2012. október 26.

Szóval az van, hogy Ákos mégiscsak hasfájós. Igen ennyi időnek kellett eltelnie, hogy ez kijöjjön nála. Zsír! Szó szerint beetetett minket az első három hét selymes-cuki viselkedésével. Lényegében hétvége óta, napról-napra egyre többet ordított, először azt hittem valami kaja bántja (körte, banán, amit ettem). Aztán rájöttem, hogy alig szarik, éjjel egyáltalán nem és amíg ki nem jön addig ordít. Szélcső megvolt, utána azért még ordít hobbiból egy kicsit (úgy másfél órát J). Tegnap nap közben alig aludt, még a babakocsiban is sírt egy jó negyed órát. Tegnap felhívtam a gyerekorvost a Timi féle görcsoldó ügyében. Voltam olyan előrelátó, mikor kijött először, hogy kértem receptet róla és ki is váltottam, csak a pontos adagolást kérdeztem meg, és a tüneteket beszéltük át. Diagnózis: kólika. Éjjelre kapott, a hasa nem fájt, de hajnalban azért extrázott valami beragadt büfi miatt ,szóval nem aludtam túl sokat, ami megvisel,mert megszokatta velünk a kis purdé, hogy eszik éjjel aztán húz vissza aludni az ágyába.
Timinek cipőt veszek délután, mert nincs télije. Jó lesz két gyerekkel egy picsányi üzletben (a babakocsi nem fér be!) mindegy, majd anyós addig kinn marad a kicsivel.

2012. október 29.

Timi köhög, nem nagyon, de főleg este fekvés után, Ákos pöttyös lett (sztem az anyatejtől) meg koszmós is (sztem az általam elfogyasztott brutál csoki-mennyiségtől).
Én most egy kicsit padlót fogtam, asszem az elmúlt öt hét jön ki rajtam, meg megint előjött a polipprobléma, nagyon gáz aludni bedugult orral, mondjuk kezelem orrmosóval orrsprével ennyit lehet míg szoptatok. Ha nem javul megyek vissza dokihoz. Plusz kb. egy hete visszatért a hasfájás (olyan, mint mikor szülés után húzódik vissza a méh, mikor szopik a baba) ez kb. három hete megszűnt, most miért tért vissza? Vérzés, extrém folyás nincs. Egy hét múlva megyek dokihoz hathetes kontrollra majd megemlítem neki.
Meg a tököm kivan, hogy minden éjjel valahogyan megnyomódik valamelyik mellem és csak kifordított béka pózt felvéve tudom a kölökkel kiszívatni, ami éjjel kettőkor nagyon nem mókás (oké de igenJ)
szóval nagyjából most ez van nálunk.

2012. október 30.

Fú,de fos volt ez az éjjel! Annyi, hogy legalább arra volt eszem, hogy nyolckor letettem a purdékat és kilenckor már én is szunyáltam, tehát volt egyben 4,5 órám. Fél kettőkor ért haza férj, Ákos fel is ébredt, evett, tekergett, ordított, tovább tekergett. megkakiltattam, evett, tekergett, ordított. Ezt úgy fél négyig játszottuk, aztán kijött egy akkora böfi, hogy öröm volt hallgatni, utána úgy kiterült, mint egy tarkón vágott nyúl, és végre alhattam egy keveset. Negyed ötkor arra ébredtem, hogy reszketek úgy fázom. Takarókeresés, tüsszögés, orrdugulás, nehezen elalvás. Hatkor riadó éhenhalás vaaaan!!!!! Mondjuk ezután simán visszaaludt nyolcig. Elemeim lemerülőben, kéne egy kis töltés, most ezt kv formájában abszolváltam, de az igazi egy átaludt éjszaka lenne (22-7-ig tökéletes lenne). Áhhhh (ásítottam)
Nos a rinyáláson túl, azért Ákos ultracuki, heőzik, meg vigyorog is szóval azért élvezem is egy kicsit:-D

2012. november 1.

Van abban valami báj, amikor a két gyerek egyszerre beteg :-D A kicsi simán megfázott,"csak" taknyos,a nagynak torokgyulája van és "csak"köhög. Orrszívás megy negyed óránként és a "Neköhögjazöcsédre" egész napos mantrázása, de az éjjel jó volt. Miután Ákos tegnap egész nap alig aludt összvissz egy órát aludt negyed kilenctől fél négyig, majd kaja után fél kilencig. Timi is. JF!

2012. november 5.

Beteg Timi, beteg Ákos,beteg anya. Olyan fasza. Apa még tartja magát ,még, de ki tudja meddig. Egy élmény lesz két gyerekkel a várakozás az orvosi rendelőben. Délután a hathetes kontroll is lesz.

2012. november 6.

A tegnap esti szex JF volt:D! Pedig nagyon féltem,hogy szar lesz, de a doktornő szép munkát végzett! Lehet küldök neki egy bonbont a vaginám nevében, hogy köszönjük a szép hímzést!:) Sztetek értékelné?

2012. november 7. délelőtt

Olyan fura dolgaim vannak mostanában! Például tegnapelőtt készülődtünk a dokihoz, látom Timi a szobában, Ákos az ágyon és keringek a lakásban, hogy hol van a HARMADIK? :-D Ma éjjel meg álmomban teszteltem, negatív lett, és sajnáltam. Nem vagyok normális! Nem akarunk több gyereket, akik vannak azokkal teljes a család, akkor meg mi ez? Ráadásul nagyon kiélvezem ezt a picibabás időszakot, nem akarom siettetni, sem visszafordítani az egészet, mint Timinél. Ez gondolom amiatt is van, hogy Ákos jó baba, igazán csak akkor sír ha van valami baja. Szóval nem értem magam.
A betegség mondjon le!!!!! Bár azért van némi lassú javulás.
Ember melója még mindig bizonytalan..... ettől meg tényleg kivagyok, nagyon nem bírom a bizonytalanságot.

2012. november 7. délután

Volt öt perc, amíg mind a kettő kussban feküdt az ágyában. Aztán Ákosnak eszébe jutott,hogy milyen fasza lenne ha hátközépig fosná magát, ami ugye teljes ruhacsere, csap alatt mosdás totál felébredés. Aztán a nővére kezdett fejhangon vonyítani, mint egy falka farkas, hogy aszongya: nemakajokalunniiiiiiiii,kiakajok menniiiiii! A vonyítástól meg köhög ettől meg úgyse tud visszaaludni. Éppen a klónozáson gondolkodom, kéne még egy anya, legyen fejenként egy, mer ez most így kicsit húzós volt. Na ezért se akarok többet! Háromfelé már nem tudok osztódni :-D

Békapofa

Sokan, sokfélét kérdeznek tőlem a babavárás kapcsán, és bizony nem egyszer sikerült már meglepetést okoznom a válaszaimmal. Azért akárhogy is nézzük, a világ Magyarországhoz képesthez képest másik felén vagyunk. Egy más kultúrára, más szokásokra épült rendszerben élem meg ezeket a hónapokat. Megpróbáltam összeírni pár dolgot, a teljesség igénye nélkül, ami így első ránézésre feltűnt az otthoni beszámolók és az itteni élmények alapján az otthoni és az itteni terheslét között.

A dolog ott kezdődik, hogy itt szóba sem állnak az emberrel úgy a 8.-9. hét környékéig, csak ha nyomós oka van a kezelőorvosnak feltételezni, hogy esetleg nincs valami rendben. Amíg otthoni kismama ismerőseim többsége büszkén lobogtatja a 6. heti ultrahangról a képeket, ez itt nem mindennapos. Az első terhesgondozást is sokszor maga a háziorvos végzi, és nem nőgyógyász. Ugyanúgy el tudja rendelni a vérteszteket, és megcsinálni az alap nőgyógyászati vizsgálatokat. Itt jegyezném meg, hogy az éves rákszűrést is a házidokinál lehet intézni, teljesen rutineljárás, nem kell hozzá beutaló, csak egy előre egyeztetett időpont, amire besétál az ember lánya. Amúgy  a nőgyógyászhoz jár az ember, nincsen külön védőnő, kiskönyv, belgyógyász, ki tudja milyen szakrendelés. Előnye: ha minden rendben, akkor 4 hetente lát orvos, kevésbé van az embernek betegségtudata. :)

Az ultrahang viszont teljesen különálló dolog, külön kell rá időpontot kérni a diagnosztikai központban. Nagyon-nagyon drága, így igazi babamozi ritkán van. Orvost ott nem is nagyon lát az ember, a vizsgálatot a külön erre kiképzett asszisztensek végzik, csak megmutatják az eredményt, és alá is írják. A felszerelés viszont elképesztően modern, hatalmas képernyők, csillió gomb, tényleg arra vannak berendezve, hogy meglássanak mindent mit kell. Képet is csak náluk lehet kapni a porontyról, amikor a doki a vizitek alkalmával a kis ultrahangos készülékén nézeget, az csak informatív jellegű. 

Van pár dolog, amivel kapcsolatban teljesen más a hozzáállás. Az egyik ilyen a toxoplazmózis, és annak veszélye. Amíg otthon ha jól tudom teljesen alap vérteszt, akár többször is a terhesség során, addig itt nem szerepel az alap protokollban. Mikor rákérdeztem, hogy nem kéne-e, mert cicáink vannak, miegymás, akkor csak annyit mondott a doki, hogy nem szükséges, ne én cseréljem az almot és kész. Mondjuk szerintem is teljesen felesleges túlaggódni a dolgot. Egyrészt, a vérteszt csak azt mutatja ki, hogy az ember átesett-e már a fertőzésen. Ha igen, akkor úgyis minden oké, ha meg nem, akkor mit tudnak mondani? Hogy ne cserélje  a macskaalmot, mossa meg a gyümölcsöket, mosson kezet miután nyers hússal dolgozott és húzzon kesztyűt a kertészkedéshez. Szóval ugyanott vannak mint a vérteszt előtt.

Amúgy azt vettem észre, hogy az emberek úgy általánosságban másképp állnak a terhességhez, mint amit otthon, akár még kívülállóként tapasztalhattam. Az az általános vélekedés, hogy a terhesség nem betegség, hanem csak egy állapot. Ez egy nagyon kétélű dolog. Egyrészt jó, mert ha csak nincs rá valamilyen komoly orvosi indok, a kismamák élhetik tovább az életüket, ahogy addig. Szó sincs arról, hogy valaki otthon maradjon végig a terhessége alatt, mivel olyan hogy betegszabadság nem létezik. Attól függetlenül, hogy pl. engem a veszélyeztetett terhes kategóriába sorolnak az ikrek miatt, ugyanúgy be kell járnom dolgozni, amíg az orvos azt nem mondja hogy konkrétan veszélyeztetem magam és a gyerekeimet. Kórházba sem fektetnek csak úgy megfigyelésre, ha valami gond van akkor persze gondolkodás nélkül menj be, és kivizsgálják, de elég komoly dolgok esetén is inkább hazaküldik az embert, hogy otthon feküdjön 24 órát naponta, amennyiben tíz peren belül be tud érni a kórházba autóval.

Ami nekem külön érdekesség volt, hogy amíg otthon az szerintem teljesen általánosan elfogadott, hogy a kismamáknak nem jó emelni már az első trimeszterben sem, arról itt szinte nem is hallottak. Vagy legalábbis nekem nagyon úgy tűnt. Mikor az első adag pozitív tesztem után leültem beszélni a madárházas sráccal, és mondtam neki hogy bocs, de én mostantól nem emelhetek, mert ez a szituáció van, akkor látszott rajta hogy udvariasan elfogadja, de nem igazán érti az összefüggést. Ugyanez történt nem is olyan régen mikor még madaraztam. Elfogyott az állatok kajája, és fel kellett volna tölteni a tárolókat, úgy kb 25 kg-t megemelve, végighurcolva egy folyosón. (Ezt normál esetben azért nem egy nagy ügy nekem) Nem voltam rest, megkértem az egyik nagyobb darab pasi kollégát, hogy ugyanmár csinálja ezt meg nekem. Készségesen segített, de láthatóan ő sem értette miért is kérem én most erre. Óvatosan meg is kérdezte, hogy végülis miért is ...? És egyikük sem egy utolsó bunkó, mindketten halál értelmes, kifejezetten jó fej emberek. Nekem inkább úgy tűnt, hogy ez az alapinfó itt hiányzik a lakosság nagy részének a fejéből, vagy teljesen másképp állnak hozzá. Azt egyébként megjegyezném, hogy azóta  a bizonyos pozitív teszt óta Gombi nem enged nekem emelni kb 2 kilónál többet (leszámítva a macskákat), ami talán egy kicsit túlzás, de úgy vagyok vele, hogy 1. inkább legyen túl óvatos az ember 2. mikor máskor élvezze az ember lánya, hogy emelgetnek helyette, ha nem ilyenkor?

Pár dologban az orvoslás maga is eltér. Az egyik ilyen dolog, hogy amíg otthon úgy tudom, a magnézium pezsgőtabletta a gyógyír mindenféle görcsre, úgy adják, mint a cukorkát, addig itt nem is hallottak róla. Mikor megemlítettem a dokinak, azt mondta, ha komolyan görcsölök amúgy se jusson eszembe otthon kezelgetni magam, hanem azonnal menjek be a sürgősségire. Ha jól esik persze miért ne, ártani nem ártok vele, de ha baj van, hagyjam az orvosokra a dolgot. Azóta próbálok egyébként utánajárni mi a helyzet ezzel a magnéziummal, amit a világ egyik felén, mint csodaszert tartanak számon, a másik felén meg nem is hallottak róla. Igaz nem öltem bele túl sok energiát, de eddig egyetlen igazi tudományos cikket (szaklapban megjelentet) nem találtam arról hogy a magnézium segítene a méhösszehúzódásokon. Volt tanulmány lábgörcsökre gyakorolt hatásról, az is kicsit gyanús az összesen hetven-valamennyi résztvevővel. És vannak a mindenféle oldalakon emlegetett kutatások, de ott meg komoly hivatkozásokat nem találtam. Minden esetre errefelé az a mondás, hogy ha görcsölget az ember, akkor igyon sokat, valószínűleg megborult egy kicsit az elektrolit-háztartása, gondolom az emberek amúgy is hajlamosabbak kevesebb folyadékot bevinni a kelleténél. Ellenben a magnézium szulfátot itt is alkalmazzák a korán beindult szülések leállításánál. 

Amúgy az egész összehasonlítósdi a cukorteszt kapcsán jutott eszembe, ami nekem múlt héten volt esedékes. Itt nem a terhelésessel kezdik, hanem egy úgynevezett szűrő cukorvizsgálatot csinálnak. Ez annyiból könnyebb, mint a másik, hogy csak egyszer szúrnak meg, és nem kell éhgyomorra csináltatni, akármikor oda lehet sétálni a laborhoz ha az embernek megvan a beutalója. A zsemlés-tejes  tesztet itt nem ismerik, ez az én nagy szerencsém, különben ez a vizsgálat nekem elmaradna, az fix hogy nem ennék zsemlét tejjel, akkor inkább a tömény cukoroldat. Semmi más nem történt, mint hogy egy nővérke elvitt egy kis fülkébe, ahol egy hűtőből kiválaszthattam a nekem tetsző ízű cukor-oldatot, és meg kellett innom az orra előtt. Természetesen engem is agyon ijesztgettek vele, hogy ez milyen szörnyű lesz, de igazából be kell valljam nekem ízlett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy soha életemben nem kívántam még ennyire a mindenféle cukros lónyálakat, és mivel igyekszem őket nem inni, ez így kifejezetten jól is esett. Egy órával később levették a véremet, és ennyivel le is tudtam a vizsgálatot. Eredményt sajnos még nem tudok, de remélem, ha valami baj lenne az orvos szólt volna...

Sziebi

Megint eltelt egy hét úgy, hogy szinte észre sem vettem. Ha nem figyelek oda, egyszer csak március lesz én meg majd csak kapkodhatom a  fejemet hogy mi lett azzal a 4 hónappal ott középen. Pedig voltak történések a héten is, kezdem is mindjárt a legérdekesebbel: megint eltelt 4 hét, így volt egy randink a dokimmal.

Szokás szerint a nővérke megcsinálta a rutint: súly, vérnyomás, vizeletminta, van-e panaszom, mik azok. Ezúttal is minden rendben volt, a nővérke ujjongott is egy sort, ami persze aranyos, csak ettől kicsit úgy érzem magam, mint akitől igazából minden alkalommal rossz eredményeket várnak, és meglepődnek amikor kiderül hogy még mindig tankönyvi adatokat produkálok. Remélem így is marad még egy jó darabig.

A doki megint a kis hordozható ultrahanggal és egy diákkal jött. (A diákoknak mindig külön szám hogy ikreket láthatnak) Azonnal lecsapott a hasamra, és nekiálltunk kukkolni. Azt hiszem az egyetlen olyan dolog amit ilyenkor nem szeretne az ember lánya hallani az az, hogy "micsodaaa??". Majd' leestem a vizsgálóasztalról ijedtemben, annak ellenére, hogy láttam Baba 1-et kalimpálni. Kiderült, hogy valami el volt állítva a gépen, és így nem tudta rendesen megfigyelni a szívhangot. Nyomogatta össze-vissza a gombokat, de nem sikerült beállítania, amit szeretett volna, aztán hívott segítséget*, aki tudta, hogy pontosan mit kell hogyan megnyomni hogy meg tudja mérni a szívverés frekvenciáját. Cserébe hallgathattunk egy kis szívveréshangot is, most először. Csodálatos kis vonatzakatolás. :) Aztán elmagyarázta, hogy hogyan képezi le az ultrahang a képet, hol kell nézni a  frekvenciát, szóval okosodtunk is egyben. 

Amúgy nekem nagyon szimpatikus volt, hogy segítséget kért,  ez sokkal biztatóbbnak tűnik mint egy olyan orvos aki annyira fenn hordja az orrát, hogy előbb vágná le a kezét mint hogy bevallja, valamit nem tud. 

Utána már csak a kérdések jöttek, amiket szorgalmasan felírtam egy cetlire az utóbbi 4 hétben. Megint mindenre megkaptuk a kimerítő választ, úgyhogy ezúttal is elégedetten távoztunk. Legközelebb 4 hét múlva, pont karácsony előtt találkozunk. Lesz viszont addig még pár vérteszt, meg az a bizonyos nagy ultrahang a diagnosztikai központban, ahol kiderül, hogy mi van a mazsolák lába között, illetve az is hogy van-e lábuk, lehetőleg megfelelő számban a megfelelő helyen. Amúgy én minden ilyen orvosi vizit után - amikor nézhetem pár percig a piciket - napokig teljes sokkban mászkálok. Hiába a sok terhestünet, a növekvő has, még mindig új a látvány, hogy valakik bennem nőnek. Nem tudom meg fogom-e valaha szokni. 

Apropó terhestünet. Lassan le fogok szokni arról, hogy elolvassam a neten mi fog velem, velünk történni a rákövetkező héten, mert szinte betűről betűre produkálok mindent, amit az okosok írnak. Persze ugyanakkor ez megnyugtató is, meg úgysem tudnám megállni, úgyhogy kár is ezen agyalnom. A lényeg hogy éhes vagyok. Folyamatosan ennék. Hiába minden okosság, amiket magamtól is tudok, a hormonok felülírnak mindent. Azt mondják egyek többször kevesebbet. Ez ok, könnyen megvalósítható, de így úgy érzem folyamatosan kajálok egész nap. Próbálom tartani magam ahhoz, hogy barnarizs, egyéb lassan felszívódó szénhidrátok, zöldségek. Ami gyönyörűen működött mielőtt terhes lettem, szépen kitartott az energia a következő étkezésig, most meg kb. 2 órával később ugyanúgy korog a  gyomrom és kopog a szemem. A zöldségek közül, amiket tudok enni azok okésak, csak kb. mintha semmit nem ettem volna. Érzem, hogy eltömít, de attól még éhes maradok, és az lesz a vége hogy úgyis csinálok egy szendvicset és azt elégedetten betolom az arcomba, és akkor 2 órára megint kerek a világ. Mondtam a dokinak is, hogy ezt most, így hogy, de azon kívül, hogy elmondta azt amit már tudok, gyakorlatilag megvonta a vállát és azt mondta hogy ne éhezzek, ha éhes vagyok egyek, csak azért ne csokit chipsszel. A súlyom miatt egyelőre nem piszkál, nincs is nagyon mit piszkálódnia, állítólag 2.5-5 kg plusz normális ezidőtájt 1 babával, én plusz 3-nál járok (igaz, nagyobb kezdősúllyal vágtam neki mint egy átlag nő). Tényleg úgy érzem ,hogy fontosabbnak érzi azt, hogy kiegyensúlyozottan, egészségesen étkezzek, mint hogy a kalóriákat számolgassam. 

Ezen kívül minden éjszaka olyan rémálmaim vannak, hogy sokszor felébredek hajnalban és nem tudok visszaaludni miattuk. Ennek persze a macskák nagyon örülnek mert ilyenkor kiülök hozzájuk a nappaliba és lehet jönni dögönyözésre, csak én érzem magam kifacsarva. Van ott minden, főleg menekülés, tornádó, zombik, kígyók, amit csak akartok. Általában amúgy a cicákat próbálom megmenteni valami szörnyűségtől és nem megy és ettől kiborulok és felébredek. Azt mondják ez is normális, hát mit ne mondjak, végtelenül örülök neki. 

És a végére hagytam a legjobbat. Azt a kis nyomást mindig kb. ugyanazon a helyen a hasamban. Először úgy gondoltam csak nő a méhem, de mikor pénteken este csiklandozott is körülötte, elkezdtem gyanakodni. Ha odanyúlok, elmúlik. Van, aki pillangónak írja le az első babamozgásokat, van aki szerint pedig teljesen egyértelmű hogy mikor mozdul meg, nem lehet összetéveszteni semmivel. Nekem azért gyanús, mert azóta minden este 6 körül érzem ezeket, és néha a másik oldalon is csak kicsit lejjebb. Könnyen lehet amúgy, hogy csak odaképzelem, annyira szeretném már érezni őket hogy fizikai tüneteket produkálok. Ennek ellenére sikerült úgy felizgatnom magam ezen, hogy alig bírtam elaludni, mert mi van ha ez már az, én meg lemaradok róla? :)

Sziebi

Jaj, még nem az, bár ott tartanék, de valahogy a szervezetem még nem vette az adást, hogy zöld lámpa. Rohadt vörösök, minden hónapban bevonulnak, pedig hívja őket a fene! 

Nade akkor mivan!?? Ugye itt a jogos kérdés! Mint láthattátok, végre van valami előrelépés MLC-ügyben. A protokollt kiraktam, hogy akit érint ismerje meg mihez tartás végett. A vizsgálatok még igazából nem indultak el, mivel az OEP még nem adta rá az áment. Viszont hála kedves barátnőmnek, azért csak befértünk a tesztkörbe! :-D Igen, igen végre valahára, hónapok elteltével eljutottunk a hőn áhított MLC vizsgálatra, ami megmondja, hogy immunállis vetélő vagyok-e vagy sem. A vérvétel semmi extra nem volt. Kellett hozzá az imádott Uram is, aki bár szólt előre, hogy tűfóbiás, nem vették komolyan… de mindenkit megnyugtatok, hogy 10 perccel később már vidáman amolyan olaszosan vitatkozva hagytuk el a terepet.

Eredményt illetően azt az infót kaptuk, hogy 1-2 hét. No, ebből lett 4 – bár igazából – még ma sincs kezemben lelet. Ugye ez egy bonyolult vizsgálat, fontos hozzá hogy a szakvéleményt író kezében legyenek a leletek is. Tudjátok az, amivel itt kb. lassan egy éve szórakoztatok mindenkit, annyi van belőle, hogy már szakirodalomnak is elmegy. Szóval leleteket fénymásoltam egy délelőtt, majd másnap a szajréval be kellett kocogni az illetékes elvtárshoz. No, ő egy új versenyző a történetben. A bizottság titkára, egy igazán segítőkész doki, még a számomat is elmentette a telójába, ami komoly meglepetés volt, hiszen úgy vette fel a hívásomat, hogy üdvözlöm… (ide most mindenki képzelje be a nevemet). Mondom ejha, ez aztán a fullextrás kiszolgálás :-D Mondjuk azt ne hagyjuk ki a történetből, hogy mire megtaláltam a szülészetet az Intézményen belül (hiába, aki hazai pályához van szokva) kb. 5 km-t gyalogoltam 500 méteren. Oké, nem vagyok egy tájékozódási zseni, de azért ez még tőlem is über gáz teljesítmény. Szóval papperok leadva, és akkor várjunk. Írtam a Profnak reménykedve abban, hogy csöpögtet némi információt, nos nem csalódtam.

Tegnap este végre valahára megjött az az infó, amire számítottunk. Bár még van olyan vizsgálat amit ismételni kell, és még kettő kilátásban van, de a Prof az előzetes eredmények alapján azt mondja hogy nagy biztonsággal valószínűsíthető hogy a vetélések hátterében immunális ok van. Ez azt jelenti, hogy szükséges az ivig kezelés. Igen, erre az eredményre számítottam, de mégis némileg fejbevágott a dolog ez így leírva. Mintha azt írták volna, hogy igen, kicsit selejt vagy, de azért van remény.

Na most jön az a kérdés, hogy akkor hogyan tovább? Ugye? :-D

Az OEP ámenje fogja igazán beindítani a dolgokat. Utána lehet menni a hiányzó illetve ismétlésre váró vizsgálatokra. Azok eredményével a Bizottsághoz, aki elbírál, majd mehet a kérelem az OEP-hez az ivig finanszírozására. Mert ez nagyon nem olcsó mulatság.

Tehát, itt tartunk. Váááááááááááárunk. Megint. Még mindig. Továbbra is. Nem, nem vagyok türelmes, sztem már nem leszek az sosem, ennyi idősen ki a fene akar megváltozni?? :-D

Borstörő

2012. október 8.

Megvolt az első kimozdulás! Elmentünk Ákossal az Auchanba. Nagyon jól viselte(= aludt:). A pelenkázó a mozgás sérült wc-ben van hát nókomment. De azért jó volt:).Tíz napja nem voltam emberek között, hiányzott. Ha holnap tudok délelőtt jövök. Puszi

2012. október 9.

Áhhhh! Olyan vagyok , mint egy mikró, az ha kész a kaja csenget, én ha itt a kajaidő belövellek :-). Igen kellemetlen. Lassan keltem Ákost, eszik aztán megyünk a nővéréért a bölcsibe. First tour! Kíváncsi vagyok mennyi idő alatt járjuk meg.

2012. október 11. délelőtt

Na, itten vagyok! Ákos alig evett este(kifáradt délután és a fürdetéstől:) így kelt éjfélkor majd fél háromkor is (akkor nagyon erőlködött, de végül csak sikerült telibe szarnia a pelusát. Tudom ez uncsi momentum :-) aztán mindenki elaludt és nyolckor ébredtünk családilag, hét óra helyett, így Timi itthon maradt velem. Délután viszem Ákost orvoshoz, mert nagyon csúnya a köldöke, alulról ki van dudorodva és piros is nagyon, üvölt, mint a sakál mikor kezelem és nem a hideg érzés miatt, ez fájdalmas sírás. :( Aggódom nagyon, nehogy sérv legyen. Mondtam már hogy utálom a köldökcsonkot? Most azon sakkozom, hogyan vigyem, mert természetesen a férjem és a sógorom dolgozik, apósomnak dolga van délután, anyós vigyáz addig Timire, tehát BKV-znom kell. Szóval vagy babakocsival viszem, vagy magamra kötöm. De sztem magamra kötöm úgy könnyebb közlekednem. Mindig van valami aggódni való...

2012. október 11. délután

Na, megjártam a gyerekorvost. Ákos köldöke kezdett begyulladni így kapott rá antibiotikumot és jól kitisztították neki, már nem sok híja van és leesik.
Közben ugye após elvitte végül Timit, hogy addig vigyáz rá, amíg odavagyok Ákossal. Erre mikor kijövök a rendelőből és hívom kiderült bevitte anyóshoz, aki közben az Uzsoki sürgősségijén várakozott (migrén,magas vérnyomi,stb...), mert be kellett mennie a melóhelyére valami miatt, amit már tudott délelőtt is. Én mondtam, hogy viszem Timit magammal, megoldom az utazást max. hazafelé taxizunk, de nem majd ő vigyáz... Hát nem volt őszinte a mosolyom, mikor Timiért mentem a kh-ba! Én nem értem miért erősködött mikor tudta, hogy nem lehet másként megoldani csak úgy, ha anyósnál hagyja a kh-ban. Tudom segíteni akartak, de nem kell minden áron főleg ne vigye ki tudja milyen beteg emberek közé a gyereket. Közben a férjem kapott valami fülest, hogy zárás után a főnök beszélni akar velük és valszeg valakinek mennie kell. Csak remélni tudom,hogy nem ő lesz az. Két családos és egy egyedülálló dolgozik egy brigádban, remélem mérlegel a főnöke és nem a családost küldi el. Szóval ez a nap csupa szar....remélem az éjjel nem lesz gond Ákossal,nem örülök ennek az antibiónak, de nyilván most ez nem a helyzet amikor mérlegelek, kell és kész. Remélem nem csinálja ki a hasát....

2012. október 12.

Sziasztok lányok! Az éjjel, ahogy sejtettem nem volt vmi fényes. Ákos most háromszor kelt, mert tekerte a hasát az antibiotikum, plusz mikor a férjem hazaért észrevette, hogy Timi bepisilt, ágyneműcsere, matraccsere, pizsicsere. Szegény nagyon szégyellte magát, hogy bepisilt, mondjuk én vagyok a hibás, mert nem pisiltettem meg lefekvés előtt. Végül is Ákos ügyes volt, mert kaja és kakálás után visszaaludt így mi is aludtunk néhány órát néhány részletben. Viszont megint későn keltünk így nem ment Timi bölcsibe, szóval a mai nap is húzós lesz egy kicsit, de legalább nem kell menni sehová. Tegnap nagyon elfáradtam. Oké, hogy muszáj strammnak lennem, de azért csak két hete szültem és ugye még gyerekágyas lennék. Mindegy ez van.
Ákos köldöke mintha halványan javuló tendenciát mutatna, nem olyan piros és duzzadt és már nem sok tartja, fityeg lassan csak leesik. Plusz nem is lett lázas az éjjel, meg eszik rendesen szóval reménykedhetek, hogy okés lesz. E-mailben küldöm a képet a gyerekorvosnak így csekkolja a javulást-nem javulást. Tök jó fej.
Az este végül hazament a férjem főnöke anélkül, hogy mondott volna bármit is. Sztem csak pánikkeltés volt a füles gazdájának részéről, de még nem nyugodtunk meg,mert valami tényleg lóg a levegőben. Csak ez a bizonytalanság kicsinál....

2012. október 15.

Véééégreeee! Leesett az a nyomorult köldökcsonk:)))) Kibasztam a kukába csak úgy koppant! Még ugye nem letisztult, de azért már nem para, éjjel kettőkor kelt enni és aztán fél hétkor. Gáz leírni, hogy kurva kómás voltam reggel szoptatás közben? Pedig kétszer három és fél-négy órát aludtam. No, mindegy is most alszik megpróbálok MÁK ügyintézni.

2012. október 23.

Ákos ma szétalussza a fejét, hajnalban is már én ébredtem, hogy mi van, mert fájt a mellem a sok tejtől, ő meg húzta fél négyig este nyolctól, aztán játszótér (fúj de rohadt sokan voltak, és zömmel apukák!), meg séta ott is lehúzott két órát aztán evett és fél háromtól megint tente van.
Tegnap meg ma már mosolygott is nagyokat, meg hosszú percekig tartja meg magát a karjaival és bólingat a fejével.
Timi nagyon aranyos a tesójával, sokat beszél hozzá, simizi meg puszit is ad neki,de a Zsuzsikámhoz nem nyújjon hozzsá !!!!:))))
Inkább rajtam szeretné leverni (néha szó szerint is!) az újgyerek érkezése miatti frusztrációját:( Mondjuk néhány napja jobb, nem pisil-kakil be szándékosan (ez egyébként egyszer-kétszer fordult elő) és ma elég szófogadó is volt, simán kijött a játszóról, mikor szóltam, hogy indulunk, mondjuk lehet amiatt is, mert sokan voltak és nem nagyon jutott játékhoz.
Férj:hááát.....passzív,nagyon. Lassan kezd mondjuk nyitni a fia felé (végre, az egész terhesség alatt nem foglalkozott vele sokat, értem ez alatt, hogy beszéljen hozzá simogassa, amit az elsőnél csinált) a vizsgálatok eredménye természetesen érdekelte és a szülés alatt is ott volt velem, nem csak fizikai valójában, de tényleg támaszt nyújtott megint, mint az elsőnél. Az első két hétben nagyon oda voltam, hogy dolgozik és nem volt itthon egy pár napot sem (összvissz kettőt?) mára ezen túl léptem. Mondjuk Ákos nagyon jó baba valszeg ez is hozzájárult, meg a jó idő és hogy kimentünk, amikor tudtunk. Kicsit tartok a depressziótól, nem szeretném ha megint előjönne, mint az elsőnél.
Továbbra is passzív a házimunka terén, ez sztem már nem változik,bár erősen gondolkodom azon, hogy valahogyan be kéne vonni, pici lépésekben (mint egy gyereket esküszöm), mire visszatérek a munka frontjára jöjjön bele mi hogyan működik, ne én szopjak egyedül mindennel.
Valamint a felém való kommunikációt és intimebb közeledést( nem szexuálisan értem) leredukálta a nullára....szóvá tettem, azóta van javulás, változás.
No, körülbelül ennyi van nálunk mostanában.

Békapofa