A vártnál kicsit hamarabb, de végre itt van velünk 5 éve tartó küzdésünk eredménye! Ha ránézek gyakorlatilag elfelejtek mindent, ami velünk történt, mert már csak az számít hogy végre magamhoz ölelhetem, szeretgethetem!  Nade mi is történt?

37. hét 5 nap kedd

Hajnalban arra ébredek, hogy mintha megakarna jönni. De basszus terhes vagyok, nem fogok menstruálni! Huh, ez egyre jobban fáj. Nézem az órát, nem, nem rendszeres. Beveszek egy magnéziumot, erre jól kiokosítottak a kórházban a cirka 3 hét alatt. Na egy kicsit jobb, alszom még egy kicsit. Reggel hét óra van, hogy elment az idő, de megint fáj. A Férj aggódik: kérdezd meg a Banyákat, hogy ilyenkor mi van? Oké, de közben google-havert is segítségül hívom... Basszus, hogy miket írnak, meg sem várom a lányok válaszát, kiadom az utasítást megyünk a kórházba. Leszarom ha elküldenek, de inkább 70x bemegyek minthogy baj legyen! Hívom a dokit folyamatosan útközben, persze nem veszi fel. Mire beérünk végre vonalvégre kapom. Keressem meg kispistajóskát az ambulancián, vizsgáljon meg, aztán hívjam. Oké. A Zuram idegességét azon mérem le, hogy tőle szokatlan módon, kissé agresszívan tol előre az ambulancián a várakozók sorfala előtt, majd elég határozottan közli, hogy: fájunk :-D Rögtön előkerül kispistajóska megvizsgál. Egy ujjnyi tágulat, és ez biza fájás. Császáros vagyok - mondom - akkor most szülőszoba!? Persze, menjen fel, küldjük a Speckódokit.

A szülőszobán azonnal kezelésbe vesznek. Rögtön ctg, vérvétel, felvétel, beleegyező nyilatkozatok stb. A ctg-n még két fájást elkapunk, aztán semmi. Persze Nyuszi megint bealszik, nem lehet őt parancsra mozgásra bírni! Közben elered az orrom vére, a vérnyomásom az egekben. Nem sokkal később megérkezik a Speckódoki. Rám néz: Maga?? Hát magát én ma megműtöm! Úgy is jött volna két nap múlva, ha már kéznél van, essünk túl rajta, nincs értelme hazamenni. Egymásra nézünk a Férjjel, erre nem számítottunk! Ma már Ez most komoly?? Látom nála is lefőtt a kávé, ahogy nálam is. A sírás fojtogat. 9 hónapja ezt várom, most meg totál beszari lettem. Inkább menjünk haza!

Jön a szülésznő, hogy akkor szülőszobába be, átöltözés, beöntés. Próbálok vele alkudozni, hogy erről lemondanék, de hajthatatlan. Nagy nehezen túlesünk rajta, visszagondolva már csak röhögök milyen kis dinka vagyok. Aztán várunk... Mindketten a telefonunkba temetkezünk a Férjjel, valahogy itt most nincs helye lelkizésnek, tudom ő is próbálja feldolgozni, hogy ez most totál élesben megy. Közben ugye ennem kéne a cukrom miatt, úgyhogy bekötnek egy kis glukózt. Rohadt éhes vagyok, húslevesről és csülkös bablevesről álmodozom... A szülésznő erre készségesen felajánlja, hogy rajzol répát az infúzióra ha ezen múlik :-D Azt mondja, hogy 1-2 körül megyünk a műtőbe. Oké. Rettegek, Kisnyuszi is érzi a feszkót, mert rákeményedik a hasfalamra. Telik az idő, már 3 óra. Mi van már??? A Férj vicceskedik, hogy ebből ma nem lesz semmi, majd holnap, mert hogy hetek óta azon poénkodott, hogy milyen jó dátum lenne a 2014. 12. 10. Nincs szerencséje, fél négy körül Gyula a műtősfószer megjelenik, hogy akkor itt az idő. A szívem ezerrel teker. Jézusom, tiszta hülye vagyok, más is túlélte, én is túl fogom! Feltesznek a műtősasztalra ülve, hogy akkor most megkapom a spinális érzéstelenítést. Itt már a rémülettől nem tudok uralkodni a reszketésen ami elönt, könyörgök egy kis nyugtatóért. Persze megtagadják :-S de hát ilyen ez a popszakma. Melegséget érzek, kezd hatni a spinális, legalábbis úgy tűnik... Felfektetnek, Speckódoki immáron műtős jelmezben vigyorog rám a két lábam közül. Elkezdi kenni a hasam, én meg rémültem konstatálom, hogy ezt rohadtul érzem. Közlöm vele, majd ő mintha nem is hallotta volna, csinálja tovább. Elém rakják a paravánt, majd elkezdenek matatni. Szerencsémre hagyták a szemüveget, így oldalra sandítok a Férjre, ő próbál bátorítani a műtő másik feléből a plexi mögül. Valahogy most ez nem jön át... félek. A szívem a torkomban dobog. Egyszer éles fájdalmat érzek, magamhoz képest elég fegyelmezetten közlöm ezt a jelenlévőkkel. Egy pillanatra megáll mindenki. A Férj későbbi beszámolója alapján, ekkor kezdték tépni az izmokat (ez egy ilyen műtéti technika vagy mi a szösz), nem értették a feljajdulást, mert akkor előtte a vágást is éreznem kellett volna. Aztán megy tovább minden. Megint feljajdulok, ekkor egy kis ramazuri támad, nyomják a injekciót a branülbe, és már alszom is. A következő kép az hogy egy kis rózsaszín csomag odanyomnak az orrom elé. Fel sem fogom hogy a lányomat látom, küzdök azzal hogy nyitva tartsam a szemem. Nem nyerek. Újabb kép, ismét a szülőszobán vagyunk, a Zuram vigyorog mint a vadalma, és már hozzák is Kisnyuszit. A küzdelem folytatódik, hogy legalább egy egészséges pillantást vethessek rá, és igen, sikerül! Mellre rakják, de azonnal kiderül hogy bimbóvédő kell. Ráapplikálják és már cuppog is. Aztán megjelenik az anesztes, szerintem lelkifurkája van az elbénázott spinális miatt. Majd jön a Speckódoki, de nem jut el a tudatomig mit mond.

Megyünk az őrzőbe. Félkómába vagyok, a Férj valamit mond, de nem bírom nyitva tartani a szemem. Néhány órával később arra eszmélek, hogy a mellettem fekvő - nem altatott - friss anyuka ezerrel nyomja a műsort. Én sztem levegőt sem vesz csak mondja a magáét. Kb. 1 óra alatt már a családfáját fel tudom állítani, és még mindig csak mondja és mondja. Mozdulatlanul kell feküdni, csak oldalra lehet hajlítani a fejem, a lábam még nem érzem.

6 óra telik el, jön a nővér, hogy akkor most fel kell kelni. 10 perc alatt jutunk el a felülésben 75 fokig. Ekkor elkezdek szédülni, hányingerem is van. Oké, vissza az egész. Pár óra múlva újra próbáljuk. Közben újabb infúzió, és megkapom életem legfinomabb zsömléjét, komolyan mintha egy Michelin-csillagos étterem legelitebb kajáját toltam volna az arcomba. Mennyei! Aztán megint jönnek, hogy akkor most újra felkelünk. Szintidő ismét 10 perc, de eljutunk a 90 fokig. Eddig jó, aztán fel kéne állni. A reumás mókus hozzám képest kutyafüle. Gyökkettővel megyünk zuhanyozni, tisztára lassított felvétel vagyok kétrét görnyedve.

Elcsoszogunk a szobáig. Egy óra múlva gondolok egy nagyot, hogy akkor én most megnézem ezt a gyereket jól magamnak, mert nem hiszem el, hogy ez most valóság... A csecsemősöknél büszkén mondom a nevét. Közlik, hogy jó gyerek, bár egy fiatalember nagyon hangosan méltatlankodott mellette. Sebaj, az én lányom igazi túlélő :-D

Szerda hajnali 5:30

Kitolják a bébit, hogy akkor innentől kezdve az enyém. Kissé meglep, hiszen mozogni is alig bírok, hogy fogom ellátni?? Az első pár órában szinte hozzá sem merek érni. Úristen, ez tényleg egy baba! Mit fogok én vele kezdeni?? Azt sem tudom hogy fogjam meg, mit csináljak vele? Rakjam mellre? Tegyem tisztába? Egyáltalán csináljak vele valamit? A szobatársaktól próbálok infót szerezni több kevesebb sikerrel. Végül csak megfogom jól beszívom ezt fantasztikus babaillatot, majd felsóhajtok, hogy ő az enyém és úgy tökéletes ahogy van!

Péntek reggel 10

Mennénk haza ma. Legalábbis lassan letelik a 72 óra. A Férj csőre töltve, szülők ugrásra készen, minden előkészítve a fogadására. És ekkor közli a gyerekorvos, hogy kissé sárga, és most meg fogják vizsgálni. Oké, rendben. 10 perc múlva megjelenik a csecsemős, hogy nem jó a bilirubin szintje, úgyhogy maradunk. Nyuszit elviszi szolizni, csak kajálásra adják ki. Fel sem fogom és már el is tűnik vele. Ekkor kiborulok, de olyan durván, hogy alig bírom a telefonba elmondani a Férjnek a rosszhírt. Azt hiszem ez volt az a pillanat amikor felfogtam hogy igazi anyatájgerré váltam, aki síró oroszlánként elvérzett az első megpróbáltatáson.

Szombat reggel 10

Éjfélkor visszakaptam a mi kis csodánkat, öleltem ahogy csak bírtam. Soha többet ilyet!! A reggeli vizitnél elvitték vért venni. Nem, nem mentem vele, mert a megelőző napi BCG oltást is végigsírtam vele. Hülye hormonok :-S

Fél óra múlva közlik, hogy rendeződött a bilirubin szintje, mehetünk haza. Majdnem örömtáncot lejtek :-D Véééééééégre! Apa is végre magához ölelheti, mert a szülészeten a szobába nem jöhet be senki kintről, és a babát a folyosóra nem lehet kivinni. Szenvedett is rendesen, hát hiszen belőle is apatájger lett egy másodperc alatt :-D

Szombat délután 3 óra

Itthon :-D Csak nézzük, és nézzük, és gyönyörködünk benne. Szülők lettünk!

Paraméterek: 3055 gr 51 cm

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.