Annyira régen írtam, hogy meg kellett néznem mi volt az utolsó bejegyzés... Bocsesz :-D Szóval az első lombikot buktuk, aztán a másodikat is.

A másodiknál hiába kértem a dokit a puccos irodájában (ahol egy kisebb vagyont hagytunk), hogy próbáljunk egy másik protokollt, nem, ő jobban tudja, jó lesz nekem ugyanaz amivel korábban próbálkoztunk... A mérleg: 200e forint=nulla azaz nulla petesejt. Még a leszívásig sem jutottunk el. A doki az állami centrumban, ahol alapvetően a lombikos pácienseket kezelik, rám sütötte gyorsba (kb. 2 perc uh-zás után, két short protokollt követően), hogy márpedig nekem petesejt donorra van szükségem, és csapjam a hátamra a húgom és csattogjunk be a magánrendelésére még aznap délután. Igazából köpni-nyelni nem tudtam, a tény hogy donorra van szükségem, még igazán el sem jutott az agyamig, és akkor még menjek a magánrendelésére a húgommal????? Kitámolyogtam a rendelőből aztán összeomlás. Kellett pár nap amíg összeszedtem magam a sokkból. Osztottunk szoroztunk és végül arra jutottunk a Zurammal, hogy nekünk saját gyerek KELL, nem pedig donor. Így a dokit váltottuk le az intézménnyel együtt. Továbbá az általam nagy dózisban szedett Merckformint is elhagytam, amivel a közérzetem is jelentősen javult. Természetesen az endokrinológust is leváltottuk aki eddig a pajzsmirigyemet és az állítólagos inzulinrezisztenciámat kezelte.

Két hónap pihi után, újra belevágtunk a dologba. Az új doki, az új intézmény összehasonlíthatatlan az előzővel. Mind emberségben, hozzáállásban, környezetben magasan ráver az előzőre. Az új doki természetesen kért néhány új vizsgálatot, meg néhány ismétlést mivel a leleteim szépen kezdenek lejárni. Továbbá kérte, hogy mivel két vetélésen vagyok túl, csináljunk egy hiszteroszkópiát és egy lapart. Hát jó, bár igazából nem tartom valószínűnek hogy talál valamit, de csináljuk. Végül is mindegy csak altassanak el, nem akarok tudni semmit, és ne fájjon semmi se.

Az új lombikos doki kérte az előző sikertelenségek dokumentációját. Tekintve, hogy előző intézmény elég foghíjjasan osztott meg velem papírokat (inkább szóban mondták, hogy mennyire öreg a petefészkem... igazából nem tudom, hogy ezeknek az orvosoknak van-e egyáltalán lelkük??), így be kellett hozzájuk csattognunk, hogy elhozzuk azt ami az enyém, vagyis megillet engem/minket. Mivel a csajok jó előre felkészítettek hogy nem lesz egy egyszerű menet, napokkal korábban elkezdtem őket hívogatni. Nem vették fel a telefont, így aztán egy nap felkerekedtünk a Férjemmel, hogy akkor bekérjük legalább a fénymásolatokat. Naívságunkat mutatja, hogy nem számoltunk azzal amire előre felhívták a figyelmünket... Nevezetesen, hogy ők ügyet fognak ebből csinálni, de ugye bennünket sem kell félteni. A lényeg, hogy néhány flegma pofavágás, bunkózás után, egy hangos szóváltást követően végül egy másik doki (akiről azt sem tudtuk hogy ki az), eléggé kioktatóan nehezményezte, hogy mi az hogy én el akarom vinni a papírjaimat, és különben is... Végül kaptam egy darab kezelési lapot. Rögtön felhívtuk a betegjogi-képviselőt, akinek a gyors (ebben a műfajban eléggé gyors) közbenjárásának köszönhetően cirka 1 hónap alatt megkaptam a teljes dokumentációt fénymásolatban, és ezért még fizetnem is kellett!!!!!!!!! Pontosan 4.445 Ft-ot! És igen, számlát is kaptam róla! Gondolom azt gondolták, hogy mi az nekem még 4.445 Ft, ha már úgy is több százat otthagytam a sikertelen lombikkezelések gyógyszereire, nyilván szarom a pénzt és passzióból járok ilyen helyekre...
Az intézmény főigazgatójától is kaptam egy levelet (remélem annak nyomtatási költségeit nem verték rám), amelyben elnézést kért, és biztosított róla, hogy a meddőségi kezeléseket végző intézet recepciójára még egy megfelelő egészségügyi végzettséggel rendelkező emberkét helyeztek el. Munkahelyteremtés rulez :-D

Egy biztos, én ezt az intézményt nem ajánlom senkinek sem!

Szóval műtét. Elbattyogtam a mezei dokimhoz, hogy leadjam a műtéti rendelést. Jót röhögött, hogy micsoda igényeim vannak, de természetesen mondta, hogy oké. Mindenekelőtt gyorsba vett kenetet, mert a hiszeroszkópiánál a hüvelyen keresztül vezetnek fel egy kamerát a körbekukucskára, és így elég nagy a fertőzés veszély, ha és amennyiben valami bacim vagy gombám van. Hát természetesen kiderült hogy streptococcus B fertőzésem van... Csodálkoztam volna ha valami simán megy! Így most antibigyó meg valami kence kombóval próbáljuk kiírtani. Cirka 3 hét csúszás...

Aztán voltam az új endokrinológusnál. Komolyan, bánom hogy nem mentem el ehhez a pacákhoz előbb. Végre egy olyan doki aki nemcsak azt nézi, hogy milyen a TSH-m vagy milyenek az inzulin eredményeim, hanem összefüggésében nézi a nőci hormonjaimmal is. Rengeteg jó dolgot mondott, sok mindent számomra más aspektusba helyezett, úgyhogy asszem megtaláltam az igazit! Mármint orvosban :-D

Úgyhogy alapvetően itt tartunk! Bár én megmondom őszintén egyre kevésbé hiszek abban, hogy sikerülni fog, de azért lököm magam tovább.

Sokan kérdeztek a smoflipidről:

Ez gyakorlatilag az IVIG helyettesítője. Ugyanazt az utat végig kell járni vele, mint az iviggel (I.-es adatlap - vizsgálatok), de míg az IVIG az ára miatt a Habab-bizottság döntési hatáskörébe tartozik, addig a smoflipidre elég az OGYI határozat is, nem beszélve arról, hogy állítólag sokkal kisebb a rizikófaktora is, de hatás-mechanizmusában ugyanaz mint az ivig. Szóval ahhoz, hogy OGYI engedélyt kapjon rá valaki, mindenképpen végig kell járni azokat a vizsgálatokat amiket a Speckó doki kér. Higgyétek el megéri, sok minden olyan dolgot feltérképez a meddőséggel vagy vetélésekkel kapcsolatban amire eddig senki sem gondolt!

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.