korhaz_1.jpgMég egyben, de kórházban vagyok, várhatóan mostmár a Kicsi megszületéséig.

Nade ne szaladjunk előre, mesélem mi történt:

Pénteken az Imádott Uram, elutazott desznyót vágni vidékre, dehogy ne maradjak felügyelő tiszt nélkül, megkértem egy barátnőmet hogy jöjjön vigyázzon rám az iccaka. Jött is lelkesen, méghozzá hulla fáradtan – aki éjjel legény ugye – gondolván, hogy dinnyehasú kismama csak nem partizik egész éjjel, és ebből hamar hanyatt fekvés lesz…. És tényleg, hogy tudja :-D Aztán az esti vérnyomi-mérés kissé felizgatta a kedélyeket, mert megint elég magas lett az eredmény. Kicsit ráparáztunk, így felhívtam a Zuram, hogy ha éppen nagy dajdajozásba fognának, akkor várjanak vele még egy órát, hátha nem akar lemenni ez a nyomi. Szóval csökkentő be, és nyugi. Egy óra múlva hála Istennek normális tartományt értünk, így mindenki maradt a helyén.

Szombaton az éves mézesbulájba voltam hivatalos, amit csak az én kedvemért novemberre pakoltak, hogy tuti frankón mindenki megcsodálhassa a deformálódott Borstörőt, és izgága lányát. Szintén egy barátnőm jött értem, mert hogy picit messzebb mentünk a bázistól.

A nagy örömködések, hastapik, rövid kivelmivelvan beszámolók után, gondoltam akkor most megint rámérek a nyomira… persze hogy megint magas lett – hogy mitől ne kérdezzétek. Csökkentő be, és nyugi. Egy óra múlva még magasabb lett, de olyan szinten, ami orvosért kiált. Hívtam is egyből a Speckódokit, hogy akkor most legyen, ahogy számítani lehetett, azonnal kórház. Közben a Zuramat is riasztottam, aki rögtön búcsút intett a már darabokban lévő malackáknak és elindult hazafelé 200 km távolságról...

A kórházban már vártak. Rögtön vérnyomi mérés – még mindig elég magas volt -, aztán ctg, hogy Kisnyuszi vajon hogy érzi magát, pisiteszt, hogy van-e fehérje (az már toxémiát jelent, ami nagyon veszélyes a babára), vérvétel, hogy pontos képet kapjunk. Meg egy kis kukkolás, a méhszáj állapotáról, ami közben a doki beköszönt a Kisnyuszinak, kb. így: heló kiscsaj :-D Namármost ezt így széttett lábakkal hallani, kissé morbid volt :-D Természetesen ez nem a Speckódoki volt :-D

A végül közölték, hogy akkor most kapok tüdőérlelő szurit, hogyha esetleg mégis meg kell születnie a babának akkor fel legyen erre készítve. Oké, rendben a kiscsajért bármit. Jaaaaaa, de hogy ez szteroid tartalmú úgyhogy várhatóan a cukrom az egekben lesz. Hát úgy a fantörpikus vérnyomim mellé már tényleg csak ez hiányzott. Természetesen a kórház vendég szeretetét élvezve – akkor még úgy mondták – pár napig.

Elfoglaltam a helyem a terhespatológián, egy szobatárssal bővítve, aki egy tyin-tyin nőci (kínai), egy kukkot nem dumál magyarul, ráadásul egész nap alszik, kivéve éjszaka, amikor meg zörög valamivel, vagy éppen horkol… Namármost horkolást max. a Férjemtől vagyok hajlandó elviselni :-D A nyitottajtós pisiléséről már ne is beszéljünk… Igen, kifogtam :-S

A vérnyomásom este 9-re normalizálódott, bár addigra annyi csökkentő volt bennem, hogy rendesen forgott a világ, még a fejem is belefájdult. Ezzel párhuzamosan a cukrom meg elszállt mint a győzelmi zászló. Hajnali egykor döntött az aktuális ügyeletes doki, hogy akkor inzulin. Ezzel normalizálódott a helyzet, de még mindig nem azt hozta amit megszoktam. Másnapra a vérnyomásom (napi 4 vérnyomi csökkentővel) helyreállt, azóta is szinte már az alacsony kategóriát verdesi, úgyhogy ha kávéra nem is, de egy kis teára kaptam engedélyt. A cukraim viszont továbbra is alig akartak visszamászni, főként miután megkaptam a második tüdőérlelőt (több nem lesz). Vacsitól kezdve kétóránként ment a mérés – igen éjszaka is – és további két alkalommal kaptam inzulint, mert nem akart leszállni a magas lóról. Végül tegnap délben még egy kicsit bekavart a drága, azóta meg mintha a szél fújta volna el, minden rendeződött. Én magamat simán hazaengedném :-D minden okés, jól is vagyok, szép is vagyok, nem rontanám itt a levegőt…

A kis naív, nem?? :-D Tegnap elkaptam a Speckódokit, hogy akkor most konzultáljunk, mert én mennék haza, lenne még egy kis dolgom. Hogy amit én ezért kaptam, azt az életben nem felejtem el!! Ez az ő szakmája, majd ő eldönti mikor mehetek haza, én ebbe ne szóljak bele. Örüljek neki, hogy ott van a gyerek a pocakomban, és hogy minden rendben viszonylag. Aztán a végére kissé visszább vett, mert elmagyarázta, hogy azért nem fog elengedni, mert bár most javul az állapotom, de ritkaságszámba menne, ha ez végig így maradna. Nagyon gyorsan romolhat, főleg a lepény állapota most a mérvadó. Nos, ezzel nincs mit vitatkozni, teljesen egyetértek és meg is értem, csak nem tudom miért kellett ezt emelkedett hangon kezdeni!?? De tudomásul veszem, elleszek én itt egy darabig, csak jó lett volna még néhány dolgot elintézni a lányzónak, de majd a Férj :-D

Tehát várhatóan hosszabban fogom élvezni a kórház-wellnesszt a prognózis szerint, innen már csak kettébe osztódva megyünk haza.

Tegnap volt ultrahang is, megint nőtt Kisnyuszi, olyan 2,5 kg-nak mérik. Teljesen rendben vannak a paraméterei, bár ha így folytatja, akkor nem kis darab nőcire számítok, már ha végigengedi a Speckódoki a terhességet…

Amúgy ő ebből az egészből nem érzékelt semmitse, ugyanúgy nyomja ki a kis fenekét, rugdalja a petefészkemet, viháncol amikor almát eszem, ráadásul rágyógyult a saját szívhangjára, a ctg-n rendszerint bealszik. Hozza a szokásos formáját, de ez így van jól! :-D Tegnap szerintem megsértődött amikor a nővérke a ctg-n le lustázta, mert a mai etapon akkora műsort nyomott, hogy már röhögtek rajta :-D Az én lányom, nem vitás!

Kivételesen nyugodtan kommentelhetitek az eseményeket, mert elég korlátozott a nethozzáférésem, és nem tudok most mindenkinek egyenként írni, úgyhogy inkább egy helyre. Látogatni lehet jönni!

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr666912963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Két csík 2014.11.21. 05:32:41

Húù, nem irigyellek. Speckódoki imádja, ha valakit bent tarthat a kórházban. Engem azért tartott bent hasfájás miatt a terhességem elején 2 hétig, hogy majd a kórházban nyugiban leszek. Ja. Szerintem ő még soha nem feküdt 40 fokban két folyosó között a nővérpult melletti szobában... Na de az a lényeg, hogy minden rendben legyen a babával. Kitartás!

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2014.11.21. 11:48:55

@Két csík: Ma reggel azt mondta, hogy jövőhét pénteken - ha minden oké - hazamehetek. Ez mondjuk eddig az 5. variáció, de pozitív hogy mindennap benéz hozzám.
Ne aggódj, most is 40 fok van, csak éppen a fűtés miatt. Éjjel-nappal nyitva az ablak, nyilván nagyon költséghatékony...
süti beállítások módosítása