2013.01.14. 20:13
Egy átlagos nap az ikrekkel, avagy sírásnapló
Most nem a havi összefoglalót, hanem egy másik formáját választottam a naplóírásnak, hátha így folyamatában tekintve könnyebben tetten érhető, hogy hol rontok el valamit, vagy milyen ponton lehetne másként csinálni, na meg én is kíváncsi voltam arra, hogy végülis összességében mennyit sírnak egy nap, és ez külső szemmel mennyire tűnik katasztrofálisnak, vagy mennyire derül ki az, hogy ez tulajdonképpen teljesen normális, csak nekem gyenge az idegzetem.
1. ébrenléti fázis
Ébredés 7.40-kor, ennek nagyon örülök, ilyen már régen volt, és éjjel sem kellett kimennem egyszer sem, egyikhez sem. Szinte kipihent vagyok és türelmes. Bemegyek hozzájuk köszönni, szupercukik, vigyorognak, beszélgetnek, szépen csendben kivárják, míg megcsinálom a kajájukat, elmegyek pisilni, előkészítem a kávémat, és a ruhájukat, mert azt tegnap este csak félig sikerült, mivel nem volt elég tiszta, és csak reggelre száradt meg. Kiveszem a korábban ébredő J-t, édesaranyos, míg átöltöztetem meg átpelenkázom, C is szépen eljátszik a kiságyban. Kész van J, visszateszem a kiságyba, jöhet C. J elkezd méltatlankodni, mondókázok közben, így sírás nélkül kihúzzuk, míg C-t is átöltöztetem. Kiviszem őket az etetőszékbe, na itt elszabadul a pokol, míg odaérek a kajával meg a kávémmal már mindketten ordítanak. Kaja be, csönd, ők esznek szépen és meg iszom a kávémat. Büfi, majd vissza az etetőszékbe, mondom nekik, hogy én most kérek 5 percet a mellékhelyiségben, jól tolerálják, csendben játszanak a kezükbe adott izével, mire végzek, C is rak egy csomagot. Azért ebben van valami báj. C-t a kezembe viszem tisztába tenni, J-t az etetőszékben betolom mellénk a gyerekszobába. J egy darabig még csöndben van, de nem várja ki, míg tisztába teszem C-t, a vége felé már nyüszögni kezd. C-t berakom a kiságyba hasra, köréje pakolom a játékokat, J-t is ellenőrzöm, de ő nem kakis, így ő is megy a kiságyába hasra. Beindítom a zenélő forgót, kb. egy percig csöndben vannak, majd sírni kezdenek. Kicsit otthagyom őket, míg teszek-veszek, ez kb. öt perc, addig zokognak, majd kihozom őket a nappaliba, az egyiket leteszem az egyik játszószőnyegre, a másikat a másikra, adok cumit, de nem segít, kiveszik és sírnak. Én elmegyek zuhanyozni, közben hallom, hogy műsor van, de mire végzek, elcsendesednek. Ezen felbuzdulva még egy két perces hónaljszőrtelenítést is beiktatok, mire visszaérek, látom, hogy J kicsit laposakat pislog, C meg kicsit sértődötten néz ki a fejéből, nem játszik, de csöndben van. Amint meglátnak, újra rázendítenek, töltök nekik vizet, itatok, és beültetem az egyiket a hintázós pihenőszékbe, a másikat a simába. Előveszem a tegnap kapott új mondókáskönyvet, felolvasom nekik, játszom velük, közben kapok még néhány lebaszást, de alapvetőn élvezik, a már ismert szövegeknél édesen mosolyognak. Mikor ezzel végzünk, leteszem őket hasra, előveszek egy villogós zenélős játékot és azt nyomkodom az orruk előtt. C közben gyakorolja a seggemelgetést, J nem nagyon, ő leginkább csak néz a könyökére támaszkodva. Pár perc után megpróbálom otthagyni őket, iszom egy pohár vizet, de fél perc múlva újra sírni kezdenek. A férjem ekkor kijön, odaül hozzájuk és játszik velük, ez persze tetszik nekik. Már negyed 10, lassan fáradnak, ezért előkészítem a szobájukat alváshoz, közben a férjem velük van, így nem sírnak, de ha nem lenne ott, akkor tuti üvöltenének. Az ölembe ültetem őket, eléneklem az a part alattot, majd felveszem mindkettőt, jön a micimackó első versszaka, meg a tavaszi szél vizet áraszt és leteszem őket a kiságyba. Olyan 8 perc alatt alszanak el, addig újra és újra felsírnak, ez egy viszonylag szar altatás volt, ennél általában simábban szokott menni.
Míg alszanak, írom a naplót, de most gyorsan el kell mosogatnom a cumisüvegeket, meg megpróbálom berakni a tegnap fektetés után előkészített csirkét a tepsibe.
Küldetés teljesítve, cumisüvegek tiszták, csirke a tepsiben, még be is ágyaztam. Mondjuk az ebédcsinálással újabb mosogatnivalót termeltem, de azt majd később. Jó lenne ma még kitakarítani a fürdőszobát, meg hajat mosni, mert délután jön egy barátnőm, és holnapra is vendéget várok (Békapofa és az ő Ákosa:)). Mondjuk a mait nem fogja zavarni szerintem a kosz, mert az előző hónapokat a Távol-Keleten töltötte:) A férjem közben elmegy itthonról, igaz vasárnap van, de be kell szaladnia az irodába.
2. ébrenléti fázis
C negyed 11-kor ébred, 3/4 órát aludt. Bemegyek, megfordítom, megpuszilgatom, ő közben becsukja a szemét és az arcomat "simogatja" - ezt imádom. J még alszik. Megcsinálom a tízórait, C addig szépen eljátszik a kiságyban. Visszamegyek, felébresztem J-t is, kicsit zokon veszi szegény gyerek, dehát nálunk ez van. Etetőszékbe be, C már üvölt, J még kicsit álmos, de gyorsan elcsendesítek mindenkit a cumisüveggel. Én közben iszom egy második kávét. Végeznek, büfi, benthagyom őket az etetőszékben, J úgyis nyom, meg C is egy kicsit. Közben elmosogatok. Mire végzek (3 perc kb.), C már nyugtalankodik, ezért őt viszem pelenkázni, J-t meg tolom az etetőszékben, ahogy az előbb is. Míg C-t tisztába teszem, J felváltva vigyorog, beszélget és nyafog, én folyamatosan pofázok, így megússzuk sírás nélkül. C megy a kiságyba hasra, J meg a pelenkázóra. C másfél percig nézeget és mosolyog, majd rájön, hogy neki rossz és sírni kezd. Fejét belefúrj az ágyba, seggét emeli, próbál megfordulni, de ott a rács. Végzek J-vel, ő is megy hasra, C-t megszánom és megfordítom. J szinte azonnal sírni kezd, meg is fordul, de így sem jó neki. Adok cumit, majd kijövök pakolászni meg írni pár sort. J még pár percig üvölt, C érdeklődve nézegeti a játékokat, majd J is elcsendesül. C most beszélget, egyedül vannak bent a szobában, úgyhogy elmegyek pisilni. 11 óra van.
C hamar megunta, sírni kezd. Közben Királylány hív, hogy felugrana a nekem kölcsönadott hordozóért, mert a fia fogzik, nyűgös, meg szeparációs szorong, és ő is szeretne ma csinálni valami mást is a gyerekcipelgetésen kívül :) Mikor feljön, éppen csönd van, " nem is sírnak, miről beszélsz, vazze?" Bemegy hozzájuk, alighogy hozzászól J-hez, ő üvölteni kezd, amitől persze C is. Hallgatjuk a síró gyerekeket, közben találgatjuk, vajon mitől sírnak, de nem jutunk előrébb. Királylány sajnál és közli, hogy jövő héten újra elküldi a konduktort. Hozott bébikompot, imádom!!! (Mármint a Királylányt). Ezt még nem próbáltuk. Elmegy, J-t belerakom a rugós hintába, vigyorog, C-t meg a kompba, állatira tetszik neki. Fél 12 van, csönd, vagyis csak kedves sikongatásokat és beszélgető hangokat hallok, felrakom a rizst a csirkéhez, meg írok pár sort. Közben a barátnőm hívott, hogy hamarosan érkezik.
A bébikompot is imádom! 20 perc eltelt, és még mindig nincs sírás. Azóta kicseréltem őket (hinta-komp), most határozottan olyan, mintha egymásnak mesélnék az élményeiket. Úgy ülnek benne, és tekintgetnek körbe, mint egy moderátor valami nagy jelentőségű multilaterális tárgyaláson. Ha arra járok, és odaszólok nekik, szélesen rámvigyorognak és sikkantanak egyet. Megzabálom őket. Közben rájöttem, hogy rohadt nehéz csirkemellet botmixerrel pépesíteni és jó szar rizst főztem. Ja meg eszembe jutott, hogy ma még nem ettem, úgyhogy gyorsan bevágtam 3 falat túrótortát (tegnap vendégségben voltunk és csomagoltak:)), és tönkretettem a műanyag edényt, amiben kaptuk, mert a tetejét ráraktam a még forró főzőlapra.
Viszont a dél is sírás nélkül köszöntött ránk, akkor azért kivettem őket a hintából és a kompból, hiszen így is túl sokat voltak benne. Próbáltam megint hason játszani velük, zenéltetve előttük valamit, de csak pár percig sikerült, mert sírtak. Megjött a barátnőm, én meg lefektettem a csajokat. Magukhoz képest maratoni másfél órát aludtak, így nyugodtan tudtunk beszélgetni kicsit, és még ebédeltem is. Megcsináltam az ő kajájukat is, ami csirkemellből, spenótos és vegyes zöldséges üveges bébiételből állt. Tegnap is ezt kapták, akkor megették, bár kicsit kevesebb volt benne a spenót.
3. ébrenléti fázis
Fél 2 körül kelt J, mikor bementem, a nyelvét kidugva vigyorgott és nagyon jó kedve volt. Bejött a barátnőm is, rá is mosolygott. Kimentem, hogy megmelegítsem az ebédjüket, a barátnőm bent maradt velük, J szinte abban a pillanatban kétségbeesetten üvölteni kezdett. Ezt abba sem hagyta olyan fél órán keresztül. Az első kanál ételt még elfogadta, de utána sírt, folyatta ki a szájából a főzeléket, fuldoklott, köhögött. C szépen evett, én meg próbáltam szigorú maradni, mert azt gondoltam, hogy csak felhergelte magát, meg a vendég jelenléte miatt csinálja a műsort és majd szépen megnyugszik. De nem nyugodott meg. Közben a férjem is hazaért (otthon, édes otthon...), ő is próbálta etetni, itatni, de nem járt sikerrel. Folytattam C táplálását, aki viszont jó étvággyal evett, nem akartam őt is megzavarni. Mikor C jóllakott, kevertem egy kis tápszert J-nek a maradékba, de úgysem kellett. Majd rizspelyhet is, de úgy sem. Lekaptam a polcról a hozzám legközelebb eső bébiételt, banános alma volt, azt adtam J-nek, ennek megette a 2/3-át. Aha, szóval a kaja nem ízlett neki. C addig remekül elbüfizgetett az apja ölében, majd J is az enyémben.
Később letettük őket a játszószőnyegre, odaültünk melléjük, de leginkább nyafiztak. Néha pár másodpercre sikerült elvonni a figyelmüket a kezükbe adott valamivel, vagy a föléjük rakott izével, de nem sokáig. Ha a barátnőm hozzájuk szólt, sértődötten ríttak. Akkor innen-oda meg onnan-ide rakosgattam őket, egyik hinta, másik hinta, pihenőszék, rugós hinta, komp, több-kevesebb sikerrel eltelt így egy óra. Aztán jött a bármit csinálok, akkor is sírnak fázisa, így beraktam őket a kiságyba 10 percre, behúztam az ajtót és elpakoltam valamelyest. Nagyjából megnyugodtak, akkor újra kihoztam őket és folytattuk a korábbi próbálkozásokat arra, hogy élvezzék az életet. Közben gondba kerültem, mert letelt a két ébren töltött órájuk, ilyenkor szoktak aludni, viszont előtte hosszabbat hunytak és el voltunk csúszva. Mondom ha most lerakom őket, akkor alszanak egy kicsit, de annyit nem tudnak, hogy kihúzzuk fürdetésig, ha meg újra aludnának még egyet később, az már túl közel lenne az esti szeánszhoz, és jön az ébren sem tudok lenni, de aludni sem akarok idegtépő állapota. Így inkább kihúztuk még uzsonnáig, és utána vittem le őket sétálni, hogy a babakocsiban aludjanak.
Az uzsonnát (banán-alma-tejpép-rizspehely) gond nélkül és jó étvággyal megették.
4. ébrenléti fázis
A babakocsiban max 40 percet aludtak, mert nem bírtam tovább tologatni őket a hidegben. Mikor feljöttünk, leraktam őket egy játszószőnyegre, ahol csodák-csodájára 10 teljes percet eljátszogattak, rángatták a rángatnivalót és közben egymással kokettáltak. Én meg vacsoráztam egyet. Utána kezdődött a szokásos ordítás, akkor odaültem melléjük és masszív játékba kezdtünk.
Az estét szinte teljes mértékben velük-mellettük szoktam tölteni, mert ilyenkor már nem végzek háztartási munkát, ez az időszak csak az övék. Volt itt is játszószőnyeg, mondóka, hinta, komp, rugós hinta, valahogy, kisebb-nagyobb sírásokkal eltelt az a két és fél óra. Ja, közben volt még egy etetés is vacsora címén, de ez tápszer volt, úgyhogy ezzel nem volt gondjuk. A végére már leosztottuk a gyerekeket a férjemmel (a barátnőm közben elment), mert ilyenkor már tényleg annyira nyűgösek, hogy egy ember nem nagyon tud csöndben tartani kettőt. Sajnos elég keveset voltak hason, de amíg így voltak, C villantott egy-két valódi kúszó mozdulatot, szóval végülis elégedett vagyok.
Nyolckor elvittük őket fürdeni, ma este enyém volt J, a férjemé C, imádták, mint mindig, ilyenkor már nem sírnak. Ettek, majd letettük őket és gond nélkül elaludtak. Imádom ezt a részt, mert ilyenkor nem kell vért izzadni azért, hogy jól érezzék magukat és ne sírjanak, hanem valódi, tartalmas együtt töltött idő ez. Imádom azért is, mert ezt együtt csináljuk a férjemmel, külön etetünk, és ilyenkor mindig karba vehetem etetéshez a nálam lévő lányt. Amúgy az evés annyira funkcionális, de ilyenkor meg kifejezetten bensőséges. Érzem az illatukat, a testük melegét, a szívverésüket, kis szívecskék repkednek körülöttem, olyan boldog vagyok, és arra gondolok, hogy ebből kell nekem mééééég, mármint gyerekből. Ilyenkor úgy érzem, négyet is bevállalnék, akár még egy ikerpárt is. Hát igen, nem kell sok ahhoz, hogy az ember meghülyüljön.
Mondanom sem kell, a takarításból és a hajmosásból nem lett semmi, de a kajában esett elmaradásomat délután jól bepótoltam és mindenféle fajta, formájú és ízű csokit összezabáltam, majd miután elaludtak, a csirkét ettem állva a tepsiből magában. Kicsit rosszul is vagyok most.
Fél 10, még el kell mosogatnom, kicsit össze kell pakolnom. Ruhákat kivételesen nem kell ma hajtogatnom, hiszen legalább a mosógép pihent ma. Havonta egy nap végülis neki is jár.
Ui.: Szerettem volna, ha úgy tudom megírni ezt a bejegyzést, hogy mindig csak max az elmúlt két órát rögzítem, nem este vagy napokkal később az egészet, hogy tényleg részletes és hiteles legyen, de ez persze nem sikerült. Az ebéd utáni részt már fektetés után írtam, így az már kicsit elnagyolt, és nem tudom, pontosan mennyit is nyűglődtek, csak egy összbenyomás maradt meg bennem estére.
Leolib
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ispongya 2013.01.14. 22:01:29
Nem lehet, hogy ezek a lányok (külön-külön) szeretnének néha tök egyedül (egyedül egy szobában) vagy csak veled lenni. Pl. pihi program úgy, hogy az egyik a szobában van a kiságyban, míg a másikat babusgatod egy kicsit, majd csere.
Iszonyú nagy igényük lehet a testi kontaktra, az írásodból az jött le nekem, hogy erre nagyon kevés lehetőségük van.
Egyszem gyerekemnél bejön pl. az, ha lefekszem az ágyra vagy a földre és magamra teszem a játékokat, 3D-s terepasztal leszek, tök nyugodtan elvan így akár 30 percig is.
Napközben ő is sokat van a nappaliban, járókában, szőnyegen, ha elfárad és nyafogni kezd sokszor elég, ha bemegyek vele a hálóba és leülök mellé az ágyra.
Szerintem egyébként tök sokat alszanak a csajok az én fiamhoz képest, ő délelőtt van, hogy egyáltalán nem alszik, délután 1x egy maximum másfél órát, néhanapján meg úgy beájul, hogy fel kell ébreszteni.
Leolib 2013.01.14. 22:39:20
Ezt még nem próbáltam, hogy magamra pakolom a játékokat, de lehet holnap ezt is bevetem, köszi az ötletet :) Bár hozzá kell tennem, hogy egyrészt sokat vagyok velük a játszószőnyegen, ha a játékok nem is rajtam vannak, ha hasra teszem őket, akkor például mindig ott vagyok velük, hogy ne érezzék magukat egyedül, másrészt - ha beleolvasol a korábbi posztjaimba - pont az a probléma, hogy egyedül egyáltalán nincsenek el, hiszen 5 hónapos korukig szinte nonstop testközelség volt, folyton cipelgettem őket, csak már fizikailag nem bírtam. Szóval a konduktor ítélete az volt, hogy túl sokat vannak kézben. És az enyém is.
Igen, nagyjából 3 órát alszanak napközben 3-4 részletben, nem tudom, ez sok-e, kevésnek semmiképpen sem tartom. Valószínűleg elfáradnak a sok sírásban :) Én egyáltalán nem bánnám, ha kevesebbet aludnának, ha legalább egy fokkal könnyebb lenne velük. Szóval remélem, a kevesebb alvást akkora időzítik, mire elkezdenek ülni meg mászni, vagyis jobban lefoglalják magukat.
ispongya 2013.01.15. 14:20:59
De azért még próbálkozom én is:
Nagyon felborulna akkor a rendszer, ha az alvó csajszit nem vennéd fel, ha a másik felébred és ebben az időszakban édesketteseznétek egy kicsit?
Én egyébként korábban fektetek, nálunk 7-kor vacsi van, azután fürdés és nyolc körül már alvás.
Bónusz: ami nálunk nagyon bejön, mint nyugtató, az a Bartók Rádió :D
ispongya 2013.01.15. 14:22:17
devi1 2013.01.15. 18:20:20
1. Az enyém is rengeteget sír. Pár percig elvan a játszószőnyegen magában, de amint látja, hogy kimegyek, egyből ordít. Ha megunja a játékot, úgy tud őrjöngeni, míg nem történik valami más, hogy zengenek a falak. Sokat hurcolom, néha majd' leszakadok.
2. Ő is kétóránként alszik napközben 30-60 percet. Éjjel aludna, de felébred, ha éhes, így 1x vagy 2x éjjel is eszik, de egyébként alszunk.
3. Én a zuhanyzáshoz beviszem a pihenőszékében, azt imádja nézni (véletlenül jöttem rá, mikor már meguntam, hogy végigüvölti a zuhanyzásom). Neked mondjuk nehezebb lenne kettőt bevinni.
4. Mindig azt mondom: hisztis-nehéz gyerek (ezt egyébként a gyógytornász is megerősíti), de sokak szerint ez azt is jelzi, hogy élénk/okos, vagy legalábbis ezzel vigasztalnak.
Én is sokat gondolkodom rajta, hogy valamit rosszul csinálok/csináltam, hogy ennyit sír, de aztán jönnek mások, akik elmondják, hogy náluk is így volt, és kinövi. A felmenőim pedig azt állítják, hogy én is pont ilyen voltam, sőt még ilyenebb ;).
Leolib 2013.01.16. 14:43:13
Leolib 2013.01.16. 14:45:47
pity pang 2013.01.18. 13:12:43
Tobbszor is atolvastam, szerintem nem igazan szurod el sehol. Picit tobb alvas talan lehetne, legalabbis az en lanyomnak du a masfel kra nagyon keves volt, minimum ketto, de sokkal inkabb ketto es fel kellett, hogy normalis legyen, de lehet, hogy o extra jo alvo.
Az is lehet, hogy egyszeruen ahhoz szoktak, hogy mindig foglalkoztatod oket, es errol nem egyszeru atallni, meg az is lehet, hogy a mozgas megold mindent.
A hust konnyebb ugy turmixolni, hogy hagysz rajta gy kis vizet, attol igazi pures is lesz es egyszerubb is.