Körülbelül 2-3 éve abba a korba léptem, amikor az ember már nem a bulizásról, ivászatról, stb. beszélget az ismerősi körével, hanem sokkal inkább a házasságról, illetve a gyermekáldásról. Ennek megfelelően rengeteg ismerősnek született, hozzám hasonlóan, az elmúlt néhány évben gyermeke, amit nagyon szerencsés dolognak tartok, hiszen úgy gondolom, nagyrészt mindannyian alkalmasak arra, hogy megfelelő hátteret adva szeretetben, és törődéssel, felelősséggel neveljék fel gyermeküket.

A téma azért is áll közel hozzám, mert én is érintett vagyok, és szeretnék eloszlatni néhány tévhitet a pajzsmirigy-betegségekkel kapcsolatban. Autoimmun thyreoiditisem van, vagy ismertebb Hashimoto-thyreoidits, ami azt jelenti, hogy pajzsmirigyem krónikusan be van gyulladva, ami előbb utóbb annak pusztuláshoz vezet.

Örülök, hogy lehetőséget kaptam Borstörőtől arra, hogy terhesnaplót vezethessek a Gyerekmonopoly blogon, így van alkalmam hétről hétre átgondolni, hogy milyen változásokat indít el bennem a babavárás. Elkezdődött számomra az anyává válás folyamata. Persze ez már kislány korban, a babázással elkezdődik, de ez most mégis egész komollyá kezd válni, hiszen jövő februárban tényleg megérkezik egy kis ember, akinek én leszek az anyukája. Férjemmel idén leszünk három éves házasok és egy zuglói lakótelep barátságos kis lakásában élünk. Ide vackol be hamarosan egy harmadik lakó. A naplómból kiderül majd hogyan készülünk a fogadására, de először vegyük sorra, hogy rólam mit érdemes tudni.

Az a fajta ember vagyok, aki keveset él a jelenben, folyton tolnám előre az időt, vagy a múlton töprengek. Hogy miért alakult ez így nem tudom, de az elmúlt egy évben inkább a jövő foglalkoztatott, hogy milyen lesz majd anyának lenni. A jelenben nem volt érdemes időznöm, ott nem történt semmi jó, vagyis nem történt meg az, amire vártam. Nem lettem terhes 13 hónapon át. Nem tűnik soknak, nekem mégis alig vánszorgott az idő, míg várakoztam. Mint kiderült egy baktérium okozta méhnyakcsatorna gyulladás miatt tartott ilyen sokáig, míg elindult hozzánk a babánk, de a lényeg hogy már úton van, és mi várjuk nagyon.

Hiszti tekintetében fordítva vagyok összerakva, mert nemterhesen sokkal nagyobb házisárkány voltam, mint most. Ez valószínűleg azért van, mert készül a szervezetem az anyaságra. Éppen elég ideje mantrázom már magamban, hogy anyaként nem engedhetem majd meg a hirtelen hangulatváltozásokat, a nőcis műbalhékat, mert már lesz mellettem valaki, akiről gondoskodnom kell. Neki én kell, hogy legyek a „szikla” aki krízishelyzetben nem omlik össze, hanem cselekszik. Próbálok már most józanabbul dönteni az engem érintő kérdésekben, főleg azért, mert már semmi nem csak engem érint. Nem megyek bele értelmetlen vitákba, amelyek leszívják az energiámat. Ráhagyom. Nem éri meg. Nem esek neki éhesen, fáradtan a házimunkának. Megvár. Nem agyalok a dolgok lehetséges negatív kimenetelén. Csak felőrölne. Próbálok nem enni sok szemetet, ebben segít, ha elképzelem, hogy pár centis kis ivadékom épp tömi magába a hidegen ipari hulladéknak minősülő gyorséttermi porkrumplit. Mielőtt viszont bezzegnek bélyegeznétek hozzáteszem, hogy ezek szép elméletek, de emberből vagyok én is, van, hogy elbukom, de kell a koncepció, amihez tartom magam, hogy a kivételek valamihez képest legyenek kivételek.

Mint azt észrevehettétek alkotói válságban vagyok. Téma az lenne, de nem nagyon fér bele gyerekvilág kereteibe. Mivel kedves kis társaságunkban gyakorlatilag alacsonyan szállnak a zebracsíkok, így holnaptól új sorozat indul Pohos naplók címmel.

Elvileg mától hatályos az új médiatörvény. Azt nem kell vegzálnom, hogy mennyi vita, és sárdobálás előzte meg, nem beszélve az eu rosszalásáról… ennek ellenére ma hatályba lépett. És akkor most mi is történt valójában?