyat, akinek nagyon nehéz volt az eleje, bár nekem mindenki az első hat hetet mondta, hogy az az aljas. Nálunk meg kb. addig volt nyugis.

Az etetés közbeni sírással magamra céloztam:) Mármint hogy ahogy devi is írta, néha éjszaka sírva etetek, annyira fáradt vagyok. Amúgy a reflux nálunk azért nem ennyire durva, ettől függetlenül kipróbáltuk a bukós babáknak való tápot, amiben van ilyen természetes sűrítő, de attól meg hasmenésük volt.

kacce 2012.08.27. 13:44:31

@Leolib: Nálunk is az első 6-7 hét volt nyugis, utána kergült meg és most 3 hónapos korára javult a helyzet. A sírva etetést jól benéztem :D Én általában napközben sírtam a bömbölő gyerekkel az ölemben, versenyt sírtunk.
Hm, nálunk hasmenés nincs, mi székrekedéssel küzdünk 4 hetes kora óta, kapott rá valami szirupot, most jobb a helyzet. De valósznínűleg ez is csak majd a hozzátáplással oldódik meg. Mindig van valami.
Kitartás!!!

devi1 2012.08.30. 10:52:00

@Leolib: Köszi szépen, egyébként a szoptatás mostanában nálunk sem egy fáklyásmenet, másfél hete elkezdett csökkenni a tej, ezért megint két mellből szoptatok, ami hosszadalmasabb. Beszéltem egy laktációs tanácsadóval, aki megnyugtatott, hogy nincs gond, amíg hízik, és nem fogy el a tej, mert esténként tiszta frászban voltam, hogy ha ez a gyerek már 8-ra megeszik két mellett, mit adok neki 10-kor? Viszont 10-től hajnali 3-ig alszik (miután jól kitombolta magát minden szempontból), úgyhogy legalább van 4-5 óra alvásom egyben, aztán még egy kétórás reggel, így ki lehet bírni, nem tudom, te hogy bírod olyan kevéssel :(. Régen tök poénnak tartottam az ikreseket, és biztos a későbbiekben nagyon klassz lesz nektek is, de hogy két újszülöttel nem bírnék, az tuti (még eggyel sem ;)). Enyém most lesz egyébként hat hetes.

pity pang 2012.09.09. 08:55:05

"Más rendes háziasszony elmosogat meg beveti az ágyat, meg berak egy mosást, ha elalszik a gyerek. Én meg felpattanok a biciklire, ez legyen meg, mert ettől vagyok normális"

Jesszus, te tényleg hős vagy, én olyankor olvasok vagy alszom elsősorban és csak ha ezek már megvoltak, akkor takarítok. :D

Minden elismerésem, nem tudom, hogy lehet ezt bírni. A lányom hathetes korától átalussza az éjszakát, előtte is egyszer evett éjjel, de én már arra is úgy emlékszem, hogy horror volt. Volt olyan, hogy előbb ébredt, mint "kellett volna", ezért 1,5-2 órát ringattam, dadáltam, hintáztattam éjszaka, de hát hol van ez az állandósult éjszakázástól, jézus, szerintem én meghalnék (szerencsére ezt a gyerek is tudja). :)

Egyébként ha bőgött, nekünk a porszívó, a hajszárító vagy a babahinta dzsungelhangja vált be, arra elhallgatott és bealudt, de ahogy lekapcsoltad, kipattantak a szemei és sírt tovább. Röhejes, de tényleg ez volt, aztán elmúlt (hál istennek, mert komolyan féltem, hogy a hajszárító kigyullad). Nekem a védőnő mondta, hogy ha sír és nem lehet megnyugtatni, próbáljunk ki mindent és az ellenkezőjét, fény, sötétség, csend, zaj, hidegebb, melegebb, hason, oldalt, háton, stb.
Nekem mégis az a tapasztalatom, hogy a sírósság akkor múlt el, amikor kialakult a napi rendszer és belőttük, hogy mikor tud aludni (nem túl korán és nem túl későn, nem túl pihenten és nem túl fáradtan). A 3 hós státuszon egyszerre vágtuk rá a sokat sír-e kérdésre, hogy igen, aztán beállt a napirend és napok teltek el igazi sírás nélkül.
süti beállítások módosítása