2011.08.03. 10:15
Az én Nagyim
A Nagyimról, már egyszer értekeztünk néhány történet erejéig, ma ismét néhány kedves történetet osztok meg veletek.
A Nagyim tipikus… alacsony termetű, alkata inkább, mint egy puha párna, hajszerkezete fontos eseményekkor szokásos dauerolt változatban, egyéb iránt repked az arca körül, de leginkább csatokkal eltűzve. Öltözékének régebben az egyik legfontosabb darabja az úgynevezett otthonka volt. Ha jól emlékszem a nylon csodából volt egy kékes virágmintás, egy piros-narancssárga változat, és egy fekete-fehér mintájú. Igazából nem is emlékszem gyerekkoromból, hogy más ruhában láttam volna… viszont a sütiszagra annál inkább! :-D Mostanában mondernizálódott és sportosba nyomja: leggins és hosszú tunika.
Nos, a Nagyim mindamellett, hogy a klasszikus nagymama megtestesítője, nincs híjján a humornak sem. Gyakorlatilag minden marhaságban benne van, a mai napig… természetesen a saját keretein belül! :-D Egy pár éve új fogsort csináltatott – ugye ebben a korban szinte teljesen mindennapi ügylet. Hát Nagyi – az első éjszaka után – gyakorlatilag kivágta mondván: Nem fért be a számba…
Ügyesen megtanulta a mobiltelefon kezelését… de amikor borítékja érkezik (sms), akkor felhívja valamelyik unokáját, hogy nézze meg a levelet…:-D
Az idő múlásával - úgy nagyjából 20 éve – az emlékezete szelektívvé vált; valahogy a családban fellelhető egyedek neveit nem igazán sikerül elsőre eltalálnia. Már többször megfenyegettük, hogy a bejárathoz – a számháborús fejdíszek mintájára – névtáblákat helyezünk el, hogy ne keveredjen bele. A jelenet körülbelül úgy néz ki, hogy a Nagyi akar valamit mondani az általa megcímzett családtagnak, de nem jut eszébe a neve, így aztán az egész famíliát felsorolja, mire eljut a megoldáshoz. Nos, egy ilyen alkalommal a saját lányát akarta megszólítani… már az ükszülői vonalnál tartott, amikor feladta a küzdelmet és nemes egyszerűséggel odaugrott (nem vicc, tényleg) a lányához, majd rábökött, és feltette a nagy kérdést: Hát Te ki vagy? :-)
Egy ideig náluk laktam, minek következményeként a nagyanyai gondoskodás új értelmet nyert számomra. Már az is újdonság volt, hogy bármilyen reggel mentem el, a Mama már fent volt, és a kávé-reggeli kombó nélkül ki nem engedett volna az ajtón! Aztán egy alkalommal begyulladt a fogam, a Mama, mint kuruzslás élő pápája, javasolta a pálinkával történő öblögetést, a fájdalom tompítására. Nos, ebben hiba nem volt, csak ugye lenyelni a drága nedűt már smafú… Ezen meg a Papa akadt ki, már hogy lenyelés helyett a mosdóban landol a féltve őrzött szilvapálesz. Aztán elkezdett feldagadni a fél arcom; orvoshoz már nem tudtunk menni (vidéki kisvárosról beszélünk), így aztán ezzel a fejjel kellett lefeküdnöm aludni. A gond csak az volt, hogy a Mamának kb. óránként rémálmai voltak, hogy a szegény kis unoka, meg fog fulladni, így aztán mire elszenderedtem volna, ő nemes egyszerűséggel felébresztett, hogy ellenőrizze élek-e még… :-D
Nagyi gyakorlatilag kétnaponta megy bevásárolni… mindamellett, hogy beszerzi a szükséges dolgokat, az aktuális pletykákat is összeszedi, ezért a sűrű boltlátogatás… Nos, pár évvel ezelőtt gondoltuk, hogy meglepjük az erősen 70 felett lévő nagyit, egy ilyen húzogatós bevásárló kocsival. A szándékunk nemes volt; szerettük volna megkönnyíteni a pletykatúrákat… A Nagyi mikor meglátta az ajándékot felkiáltott: Hát gyerekek nem vagyok én még öreglány, hogy ilyen kocsival mászkáljak! Majd közölte, hogy azonnal vigyük vissza, neki az nem kell.
Szóval a Nagyi, az a nagyi! Nektek milyen nagymamátok van?
Borstörő
2011.08.01. 09:21
Mi lesz veled, gyerekvállalás!?
A napokban nagy vitát kavart Mt. tervezetről osztanék meg néhány gondolatot. Igazból nem akarom én ezt a blogot politikaivá tenni, de azt gondolom, hogy vannak olyan kérdések, felvetések, törvénytervezetek, amelyekkel kell foglalkozni, hiszen az ember nem tud elmenni mellette szó nélkül! Ilyen volt az abortuszról szóló anyag, a szalagos megoldásról szóló értekezésem.
Na de nézzük ezt Mt. változtatást. Az hogy miről szól mindenki látta, olvasta, de azért még egyszer összefoglalóan: gyakorlatilag csökkenti a munkavállalók jogait, és növeli a munkaadók hatalmát, több visszaélési lehetőséget ad. A felháborodásomat onnan indítanám, hogy – mint ahogy látjuk, olvassuk – komoly egyeztetés nem volt a kérdésekben, gyakorlatilag a szakmát, a szakszervezeteket hagyják ki a törvényalkotásból, ami számomra erősen hajaz egy önkényuralmi kormányra.
Na de ami bennünket nőket, leendő anyákat, kismamákat a legrosszabbul érint a felmondási védelem feloldása, a 3 éves GYES visszaállítása, fizetési nélküli szabadság rövidítése GYED alatt stb.
Szóval kérdem én, hova tartunk? A jelenlegi szociális háló egyik legjobban működő rendszeréhez hozzányúlni, alapvetően nagy bátorságra vall, de egy ilyen szemtelen tervezettel előállni… Hát mit mondjak!??? Kíváncsi lennék az ötletgazdára! Megnézném, hogy hogyan élné meg a kedves felesége, amikor a GYES alatt, szépen lapátra teszik… Vagy amikor 4 órás munkát vállalna, de igazából Magyarországon azt sem tudják, hogy mi az… Vagy ha az ötletadó családjában valakit 6 hónapos terhesen elküldenek… Mert lesz ebből visszaélés, arra mérget vehet mindenki!
Vegyünk egy életszerű példát: lejár a GYES, a már gyakorló anyuka visszamenne dolgozni, de nem tud, mert nem védett, így szépen felmondanak neki, mondjuk már jóval előbb. Elmenne dolgozni, de igazából 8 órás feladatot nem bíznak rá, mert KISGYEREKES! Hiába van jó szakmája, vagy keresett diplomája, az esetek nagyon csekély részében fogják felvenni. A munkaerőpiac nem igazán nyitott a kisgyerekes anyukákra… De miért is nem? Van erre é r t e l m e s magyarázat? Aztán az anyuka nagy nehezen elhelyezkedik – valószínűleg egy végzettségének, szakmai tudásának nem éppen kihívást jelentő munkahelyre – aztán – jó esetben – évekig retteg, ha gyerek beteg, hogy ne tegyék lapátra. A nagymama, a szomszéd, a barátnő, szinte folyamatos készenléti állapotban, de ha nincs más megoldás, képes enyhén lázasan, csöpögő orral a bölcsibe/oviba beadni a dedet. Tényleg így kell élnünk?
Egy ilyen helyzetre valóban érdemes gyermeket vállalni? Nem álságos erre azt mondani, hogy családbarát politika?
Én a magam részéről erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy mi lesz velünk, ha csak egy kereső lesz a családban. Hiszen a fentiekben vázolt tervezet szerint nem valószínű, hogy egyáltalán munkából fogok elmenni szülni, vagy munkába térek vissza teszem azt 3 év után.
Azt gondolom, hogy egy jóléti társadalomban a szociális hálónak inkább tágulnia kéne, ésszerűsödnie…
„Noha megszünteti a Javaslat az ún. felmondási tilalmak rendszerét, ám ennek ellenére nem csökkenti a munkavállalók szociális védelmi szintjét. A Javaslat e körben is figyelemmel volt a szociális konzultáció eredményeire.”
Jaj, a konzultáció! Még jó hogy megkérdeztek… vagy nem?
Borstörő
2011.07.29. 13:30
A kismama belép a második trimeszterbe
Az elmúlt 3 hónap alatt 5 ultrahang fotó készült a dedről, számtalanszor mentem be a kórházba, hol vérvételre, hol vizsgálatra, és a dokim magánrendelésén is megfordultam párszor. Most viszont vár rám egy kis jól megérdemelt pihenés, ugyanis betöltöttem a bűvös 12 hetes kort.
Az első trimeszter rejti a legtöbb veszélyt a baba számára, mert még nem alakul ki a méhlepény, ami kellőképpen megóvja. Ilyenkor az anyai szervezet termeli számára a progeszteron hormont, ami segíti a babát a megtapadásban. Nekem a hormontermelésre Utrogestan gyógyszerrel is ráerősített a doki, most viszont már erről is leállhatok fokozatosan, minden nap csökkentve az adagot, hogy ne legyen hirtelen hormoningadozás a picinek.
A terhesség elején megvolt a rutinszerű vérvétel és vizeletvizsgálat, meg persze ultrahangok dögivel, hogy meggyőződjünk minden rendben van-e. A 12. hét betöltésével viszont újból megcsapoltak, sőt, most kifejezetten az én kérésemre. Ki lehet ugyanis egészíteni a down kór-szűrő ultrahangot (ahol a tarkóredő vastagságot mérik) vérvétellel is (ezt hívják kombinált tesztnek), hogy még biztosabbak legyünk abban, nincs kromoszóma rendellenesség a magzatnál. Ennek az eredményét 10 napon belül küldik majd el e-mailen. Nekem az ultrahangos tarkóredő mérésre egy szonográfus magánrendelésén került sor. Nem a dokim végezte a vizsgálatot, mert ez egy speciális genetikai ultrahang, amit csak az arra kiképzett szakemberek végezhetnek. Noha nagyon szimpi volt a szonográfus doktornő, azért mégiscsak szöget ütött a fejemben, hogy miért is kell nekem ezt az egyébként kötelező ultrahang vizsgálatot magánrendelésen végezni pénzért, amikor a kórházban ingyen is megcsinálják. A vért már ott, a kórházban vették le, az bezzeg már nem volt ingyen, mert nem kötelező, csak ajánlott. Amikor bementem a kórházba a vérvétel miatt, még jobban sajnáltam, hogy nem ott készült a 12. heti ultrahangom, mert egy legalább egy méter átmérőjű nagyképernyős tévén lehetett volna szemlélni a bébit. Nem mellesleg ingyen… Elkeseredésemnek hangot is adtam, de az kórházi ultrahangos nővér megnyugtatott, hogy a magánrendelésen a lehető legjobb kezekbe kerültem, mert a vizsgálatot végző doktornő a legprofibb a szakmában, többek között őt is tanította. Ráadásul a kórházban a nyári szabadságolások miatt több hetes várólista van az ultrahangra, így kifutottam volna az időből, mivel tarkóredő szűrést csak a 12. hét környékén végeznek.
A családi kasszát tovább csappantotta, hogy az ultrahangleletet vissza kellett vinnem a dokim magánrendelésére. Nagyon kedves és beszédes az orvosom, de mivel érdemi vizsgálatra most nem került sor, igazából csak elcsevegtünk a vizitdíjáért. Megbeszéltük a férjemmel, hogy nem gond, ha neki a terhesség folyamatában kell a pénzünk, de akkor annyival kevesebbet tudunk adni a szülés után. Nem hinném egyébként, hogy ezt nehezményezné az orvosunk, annál emberségesebbnek tartjuk. Legközelebb csak szeptemberben kell a tárcánkba nyúlni a magánrendelés miatt, az augusztus végén esedékes AFP vizsgálat ugyanis szintén kötelező, egy vérvételből és egy vizeletvizsgálatból áll, amit a kórházban végeznek, díjmentesen.
Igazából nem érint rosszul, hogy kiadásokkal jár a várandósság, mert mi magunk döntöttünk úgy, hogy az általunk megbízhatatlannak ítélt SZTK-s ellátás helyett ezt a doktort választjuk, ő pedig csak magánban végez terhesgondozást. Ami egyedül kicsit zavar a dologban, hogy az orvosunk rendelője elég szegényesen felszerelt, ultrahang készülék sincs, így minden vizsgálatot a kórházban végez, ingyen. A magánjába csak diskurálni járok, meg fizetni… De igazából nincs mit tenni, ez az ára annak, hogy így tudom, végig egy lelkiismeretes, alapos doktor figyel ránk. Őrá maximálisan rá merem magam bízni, és úgy gondolom, hogy a szülésnél is jó kezekben leszünk.Hogy egy kis aggódnivalóról is beszámoljak, a streptococcus baktérium valószínűleg még itt tanyázik bennem, mert mint kiderült a hüvelykúp, amit erre alkalmaztam, csak egy általános tisztító- és fertőtlenítőkúra volt. A terhesség alatt szedhető gyógyszerre rezisztens a kórokozó, és egyelőre nem is próbálkozunk a kiírtásával. Az orvos szerint viszont aggodalomra nincs ok, mert még kétszer ellenőrzik a szülésig itt van-e még a baci, bár nem hinném, hogy magától távozna. Nekem megfordultak alternatív kezelési módok a fejemben, de nem tudom ezek mennyire hatásosak a baktériumokkal szemben. Utána járok azért ennek a lehetőségnek is, ártani biztosan nem fog. Ha mégis marad a fertőzés, a szülésnél fognak ellene antibiotikumot adni vénásan.
A babó egyébként jól van, szófogadó gyerek, a 12 hetes szűrésen befelé, énfelém fordulva mutatkozott, hogy az ultrahangos készülés könnyebben lemérhesse a tarkóját. :-) Kaja fronton vívunk kisebb csatákat, elég válogatós a lelkem, éhesnek éhes, de nem esik jól neki szinte semmi. Én meg már nem tudom mit főzzek, vagy mit rendeljek az internetről ebédre, mert semmit sem kívánok. Azért hízni mégis sikerült az első trimeszterben minimum 2,5 kg-ot, mert a palacsinta, a spagetti, a péksütemény és a gyümölcsök azért csak csúsznak lefelé rendesen. :-)
Minta
2011.07.28. 09:33
Fűszeres sertéskaraj cukkini tzatzikivel
Mostanában, mikor igazi zsenge cukkiniket kapni a piacon, nálunk cukkini-dömping van. Imádjuk. Minden túlzás nélkül.
Új recept következik, ami osztatlan sikert aratott, és ehhez hozzájárult az is, hogy reggel a piacon akciósan adták a gyönyörű friss sertéskarajt.
Hozzávalók 2 főre a húshoz: 4 ujjnyi szelet csontos sertéskaraj, só, bors, 5 deka vaj és egy kanál olívaolaj keveréke a sütéshez
A cukkini tzatzikihez: 3 db zsenge (maximum kb. 4-5 cm átmérőjű) cukkini, 3 dl görög joghurt, 3 gerezd fokhagyma, kakukkfű, némi só, 3 evőkanál olívaolaj a sütéshez, plusz kettő a tálaláshoz, egy marék fenyőmag, fél citrom leve.
Száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítom a fenyőmagot és félreteszem.
A karajokat besózom és állni hagyom. A cukkiniket alaposan megmosom, és hámozás nélkül kb. 2 mm-es szeletekre vágom, vagy legyalulom uborkagyalun. Ezután serpenyőbe teszem őket kevés felhevített olívaolajra, meghintem sóval és bőven kakukkfűvel. Kevergetve puhára párolom őket és egy salátás tálba teszem hűlni.
Durvára tört borssal, vagy bármilyen ízlés szerinti fűszerkeverékkel meghintem a karajokat és olíva és vaj keverékén (az olíva azért kell, hogy ne égjen meg a vaj) pirosra sütöm őket. Mikor ezzel megvagyok, a cukkini már kihűlt, mehet rá a 3 gerezd zúzott vagy apróra vágott fokhagyma és a fél citrom leve, illetve a 3 dl joghurt. Tálaláskor még rászórok kevés pirított fenyőmagot, és rálocsolok két evőkanál olíva olajat.
A pikáns, könnyű cukkini-saláta és a zsírmentes hús igazi nyáresti vacsorává varázsolják ezt az ételt. Legközelebb kipróbálom úgy is, hogy apróra vágott mentát teszek a joghurtba. Elrontani biztosan nem fogja. Jó étvágyat hozzá!
Ágibébi
2011.07.27. 08:31
Csak sárkány…
8.hét
Múlthéten arról írtam, hogy mennyire rosszul vagyok. Azóta sikeresen visszahíztam 1,5 kg-ot és már nem érzem magam annyira rosszul, hála a jó tanácsoknak,- amit ez úton is köszönök- és a sokszor kis evéseknek. De ha valaki nekem hónapokkal ezelőtt azt mondja, hogy reggelire zabkorpás kefírt fogok enni, majd ezt teljeskiörlésű abonettel fogom lefojtani, akkor konkrétan körberöhögtem volna… De most ez a helyzet. Nem mondanám, hogy finom és ízlik (mert mi izledhet egy mdf-lap rágcsálásában), de meghozom ezt az „áldozatot” Pötty(i) és persze a székletem miatt :-)
A héten csak és kizárólag sárkány voltam. Nem kis házisárkány, hanem igazi herripotteres hipogriff. Kifordultam önmagamból és egy türelmetlen, síkideg picsává váltam. Semmise volt jó, mindenben hibát találtam. Szegény Vőlegény csak kamillázik, próbálja maximális türelemmel és megértéssel fogadni a kitöréseimet, hisztijeimet. Bújja a szakirodalmat bőszen, ahol próbál választ találni arra, hogy vajh normális-e, hogy a cuki szexistennő menyasszonyából egy házisátán lett. Tűr, próbál türelemmel lenni, de néha nála is betelik a pohár, teljes joggal teszem hozzá csendben :-)
Munkahelyen megmondtam Vótférjnek, hogy mizu, önmagához képest jól fogadta, nem mutatja, de látom a szemén a pánikot, hogy mi lesz, hogy lesz. A beosztottak übercukik, mindenki óvna mindentől, de aztán hétvége felé leesett nekik a tantusz, hogy leginkább magamtól kellene megvédeni önmagamat. Mindenki katonás rendben és kussolással végzi a feladatát, nehogy robbanjak. Mert a héten többször robbantam, de akkorát, hogy valszeg a szomszéd kerületben is hallották, amint leüvöltöm a 2 kedvenc munkatársam fejét. Nem letoltam őket, hanem fröcsögve, magamból kifordulva üvöltöttem. Döbbent csend fogadta a megnyilvánulásomat, mert bár el tud szakadni nálam a cérna, de ez az eddigi letolásaimhoz képest egy hurrikánként csapott le és olyan döbbenetet okozott, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett :-) Persze nem volt igazam, nem gondoltam végig és számoltam át, ami miatt kiborultam, de egész egyszerűen nem bírtam uralkodni és irányítani az érzéseimet. Aztán természetesen bűnbánó képpel bocsánatot kértem, de azóta is lelkiismeret-furdalásom van, és ha csak rágondolok a hisztimre, máris elkap az az érzés, mint gyerekkoromba a Háromkívánságot nézve a tv előtt: ég a pofám cefetül.
És azt mondják az okosok, hogy ez még csak a kezdet?! Nem tudom elképzelni, hogy ennél tudnék idegesítőbb, türelmetlenebb és feszültebb lenni.
Dilidokim szabin, a többezer karakteres sms-re annyit válaszolt, hogy nyugi, ez belefér. Mibe fér ez bele? Mert se Vőlegénynek, se a barátaimnak és saját magamnak nem fér bele. Megtelt a pohár, elég. Vásároltam szakkönyveket, amik több száz oldalon taglalják a terhesség lélektanát. Azt írják ez normális, de könyörgöm, ha ez a normális, akkor milyen lesz az abnormális viselkedésem? És a legjobban az foglalkoztat, hogy mikor kapom vissza a saját jófej énem??? És mikor fogom a szexet kívánni, mert most csak egy férfi foglalkoztat, az pedig a nőgyógyászom, úgy várom a jövő héten esedékes találkozást, mint Vőlegénnyel az első randit :-)A másik nagy dolog ami történt velem, hogy ellátogattunk az ország másik végibe Crampus-fesztiválozni. Azt hittem, hogy elüldögélek a vizem mellett, barátokkal jókat fogunk beszélgetni, nevetgélni, majd lenézek a fesztiválra, meghallgatom a Quimbyt, aztán mindenki mosolyog, örül és boldog.
A valóság olyan távol lett ettől, mint makótól jeruzsálem:
Amint megérkeztünk Debrecenbe, megálltunk egy hipermarketnél alkoholért (amit vittünk 4 üveghez még kellett). Én a pia sor helyett a cuki rózsaszín újszülött esőkabátot nézegettem, majd muszáj volt ennem a parkolóban felállított bodegából egy sajtos-tejfölös lángost. Mint aki nem evett 2 hete, úgy estem neki, és olyan gyorsasággal fogyasztottam el, hogy mire kiértünk a parkolóból csak a tejföl a szám szélén és a két teli pofazacskóm árulkodott itt ételbűnözésről. Leparkoltunk barátoknál, akik már töltötték is az italokat, keverték a koktélokat. Nekem egy mentesvíz-lime mix lett. A sokadik ital után a hangulat a tetőfokára hágott, a beszélgetés igen magasröptű lett, olyannyira, hogy minden mondat után röhögő-görcsöt kaptak. Én meg sikítófrászt. Háromszor röhögtek ugyanazon, ami először télleg poén volt, de azért nem volt annyira jó, hogy még 2x rákontrázzunk… Mindenki ivott és cigizett, és én még soha életemben nem kívántam ennyire se az alkoholt, se a cigit. Mint valami rossz idült alkoholista.
A vendéglátónk apukája bográcsban készített lecsót. Úgy rázummoltam a lángos után, hogy eltűnt a fejem a bográcsban :-) Nem volt jó ötlet, mert egész éjjel úúúúgy égett a gyomrom, és annyi savam lett, hogy egymás után szopogathattam a savlekötőt a mojitó helyett.
Kiérve a fesztiválra, meg kellett állapítanom, hogy öregszem: csak huszaséveik elején járó fiatalok buliztak alulöltözve. Tisztára, mint öreganyám, úgy dünnyögtem és morogtam mindenen.
A fesztiválos toitoi wc-k gyártói és a szervezők sem kismamákra gondoltak, amikor tök sötét részre helyezték ezeket a szagbombákat. Nagy fesztiválos voltam évekig, idén lenne a 12. Szigetem, de ennyire még a bűz, a hangzavar, a tömeg sose zavart.
A pultnál mentes vizet kértem, amit valószínűleg nem sokan fogyaszthattak előttem, mert vagy 5 percig kotorászott a pincér a hűtőben és annyira hideg volt, hogy az első korty után ki akart esni a fogsorom. Eközben barátok panaszkodtak, hogy meleg a tonic, meleg a kóla, amit a gin és whiskey mellé ittak kísérőnek. Mint egy szentfazék eminensnek úgy kikerekedett a szemem, amikor a dupla whiskey-k tetejére pipettával rácsöppentettek egy kis kólát, mondván ez még csak az x+5ik viszkikólájuk. Télleg ennyit isznak a barátaim? :-)
Éjfél fele ránéztem az órámra, meglepődtem, hogy még csak ennyi az idő és még csak 1,5 órája mulatunk, vagyis mulatnak a többiek, mert én a padon ülve rosszallóan csóváltam a bepiált fiatalokon a fejem. Azt hittem, már lassan hajnalodik, olyan álmos voltam és olyan laposakat pislogtam. Muszáj volt f1-kor haza mennem lefeküdni, és azóta is álomkórban szenvedek: csak eszek és alszok.
A konklúzió az lett, hogy saját nagyanyám lettem (no, ez sem igaz teljesen, mert a nagyi igazi liberális szupernagyi, óriási forma, szó szerint) és arra jutottam, hogy idén sajnos (?) ki kell hagynom a fesztiválokat, óriás partikat. Mert most egy sokkal érdekesebb és izgalmasabb buliban veszek részt: valakinek az anyukájává érek, valakinek 7 hónap múlva a szuper anyukája szeretnék lenni… :-)
királylány