Fent

Az egyik legjobb barátunk esküvőjének napján bókhalmaz a férjemtől, hogy milyen gyönyörű vagyok és ő milyen boldog, folyamatos sztárolás a násznép részéről, hogy nahááááát, tényleg ketten vannak, fúdejó, milyen szép és csinos kismama vagy, micsoda formás poci, de örülök, hogy látlak. A férjem táncolni akar velem, pedig hetekkel ezelőtt kategorikusan kijelentettem, hogy én márpedig ezen a lagzin nem táncolok, mert nem csinálok hülyét magamból, de olyan kedvesen kér, hogy nem tudok ellenállni, és tök jól esik, és nem érdekel, hogy hordó a hasam, ha nem nézek lefelé, észre sem veszem, a zenekar mosolyog rám, a gitáros még kacsint is, micsoda sportos kismama vagy - hallom valahonnan, kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen keveset híztak - hallom máshonnan, nekem villódzik ugyan a lelki szemeim előtt a két számjegyű szám, amennyivel több vagyok, de mosolygok rendületlenül. A férjemnek a vállát veregetik, neked aztán bejött az élet, gyere, igyunk egy felest. Rég nem látott barátok, biztató szavak, kedvesség.

Lent 

Iszonyatosan kényelmetlen a szállodai ágy, reggel úgy ébredek, mint akit összevertek és megtapostak, alig bírok mozogni. Sebaj, mindenki kimegy a wellnessbe, én pár méterről nézem őket egy kényelmetlen nyugágyról, ahogy nevetgélve próbálnak túllendülni a másnaposságon, de két perc alatt rosszul leszek a napon, ezért arrébb megyek a pihenőbe. Unatkozom, fáj minden csontom, melegem van, micsoda vékony lába van annak a csajnak, ó, az a feszes has, bikini, koktél, jakuzzi, én inkább haza akarok menni. 

Fent

Pár napos mininyaralás egy baráti párral, viszonylag sok kirándulás, példásan bírom, sőt, élvezem, szuper hangulat, szép idő, grillezés a teraszon, jegeskávé a napsütésben, lángos a mólón, mozimeghívás egy baráttól a "nyaralás" utánra.

Lent

A férjem alig tud velünk tartani, mert dolgoznia kell, hiányzik. Mire előkészítjük a nyersanyagokat a grillezéshez, elfáradok és legszívesebben aludnék, a kaja most nem tetszik és egyébként sem tudok hogy enni, mert nem férek az asztalhoz a hasamtól és amúgy is összenyomódik a gyomrom, ha a kezembe veszem a tányért akkor meg nem tudom felvágni a kaját, de mindegy is, mert úgysem ízlik, nem is kívánom, nincs is étvágyam, a hátam meg mindjárt beszakad, felteszem inkább a lábam, de akkor meg jön a rángatózás, mindegy, megyek aludni, de nem tudok, még három órát forgolódok az ágyban, reggel ismét összetörve ébredek.

Fent

Vannak napok, mikor nonstop jövök-megyek, a lábam mégis karcsú, buzog bennem tettvágy és az energia. Kaptam egy csomó mindent a banyáktól és más barátaimtól is, kismamaruhákat még, szoptatós felsőket, hálóingeket, gyönyörű kislányruhákat 50-től 86-os méretig, mindig van valaki, aki hív valahova, hogy legyen programom és ne unatkozzak, legtöbbször fuvaroznak is, mindenki felajánlja a segítségét és ultrakedves velem. Idegen emberek állítanak meg az utcán, kedvesen érdeklődnek és gratulálnak, vagy bocsánatot kérnek, hogy nekem jöttek, mert "hátulról nem is látszik". Voltam szépség-délelőttön fodrásznál, manikűrösnél, pedikűrösnél, ami megint jópár százalékpontot dobott a hangulatomon.

Lent

Megfáztam az esküvőn, a fejem fáj, orrom bedugulva, fülem bedugulva, már a szemem is vörös a sok fújástól, fújtatok, szuszogok és hörgök, mint darth vader. A gyógyulás a nemterhes állapothoz képest kb. ötszörös idő, addig is ötször rosszabbul élem meg a legkisebb náthát is, mint pocak nélkül. És vannak olyan napok, mikor bármit csinálok, bármennyire is kipihent vagyok, már reggel 10-kor dagadt a bokám, alig bírok a lábamon állni és járni, az ujjaim virslik, az arcom is puffadt, ezt mások is észreveszik és nem is mulasztják el megemlíteni. A mozit is kénytelen vagyok lemondani, mert most épp nincs sofőröm és nem bírok elmenni a metróig, nem bírok ülni két órát egy helyben és amúgy is akkora vagyok, mint egy elefánt.

Fent

Már csak 4-5 hetet kell kibírnom egyben, hogy ne legyenek koraszülöttek és erre minden esélyem megvan. Addig pedig csupa izgi dolog vár még rám, pl. a bababútorok megvásárlása, a babaszoba berendezése, szülésfelkészítő tanfolyam, utolsó ez meg az a férjemmel és a barátaimmal, a kisruhák kimosása és glédába állítása, pár vizsgálat és sok pihenés. A lányok már remélhetőleg túllépték az 1500 grammot, elvileg már minden létfontosságú szervük kifejlődött, így nagyon nagy baj talán már tényleg nem történhet.

Lent

Ugyanakkor már most tokától bokáig gyerek van bennem, és még fejenként legalább egy kilót hízniuk kéne, fogalmam sincs, hogy ezt melyik irányba fogják abszolválni. Mikor teljesen mozgáskorlátozottnak érzem magam, egyszerűen kétségbeejtő arra gondolni, hogy hogy fogom kibírni még ezt a 4-5 hetet, ami akár 7-8 is lehet. Ilyenkor áldom a fejem, hogy nem jelentkeztem még egy vizsgára, ami kb. most lenne esedékes, és szidom magam, amiért eddig még alig vettünk valamit és nem hallgattam másokra, miszerint a végén már nemigen fogom bírni a boltokban ácsorgást meg a pakolászást. Semmi kedvem semmihez, de főleg a kedvetlenséghez nincs kedvem. És ez a könnyebb rész, hiszen most legalább nyugi van, és aludhatok amikor akarok (igaz nem tudok). Hülyeség azt gondolni, hogy ha megszülök, majd jól megkönnyebbülök. Hiszen akkor jön a neheze.

De az legalább másfajta nehézség lesz, és én már nagyon várom! :)

Leolib

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.