2012.10.02. 13:00
9. hét - Az első terhesgondozás
Múlt héten megvolt az első hivatalos terhesgondozás. Péntekre volt időpontunk a dokimhoz, természetesen ezt is hetekkel ezelőtt le kellett foglalni. Mi készültünk, külön listát írtunk a kérdéseinkkel, amikből volt vagy egy tucat. Minden olyanra kíváncsiak voltunk, amiről eltérnek a vélemények a neten és/vagy a szakirodalomban, vagy csak amik felmerültek útközben. Ha nagyon sürgős kérdések lettek volna hagyhattam volna üzenetet a dokinak a központi elektronikus hálózaton keresztül, és ott válaszolt volna, de egyik sem volt égetően fontos, így inkább kivártuk a személyes találkozót.
Maga a vizit inkább volt egy barátságos beszélgetés, mint egy orvosi vizit. Semmilyen vizsgálgatás nem történt, gyakorlatilag csak megkérdezte az orvos, hogy érzem magam (terhesen), működik-e a gyógyszer amit a hányingerre adott (fogjuk rá), és van-e valamilyen panaszom (nincs). Végigmentünk a listánkon, mindent részletesen elmagyarázott, kaptunk egy paksamétát mindenféle tájékoztatóval, telefonszámmal, amit éjjel-nappal lehet hívni ha a terhességgel kapcsolatban felmerül valami, linkeket weboldalakra, ahol fel lehet iratkozni szülőtanfolyamokra. Mármint nem csak szüléssel kapcsolatos tanfolyamokra, hanem olyanokra is ahol baba-jelnyelvet, babamasszázst, pelenkázást, újszülött elsősegélyt, meg ehhez hasonló hasznosságokat lehet tanulni a leendő szülőknek ha van kedv, meg keret rá.
Ezen kívül ott helyben megfosztottak egy csomó testnedvemtől is (vér és vizeletvizsgálat), ez azért volt érdekes, mert ezekre a tesztekre is általában időpontra kell menni, most meg megcsinálták ott helyben. Persze nekem pont a vérvétel előtt támadtak be a rókák, be is kellett vennem egy felet a gyógyszeremből, amihez kértem egy pohár vizet a laboros nővérkétől. Képzelhetitek milyen rosszul nézhettem ki ha a csaj csapot-papot, tolószékes beteget otthagyott és rohant nekem vízért :D Persze végül túléltem mindent, kicsit támolyogtam kifele jövet, de egyre kevésbé vagyok zavarba ha nyilvánosan vagyok rosszul.
A vizit igazán azért volt érdekes, mert ahogy azt korábban már emlegette a dokim, biztos ami biztos átadott egy specialistának, aki direkt ikerterhességekre szakosodott. Ha jól értettem, alapból ez nem szokás, a "sima" problémamentes terhességeket végigkísérik a háziorvosok, aztán mindenki annál szül aki éppen ügyeletes, és akit a biztosítója fizet. Így nekem mostantól már nem a rendelőbe kell majd járnom, hanem magába a kórházba, ahol jobban szemmel tartanak majd. Ezzel kapcsolatban csak annyi volt az izgalom, hogy nem volt biztos hogy kapok egy hónappal későbbre - mikor a következő terhesgondozás esedékes - időpontot. Szerencsére úgy tűnt, hogy a dokim tényleg lezsírozta nekem a dolgot, így pont akkor mehetek amikor kell, nem kell még ezen is aggódnom.
A másik, és mind közül a legfontosabb pontja a dokival való beszélgetéseknek az volt, amikor felmerültek a genetikai tesztek. Manapság már szinte mindent ki lehet mutatni vérből, ami persze szuper, örülünk, de ez valami olyasmi volt, amin nagyon el kellett gondolkodnunk, és nem csak azért mert a vizsgálatok őrült drágák tudnak lenni. Először azt mondtuk, hogy persze, ha a biztosító állja akkor miért ne csináltassunk egy plusz vértesztet és egy ultrahangot. Aztán ahogy elkezdtünk utána olvasni, elbizonytalanodtunk. A legtöbb ilyen teszt eredménye egy valószínűség. Egy az akárhányhoz az esélye hogy. Na most mit fogok én kezdeni egy ilyen eredménnyel? De őszintén. Mi az az eset, amikor azt mondanám, hogy ezt nem tudom vállalni, és szakítsuk meg a terhességet? Még leírni is szörnyű. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs ilyen eset, de ha felmerül egy nagyon csúnya rendellenesség, akkor azt mennyire biztosan tudják megmondani? Kell-e esetleg egy olyan veszélyes vizsgálatot csinálni ehhez, aminek nagyobb a valószínűsége, hogy vetélést okoz, mint maga a betegség előfordulása? És utána mennyire lesz biztos az az eredmény? Végig fogom-e idegeskedni a terhességet emiatt? Még így is nagyon korán vagyunk gyakorlatilag bármikor bármi történhet (NEM FOG), kell nekem a plusz stressz?
Még nem döntöttünk, ma este írunk pár konkrét kérdést az orvosnak, és valószínűleg az fogja eldönteni hogy belevágunk-e vagy sem. Hiába a sok év biosztanulás, a genetika órák, a szigorlatok, ezt a témát már egyetemistaként is ignoráltam amennyire lehetett. Ha úgy igazán belegondolnék, hogy mennyi minden baj lehet, és milyen apróságokon múlik ez az egész, de tényleg milyen pici génhibák elegek ahhoz hogy valami teljesen abszurd dolgot dobjon a genetikai lottó, hát tutira bekattannék. Ez az az eset, amikor nem hogy megnyugtat, hanem inkább halálra idegesít a tudás. Ilyenkor kívánom azt, hogy bárcsak eladó lennék Manci butikjában, akinek nem kellett évekig genetikát tanulnia. Marad hát a részleges struccpolitika. Mert ezek az igazán kemény dolgok, nem az ökológia szigorlat.
Sziebi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
