Szóval ott hagytam abba, hogy mentünk a Speckódokihoz… félhetes időpontra. Már hatkor ott lebzseltünk volna, de az néni elküldött minket, hogy még négyen vannak előttünk, jöjjünk vissza másfél óra múlva. Jó, rendben. Elmentünk, megvacsiztunk, fél nyolcra vissza. Még mindig vannak 3-an előttünk, na király (vagy Jézusfény? :-D). Megadtuk egy csajszinak a számunkat, hogy szóljon, ha mi jövünk (még jó hogy kb. 5 percre lakunk kocsival a rendelőtől).
9-kor már nem bírtuk idegekkel - na jó főleg én… a királylány által emlegetett T betűs szó, mint türelem, nekem sem erősségem – szóval visszamentünk. Ekkor még mindig voltak ketten előttünk, és kb. 3-an mögöttünk. Jó kis banda verődött össze, így esett meg, hogy a fennmaradó időt, tapasztalatcserével, észosztással, röhögéssel egybekötött éjszaka vihánccal töltöttük.
És lőn világosság, vagy inkább szezám tárulj, végre bebocsájtást nyertünk! Átnézte az összes kész leletünket, majd összeírogatta hogy mi minden hiányzik…. Aztán sokkot kapott az inzulin eredményeimtől. Itt félórás elmélkedés kezdődött, hogy a metforckmint hogyan kezdjem el adagolni, idézem szór szerint, hogy: ne dögöljek bele! :-D Köszi, tök jó fej vagy amúgy hogy erre is gondolsz….
Az immunpanelben az egyik eredményem határérték felett van, így kérte, hogy látogassak el egy másik nagynevű intézmény immunológus nőcijéhez. Ha megvan minden, menjek vissza és megbeszéljük a továbbiakat. Ennyi.
No, felhívtam az intézményt, hogy akkor szeretnék ehhez a nőcihez elmenni konzultációra… mit gondoltok mikorra akartak időpontot adni?? Szeptemberre. Ennyi. Azt mondták vigyek sürgősségi beutalót, és akkor valahogy elég hamar fognak fogadni. Na persze, immunológiára sürgősségi beutalót? Azt meg hogy??? Küldtem a nőcinek egy e-mail-t végső megoldásként, de mivel nem válaszolt, ezért ma készülök felhívni. Magánrendelése nincs, a kör bezárult.
Közben elmentem az endokrinológushoz beutalóért nyakszúrásra. Mondta, hogy reggel keressem az xy nővérkét. XY nővérke, egy idős néni, aki – mint kiderült – hasnyálmirigy-gyulladásban szenved. Elég rosszul érezte magát, úgyhogy megkért, hogy gépeljem be a saját leletemet… Nem, nem fizetést nem kaptam érte :-DDD
Aztán felcaplattam az endokrinológushoz, aki megírta a beutalót, így kb. cirka 2 hét múlva megcsinálják a vizsgálatot.
Jó híreim is vannak. Szinte minden vizsgálat mostmár megvan, csak ezek az extrák hiányoznak. Tisztára örülök neki!! :-DD És ma kezdem a metet!
Borstörő
Azt a szót, hogy hormongőz, már majdnem annyira utálom, mint a pocaklakót. Elcsépelt lett és semmitmondó, és körülbelül annyi igazságtartalmat érzek benne, mint a 30 évvel ezelőtti "kettő helyett kell enni" tézisben.
Kétélű fegyver ez a terhes nővel interakcióba kerülő fél kezében, hiszen ha a kismama nem ért vele egyet/hülyén viselkedik/felháborodik/sír vagy bármilyen más, kicsit szélsőséges reakciót mutat, a helyzet jellemző (le)kezelése egy legyintés, hogy jóvan, nézzük el neki, szegény csak terhes. És a szerencsétlen kismama bármit is tesz, mond, bárhogy is érvel, nem tudja meggyőzni a külső szemlélőt, hogy kérem én tényleg teljesen normális és beszámítható vagyok, nekem hormonok nélkül is ez a véleményem/ezt a hatást váltotta ki belőlem az adott szituáció.
Rossz eszköz ez a kismama kezében is, hiszen ő bármikor és bármilyen helyzetben mentegetőzhet könnybe lábadt szemmel, hogy bo-bo-bo-bocsánat, csak a hormonok, és sakk-matt, az áldott állapotúnak mondott nő innentől kezdve nem felelősségre vonható, és gyakorlatilag bármit megengedhet magának.
Persze biztosan vannak szélsőséges esetek, kivételek, és mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki pedig mindig, vagy márpedig ő soha. De én most nem róluk beszélek, hanem mondjuk magamról, aki szerintem az átlagot képviselem. Tény, hogy érzékenyebb lettem, ami nálam abban nyilvánul meg, hogy más dolgokon, amik korábban csak felbosszantottak, most sírok. Nemterhesen ennél sokkal szélesebb repertoárt tudtam felmutatni: vagy hápogtam a tehetetlen dühtől, vagy magamban dödögve eregettem lila füstöt a füleimen keresztül, esetleg az agyvérzés határán billegve ordítottam, ahogy a csövön kifért, olyan is volt, hogy mély kussba vonultam, mert nem és nem voltam hajlandó szót és energiát fecsérelni a konfliktusra, esetleg nagyon higgadtan és elegánsan aláztam porig a velem vitába keveredett delikvenst, de az is előfordult, hogy színtiszta szeretettel és érzelemmel próbáltam megoldani egy látszólag nem ezt érdemlő helyzetet. Most meg mindig csak sírok. De attól én még ugyanaz az ember vagyok ugyanolyan értékrenddel és véleménnyel, mint a pozitív teszt előtti napon, és kifejezetten bánt, ha egy cselekvő- és döntési képességében korlátozott, nem teljesen beszámítható, a megnyilvánulásait kontrollálni nem tudó ösztönlénynek tartanak, akinek elég, ha megsimogatják a nem is kocka fejét.
Nem érzem most jól magam. A ma hajnalt két óra bőgéssel indítottam, mert rosszat álmodtam. Megviseltek a hét konfliktusai és rossz hírei, amire legszívesebben most úgy reagálnék, hogy bekucorodok a sarokba és a fejemre húzok egy plédet. Ilyen viszont volt eddig is és lesz ezután is, és kikérem magamnak, hogy ez amiatt lenne, mert magával ragadott a menetrend szerinti hormongőzös.
Látom ám a félmosolyokat a szájszegletben, olvasok ám a fejekben, miszerint khm, a fenti sorok hátterében is nyilván az érzelmi hullámvasút zakatol:D Mondom, hogy ez a 22-es csapdája.
Na de nem csak lelki életet éltem az elmúlt héten. Bejártam kisegíteni a férjemhez az irodába és a munkahelyemre is vissza kellett mennem lebonyolítani a projektátadásokat. Elhatároztam, hogy belekezdek egy évek óta húzódó nehéz vizsgasorozatba, és a vezetési ismereteimet is szeretném feleleveníteni. Háziorvoshoz is kellett mennem, hogy megcsinálja a kötelező EKG-t. Erre végülis nem került sor, mert teljesen lefoglaltam őt egy nemrég megtalált és általa eddig nem ismert sok éves MRI lelettel, amiről sejtettem, hogy esetleg befolyásolhatja a szülés módját. A gyanúm beigazolódott, a természetes szülés lehetősége nagy valószínűséggel kizárt, így 99%, hogy programozott császármetszésre kerül majd sor. A végső ítélet kimondása előtt azonban meg kell ismételni a neurológiai és MRI vizsgálatot, lehetőleg minél hamarabb, azután pedig idegsebészeti konzíliumot fognak tartani. Jövő héten pedig vissza kell mennem, hogy pótoljuk az elmaradt EKG-t is, így mégsem telik az orvosi vizsgálatok szempontjából annyira eseménytelenül a 12. és 16. hét közötti időszak, mint amire számítottam.
Természetesen ezekről az eredményekről is beszámolok majd.
Leolib
35. hét
Csuklik. Folyamatosan csuklik. Amikor legelőször csinálta, akkor irtó cukinak találtam és imádtam, ma már a napi 4-5 csuklás baromira idegesít. Mivel a feje már lent van, így ha rángatózik, akkor a húgyhólyagomat rángatja folyamatosan. Ez ugye azt jelenti, hogy pisilni kell. Azonnal. Hajnali 4-kor arra ébredek, hogy csuklik, és ahogy megmozdulok, úgy érzem, hogy bepisilek az ágyba. Kómásan kimászok, elvonszolom magam a budira, aztán jön 2 csepp. Visszamászok az ágyba, ami már nagy feladat, mert irtó trendi az ágyunk, de olyan alacsonyan van, hogy a hasam gyakorlatilag belehúz a mélybe. Majd megküzdök a szoptatós párnával, ami nagyon praktikus, ellenben baromi nagy és zörög. Férj már lassan minden mozdulatomra felriad és néz rám kérdőn, hogy minden ok? Iszonyú aranyos, ahogy tudat alatt aggódik értünk, de így gyakorlatilag kialvatlanok vagyunk mindketten már hetek óta. És ez a gyerek megszületésével azt hiszem nem lesz jobb :-D Már csak halovány emlékkép az egyhuzamban átaludt nyugodalmas éjszaka.Aztán befeszít. Imádja a lábát a bordámnál beakasztani és úgy nyújtózni. A hasam eldeformálódik, a szerveim küzdenek a helyben maradással… több-kevesebb sikerrel, Én meg majd összekakilom magam a fájdalomtól. Imádom a kicsi Fiam:-D
A múltkori ijedség óta nem történt velem semmi, gyerek jól viselkedik, Én a napok múlásával természetesen lazítottam a pihenéseken, ami azt jelenti, hogy néha Férjnek kell határozottnak lennie, hogy pihenjek… Az agyam igényelné a pörgést, de a testem már nem. Ilyen, amikor az ész küzd az erővel. Hahaha :-D Igaz ami igaz, igénylem is egyre jobban a pihit, gyakorlatilag 100 méter megtétele után úgy fújtatok, mintha a monteverest alaptáborba értem volna fel.
Felköltözött Anyukám, már itt lakik 1,5 hete, ezalatt az idő alatt többet bandáztam vele, mint az elmúlt 10 évben összesen. Hatalmas élvezettel takarította ki a gyerekszobát és vasalja a csillió babaruhát, amihez Nekem se türelmem, se kedvem. És Én is legalább kicsit lefoglalom magam azzal, hogy állást keresünk neki és lakást rendezkedünk Nála, mert különben megbolondulnék a várakozásban.
A türelem nem az erősségem, most is játszik az idegeimmel ez a fura t betűs szó: úgy érzem sose lesz vége, vánszorognak a napok, nincs semmi dolgom, csak várni. Csigalassúsággal mennek a hetek, még mindig van minimum 3 hét, amit jó lenne kibírni. Na, így visszaolvasva pedig úristen már csak 3 hét! :-D
Kellene valamit csinálni Férjjel is így még utoljára kettesben, de kirándulni nem tudok, a már említett fáradékonyság miatt, és nem utolsó sorban, mert baromi hideg van. Nem tudok wellneszelni Vele, mert a megrövidült méhszájam miatt a doki nem javasolja. Így Ő üljön a medencében, Én pedig babaújságokat olvassak a medence partján? Elutazni már hova? Repülőre nem engednek fel, kocsiban nem tudok hosszú órákat ülni. És hova mennénk akár kocsival is? A közeli országokban ugyanolyan hideg van, mint itthon. Minden hét elején megbeszéljük, hogy most hétvégén elmegyünk pár napra, aztán persze maradunk és a legnagyobb program, hogy elmegyünk moziba. Mi, akik a terhességem előtt sose voltunk itthon: mindig tartottunk valahova. Valami buliba, vidékre, moziba, vacsira. Irtó nyüzsi társasági életet éltünk. Most minden este itthon ülünk és dvdzünk, Én vagy a Banyákkal dumcsizok interurbán vagy fórumokat bújok a szülészetről, szülésznőről, szülésekről. Az állandó esti tuti programunk, hogy felzarándokolunk az emeletre és megnézzük a ded szobáját. Nagyon meg vagyunk vele elégedve, nekünk iszonyúan tetszik :-D Valószínűleg egy percet nem fog ott tölteni, hisz velünk fog aludni, napközben pedig lent lesz velem a nappaliban, de gyönyörű és méregdrága bemutató szobát csináltunk :-D
És annyira szeretnék már egy nagyot fürdeni kádban! Beülni egy jó könyvvel és áztatni magam órákon át a forró vízben. Erre is várnom kell még. Szóval úgy tűnik, hogy semmit se csinálhatok. Várjak és élvezzem ki az utolsó napokat. Élvezem :-D
Megfogadtam, hogy a betöltött 37. hét után beülök a teraszunkon lévő jakuzziba, ha megszülök, hát megszülök tőle. Persze, hogy nem fogok, mert farkasordító hideget mondanak, és még a végén belém fagy a gyerek a ki és beszálláskor :-D
Múlthéten találkoztam egy utolsó naaaagy megbeszélésre a dokival, akinél szülni fogok (fiatal jófej csaj) és a szülésznővel (középkorú mégjobbfej csaj). Letetettem a nagyesküt mindkettővel, hogy nem adnak semmi fájdalom csillapítót, szüléskönnyítőt, bódítót, csak abban az esetben, ha életmentésre kell. Mindketten néztek csodálkozó tekintettel, hogy már miért adnának? A szülés egy természetes folyamat, és a testem tudja, hogy mit kell csinálnia… Ott lesznek és segítenek, de nem nyúlnak bele. Hát nagyon remélem is! :-D
Megbeszéltük, hogy 5 perces fájásokkal indulunk be a kórházba, mert onnantól is még hosszú-hosszú órák, mire beindul a buli. Addig itthon várjak türelemmel és foglaljam le magam. Már látom magam, ahogy átszellemült mosollyal pihengetek itthon ha elindulnak a fájások. Erről vagyok híres! Arra gondoltam, majd beugrok dolgozni egy kicsit, a nyomdába mindig van mit csinálni :-D Mindketten kihangsúlyozták, hogy a legfontosabb, amit jegyezzek meg: az a türelem. Hangosan felröhögtem:-D
Folyamatosan járok Sanyibácsi csoportrelaxációs szülésfelkészítőjére is, lélekben már annyira felkészült vagyok a szülésre, mint egy zen pap, de gyanítom erre nem lehet felkészülni, ha fel is lehet, akkor kb. annyira, mint a főiskolán, ahol megtanítják az elméletet, aztán mikor arra kerül a sor, hogy élesben kell csinálni, akkor baromi nagy önbizalommal csak kamillázunk, hogy az elmélet mennyire más, mint a gyakorlat :-D
Ami miatt aggódom csak a kórházzal kapcsolatban, hogy legyen szabad vajúdó, mert ha nincs, akkor szobába raknak várni. Egy ágyas szobát kértem (vippp), de ha épp az sincs szabad, akkor több ágyasba raknak, ahova Férj nem jöhet be. Férj jelezte, hogy akkor kiveszünk egy 4 ágyas szobát, ne paráztassam magam előre! Ok, de akkor mit csináljak?? :-D Tudom: várjak türelemmel… :-D
királylány
Jaj! Már elegem van, de tényleg. Az milyen már, hogy a vérvételes nőci, aki naponta többszáz ember vérét szívja, már előre köszön, és érdeklődik az eddigi eredményeimről?? :-D Kemény, nem? Jó, jó, tudom, hogy magával ragadó személyiség vagyok, de ennyire? :-DD
Szóval ott hagytam abba, hogy helicobaktervírus irtás van. Aztán jött a hétvége, rá voltam készülve, hogy majd hétfőn szépen megkezdem az egyhetes antibotikum-kúrát. És akkor – hogy hatásos legyek – az élet, vagyis inkább egy cuki fosós-hányós vírus közbe szólt. Már épp ideje volt, mert nincs még elég bajom, még egy kis nyalánkság is kellett desszertnek. Mert nekem semmi sem elég.
A Zuram hétvégén indított. Láz, hidegrázás, hagyjálbékénrosszulvagyok, minden volt. Hétfőn még elmentünk kromoszómás vérvételre. Azt tudni kell, hogy az én életem párjának erős tűfóbiája van. Ő, aki a sárkánnyal is megvív, hogy védje szerelmét, egy ici-pici tűtől ájulásig izgulja magát. No, de ezen is átestünk. Estére már én is éreztem, hogy valami nagyon nem kóser úgy gyomortájékon. Vártam egész éjszaka az áldást, de se elöl, se hátul nem jött. Én marha – mert pályázok ám a sztahanovista élmunkás címre – még bementem dolgozni. Aztán mikor már másodjára imádkoztam a nagy fehér porcelán Istenhez, hívtam egy takkert, és hazaöklendeztem magam. Este elcsattogtunk a házimókushoz, aki szigorú diétára és minimum kétnapos karanténra fogott bennünket. De jó lett volna, ha mindezt egy kimondhatatlan nevű egzotikus szigeten töltjük!! Ááááá maradt az édes kettes, de csak itthon. A diétának köszönhetően pár nap múlva már vállalható állapotban voltunk.
És akkor elérkeztünk ehhez a héthez. Bár még csak kedd van, már két uh-n túl vagyok. Hétfőn ciklus-monitor, ma reggel pedig pajzsmirigy ultrahang. Igen, mielőtt még bárki megkérdezné, megint sikerült valami nemszeretem dolgot találni. Illetve nem is találni, mert az ott volt, csak nőtt. Magyarán: a pajzsmirigyem – a 2008-as állapothoz képest – némileg kisebb lett. Ugye az autoimmunitás azt jelenti, hogy a szervezetem ellene fordult, és éppen felzabálja, namármost ez most látható bizonyítást nyert. És akkor a slusszpoén, hogy a cuki kis 9 millis gömbömből 4 év alatt lett 11 mm-s. Igen, két milit nőtt. Ennyi. Ítélet: ezt bizony meg kell szúrni. Na köszi… nyakon?? Hát nyakon. Három azaz 3 darab sejtet fognak ebből kis izéből leszívni, és szépen megvizsgálják, hogy milyen indulatai vannak. Valszeg jóindulatú, de biztos ami hótziher alapon csináljuk.
Felhívtam a Speckó doki által ajánlott endokrinológust, hogy most akkor ez az állapot, ki ad nekem és hova beutalót a szurkálásra? Aszongya, menjek el a magánrendelésére és majd ő ad beutalót… Erre kicsit élesebben visszakérdeztem, hogy ezééééért????? Gyorsan kapcsolt, mert egyből felajánlotta, hogy akkor kérjek a házimókustól beutalót személy szerint hozzá, aztán hívjam fel, és akkor az állami intézményben el tudjuk gyorsba intézni a szurkálást. Hát még jó (itt egy csúnya káromkodás van), azért ne húzzon már le! Szóval elég sok mindent megengednek ezek a kis orvosocskák maguknak, de nem kivédhetetlenek!
Nade, hogy eredményekről is meséljek, igazából minden negatív egy-két kivételtől eltekintve. A trombofíliás vizsgálaton az derült ki, hogy valami alél vagy mi a szösz nem éppen százas, de az enzim ettől függetlenül normálisan müxik. Na, ebből annyit vágtam le a gugli barátommal, hogy majd sok folsavat kell szedni, oszt jónapot.
A másik érdekesség a rubeola védettségi vizsgálat, amiből meg az sült ki, hogy bár védett vagyok, de nem olyan régen lezajlott egy fertőzés… Hol? Mikor? Ki? Mi? Hogyan? Nem értem. Azt mondta az ÁNTSZ-nél a dokkernéni – akit elkaptam telefonon – hogy valszeg egy gyengébb vírusfertőzés lehetett, amit valszeg észre sem vettem, mert az csak megfázásos tünetekkel jár. Na király. Megismételni nem kell a védőoltást, szóval ennyi.
Zajlik a ciklusmonitor, immáron a második, szépen nőnek a kis petécskéim, helyesen vigyorognak a kamerába mikor kukkoljuk őket.
Csütörtökön megyek vissza a Speckódokihoz, elvileg akkor fogja az inzulinrezisztenciára felírni a gyógyszert, meg bízom benne, hogy mond valamit a kész leleteimre is. Be fogok számolni arról is! Nem úsztok meg :-DDD
Borstörő
Nem vagyok az a gyógyszerkapkodós típus, kb. tíz éve nem vettem be egyetlen szem gyógyszert sem. Szerencsére nem is volt rá szükségem, igaz minden télen sikerül egyszer-kétszer vagy folyamatosan két hónapokig náthával, megfázással küzdenem. És néha kicsit komolyabb tünetek is jelentkeznek, olyanok, amikkel a gyerekeknél már szaladunk a doktornőhöz. Hát magamat inkább megpróbálom mindig kikúrálni házi praktikákkal és a jól bevált C-vitamin töménytelen mennyiségű falásával.
Édesanyámtól kaptam egy nagyon hasznos könyvet, ami az ételek gyógyító hatásával foglalkozik. Nem is gondolnánk például, hogy a banán nem csak finom, hanem vérnyomáscsökkentő is, vagy hogy a gránátalmalé enyhíti az ízületi gyulladás tüneteit. Biztos, hogy a gyógyszerekkel gyorsabb gyógyulást érhetünk el, de tekintve a sok káros mellékhatást, én inkább türelmes vagyok, és olyan „gyógyszerrel” gyógyítom magam, ami még finom is. :-)
Az említett megfázásomat, ami jelen esetben egy jó kis mandula-gyulladással is párosult, a következő finomságokkal gyógyítom: Először is húslevest eszek húslevessel. Nemcsak nagyon finom, de felmelegíti az orr és a torok belsejét, ami fellazítja – akárcsak egy gőzfürdő – a letapadt nyálkát. Kutatások bizonyítják, hogy sokkal hatékonyabb, mint az inhalálás. Valamint semlegesíti a gyulladásért felelős neutrofil fehérvérsejteket is. A másik fontos náthaűző a fokhagyma. Allicint tartalma hatékony mikrobaölő, ami távol tartja, illetve kiírtja a baktériumokat, vírusokat. Én ilyenkor reggelire és vacsira is pirítóst eszek egy nagy gerezd fokhagyma társaságában. Persze nem mindenkinek a gyomra bírja a fokhagyma erős ízét. Tehetjük a húslevesbe is, így két legyet ütünk egy csapásra.
Mindenképp meg kell még említenem a méz gyógyító erejét is. A méz 11 féle vitamint, 30 féle ásványi-anyagot és 19 féle aminosavat meg enzimet tartalmaz. Méregtelenítő hatással bír, fertőtleníti a torkot. Jó megfázásra, rekedtségre, hörghurutra, gyomorhurutra, szívgyengeségre, sebek kezelésére stb. Nagymamám receptje szerint torokfájásra nagyon jó még a mézes fekete-retek. Egy közepes nagyságú feketeretket megmosunk, kivájjuk a közepét, és mézet töltünk bele. Majd egy éjszakára sötét helyre tesszük. Reggelre a méz kiszívja a fekete-retekben lévő vitaminokat. A méz folyós lesz, így könnyű meginni. Érdekes íze van, de meg lehet szokni, és tényleg nagyon hatásos.
Sokat segíthetnek ilyenkor a fűszerek is. Az ájurvéda – indiai orvoslás – szerint a fahéjjal, korianderrel és gyömbérrel a lázas betegeknél izzadást lehet előidézni, ami segíti a gyógyulást. Az orrdugulás legjobb ellenszere pedig a csípős pirospaprika, bors, chilli vagy a torma. Ezek a fűszerek összehúzzák az orr és torok vérereit, így átmenetileg enyhítik a hurutos-dugulásos tüneteket.
A téli időszakban nem csak a vírusok legyőzésére, hanem immunrendszerünk erősségére is figyelmet kell szentelnünk. A legfontosabb immunerősítőnek minősül a fehérje. Természetesen inkább a bőr nélküli csirkemellet válasszuk a zsírban sült helyett. Fontos még a cink is szervezetünknek, melyet tökmagban, sötét-pulya- vagy sovány marhahúsban találhatunk meg. A szelén antioxidáns hatású, védi a sejteket a szabad gyökök kártételétől. Az első számú természetes szelén forrás a brazil dió, de megtalálható még a lazacban, tengeri rákok húsában is.
Több étel-ital is szerepet játszik immunrendszerünk megerősítésében. A zöldtea tele van antioxidánsokkal, így hatékony az influenza, a hasmenés, a szamárköhögés, a tüdőgyulladás, sőt még a fogszuvasodás kórokozóinak távol tartásában is. A már említett fokhagyma – főként nyersen fogyasztva – erős antibakteriális hatásának köszönhetően természetes antibiotikumként szolgál. Az élénk színű zöldségek és gyümölcsök az antioxidánsok kiváló tárházai. Mivel ezek az egészségvédő vegyületek együtt a leghatékonyabbak, az alma meg a narancs mellett igyekezzünk minél többféle termés fogyasztásával változatos antioxidáns-készletre szert tenni. Például a kékszőlőben sok a flavonoid, a sárgarépában a karotionid és a citrusfélékben a C-vitamin.
De sajnos nem minden ételben és italban vannak számunkra nélkülözhetetlen, hasznos összetevők. A cukros és keményítőben gazdag élelmiszerek kétszeresen is gyengítik az immunrendszert. A cukor eltompítja a fehérvérsejteket, így azok képtelenek kellő hatékonysággal semlegesíteni a kórokozókat, illetve a ráksejteket. A cukor tápanyagként szolgál krónikus- és gombás fertőzéseknek. A telített- és transzzsírsav-tartalmú zsírok hasonlóképpen gyengítik szervezetünket. A koleszterin és más vérzsírok magas szintje gyulladáskeltő hatású, ilyenek például a hamburgerben, zsíros vörös húsokban, sültekben található zsírok. Ugyanakkor a „jó” zsiradékok – ilyen van a lazacban, az olívaolajban, az avokádóban vagy a lenmagban – erősítő hatással bírnak.
Amennyiben valakinek mégsem sikerül megerősíteni immunrendszerét, és erős kimerültséggel küzd, fontos átgondolni újra és újra táplálkozásunkat. Legtöbbször a kimerültségnek nincs szervi oka, inkább a sok stressz, túlhajszoltság, alváshiány vagy bizonyos betegségek gyengítenek le minket. Ilyenkor az életerő visszaállításának is megvannak az aránylag egyszerű és hatékony módjai. Az aminosavak, a fehérjék építő és helyreállító funkcióval bírnak, serkentik azoknak az idegrendszeri ingerületátvivő anyagoknak a termelődését, amelyek javítják a hangulatot és a figyelem-összpontosítást. A vas nélkülözhetetlen a vörösvértestek számára. A vashiány a leggyakoribb hiányállapot, melynek következménye a vérszegénység. Ennek tünteti: fáradság, légszomj, szédülés, munkavégzési nehézség. Húsételekből – vörös húsok – jobb hatásfokkal tudjuk felvenni a vasat, mint növényi táplálékokból. Vegetáriánusoknak a bab és borsó ajánlott, melyet fontos C-vitamin-forrásokkal (citrusfélékkel) együtt fogyasztani a könnyebb felszívódás érdekében.
A szénhidrátok a szervezet legfontosabb energiaforrásai, csakhogy a legtöbb ember túl sok finomított szénhidrátot tartalmazó élelmiszert fogyaszt. Az ilyen táplálékok hamar megemésztődnek és a vércukorszint hirtelen emelkedését, majd süllyedését okozzák, ami az energiaszint hasonló hullámzását vonja maga után. Törekedjünk inkább összetettszénhidrát-tartalmú élelmiszerek fogyasztására. Fehér rizs helyett például együnk barnát, vagy cukros, finomított pelyhek helyett teljes kiőrlésű gabonapelyhet. Így folyamatos lesz a szervezet energiaellátása.
A magnézium és a C-vitamin hiányában fáradtnak és gyengének érezzük magunkat. A legjobb magnézium-forrás a spenót és a tökmag. C-vitamint leginkább citrusfélékben, paprikában vagy brokkoliban találhatunk. Ugyanígy krónikus fáradtságot idéz elő, ha kevés béta-karotin található szervezetünkben. A sárgarépában, édesburgonyában és sütőtökben megtalálható béta-karotin immunerősítő is. Tudományos vizsgálatok támasztják alá, hogy akinek kevés a káliumszintje, gyengül a kéz izmainak ereje, krónikus fáradtság léphet fel. A káliumot legkönnyebben spenótból, avokádóból és sütőtökből nyerhetünk.
Lamia
Foly. Köv.
(Reader's Digest – Terítéken az egészség – Gyógyító táplálékok a leggyakoribb betegségekre)
