2011.04.17. 17:04
Várakozó és a konyha kapcsolata - egyéb körítésekkel
Amíg Magyarországon éltünk, addig édesanyám szoknyája alatt minden finomság biztosítva volt nekem, amit csak megkívàntam. Anyukám egy tipikusan maximalista ember a háztartás minden területén; de kifejezetten a konyhában. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megkérdezi mit szeretnénk enni, elmondjuk, de ő még mellé csinàl kb. 13 fajtát, és amikor nem fogy el minden (fizikai képtelenség), akkor a legnagyobb sértődés és szinpadi jelenetek bevetése mellett közli, hogy nekünk nem érdemes semmit sem csinálni. Szeretjük ! ;-) Azért gondolom sokan vagyunk megáldva ilyen anyukàval, mi, szerencsések.
Mikor megismertem a férjem, ő mutatott màr az elején sok új dolgot (konyhàban is :-D), aztàn összeköltöztünk és hagytam kibontakozni a tudását, mivel a testvére Olaszorszàgban élt és gyakran látogatták, elég jól megismerte az olasz konyhàt.Aztán kiköltöztünk Svájc olasz kantonjába 2007-ben (5 percre az olasz határtól, Como közelébe). Az elmúlt 3,5 évben sokat utazgattunk (munka volt, nem nyaralàs) és így legtöbbször arra voltunk utalva, amit adtak az adott helyen. Kipróbálhattuk a francia konyhát; azok a véres steak-ek, jajjj soha többet, köszönöm! Majd az arab, indiai konyhát nagy fogyásokkal fűszerezve. A németek hatalmas virsli repertoárját, a törökök isteni dürümjét.
Köztes időkben pedig otthon, Svàjcban, megosztva ügyeskedtünk férjjel a konyhàban. Persze a Drága, szűz csillagjegyhez méltóan nagyon preciz a konyhában IS! :-D Az én salátám elkészîtéséhez kb. 3 percre van szükség, mivel szó szerint összedobom, majd rá némi oliva olaj, kis petrezselyem, modenai (csak is) balzsamecet és parmezán sajt a tetejére. Az ő alkotásához (nem tudom másképp nevezni, mert AZ) kell úgy kb 25 perc. Ez azt jelenti, hogy van türelme tojást is főzni hozzá, azt szimmetrikusan elhelyezni, a szimmetrikus salátaszálak érintkezési pontjaihoz illeszteni, mindent művészi pontossággal, gusztusosan elrendezni.
Igaz, addig muszàj valamit ennem, mert különben éhen halok, de a végeredmény szempontjàbôl a látvány bármelyik receptkönyvben található salátát gyalázatosan verné.Mára már teljesen áttértünk az olasz konyhára; kevés dolog van, ami igazán hazai íz nálunk. Már azt mondom, sajnos... Előfordult már, hogy egy töltött káposzta tejföllel olyan heves szívverést és izzadàst váltott ki álmomban, hogy másnap sem tudtam túljutni az erős nyáladzáson. Hiába van itt nekünk rengeteg tó, hegy, festői táj, olasz fagyi, optimista emberek, mp-re pontosan érkező vonat (ez egy következô rövid poszt témája lesz) azért a túró rudi és tejföl hiányában sokszor haza vágyok.
Az elmúlt pár évben pedig apukám már szépen megtanulta « leoltani anyukámat », hogy nem kell beszámolni minden nap mit főzött, különben a kicsi lánya megy kötelet keresni... A leoltási akció menete pedig a következő:
Mikor nosztalgiàzni van kedvem és mazohista módon megkérdezem mi volt a menü a hétvégén, otthon, a válasz automatikusan « májjal töltött gomba ». Ezt a kettőt soha nem tudtam megenni…
Várakozó
2011.04.16. 14:03
Sült csirke hadművelet
Hetek óta játszadozom a gondolattal, hogy – életemben először – egyben megsüssek egy komplett csirkét. Sikerült is találnom egy tuti kis receptet, így aztán a projekt már csak a kivitelezésre várt. Rendhagyó módon, kivételesen a konyhában eltöltött szerencsétlenkedéseimet is megosztom veletek. Röhögni ér! :-)
Hozzávalók:kb. 2 kg-os egész pipi
1-2 kg burgonya
1 db citrom egészben
5-6 girizd fokhagyma
3 ág kakukkfű vagy egy teáskanál
3 ek apróra vágott rozmaringlevél
pár ek olívaolaj vagy sima mezei vaj
só
bors
4-5 szelet bacon
Szóval első műveleti rész: beszerezni a madarat. Gondoltam, ha a Vásárcsarnokban vásárolok, azzal nagy bakot nem lövök… Tehát hazaértem a pipivel, és az egyéb hozzávalókkal. Csirke ki a zacskóból… Ácsi! Ennek van feje! Basszus! Elő a bökő és a hóhérokat megszégyenítő ügyességem, amellyel elválasztottam a fejit a testétől. Na, gondoltam, a nehezén túl vagyok. Naná, hogy tévedtem! Belekukkantottam a belsejébe, oszt onnan vigyorgott rám a mája, meg valami nagy dudor (erről később kiderült, hogy a zúzája… tudom, tudom, biosz egyes). Rámarkoltam, hogy én ezt onnan kiszedem, csak azzal nem számoltam, hogy mély kapcsolat köti az állathoz. Okés, elő megint a kést, mert hogy én eztet most kinyisszatom! Hát persze, hogy nem ment.
Felnőtt kislány vagyok, elengedett kézzel ülök a bilin, úgyhogy tudok egyedül is segítséget kérni… Első telefon nagyi. Nem vette fel. Közben a rémület kúszott felfelé a torkomban… Második telefon anyukám. Először meglepődött, mert emlékei szerint – vidéki jány lévén – én kaszaboltam vele pipiket… Ó hogyne! Gumikesztyűvel szőrtelenítettem őket! :-D Aztán megpróbálta elmagyarázni nekem a szakszerű műveletet. A hosszú kést beledugom a belsejébe, és megpróbálom leválasztani a nem odavaló részeket. Bakker erősebben ragaszkodott a májához a madár, mint ahogy én azt elképzeltem! Anyám eközben már annyira röhögött, hogy még a telefon is kiesett a kezéből. Megembereltem magam, egy ilyen idióta csirke, csak nem fog kifogni rajtam!?? Megfogtam, azt egybe kihúztam a cuccost. Így kell ezt csinálni! :-D
Ekkor fedeztem fel, hogy a madarunk nem volt éppen szőrtelen, szóval epilálni kellett a szerencsétlent! Mondja muter, hogy akkor pörköljem meg a gáz felett. Jesszus! Büdösítsem be az egész kérót? Hát inkább átviszem a szomszédhoz! :-) Itt már annyira röhögött anyám, hogy kénytelen voltam lerakni a telefont. Na akkor szőrözzünk a gáz felett. Nem volt egy nagy élmény, a szag meg mindig az orromban… fúúúúúúúj. De a lényeg, hogy pipi előkészítve.
Második műveleti rész: Naszóval, innentől kezdve – többé, kevésbé – simán mentek dolgok. A madarat be kellett dörzsölni bors és só olívaolajos egyvelegével, és be a hűtőbe pácolódni. Közben a burgonyát megpucolni a fokhagymákkal együtt, és az egész (jól megmosott) citrom kíséretében pontosan 12 percig főzni lobogó vízben. Le kellett szűrni a burgonyát, majd kiválogatni a fokhagymákat és a citromot, amelyek aztán (még forró állapotukban) bele kerültek a pipi belsejébe a kakukkfűvel, és a jól megszurkált egészben hagyott citrom kíséretében. Az egész cumót bele egy jénaiba vagy tepsibe, és a 190 fokra felmelegített sütőben 40 percig kellett sütni.
40 perc után pipi ki, mellé az előfőzött burgonya, amit megszórtam rozmaringgal, majd a bacon szeletekkel beborítottam a mejjét a kis drágának. Vissza a sütőbe olyan 45-50 percre. No, nekem a bacon pity-puty megsült, de alatta a csirke még igen sápad volt. Szóval még 10 percet nyomattam a grillt, hogy szép piros legyen az állat.
Nos, a végeredmény fent látható (bacont útközben megettem róla).
Jó étvágyat!
2011.04.15. 10:18
Apukából nőgyógyász lesz – szüléstörténet I. rész
Nem is tudom, hogy hol is kezdjem… Talán a leánykérésnél, mert már az is a gyerekről szólt! Egyik télen történt; egy látogatás során megláttunk a társaságban egy fél éves kislányt. Odaszóltam Gabriellának, hogy ilyet akarok én is! A válasz: esküvő után beszélhetünk róla. Hála a szabad döntésnek… khm… és az egyáltalán nem rátukmáló állapotnak, összeházasodtunk! Utólag aztán rájöttem, hogy egész jó ez a házas élet! :-)
Túl voltunk a nehezen, úgyhogy nekiálltunk a gyerekcsinálásnak. Itt jegyezném meg, hogy nem szeretnék semmi pornográf vagy egyéb dologról írni, ami bár összefügg a gyerekkel és élvezetes is, de ugorjunk inkább! :-D
Sokszor néztük a terhességi tesztet aztán egyszer Gabriellától megkérdezem: Te baba (mivel abban az időben menstruációs szakértővé lettem) mi van veled? Egy ismerősnél voltunk éppen, tehát még tesztet sem tudtunk venni (aprócska falu). Hazajöttünk és megcsináltuk a tesztet. Ott álltam felette. Aztán vettem a telefont és megírtam mindenkinek a családban! Jön a gyereeeeek vááááá!
Itt követtem el az első hibát, de aztán rájöttem, hogy mégsem… Szóval mindenben, amit lehetett segítettem. Felmosás, takarítás, mit számít! Madarat lehetett volna velem fogatni! Aztán persze jöttek a vizsgálatok; mindig ott voltam. Na jó hazudtam… két CTG-t kihagytam! :-D Szóval minden rendben volt, meg is nyugodtan, hiszen tudtam már, hogy gyerek lesz nem paci.
Első ultrahang, még kivenni sem tudtam semmit a képből, de a szívemben éreztem, hogy Ő… Ő az… az enyém!! Majdnem elbőgtem magam, amikor először megláttam az UH-n. Ezek után – nagyon egyszerűen fogalmazva, ezzel is visszaadva azt, ami a valóság - munka, haza, vizsgálat, vizsgálat, munka, haza, öröm, öröm boldogság….stb és persze ezt nem sorrendben írtam. Aztán mentünk 4D-re…
Nos, beültem apósommal a 4D szobába, Gabriella pedig a fekhelyen volt. Megindul a vetítés… mire mondja az orvos, hogy szerinte ez lány. Micsoda? Lány, húúú apám, minden álmom egy lány volt! Erre az apósom: De akkor nem jöhet velem vadászni! Ez így igaz, nem tud elmenni vele… aztán kiderült, hogy ő sem jár vadászni… :-) Após végigdumálta az egész vetítést örömében, én pedig csodáltam azt a kis teremtést ott a pociban. Ott láttam mindenét, minden végtagját, arcát szívverését. Erős férfiként nem annyira pityeregtem… khm el magam. Jól van! Na, most aztán ki lehet röhögni, hogy a hülye 198 centi magas 130 kilós emberke elsírja magát, de mutass nekem egy olyan embert, akinek nem hatol a szívéig ez az egész úgy, hogy akarja is a gyereket! Tudsz olyat mutatni, aki akarja, és nem ezt érzi? Nem! Miért? Mert ott ülsz, mint egy mamlasz a képernyő előtt és a meccs helyett egy embert látsz. Egy olyan műsort apám, ami soha nem ismételhető meg, mert az egy örök pillanat. Hálás vagyok ezért a felvételért! :-) Hatalmas élmény az egyszer biztos! Ahogy telt az idő, a pocak is egyre nagyobb lett. Bejelentkeztünk az orvosunkhoz. Azt azért tudni kell, hogy az, aki a vizsgálatokat csinálta Gabriellán annál a hölgynél született Gabriella is anno! Azért az egyért nem ő lett az orvosunk, mert már nem tudott dolgozni kórházban a kora miatt. Így ajánlott egy úriembert, akihez a továbbiakban jártunk. Közben persze voltunk a hölgynél is párhuzamosan. :-)
A mai napig felröhögök a következő történeten, ami az UH-k egyikén esett meg velem. Szóval bent voltunk a hölgynél és mutatják az UH-on a gyereket. Én, mint hatalmas UH szakértő egyből felszólaltam, látod baba, ott a gerince a gyereknek. Mire a hölgy rezzenéstelen arccal mondja, hogy igen az a sípcsontja a gyereknek! Aztán mesélte a hölgy, hogy pont az ilyen hozzászólások miatt jó dolgozni. Én meg csak álltam paprikavörösen, miközben mindenki rajtam röhögött :D A nagy szülészorvos csak egyszer szólaljon meg! :-)
Minden lépésről tudni akartam. Mindig csak kérdéseket tettem fel. Miért ez, miért az, miért így, miért úgy… Ha benyúl mit néz, hova nyúl miért úgy nyúl, miért használ érdekes eszközt a szívhanghoz az orvos? Az orvos erre odaadja a kezembe az eszközt és azt mondja, hallgassa meg. Odatettem a fülemhez az eszközt (tölcsér volt) és hallgattam. Apám micsoda élmény volt! Semmit sem hallottam…. Erre röhög az orvos és mondja, hogy hát igen… ehhez évek kellenek, hogy hallja az ember, amit kell. Majdnem megkérdeztem, hogy az első években Ön nem hallotta egy gyermek szívverését sem? :-D Ezt követően volt még egy vizsgálat, ahol mondta a doki, ne utazzunk el messzire, mert lehetséges, hogy hamarosan jön a gyerek, ez ugye már közel volt a 9. hónaphoz! Minimális esélye volt, hogy mégsem jány lesz, így aztán feltankoltunk fiú névvel is.
A továbbiakban jelen időben folytatódik a történet, mivel a mai napig így él bennem!
Hazaértünk a vizsgálatról és Gabriella mondja, hogy álmos, de fáj a hasa is és nem érti mi van!
Gabriella lefürdik és megyünk be a hálószobába, hogy elaltassam, amire mit hallok? Kraaaaty és ömlik a víz! Apám! Azt sem tudtam hova nyúljak! Gabriella bemegy fürdőszobába és letusol, hogy ne magzatvizesen menjen, így közben én pakolom a dolgokat… Kapkodok összevissza, azt sem tudtam, hogy hova nyúljak, mire Gabriella rám szól: „Én fogok szülni nem te!”. Ekkor egy picit megnyugodtam és pakoltam… igen pakoltam…, olyan jó férfiasan, ezt később meg is szívom persze. :-)
Beülünk a kocsiba olyan ½ 12 (pm) körül és elindulunk a kórházba. Életemben először mentem az egész városon keresztül 170-nel, mert annyira be voltam… khm… izé, azt hittem a kocsiban fog megszületni a gyerek. Mondom Gabriellának, ha most minket leállít a rendőr, nem tudom mi lesz!? Mire mondja Gabriella: „Úgy leordítom a haját, hogy elmondani nem lehet!” Hogy azt honnan vettem, hogy a kocsiban fog megszületni a gyerek?? Nem tudom! :-) Akkor volt a taxis szülés… vagy valami filmre emlékeztem? Nem tudom….
Na tehát beértünk a kórházba én azt hittem 10-25 perc múlva már a kezemben a gyerek. Bevittek minket egy szobába. Volt egy ágy és székek. Nagyon jól felszerelt az István kórház.
Tehát jött a bába, aranyos teremtés és megnézi Gabriellát. Ne nyomjon, szól rá, nem most kell nyomni! Teltek az órák, Gabriella mellett ülök és szorítom a kezét… vagy Ő az enyémet? Aztán még órák teltek el várakozással… Várakozunk és várakozunk, nem csinálunk semmi mást csak próbáljuk tartani egymásban a lelket. Eltelt az első óra, a második és a harmadik… nem változott semmi csak az, hogy Gabriellának fáj és látom ezt a fején. Összeszorult a szívem, hogy nem tudok semmit segíteni. Fogtam a kezét, hogy szorítsa, ahogy tudja nem számít. Majd veszek másikat. :-)
Megjött az orvos és mondta, hogy úgy hallja Gabriella nagyon ügyesen nyom… csak nem akkor, amikor kellene! Sajnos ödémás lett a méhszáj, ez pedig nem jó. Többször megvizsgálta a doktor és azt mondta, ez így nem fog menni. 5 fájás után azonnal át kell fordulni a másik oldalra! Persze ezt is azért, mert a gyerek már most hasonlított az anyjára… elaludt… De, értettem főnök! Gabriella akkor is fordult, ha nem akarta, mert toltam. Ha a doki mondja, akkor azt úgy kell csinálni! Kész. Pont.
Folyt. köv.
Péter
2011.04.13. 13:12
Mandulás répatorta
Homokvár osztja meg ma velünk a jépatorta-készítés titkait, íme:
Ezt a receptet még terhesen fedeztem fel. Mindig is úúúúútáltam a sárgarépát, de a terhesség ezt megfordította. Így gondoltam, hogy itt az idő kipróbálni ezt az izgalmas tortát is. Nem csalódtam, nagyon finom!Hozzávalók:
15 dkg liszt
15 dkg porcukor
20 dkg finomra reszelt sárgarépa
1 csomag sütőpor
12 dkg darált mandula
5 tojás
15 dkg vaj
Elkészítés:
A vajat és a porcukrot keverjük habosra, és egyenként adjuk hozzá a tojássárgákat, a répát, a mandulát, a lisztet és a sütőport, majd óvatos mozdulatokkal a habbá vert fehérjét. Béleljük ki sütőpapírral a tortaformát, és előmelegített sütőben 180 fokon 3/4 órát süssük. Ha kihűlt, a tetejét hintsük meg porcukorral. Jelen esetben a nosztalgia jegyében színes egérkakát alkalmaztam.
Homokvár
Szólj hozzá!
Címkék: torta mandula sárgarépa
2011.04.12. 13:31
Az anyós…
Férj az anyósának:
- Anyósom, maga olyan szép, hogy elmehetne egy kínai festőhöz modellnek.
- De kedves tőled! De miért éppen kínai festőhöz?
- Mert azok szoktak mindig sárkányokat festeni.
Mondja ezt a Férj a kedves mamáról… Na de nézzük csak mi a helyzet a kedves édesanyjával? Mert ugye nincs anyós-meny viszony vita nélkül. Hogyan is tudnánk szépen az anyós pajtikat kategóriákba rakni? Nem könnyű feladat, de nézzük csak:Akitől jobb távol maradni
Már a bemutatkozás sem egyszerű. Komplett családfa-elemzés az első találkozó alkalmával, közös ismerősök felkutatása – ha éppen van rá esély, de ha nincs, ők akkor is megpróbálják. Az idő múlásával egyre magabiztosabban próbál az életetekbe beleszólni kezdve a mit-főzöl-ma-majd-én-főzőktől szentségtől, a minek nagyobb lakásba költözni a sarokban is elfér a kiságy – a vége…
Aki tényleg mindenbe beleszól
Az első pillanattól ellát a jó tanácsaival. Mindenre van valami állati pozitív példája és persze negatív is, ha nem úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül. A türelem ennél a típusnál felértékelődik. A legszebb, amikor már a bugyi-viselési szokásaidról érdeklődik, tanácsos már ekkor egy alaposabb beszélgetés a partnerrel, hogy stratégiát alakítsatok ki anyuka kordában tartására.
A mintaanya
Na ez a típus a legsúlyosabb. A szolgalelkű anyuka, aki kicsi fia egyetlen szavára utazik 200 km-t, mert az éppen a kedves mama madártejéből enne. A fegyelmezést itt nem árt először a partnerrel kezdeni, magyarán lefektetni a határokat, határozottan felhomályosítani, hogy Te nem az édesanyja vagy, hanem a nője, szóval van némi különbség, még ha annyira nem is tűnik fel neki (na ez majd megér egy másik posztot). Ha szerinte nincs, akkor a pasi lapát, egy furkósbot kíséretében…
A zsörtölődős
Neki semmi sem jó. Ha fúj a szél az a baj, ha nem akkor az. Nem tudsz olyat tenni, vagy csinálni, hogy ő ne rögtön annak ellenkezőjével indítson. Vitriolba mártott szavaival, csak kedvességgel lehet visszatámadni. Ha már bibircsókja is van, akkor menekülj! :-D
A keverék típus
Benne megvan minden a fentiekből, és persze akárki akármit mond, minden anyósban megvannak eme helyes kis tulajdonságok, annyi különbséggel, hogy valahol ezek csökkentett dózisban, valahol pedig töményen, zanzásítottan jönnek. A távolság nagyban tudja befolyásolni ezek mértékét, de az is igaz, hogy van az a fajta, aki telefonon – vagy akár – skype-on is mély benyomást tud tenni a mindennapokra.
Egy biztos, ha van némi humorérzékünk és persze párunk is partner a leszerelési hadműveletekben, akkor biztosan elenyésző lesz a szemvillantós pillanatok száma,
viszont annál többet derülhetünk.
Ui: a szerző anyósa egy szent (Mit főzől ma Anyuka?) :-)