2011.04.26. 08:44
C-vitamin II.
És most, hogy már ennyire okosak lettünk, rátérhetünk a mennyiségi kérdésre is. Először is nézzük meg, hogy mennyi C-vitamint tárol a szervezetünk és hol. Azt mondják az okosok, hogy a testben lévő C-vitamin mennyisége kb. 1500 mg. Vannak bizonyos szervek, amelyekben a C-vitamin koncentráció 5x, de akár 100x magasabb lehet, mint a plazmában. A legeslegtöbb a mellékvesékben, az agyalapi mirigyben és a szemlencsében található, de ugyanúgy elég magas a koncentráció az agyban, a májban, a szívizomban, és ami a mi szempontunkból (illetve ennek a bejegyzésnek a kapcsán) a legfontosabb, hogy az immunválaszban résztvevő sejtek igen nagy koncentrációban tartalmazzák a C-vitamint (40-60x-a a plazmáénak).
Beszéljünk egy kicsit a felszívódásról is. A felszívódás a gyomorban és a vékonybélben zajlik egy bizonyos ”rendszeren” keresztül, amit tudományosan úgy hívnak, hogy: karrier-mediált aktív transzport. Ez a rendszer bizony-bizony megtelhet, sőt, meg is telik az egyszerre bevitt magas C-vitamin mennyiségtől, ezért van az, hogy a felszívódás növekvő beviteli mennyiség hatására csökken, vagyis amikor már a fent említett ”rendszer” befogadó kapacitása végéhez ér, a felesleg felhasználatlanul távozik. Az internetes orvosi oldalak szerint, egyszeri dózis esetén a 200 mg 100 %-a szívódik fel, 1000 mg-nak a 75 %-a, 1250 mg-nak az 50 %-a, 3000 mg-nak a 40 %-a, 5000 mg-nak mindössze a 20 %-a szívódik fel. Persze a különböző orvosi oldalak adatai között voltak némi eltérések, de egyáltalán nem jelentős a különbség, szóval a fent leközölt adatok hitelesnek minősíthetők. De azt is tudnunk kell, hogy a C-vitamin mindössze egy óra alatt lebomlik és feldolgozásra kerül.
Na nézzük, hogy mi szól a nagy mennyiség mellett (én a 2-3000 mg felettit nevezem annak). Számos kutatás széleskörű áttekintése erősítette meg, hogy az ajánlott napi beviteli értéknél (ami egyébként 60 mg à nevetséges) nagyobb mennyiségű C-vitamin bevitel is biztonságos (Weber, 1996). Összesen 8 placebo kontrollált és 6 nyílt vizsgálatot végeztek, ahol akár 10 g C-vitamint is elfogyasztottak naponta 3 éven át ”mellékhatások” nélkül (Bendich, 1995). A krónikus betegségek - mint például a rák - összefüggésben állnak az immunrendszer legyengülésével és rákbetegség esetén kísérő jelenségként gyakran tapasztalják a fent említett sejtekben az alacsony C-vitamin szintet. Hogy mi gyengítheti ennyire le az immunrendszerünket? A jól ismert ”mozgásszegény életmód-egészségtelen táplálkozás” páros, az alkohol és a cigaretta, az idegesség, a túlhajszoltság, hiszen savasítják a szervezetet, amely kedvez a káros anyagoknak és egyre inkább kezdik az orvosok is elismerni, hogy a negatív gondolkodás is gyengíti a szervezet ellenálló képességét.
És egy-két sokkoló adat, hogy miért is érdemes nagyon nagy mennyiségben fogyasztani C-vitamint:
Szentgyörgyi Albert, akinek köszönhetjük, hogy megismertük e csodálatos vitamint, napi 1000 mg-ot fogyasztott, betegség esetén azonban 8-9000 mg-ot lenyelt (dokumentált!!!) 91 évesen halt meg és nem vesekő miatt.
Linus Pauling, Nobel díjas kémikus 10-18.000 mg-ot evett naponta (dokumentált!!!) 93 évesen halt meg és nem vesekő miatt.
Dr. Michael Colgan a világ legnevesebb táplálkozás kutatója napi 5000 mg-ot visz be, 1950-ben született Dublinban, jelenleg is él és virul, és nem volt soha veseköve.
Hogy miért emlegettem ennyit a vesekövet? Mert rengetegszer halljuk, hogy a túlzott C-vitamin fogyasztás vesekövet okoz. Hatalmas viták vannak ezzel kapcsolatban, még orvos és orvos között is. Az egyik csoport szerint kutatások bizonyítják, hogy márpedig, de igen, sok egészséges embernél tapasztaltak kövességet. Aztán jön a másik csoport és lobogtatnak más kutatási eredményeket, hogy márpedig, de nem, mert hatalmas mennyiségek mellett sem lett senkinek veseköve. Mi pedig vakargatjuk a fejünket, hogy most akkor kinek higgyünk. Szóval. Szintén az interneten, orvosi szaklapokat böngészve találtam arra a tényre, hogy a szervezetben összesen 20 mg/testsúly-kg aszkorbinsav található és kb. 1500 mg átalakulása során kb. 50 mg metabolit - többek között oxálsav – képződik kristályok formájában. De arról nem szól a fáma, hogy most ez ártalmas mennyiség, vagy nem és ha nem, akkor mekkora az ártalmas mennyiség. Persze ebbe a számba beleszámítandó az emberek egyéni hajlama a kövesedésre. Magányvélemény (ez abszolút csak az én véleményem): képzeljünk magunk elé 50 miligramnyi porszemcsét. Tudjátok mennyi 50 mg-nyi porszemcse?? Borzalmasan kevés és én teljesen kizártnak tartom, hogy ekkora mennyiség valaha is kövességhez vezethet. Maximum, ha hyperhajlama van a képzésére az illetőnek, de az én véleményemet semmilyen kutatás nem támasztja alá.
És akkor most nézzük mi szól a nagy mennyiség ellen. A szaklapok itt kézből a kőképződéssel kezdenek. Ugyebár én erről kifejtettem a véleményem, így nem megyek bele a témába még egyszer. Grammos nagyságrendeknél szintén a szaklapok említik, hogy megemelhetik a glukóz (vércukor), a húgysav (fehér színű kristályos vegyület) és a kreatinin (vesefunkció) szintet. Megzavarhatja a vér székletből való kimutatását, illetve fontos tudni, hogy az aszkorbin sav átjut a placentán és ez viszont NAGYOBB mennyiségben káros lehet a magzatnak, így terhesség alatt minden vitamin bevitelt orvos kontrolláljon!
Bbridget
2011.04.22. 10:03
Amikor én még kislány voltam…
…és itt folytathatnám a ma olyan divatos retro cumók megidézésével, az „Emlékeztek, hogy?” típusú felsorolásokkal, de inkább arról írnék, hogy hogyan jutottam el abba a stádiumba, hogy gyereket akarok.
Szóval, amikor én még kislány voltam, azt gondoltam, hogy kb. mikor megnövök, jön majd egy kizárólag szőke hajú herceg, akinek, nagy fehér patás lova van, és elszáguldunk vele a vörös alkonyban, majd egyszer csak megjelenünk minimum két szőke poronttyal, akik valahogy átugrották a csecsemőkort, és rögtön szőke!! göndörfürtös törpeangyalkák lettek. Nos, mondanom sem kell, hogy a valóság mindig más, mint ahogy azt az ember lánya elképzeli. Igazából ez a romantikus kényszerképzet egész gyerekkoromat betöltötte, sőt még az első pasizásoknál is igen jelentékenyen bevillant. Közben persze igen sokszor vigyáztam a különböző típusú, méretű, korú, fajtájú rokongyerekekre, szóval kezdtem összeszedni a majdani gyereknevelésem alapjait, bár még akkor is igen távolinak és homályosnak tűnt ez a saját gyerekezés. Ebben az időszakban tanultam meg, hogy a gyerek nem kikapcsolható, nyálas puszikat ad, mindig akkor eszi le magát, amikor ki van öltöztetve, a legnagyobb hisztiket természetesen a big családi összejövetelekre tartogatja, tuti, hogy beköp, ha stikában cigiztél kint az erkélyen. Hasznos tapasztalatok! :-)
A hercegek jöttek, aztán meg mentek, de lovuk nem volt, pláne nem fehér, és az évek is teltek elég rendesen, de még mindig nem bírtam elképzelni, hogy én anyuka legyek. Sőt, volt néhány olyan év is, amikor kifejezetten nem akartam, hogy hordozórakétává váljak. Egész egyszerűn féltem a felelősségtől, féltem attól, hogy felborítja a prímán felépített kis életemet, belerondít a mindennapjaimba, bezárja a világot előttem, eltünteti a sminkkészletemet. :-D
A pálfordulás még akkor sem következett be, amikor megismerkedtem az Igazi herceggel. Éltünk, mint hal a vízben, a fű zöld volt, az ég kék, mi meg elvoltunk, mint a befőtt. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy a nyarunk jelentős részében esküvőkre járunk; körülöttünk mindenki megbolondult. Te Úr Jézus, most akkor mi lesz?? Nem volt mese át kellett értékelnünk a dolgokat, hiszen már a fészekrakáson is túl voltunk, már csak a helyes tojónak kellett bevackolnia. De nem, még nem volt itt a pillanat, egész egyszerűen még mindig nem éreztük azt, hogy egy gyereket felelősséggel fel tudnánk nevelni, főleg úgy, hogy a lakásba található virágok életben tartása is komoly nehézséget okozott számunkra. Nem röhög, tényleg! :-)
A nagy hátraarc egy borús ősz reggelen történt. Minden előzmény nélkül jött az érzés: kell az a gyerek! Érezni akarom, ahogy nő bennem, ahogy álmodozunk róla, ahogy veszekedünk a nevén, ahogy megérkezik közénk. És az érzés erősödött, minden nappal, és a közben a virágaink is túlélték a velünk töltött napokat! Tehát az idő eljött, minden készen áll, haj belőve, smink tökéletes. :-D
Kéz tördelve várjuk, hogy vajon a kis lélek mikor költözik be a dolgozóba? Jöhetnek a tippek! :-D
Szólj hozzá!
Címkék: család gyerek terhesség gyerevállalás
2011.04.20. 09:12
Kelt tészták titkai
Ezt a receptet a Nagymamámtól lestem el. Rengetegszer sütöttem már belőle és szerintem tökéletes. Hiába, a Mamák tudnak valamit. Nem szabad félni a kelt tésztától, egyáltalán nem nehéz! És elrontani sem könnyű! :-)
A tészta
A tejet langyosra felmelegítem 2 kanál cukorral, majd belemorzsolom az élesztőt és lefedve félreteszem. Ne legyen forró a tej, mert megdöglik az élesztő!
2 tojás sárgáját 3 kanál cukorral kikeverem és beleszitálom a fél kg lisztet majd beleöntöm az élesztős tej 2/3 részét. Elkezdem összedolgozni, közben apránként öntök hozzá lisztet és élesztős tejet, amíg össze nem áll a tészta. Ekkor hozzáadom az olajat: ettől lazább lesz a tészta és elválik az edény falától. Belisztezem az edényt alul, oldalt, fölül pedig a tésztát, letakarom konyharuhával és meleg helyen hagyom kelni. (Kb. 1 óra alatt kel meg szobahőmérsékleten, de melegben hamarabb.)Ha megkelt a tészta, lisztezett deszkán tetszés szerint elkészítjük.
Kakaós vagy fahéjas csigaKakaós csiga esetében kakaóport és cukrot teszek a töltelékbe, fahéjas csigánál pedig fahéjat, cukrot és mazsolát. A mazsolát be szoktam áztatni előtte egy kis tejbe vagy rumos tejbe.
Kisodrom a tésztát, megszórom az épp aktuális töltelékkel, kenőtollal olajat csepegtetek rá egyenletesen eloszlatva, majd feltekerem és 2-3 centi széles szeletekre vágom. Kiolajozott tepsibe teszem, a kenőtollal körbe olajozom a csigák oldalát is, hogy ne ragadjanak össze sütéskor.
Hideg sütőbe teszem (addig is kel, amíg melegszik a sütő), és 180 fokra állítom a sütőt. Kb fél óra alatt megsül.
Ha megsült, forró cukros tejet csöpögtetek mindegyik csiga közepébe. Ettől lesz jó szaftos a töltelék.Lekváros bukta
Tölteléknek jó kemény szilvalekvárt szoktam hozzá használni.
Tésztát kisodrom, kockákra vágom, a kockák közepébe teszem a lekvárkupacokat, majd egyesével összetekerem és buktát formázok belőle. Mehet a kiolajozott tepsibe. A bukták oldalát is beolajozom, majd a tetejüket a maradék tojásfehérjével bekenem, hogy szép fényesre süljenek. 180 fokra melegített sütőbe teszem.
Tipp: Egyszerre is lehet készíteni a kakaós csigát és a buktát: első tepsibe tedd a kakaós csigát hideg sütőbe, amíg sül, addig elkészíted a buktát a másik tepsibe és ha kisült a csiga, mehet is a bukta a meleg sütőbe.
Homokvár
Homokvár kalandjait a Richard Blogon olvashatjátok!
2011.04.19. 11:22
C-vitamin I.
….avagy egyem, vagy ne egyem (mg versus g). A cím elolvasása után nem nagy meglepetést fogok okozni, ha azt mondom, a C-vitaminról fog szólni a soron következő bejegyzésem. Hogyan is született az ötlet, a téma? Ehhez 3 rövid történet kapcsolódik:
Egyszer, egy szép napon besétált „Gizi néni” a rendelőbe (ahol asszisztensként dolgozom). Jól meg volt fázva szegény. Mondja nekem, jajjjjj de szörnyen érzi magát, de ne aggódjak, iszik sok-sok finom forró teát, mert jól esik neki és facsar bele citromot, hogy sok C-vitamint is megigyon vele…Aztán néhány nap múlva szegény barátnőm került az influenza karmai közé. Mondja nekem, hogy nyomatja a C-vitamint rendesen, hogy küzdjön az immunrendszer. Megkérdeztem, mennyit „nyomatsz”? 500 mg-ot!! (mondja nekem nagy hanggal, szóval mindezt nagybetűsen, izé.. nagyszámosan kell érteni...
És aztán jött a harmadik eset, a non-plussz-ultra. Haverom is hasonló cipőben járt, mint az előző két hölgyemény. Kérdezem: viszel be sok C-vitamint? A válasz: minek költsek ilyen baromságra, úgyse használ semmit...
Mondanom sem kell, mind a 3 történettel van egy kis bibi, és ígérem a végére kristálytiszta lesz, hogy miért is tartottam kiselőadást mindhármuknak. Itt a rendelőben (de természetesen a hétköznapi életben is), milliószor szegezik nekem a kérdést, hogy egyem, vagy ne egyem, na és persze, hogy mennyit. Azt előre közlöm, hogy miután végigolvassátok ”rövidke” irományomat, zsongani fog a fejetek a rengeteg információtól és ugyanúgy fogalmatok sem lesz arról, hogy akkor most egyed, vagy ne egyed és arról sem, hogy mennyit :-)
Na, akkor írd és lásd, kezdem egy nagyon rövid kémiával, biológiával és érdekességekkel. Amikor C-vitamint viszel be a szervezetedbe (teljesen mindegy, hogy étel, vagy tabletta formájában) tulajdonképpen L-aszkorbinsavat, illetve annak oxidált származékát, az L-dehidro-aszkorinsavat viszed be. A C-vitamint tekintik a legfontosabb vízben oldódó vitaminnak és az egyik legfontosabb antioxidánsnak. Hogy ez utóbbi pontosan mit is jelent, azt nemsokára kicsit részletezni fogom, mert sokat beszélünk antioxidánsokról, szabadgyökökről, de általában az embereknek fogalmuk sincs, hogy mi ez a két furcsa nevű ”valami” és miért konfrontálódnak egyfolytában.
Mi, emberek olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy azon nagyon kevés élőlények közé tartozunk, akik nem képesek szervezeten belül előállítani a C-vitamint (illetve az aszkorbin savat, de én végig csak, mint C-vitamint fogom említeni), mivel hiányzik az ehhez szükséges enzim. És akkor most kiemelem, hogy csak a főemlősök nem képesek saját maguknak előállítani és a tengerimalacok (?). Ezeken kívül mindenki magának termeli.
És hogy miért olyan fontos nekünk ez a vitamin? Mert az aszkorbinsavat a szervezetünk MINDEN sejtje felveszi. Mert részt vesz, sőt kulcsszereplője a szervezetünkben lezajló ÖSSZES anyagcsere-folyamatnak (sejtszinten is!!), mert nélkülözhetetlen a hajszálerek, csontok és inak felépítő folyamatában. Elősegíti a vas felszívódását (személyes tapasztalat – mióta nagyobb mennyiségben eszem a C-vitamint, azóta nem vagyok vashiányos), fontos a sebgyógyulásban, hormonok szintézisében, vagyis előállításában, és ami nekünk nőknek fontos, mert mi nagyon sokat adunk a külsőnkre ugyebár, a C-vitaminnak köszönhetjük a kollagén-fehérjék képzését, vagyis több C-vitamin à több kollagén rost à szép, feszes bőr :-)
És akkor most itt teszünk egy fanyar-kanyart és elkalandozunk a szabadgyökök és az antioxidánsok világába és lerántjuk a leplet állandó küzdelmük okáról. Talán még emlékszünk az általános iskolai kémiából az atomokra. Proton (+), neutron (semleges) à ezek az atommagban, elektron (-) à az atommag körül kering az elektronhéj(ak)on. Rettenetesen leegyszerűsítve attól stabil és erős egy atom, hogy a külső elektronhéjon keringő elektronjai ”párosak”. És akkor itt lép a képbe a szabadgyök. A szabadgyökök páratlan elektront tartalmazó, labilis molekulák, és legfőbb céljuk, hogy párt találjanak maguknak, vagyis stabil, páros állapotra törekszenek. Így bármilyen áron képesek elvenni a másiktól az elektronjukat, szétszakítva a kötéseket, stabil kémiai vegyületeket támadnak meg (vagyis megbont egy házasságot) nem számít, hogy milyen károsodás keletkezik ennek következtében, pl.: rákos sejtek alakulhatnak ki, mert a szabadgyökök felszaporodva a szövetek sejtjeiből pótolják hiányzó elektronjaikat, ebből kifolyólag károsodnak a sejtek, oxidálódnak, elöregednek, majd elhalnak. De itt van ez a drága antioxidáns nekünk. Az antioxidánsnak is ”páratlan” az elektronja, de ő nem akarja senkitől sem elvenni, csak szépen sétál, nézelődik, árulja a petrezselymet a szervezetünkben és alig várja, hogy rátaláljon a szerelem egy másik páratlan elektron személyében. És amikor végre talál egy szabadgyököt és annak a hatalmas egyedülÁLLÓ elektronját, azon nyomban rácuppan és többé az életben le nem vakarja magáról az a ”szerencsétlen” szabadgyök az antioxidánst. Magyarul, kényszerházasság from now until forever. Csakhogy ez a FOREVER nem egyenlő az EVERLASTING TIME-mal, ugyanis mint sok ízeltlábúnál is, a ”közösülés” után az asszony kinyúvasztja a férjet (bár asszem ez gyakran az embereknél is így van :-)), vagyis ez esetben önzetlen és soha nem múló szerelmével az antioxidáns egyszerűen megfojtja a szabadgyököt és végül, mint salakanyag távozik az örök vadászmezőkre, vagyis a szervezetünkből.
Egy bizonyos mennyiségű szabadgyök keletkezése a természetes élettani folyamatok velejárója. Például a két legveszélyesebb, legagresszívabb szabadgyök, a hyperoxid- illetve a hidroxil gyök a légzés során keletkezik. Konklúzió? Ne lélegezz. Egy rahedli problémád fog ilymódon megoldódni :-) De nagyon fel tudnak szaporodni nagy mennyiségű alkohol fogyasztása esetén, azoknál, akik dohányoznak, erősen klórozott ivóvíztől, túl sok röntgen sugártól, elektromos készülékektől, de ami a leginkább fontos, hogy ha gyenge az immunrendszerünk. 3 nagyon fontos antioxidánst ismerünk. A flavonoidokat (erről majd legközelebb írok), a cinket és végül, de nem utolsó sorban a C-VITAMIN-t.
Bbridget
Folytatjuk
2011.04.18. 10:09
Apukából nőgyógyász lesz – szüléstörténet II. rész
Megkezdődött a szülés. Teljesen odavoltam, de aztán gyorsan vissza kellett térnem a való világba, mert csökkentek a fájások. A doki mondta, hogy be kell adni egy szert, amit ha most megkérdeznék Gabriellától tudná mi volt az (az iromány olvasása közben persze azonnal mondta a nevét, én most sem tudom… pedig mondta! szerk: oxitocin)… :-) Tehát ezt beadták neki, és azonnal megindultak ismét a fájások. Jöttek a parancsok: Péter maga fogja a Gabriella fejét a nyakánál és tolja előre (has felé). Ezt követően megkaptam jobb lábát, amit a testemhez feszített és feltoltam. Mindent láttam… nyomott, szuszogott, toltam a fejet, fogtam a lábat. Mondja az orvos, hogy nem jól lélegzik, no, erre belesúgtam pár dolgot a fülébe és elkezdte rendesen nyomni, olyan… olyan igazi asszonyosan! Istenem micsoda büszkeség töltött el!
Na de térjünk vissza alfertájilag mi is történik… Nyomja, mondja az orvos és a bába, hogy jóóó! Ekkor bejön még 10 ember, akik tanulók voltak. Ohh, mondom király, két férfi és ennyi nő! :-D
Tehát, Gabriella nyomja és meglátok egy buksit ott lent… a tetejét látom. Azt az érzést nem tudom leírni, hogy akkor és ott mit éreztem… Talán ezt érezhette a teremtő… olyan érzés fogott el, hogy látom a feleségemet, látom a kijövő gyermekem, aki a világ legcsodálatosabb útját járja éppen. ..(Majd rájön később, hogy milyen jó dolga volt bent.) Tehát ott tartottunk, hogy megjelent a buksi, aztán sajnos visszacsusszant. Kicsit megijedtem, de a doki nagyon fel volt készülve mindennel! Gabriella mondja, most meg kell vágnunk magát. Látom a tűt, érzéstelenítés és nyissz… Ezt követően jött a legfantasztikusabb része az egésznek…
Megláttam ismét a fejet és a bába (apám ez profi bába volt!) benyúlt és hopp kint volt a fej. Ezt követően a test. Én meg álltam ott, mint egy mamlasz, hogy apám itt van! Kijött… Kint van! És itt van velünk… meg azzal a másik 13 emberrel! :-D Nem sír, de miért nem sír? Olyan, mint az anyja… aludt :-)
Kis paskolás a seggre, erre olyan sírás jött kérem szépen, hogy mit képzelnek, hogy Őt felébresztik!? Ekkor újra növeltem nőgyógyászati ismeretemet, mert 200 dolgot kérdeztem egyszerre. Annak hol a vége, az micsoda, az miért van úgy. Erre az orvos csak nevetve mondta, hogy bemutatom az új szülészorvosunkat! :-) Nos, egész pályafutásomat úgy kezdtem és fejeztem be, hogy elvágtam az én drága leányom köldökzsinórját! Emlékeztek arra, amikor mondtam, hogy pasisan pakoltam össze? Na, itt jön az első pofára esés. Mondja a bába, hogy most vele kell menjek… hozzak body-t, sapkát meg amit kell. Mondom mit? Erre kitört a nevetés, mert apa mindenre fel van készülve csak arra nem, hogy minek mi a neve. Tehát a gyerek ott van a bába kezébe apa meg pakolja ki a táskát és mondják: azt azt azt és azt! Megyünk fürödni.
Megfürdették és kezembe adták a lányomat. Én meg csak annyit tudtam mondani - egy könnycseppel a szememben -, hogy „Szia Drágám! Hát megjöttél!” Bementünk anyához és odaadtam a lányomat, aki csak nézte az anyukáját… Csodálatos érzés volt! Ezt követően ismét megkaptam a lányomat, és végignéztem, ahogy Gabriellát összevarrják. Persze a doki azonnal mondta, hogy menjek innen, ez már nem nekem való. Hátrább álltam, de közben elkezdtem nyújtózkodni, mert nagyon érdekelt, hogy mi is történik… Erre mondja a doktor, hogy attól, hogy nem nézek fel még látom, hogy maga leskelődik! :-)
Maradtunk a szobában, amíg végzett mindenki és végre magunk maradtunk. Annyira boldog voltam, hogy itt van Abigél, a kis leányunk és együtt lehetünk!
Amikor írom ezeket a sorokat, ugyan olyan érzés fogott el, mint akkor. Egy dolog biztos, ha egy férfinek csak a negyedét kellene elviselnie, amit a nők megélnek akkor, már összeesett volna! Amikor beléptünk a szobába, csak így tudtam köszönni. „Üdvözlök minden hősnőt!” Ezt minden reggel és minden este elmondtam. Hiszen ez így is van! :-)
A legaranyosabb az volt a dokitól, hogy bejön az utolsó nap és mondja… Ha megengedi Gabriella, akkor most elmegyek szabadságra! Hát nagy nehezen engedélyeztem neki a szabadságot :-)
További folytatása is lesz, hiszen ez több mint 1 éve történt :-)
Péter