2013.03.19. 15:55
32. hét - Pihenek
Ha belegondolok, igazából nagyon jó dolgom van. Így, hogy nem kell bejárnom dolgozni, elvben tudok egy kicsit előre pihenni, már ha egyáltalán lehet ilyet csinálni. És mégis valahogy egyre fáradtabbnak érzem magam, esténként úgy dőlök be az ágyba, mint aki téglát pakolt egész nap. Aztán néha meg ránézek a naptáramra, és minden értelmet nyer, mert így, hogy elvben mindenre van időm, kiderül, hogy gyakorlatilag tényleg nagyon elfoglalt vagyok itt a nagy pihenőidőmben. Mert, hogy is néz ki egy átlag napom?
Vegyünk egy olyan napot, amikor mondjuk nem kell mennem sehova. Az ilyen napok előtt általában voltam valahol, tehát ha végre van egy nap, amikor nem kell az órát néznem, akkor eleve addig alszom, ameddig jól esik. Ez első körben hajnali 4-ig tart, akkor egy kör a fürdőben, és visszafekszem kb. 8-ig. Akkor már fel kell kelnem cukrot mérni, és reggelizni. Ez általában annyira lefáraszt, hogy utána 2-3 órán keresztül csak nézek ki a fejemből, vagy ha nagyon nem bírom akkor visszafekszem és alszom 11-ig. Onnan délig már csak egy sóhajtásnyi idő van, ami úgy elmegy, hogy észre sem veszem.
Ebéd után igyekszem valami hasznosat csinálni, lehúzni valamit az örök, Soha Véget Nem Érő Listáról. Telefonos ügyintézés, kideríteni ezt, azt, amazt, behajtogatni egy adag babaruhát, nagyon virgonc napokon sütni valami minimál-süteményt. Ezek mind nagyon energiaigényes és nehéz feladatok, amik annyit kivesznek belőlem, hogy ha nem alszom délután 1,5-2 órát, akkor gyakorlatilag használhatatlan vagyok a nap hátralévő részében. Mondjuk, ha a délelőttöt átaludtam akkor azért kibírom a délutáni szieszta nélkül.
Szóval felébredek 5-6 körül, amikor is eszembe jut, hogy a csudába, főznöm kéne valamit másnapra. Ezzel párhuzamosan vacsoráznom is kell, hogy még épeszű időben tudjak cukrot mérni. A vacsorán és a főzés ügyén elrágódok legalább egy órát ha nem többet. És akkor ír Gombi, hogy nemsokára jön haza, amitől megtáltosodom, hogy ne akkor kelljen ezekkel szórakozni mikor itthon van. Így másfél óra alatt rendbe rakom a konyhát, odarakok valami kaját, és mire hazaér lóg a nyelvem. Fél 12 magasságában már nézem az órát, hogy mennyire ciki már hogy megint álmos vagyok, és ma sem csináltam semmi értelmeset. Amint lerakom a fejemet a párnára már alszom is. És másnap reggel indul elölről az egész.
A dolgot csak fokozza, ha valami dolgom van. Pl. ilyen orvos, olyan orvos, amolyan orvos. Fizikoterápiára most már csak hetente, kéthetente egyszer kell járnom. A terapeuta nagyon elégedett velem (nézzenek oda, még mindig milyen szépen jársz! = nem úgy mint egy pingvin), és én is magammal. Nem mondom, hogy semmi sem fáj, de ez elviselhető, ha meg kezd eldurvulni a dolog akkor mehetek terápiára, ami segít. Úszni sajnos már nem jutok el, egyszerűen nincs már rá energiám, az is kihívás hogy a napi teendőimet ellássam, képtelen lennék még pluszban mozogni is. Na ezt rossz volt leírni, de mindegy, most ez van. A dokimat hetente látogatom, ahol ugyan túl sok dolog nem történik a szokásos vérnyomásmérésen kívü, mint hogy beszélgetünk egy kicsit, megnézni a vércukoreredményeimet. Összességében azért megnyugtató hogy ilyen szorosan követi mi van velem.
A másik heti program az NST lett. Itt a babák szívhangját figyelik, felvesznek egy alapgörbét, és azt nézik, hogy időnként megemelkedik-e a szívverésük. Ez az átlagosan fél órás procedúra nekünk az első alkalommal másfél óra volt, mert ficánka kisasszony nem volt hajlandó produkálni amit kellett. Második alkalommal már nem egészen egy óra alatt végeztünk. Legutóbb pedig megvolt minden negyven perc alatt. Tudom, hogy tiszta röhejesen hangzik, de én ezek alatt a sima fotelban üldögélős tesztek alatt is úgy el tudok fáradni, hogy az nem igaz. Eleve, ha a babák ébren vannak, van hogy úgy felgyorsul a pulzusom mintha futnék, miközben a vérnyomásom még mindig kicsit alacsony. Minden ilyen orvosi vizit után úgy jövök haza mint máskor tíz óra meló és 2 zumba óra után. És általában kómába esek 2 órára a kanapén, csak és kizárólag a túlélés érdekében.
Néha azt érzem hogy pofátlanul sokat pihenek. Nem csak a mennyiség miatt, hanem mert néha még ez sem tűnik elégnek. Az egyre nagyobb cipelnivaló mellett szerintem ebben szerepet játszik a diéta is, ahhoz hogy normális tartományban maradjon a cukrom nem ehetek közel sem annyit mint amennyi kéne ahhoz hogy pörögjek. Plusz segítene az is, ha rendes koffeines teát innék mint a terhesség előtt, de annak meg az a hátulütője, hogy akkor nem tudnék ilyen jókat aludni. Ugyanakkor egy percig sincs lelkiismeret furdalásom. Mikor pihenjek ha nem most?
Sziebi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pity pang 2013.03.22. 16:55:11
Van valami céldátum, amit mantrázol?
